Tapolcai Életrajzi Lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Z

Találatok száma: 6

UDVARDI ERZSÉBET festőművész

(Baja, 1929. december 27. – Keszthely, 2013. február 4.)

Szülei Udvardi Lázár tanár és Kovács Emma tanítónő. Szülővárosában Rudnay Gyulától tanult festeni, majd a Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol Bernáth Aurél, Fónyi Géza és Domanovszky Endre tanítványa. Tapolcán is több műve megtalálható köz- és magángyűjteményekben. Ezek közül talán legjelentősebb a Bauxit Művelődési Központ számára 1979-ben festett nagyméretű alkotása: Az idő Tapolca felett. Az ő képe díszíti a tóparti Szentkútat is.

Irodalom: – VKÉL – Kertész Károlyné Bárány Délibáb. U. E. Bibliográfia. Veszprém, 1982. – Kratochwil Mimi: U. E. Bp. 1999. – Szemenkár Mátyás: U. E. Bp. [1992.] – N. Horváth Erzsébet: „A tetteink azok, amelyek alapján megméretünk.” Búcsú U. Erzsébettől a teremtett fény festőjétől. = UTU. 2013. február. –

UGRÓCZKY ÁRPÁD ökölvívó, mozdonyvezető

(Tapolca, 1912. április 26. – Tapolca, 1992. )

Szülei Ugróczky Antal főkalauz és Tóth Mária. A népiskola elvégzése után 1922-ben a tapolcai polgári fiúiskolába íratták. Ennek befejezése után egy ideig a postán dolgozott, majd a MÁV-nál helyezkedett el. A jó mozgású, erős testi felépítésű fiú 1928-tól rendszeresen látogatta a Ligeti (Lőwinger) Kálmán vezette tapolcai ökölvívó szakosztály edzéseit. Szorgalma, kitartása nyomán rövidesen a tapolcai ökölvívó gárda egyik erősségévé vált. 1931. tavaszán Budapestre hívták versenyezni. Fővárosi klubok szerették volna leigazolni. Még ez év nyarán a Magyar Ökölvívó Szövetség besorozta az olimpiai keretbe és meghívta az augusztusi felkészítő edzőtáborba. 1932. február 1-én Pécsett középsúlyban Dél-Magyarország bajnoka lett. Néhány évig rendszeresen versenyzett, mérkőzéseinek túlnyomó többségét győzelemmel fejezte be. Sajnos a vasúti szerelőműhelyben nehéz fizikai munkát végző fiú, megélhetési gondjai miatt 1934-ben kénytelen volt átmenetileg abbahagyni a versenyzést. Két év múlva újra edzésbe állt, ekkor Szombathely sportegyesülete igazolta le. Részleges sikerek után azonban itt helyét már nem találta meg és hazatért Tapolcára. 1936-ban még sikeres versenyévadot zárt, de rendetlenkedő szíve figyelmeztette, hogy tartózkodnia kell a nagy fizikai megterhelésektől. Bekapcsolódott a település kulturális életbe is. 1930.-ban pl. a Hotel Imperial előadásában szerepelt. Elsősorban a VOGE műkedvelő csoportjaiban fejtette ki aktivitását. 1938.-ban pl. a Húshagyókedd c. színmű egyik főszerepét játszotta el sikeresen. Munkahelyén keményen dolgozott és tanult. Az 1940-es évek elejétől már mozdonyvezetőként dolgozott. 1945. szeptember 30-án feleségül vette Limpár Margit tisztviselőt. Növekvő családjának ellátása, felelős munkája, idejének javarészét lekötötte. A sportra már nem jutott ideje. Nyolcvan évet élt.

Irodalom: – PFI. Ért. 1922/23 – 1926/27. – A Hotel Imperial előadása = TL. 1930. február 9. – Tapolczai boxoló Budapesten. = TL. 1931. január 24. – A TIAC boxcsapata = TL. 1931. július 11. – Tapolczai boxoló az országos válogatottban. = TL. 1931. augusztus 22. – TIAC boxolóinak sikeres szereplése Pécsett. = TL. 1932. február 6. – Ökölvívás. = TL. 1936. február 29. – Ökölvívás. = TL. 1936. október 17. – Húshagyókedd 1938. = TL. 1938. március 5. –

UHLRICH JÓZSEF festő- és mázoló

(? , 1855. – Tapolca, 1933. szeptember 23.)

Szülei Uhlrich Ferenc és Steiner Franciska. 1880-as évektől működött önállóan, mint „templom-, díszlet-, szobafestő és mázoló.”. Az egyik első iparos volt, aki munkáját újsághirdetésekben is felajánlotta a lakosságnak. „Elvállal a legkiválóbb rajztechnikai rajzok szerint (tiszta stylű) a most divatos Secesszós, Angol, Rococo, Barokk, Renaiszance és Góth stylű, szolid színezetű szoba-, terem- és templom-festészetet és czím-írást. Mázoló és fényező munkákat, mindennemű fa utánzatot és márványozást, aranyozást és tapétázást, valamint minden szakba vágó javításokat a legjutányosabb szolid és pontos kiszolgálás mellett. 22 éve a legelsőrendű bel- és külföldi minta- és festék-gyárakkal állok összeköttetésben és így munkáim mindig a legújabb divatnak és bármely bútor szerint színezhetők, festékeim valódiak és színtartók, nedves falakra is jótállás mellett alkalmaztatnak.” Sokat dolgozott a Tapolca környéki községekben is. Fiatalabb éveit, szorgalmas munkája mellett a fokozott közéleti aktivitás jellemezte. A századforduló előtti öntevékeny mozgalmaknak aktív részese volt. Munkáját, szakértelmét az egyleti helyiségek önkéntes kifestésével, az előadott színművek díszleteinek elkészítésével önzetlenül bocsátotta a közösség rendelkezésére. Gyakran maga is beállt a szereplők közé. A század első évtizedében a községi helypénzek beszedője volt. Családjáról mindig gondoskodott, de idős korára a gazdasági válság okozta helyzetben már tehetetlen volt. A kiérdemesült, és öregkorára teljesen siketté lett festőmesternek „ … becsületes munkában eltöltött hosszú élet után gondokkal terhelt öregség jutott. Gondok gyötörték családjának adósságai miatt – keletkezésének nem ő volt az oka, – gondok gyötörték a gyenge üzletmenetel miatt és végül – amikor már nem volt pardon, és nem volt méltányosság a bank részéről, amikor a vagyon érékesítésének lehető végét is kivették a család kezéből és dobra került a szeretett szőlő, ház – a halálba menekült az élet vergődéséből az öreg Ulrich bácsi.” Vörösmarty utcai lakásán felakasztotta magát. 78 éves volt. A régi köztemetőben talált végső nyugalmat.

Irodalom: – U. J. = TL. 1903. március 22., április 12. – Tapolca nagyközség ingatlanainak bérbeadása. = TL. 1905. szeptember 17. – U. J. öngyilkos lett. = TL. 1933. szeptember 30. – Anyagi összeomlás – öngyilkosság. = TU. 1933. október 1. –

ÚJVÁRI PÉTER ügyvéd

(?, ? – ?, 1900. ? ? )

A tapolcai Kaszinó egyik alapítója és tisztségviselője volt.

Irodalom: Az ügyvédi kamarából = TV. 1900. szeptember 2. –

UJVÁRI VILMOS tanár

(Balatoncsicsó, 1906. március 6. – Tapolca, 1979. március 26.)

Apja, Ujvári Imre tanító volt. Az elemi iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Sümegen végezte. 1925-ben érettségizett és beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanárképző karára, ahol 1933. október 23-án kapta meg középiskolai tanári oklevelét. Természettan és vegytan szakos tanáraként nem kapott állást. Évekig alkalmi munkákból élt. 1938-ban Hangya körzetvezetői átképző szaktanfolyamon szerzett újabb oklevelet és a nagyvázsonyi Hangya vezetője lett. 1941-ben a gyomai polgári iskolában kapott helyettes tanári állást. A háborús gazdasági viszonyokra tekintettel 1941-42-ben kísérletezett az eperfaháncs-gyapot gazdaságos előállításával. Erre szabadalmat is szerzett de az üzemi előállítás már nem kezdődött meg. 1943. augusztus 1.-től, saját kérésére áthelyezték a tapolcai állami polgári fiú-iskolához. Itt számtant, természettant, vegytant tanított és mezőgazdasági gyakorlatot vezetett. A természettudományi szertár őre és egyben a gazdasági kert vezetője volt. 1946-ban áthelyezték a polgári leányiskolába. 1947. augusztus 17-én itt nősült, felesége Németh Irén Margit lett. 1950-51-es tanévben Pápán gimnáziumi tanár. A Tapolcán szervezett gimnázium indulásakor visszajött és ettől kezdve Tapolcán a gimnáziumban tanított. Itt 1959-1963 között igazgatóhelyettesként is dolgozott. 1970. május 1.-én vonult nyugdíjba. 73 évesen halt meg. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – PFI. Ért. 1943/1944.-1945/1946. – PLI. Ért. 1945/1946-1946/1947. –

UJVÁRY KÁLMÁN tanár

Irodalom: – Kollányi Ödön: Mélyen tisztelt olvasóközönség! – Kinevezés = TL. 1903. január 11. –