Tapolcai Életrajzi Lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Z

Találatok száma: 67

TÁBOROSI ELEK kőbánya-igazgató

(Sümeg, 1922. szeptember 21. – Tapolca, 2001. október 30.)

Kőbányász dinasztiából származott és természetes volt, hogy maga is ezt a foglalkozást folytatja. 15 éves korától dolgozott a sümegi, zalahalápi, nemesgulácsi és alsósági kőbányákban, majd a z 1930-as évek végén Franciaországban. 1943-ban vonultatták be katonának. Erdélybe, Tusnádra került, majd csapattestével komolyabb összecsapás nélkül Budapestig vonult vissza. A német csapatok részéről tapasztalt atrocitások hatására az ostrom kezdetén társaival átállt a szovjetekhez és jelentkezett a németek ellen harcolók közé. A Budai Önkéntes Ezred katonája lett. Csapatteste súlyos veszteségeket szenvedett, ezért kivonták a harcvonalból és az 1945 áprilisában Jászberényben megalakult 1. magyar hadosztály utászzászlóaljának szakaszparancsnoka lett. 1946-ban leszerelt és Zalahalápra jött vissza kőbányásznak. Rövidesen pártiskolára küldték, majd kijárta a gazdasági és műszaki akadémia évfolyamait is. 1949-től az uzsai bányaüzem vezetője, 1953-ban kinevezték az uzsai kőbánya igazgatójának. Ezen a poszton 27 évig, nyugdíjazásáig dolgozott. 81 évesen a tapolcai kórházban hunyt el. Sírja a régi tapolcai temetőben található

Irodalom: – Józsa Benő: A budai önkéntes. = Napló, 1987. április 4. – Gyászhírek. = Napló, 2001. november 3. –

Táby Mihály plébános

(Tábpuszta, 1620 körül - Veszprém, 1680 körül)

Tábi és Keczel Szécséni előnevű magyar nemesi családból származott. Nevét egykori birtokáról a Nógrád megyében fekvő Tábpusztáról vette. Bécsben a Pazmaneum esztergomi növendéke. Az intézeti esküt letette1642.május 1-én. Alszerpappá szentelte 1645.október 23-án Duano János bécsújhelyi püspök, Bécsben a püspöki házi kápolnában, szerpappá 1646.február 24-én és ugyanott áldozópappá is 1646.március 17-én. Egyik okirat 1652-től veszprémi kanonokként említi. 1653-ban egy jegyzőkönyvben somogyi főesperesként találkozunk a nevével. 1655-ben kanonoki jövedelméről lemondani és a bencés rendbe lépni szándékozott. Ezért eladta birtokait de szerzetbe lépési szándékairól később lemondott. Zalai főesperes lett majd 1662-től tapolcai plébános. ?int ilyen, bemutatta a káptalanban Gyulaffy Kristófnak 1617.június 28-án írt magyar nyelvű bevalló levelét. E szerint a tapolcai plébánosnak ideiglenes használatra adja a csobánci kápolnához tartozó két hold szőlőjét (a csobánci hegyen az un. Kulcsár-szőlőt) azzal a kötelezettséggel, hogy a Szentháromság tiszteletére újonnan épült csobánci kápolnában addig is, amíg oda külön lelkész mehet, minden második vagy harmadik vasárnapon szentmisét mondjon és prédikáljon. Tapolcai plébánosságának részleteiről és halálának körülményeiről nem tudunk.

Irodalom: – Pfeiffer –

TAKÁCS GÉZA cukrász

(Sárvár, 1855. – Köveskál, 1932. február 7.)

Iskoláit szülővárosában végezte. Szakmáját is ott szerezte. A századforduló előtti években bukkant fel Tapolcán. Cukrászműhelyt és üzletet nyitott Fischer dr. házának sarkán. Talán ő volt az első, aki 1914 nyarán üzlete elé asztalokat és székeket kitéve a vendégforgalom szabadtérre kihelyezésével kísérletezett Tapolca főterén. Bekapcsolódott a település közéletébe, igyekezett kuncsaftokat szerezni Felesége a köveskállai születésű Borbély Kornélia is segített neki. Termékeit kedvezően fogadta a tapolcai vásárlóközönség. Híres dobostortája, habos süteményei megjelentek a tapolcai családok ünnepi asztalain is. A nehezülő gazdasági viszonyok miatt azonban nem tudott tartósan talpon maradni. Közel egy évtizednyi küszködés után felszámolta tapolcai boltját. Az 1908. szeptember 20.-án Tapolcán született Géza fiuk folytatta a cukrász szakmát. Felesége szülőfalujában 77 évesen hunyt el.

Irodalom: – A tapolczai kath. Nőegylet karácsonya. = TL., 1910. január 1. – Községi gyűlés. = TL.,. 1914. július 5. – Halálozás. = TL., 1932. február 13. – Halálozás. = TU., 1932. február 28. –

TAKÁCS JENŐ id. dr. közjegyző

(Sümeg, 1852. március 3. – Sümeg, 1940. április. 2.)

Apja dr. Takács János ügyvéd. Középiskoláit Sopronban végezte, a jogakadémiát pedig Győrben. 1875-ben szerezte meg ügyvédi oklevelét. Pályáját Nagykanizsán kezdte meg mint királyi közjegyző-helyettes. 1878. április 22-én Zalaszentmihályon nőül vette Skublics Máriát. 1877-ben Tapolcára nevezték ki közjegyzőnek, amely tisztségéről negyven esztendei munkássága után, 1916. decemberében saját kérelmére mondott le. Ez idő alatt igen jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki, melynek elismeréséül Zala vármegye közgyűlése a vármegyei törvényhatósági bizottság örökös tagjává választotta meg. Jelentős vagyonnal rendelkezett. A századforduló táján a tapolcai járás virilistáinak élmezőnyéhez tartozott. Éveken át elnöke volt a Balatonmelléki Takarékpénztár Részvénytársaságnak, felügyelő-bizottsági tagja a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-nek. A Balatonvidéki fillokszera ellen védekező egyesületnek több éven át elnöke volt, majd a gazdakör elnökhelyettesi tisztét is betöltötte. Egyik alapítója és igazgatósági tagja volt a Tapolczai Villamossági Rt.-nek. A helyi kulturális élet egyik élesztőjeként egy ideig a Tapolcai Kaszinó elnöke volt és elnöki tisztséget töltött be a római katolikus hitközségben. Fiatal éveiben szépirodalommal is foglalkozott, több önálló kötete, verses könyve jelent meg. Sok verse jelent meg a Tapolczai Lapok hasábjain is, rendszerint TAPOLCZA álnéven ill. szerényen római számmal jelölve. Jelentős földbirtokai voltak Igricén és Sümeg környékén. Nyugalomba vonulása után eladta tapolcai házát, szőlőjét és a család igriczei birtokára költözött. 89 évesen hunyt el. Sírja a sümegi temetőben van.

Művei: Költemények. I-II. (Kiadta Bátorfi Lajos) Nagykanizsa, 1870. és Győr, 1872.

Irodalom: Békássy – Szinnyei. - Kik fizetnek járásunkból legtöbb adót? = TL., 1906. november 5. - Új közjegyző Tapolcán. = TL., 1917. január 21. - T. J. = TL., 1917. február 11. T. J. tisztelői… = TL., 1917. február 11. - Halálozás. = TL. 1940. április 6. - Halálozás. = TV., 1940. április 6. – Gyászjelentés –

TAKÁCS JENŐ dr. ifj. közjegyző.

(Tapolca, 1883. – Sümeg, ? )

Elemi iskoláit Tapolcán, a középiskolát a keszthelyi főgimnáziumban végezte 1901-ben. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta és 1906-ban avatták doktorrá a kolozsvári tudományegyetemen. Önkéntesi évét a cs. és kir. 16. huszárezrednél szolgálta. Ügyvédi vizsgáját 1910-ben tette le Budapesten. 1910-1914-ig Tapolcán édesapja közjegyzői irodájában mint közjegyző-helyettes működött. 1912. július 27.-én Mihályfán volt az esküvője Forintos Irmával. A világháború kitörésekor 1914-ben hadnagyi rangban vonult be a 10. huszárezredhez. A déli és a nyugati frontokon harcolt a háború végéig. 1918. november 10.-én mint tartalékos százados, több kitüntetés birtokosaként szerelt le. Nyomban elfoglalta közjegyzői hivatalát Sümegen. Örökölt birtokairól jelentős jövedelmet húzott. A vármegyei törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület virillis tagja volt.

Irodalom: – Békássy –

TAKÁCS MÁRIA (MÁRTI) könyvtáros

(Padrag, 1948. augusztus 9. – Tapolca, 2008. december 16.)

Nehéz gyermekkor jutott neki. Szülőhelyén végezte el az általános iskolát, amelynek befejezése után munkába kellett állnia, hogy hozzájáruljon a nehéz körülmények között élő család megélhetéséhez. A helyi termelőszövetkezet kertészetében dolgozva tanulni kezdett és 1968.. éves korában rású betegség vézvézzett vele önyvtárának gondozására, de ezt a munkát éppen csak elkezdhette. -ban technikusi képesítést szerzett. Férjhez ment és Tapolcára költözött, ahol ismét munkába állt. Rövid életű házasságából egy leánygyermeke született. 1970 márciusában került a tapolcai könyvtárba. Gyermekének nevelése mellett a munkahelyén végzett, nagy figyelmet, szakértelmet igénylő tevékenységek, munkafolyamatok ellátásához ismét tanulnia kellett. Több szaktanfolyam elvégzése után megszerezte a főiskolai oklevelet. Időközben több beosztásban és munkaterületen kipróbálhatta magát, végül a könyvtár állománygyarapító és feltáró munkájának megszervezésében találta meg igazi feladatkörét. 1980-tól nyugdíjba vonulásáig a városi könyvtár csoportvezetőjeként dolgozott. Nagy szerepe volt a gyűjtemény kialakításában és az integrált könyvtári rendszer megszervezésében. Alkotó módon végzett munkája mellett sokat tett fiatalabb munkatársai továbbképzéséért és az intézményben gyakorlati idejüket töltő főiskolai hallgatók gyakorlati képzéséért. 35. év munka után kapta meg a Tapolca Közművelődéséért kitüntetést. 2007 januárjában vonult nyugdíjba, de mindjárt felkérték a tapolcai Széchenyi István Szakképző Iskola könyvtárának gondozására, de ezt a munkát éppen csak elkezdhette. 60 éves korában rövid, súlyos lefolyású betegség végzett vele. A padragi temetőben nyugszik.

Műveiből: – „Régi emlékek, régi emberek” = TK. 2002. –

Irodalom: – T. M. könyvtáros. = Könyvtári Levelező Lap 2009. 1. az. – Gyászjelentés = Napló, 2008. – idejüket töltő főiskolai hallgatók gyakorlati képzéséé

TAKÁCS SÁNDOR drogista

( ?, 1907. – Auschwitz, 1944. július 8.)

Szülei Takács Vilmos és Fürst Gizella. Kereskedelmi iskolába járt. Több drogériában és vegyi-árú kereskedésben szerzett gyakorlatot. 26 évesen önállósította magát.1933 év elején megvásárolta Dr. Somogyi Józsefné tapolcai illatszertárát. Kozmetikai szerek, állatgyógyászati termékek, növényvédő-szerek legolcsóbb beszerzési helyeként hirdette magát. Nem lett vagyonos, de az eléggé forgalmas drogéria hasznából tisztességesen el tudta tartani családját. 1935-ben családot alapított, feleségül vette Wirth Erzsébet Gabriellát, akitől 1936-ban Tapolcán született Péter fia. 37 évesen egész családjával együtt Auschwitzba hurcolták és maradéktalanul elpusztították.

Irodalom: – Hirdetmény. = TU., 1933. február 26. – Kötszerek, mentőszekrények = TL. 1933. július 22. – Tavaszi öröm a fotósoknak = TU. 1934. május 13. – Növényvédő-szerek. = TL., 1940. május 11. – Vigyázat! = TL., 1940. április 20. – Szappan nélkül is = TL. 1942. augusztus 8. –

TAKÁCS SÁNDOR id. cukrász, tejszövetkezeti kezelő

(Sárvár, 1866. augusztus 6. – ?, ?)

Apja Takács Sándor sárvári bábsütőmester, anyja Kozma Zsuzsanna. Gyermekkoráról nincsenek ismereteink. A cukrászmesterséget szülőhelyén és Szombathelyen tanulta ki. Mestervizsgát tett és az 1990-es évek közepén Tapolcára jött. Cukrászdája a Főtéren volt, ahol kezdetben jó forgalma volt. Különösen nyaranta volt jövedelmező a fagylaltárusítás. Hosszabb távon azonban a cukrászda üzemeltetése még nem volt kifizetődő Tapolcán.1900..decemberében alakult Tapolcza és Vidéke Tejszövetkezete – mint volt cukrászt – tejkezelőjének, üzletvezetőnek választotta. 1901. december 1.-én felesége a csopaki születésű Kajdi Jolán Gizella lett. 1905-ben tőle született Sándor, Jenő nevű fia. Lelkesedett minden kulturális mozgalom iránt. Aktív tagja, a századforduló éveiben alelnöke volt a Tapolcai Iparos Ifjak Önképző Körének. A kör 1903. karácsonyán alakult dalárdájának, melyet Grünberger Bernát főkántor vezetett, ő lett a helyettes karnagya. Az egyesület könyvtárát hosszú éveken át kezelte.

Irodalom: – Felszólittatnak mindazok… = TV. 1897. február 21. – A tapolczai iparos ifjak „Önképző Köre” = TV., 1900. szeptember 30. – Eljegyzés. = TV. 1900. október 14. – A Tapolczán alakult Tejszövetkezet = TV., 1900. október 14. – A Tapolcza és Vidéke Tejszövetkezete = TV. 1900. november 28. – Az Önképző Kör dalárdája = TL. 1903. december 13. –

TAKÁTS IMRE szolgabíró

( ? , 1860 körül – ? , ? )

1882-ben állt Zala vármegye szolgálatába. 1883. december 18. – 1888. május 1-ig volt segédszolgabíró, majd szolgabíró a tapolcai járásban. Ezután a keszthelyi járásba helyezték, ahol 1888. május 1.-től 1914. szeptember 1.-ig főszolgabíróként tevékenykedett. 1914. szeptember 1-én, 32 évi közigazgatási szolgálat után nyugalomba vonult. „ s úgy itt, mint keszthelyi főszolgabírósága alatt úgy hivataltársainak mint a nagyközönségnek a legnagyobb tiszteletét, becsülését érdemelte ki és közkedveltségnek örvendett. De nemcsak hivatalában volt kiváló tisztviselő, hanem társadalmi sokoldalú tevékenységével is széleskörű szerepet töltött be. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága hosszú és eredményes szolgálati ideje alatt szerzett érdemei elismeréséül jegyzőkönyvileg köszönetét fejezte ki.”

Irodalom: ZM. Arch. – Nyugalomba. = TL., 1914. szeptember 13. –

TAKÁTS JÁNOS orvostudor, megyei főorvos

(Zalaegerszeg, 1810. – Sümeg, 1887. december 23.)

Iskoláinak, orvosi tanulmányainak elvégzése, majd rövid zalaegerszegi gyakornokoskodása után az 1830-as években telepedett le Sümegen. Zala megye északkeleti részének egészségügyi feladatai tartoztak hozzá. 1844. november 1.-től 1849. október 22.-ig megyei másodorvosként működött Zala vármegyében, Sümeg székhellyel. Ezután 1854-ig megyei orvos, majd 1872. január 9-ig megyei főorvos. Munkájával meg lehettek elégedve, mert tisztségében többször is megerősítették. Felesége hernádfai Krajner Kornélia Terézia lett. Négy gyermeküket tisztességgel felnevelték. Munkavégzése közben sokszor járt Tapolcán, pl. a sorozások alkalmával, de egyéni betegeinek ellátására is. Több tapolcai barátjáról, ismerőséről tudunk. Kéziratos naplóját, amelyben sok orvos-szakmai és helytörténeti adat található, a Tapolcai Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteménye őrzi. Az irodalomtörténet Kisfaludy Sándor háziorvosaként tartja nyilván, aki halálos ágyán aranyóráját ajándékozta neki. Idős korában egyre többet betegeskedett. 77 évet élt. A sümegi róm. kath. temetőben nyugszik.

Irodalom: – Mészáros István: A gyógyítás szolgálatában Sümeg, 2009. – Hamgodi 1848/49. – Zm.Arch. – Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák. – Gyászjelentés –

TANAY FERENCNÉ tanárnő

TÁNCSICS (STANCSICS) MIHÁLY író, politikus

(Ácsteszér, 1799. április 21. – Bp., 1884. május 28.)

Jobbágycsaládból származott, takácsmesterséget tanult. Budán pedagógiai képesítést szerzett majd tanított a kecskeméti és nyitrai gimnáziumokban is. Fiatalon bejárta Európa nagy részét. Érdeklődése a társadalmat mozgató eszmék felé fordult. Ő fogalmazta meg először a váltságdíj nélküli jobbágyfelszabadítás elkerülhetetlenségét. Radikális, plebejus nézeteiért, sajtóvétség címén 1846-ban elítélték és Budán börtönbe vetették. Innen 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép. Az 1848-49-i országgyűlés tagja. kiadta és szerkesztette a Munkások Újságját. Haynau rémuralma idején nyolc éven át földalatti rejtekhelyén élt, itt alkotta műveit, és radikális röpirataival szította az ellenállás szellemét. 1857-ben általános amnesztia révén visszanyerte szabadságát, de 1960-ban tüntetés szervezéséért újból letartóztatták és 15 évi börtönre ítélték. A kiegyezés után szinte teljesen megvakulva szabadult ki. Megindítja az Arany Trombita c. munkáslapot, amelyben a szegények társadalmi felemelkedéséért küzdött. 1869 tavaszán ismét képviselő lett. 1869-ben az Általános Munkásegylet elnökévé választották. Szocialisztikus, utópisztikus nézetei már kevés követőre találtak. Nagy nyomorban, betegségekkel küzdve, az írói segélyalap támogatásával élte le utolsó éveit. Mi is számon tartjuk, mert tanítói állást keresve Tapolcán is járt. Önéletírása szerint itt értesült édesanyja haláláról. Egyes forrásmunkák szerint rövid ideig tapolcai segédtanítóként is működött. A tapolcai községi képviselőtestület 1252/1949. sz. határozata szerint az újra megnyitni kívánt vincellériskola névadójaként vették számba. Az iskola megnyitása azonban elmaradt.

Műveiből: – Népkönyv. 1-3 füzet. Pest, 1842. – Földmívelési ipar ébresztésének egyetlen módja. Pest, 1842. – Nép szava az Isten szava. Pest, 1848. – Művei. 1-12. köt. Pest, 1873-1885. – Sajtószabadságról nézetei egy rabnak. Bp. 1947. – Életpályám. Bp. 1949., 1978. – T.M. válogatott írásai. Bp. 1957. – T.M. irodalmi munkásága. = Századok, 1948. 1-4. sz. –

Irodalom: – MÉL - Pallas – Révai – Szinnyei – PL - Harmath-Katsányi – VÉL – UML –Fölhívás Táncsics ügyében a magyar nemzethez. = Balaton, 1884. február 28. - Révész Mihály: T.M. és kora. Bp. 1942. – Lestyán Sándor: Az ismeretlen T. Bp. 1945. – Bölöni György: Hallja kend T. Életrajz. Bp. 1946. – Barabás Tibor: A szabadság magvetője. Bp., 1951. – T.M. = TL., 2001. november 9. –

TAPOLCAI BERTALAN

( Tapolca, 1350 körül - ? )

Minden hitelt érdemlő forrás szerint Tapolcáról származhatott. Neve az akkori szokás szerint legtöbbször Bartholomeus de Thapolcha alakban fordul elő. A bécsi egyetemen tanult, ott 1385-ben végezhetett, majd a veszprémi egyházmegye papja lett. Még egyetemi évei alatt, nyilván az előadások nyomán saját használatra jegyezte le azokat az oklevél formulákat, amelyek érzékletesen jelenítik meg számunkra az akkori jogszolgálati viszonyokat. Fejérpataky László véleménye szerint „ Az oklevél gyűjtemény a Dunántúli, veszprémi dioecesisre vonatkozó adatai abban lelik magyarázatukat, hogy összeállítójuk szintén e dioecesisből a zalamegyei Tapolczából vette származását, s gyűjteményébe oly darabokat vett föl, melyekhez Tapolcza vidékén könnyen hozzáférhetett.” Az oklevelek alapját kétségkívül megtörtént jogesetek képezték, házassági válóperek, birtok- és magánügyletek, stb. Tapolcai Bertalan formuláskönyve a bencések admonti apátságának könyvtárában található. Az Árpád-korból eredő magyar jogforrások legbecsesebb darabjai között tartjuk számon.

Irodalom: – Fejérpataky László: Tapolczai Bertalan oklevélformulái a XIV. századból. = MKSz. 1886. – Erdő Péter: A középkori officinális bíráskodás írott emlékei Lengyelországban és Magyarországon. = MKSz. 1994. –

TAPOLCAI LŐRINC ispán

( 1250 körül – 1310 körül )

Tapolca név szerint is ismert kegyura 1290-ből. Turul ispánnak leszármazottja vagy közeli rokona volt. Az ő birtokait örökölte, így lakóhelye és gazdaságának központja a Templom-dombon lehetett. Minden bizonnyal a Kőszegiek familiárisa volt. Ezért a XIV. század elején az ellentábor győzelme folytán törvényszerűen elvesztette vagyonát és kiváltságait. Tapolcai Lőrinc idejében a veszprémi püspök a tapolcai templomot „egyházmegyéje legszebb és legünnepélyesebb templomának” nevezi.

Irodalom: – Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata. = VMMK. 18. 1986. Veszprém, 1987. – Feltárul a tapolcai templomdomb. Tapolca, 1988. –

TARÁNYI FERENC dr. főispán, felsőházi tag

(Pusztaszentlászló, 1878. október 16. – Sümeg, 1945. április 16.)

Középiskoláit Budapesten a kegyesrendi gimnáziumban és a Ferenc József nevelőintézetben végezte. Jogi tanulmányokat folytatott a bécsi, lipcsei és a genfi egyetemen. A magyaróvári gazdasági akadémia elvégzése után jogi doktorátust szerzett. Ezután nyírlaki birtokán gazdálkodott, de részt vett a megyei közéletben is. 28 évesen tagja lett Zala vármegye törvényhatósági bizottságának. Éveken át alelnöke volt a Munkapárt megyei szervezetének. Elnöke volt a Zala vármegyei Gazdasági Egyesületnek. Az első világháborúban Przemyslnél fogságba esett. Három évi asztrahányi és szibériai hadifogság után megszökött és kalandos úton szerencsésen hazakerült. A Tanácsköztársaság idején részt vett az un. csabrendeki ellenforradalomban. 1920-1922 között a Keresztény Gazdasági Párt, majd az Egységes Párt színeiben a zalaszentgróti körzet nemzetgyűlési képviselője volt. 1923. januárjától Zala vármegye főispánjává nevezték ki, mellyel párhuzamosan Vas megyében is birtokolta ezt a címet. Zalai tisztségétől 1926-ban, a vasitól pedig 1932-ben vált meg. Még ebben az évben felsőházi taggá választották. E tisztet, többszöri megerősítés után haláláig viselte. A törvénykezésben főleg mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Tagja lett az OMGE igazgatói választmányának és a Gazdák Biztosító Szövetkezete felügyelőbizottságának. Hosszú időn át alelnöke volt a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének. Főleg ez utóbbi tisztségében járt sokat Tapolcán és kapcsolatot tartott a vezető tapolcai gazdákkal. 1939-től igazgatótanácsi tagsága volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-ben. Sokat járt Tapolcán, kedvvel művelte Szent György-hegyi szőlőbirtokait. Nevét a Szent György-hegy legszebb helyén található présháza őrzi meg számunkra.

Irodalom: – MTáL – ZÉL – OA 1935 ;1939/1944. – Kinevezés. = TV., 1899. július 30. – A Vármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése. = TU., 1931. április 26. – A Gazdasági Egyesület közgyűlése. = TU., 1934. január 7. – Tapolczai Takarékpénztár Rt. = TL., 1939. december 23. – A MEGA f. évi közgyűlése. = TL., 1941. december 13. –

TAUSZ FERENC tanár

(Tapolca, 1852. – Budapest, 1903. április 17.)

Régi tapolcai család sarja. Apja neves kereskedő, 1848/49-ben Tapolca bírója volt. A tapolcai katolikus népiskola elvégzése után Szülei Budapestre küldték tanulni. Ennek során polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Tanulmányai után egy évig nevelősködött. 1879.-ben a főváros szolgálatába lépett. Először a III. kerületi fiú polgári iskolában tanított. 1880-1892. között a II. kerületi Batthyány utcai leánypolgáriban működött, ahol 1883-1884-ben az igazgatói teendőket is ellátta. 1892.-től a Medve utcai polgári és középkereskedelmi iskolához helyezték át. A kettős intézet különválása után, 1895.-től haláláig a polgári iskolában tanított. A Kir. M. Természettudományi Társulatnak 1880. április 22.-én tartott ülésén bemutatta az általa feltalált csiszolatkészítő gépet, amelyről már a Földtani társulat tagjai is igen kedvezően nyilatkoztak. Választmányi tisztségeket töltött be a tanáregyesületben, és ott 1888. március 27.-én két új tanszert (állandó szivornya, fenéknyomás bemutatására szolgáló készülék) mutatott be. Cikkei, könyvismertetései a Polgári Iskolában és a Polgári Iskolai Közlönyben jelentek meg. 1878-ban alapított családot. Felesége Simkovich Mária lett. Négy leánygyermeküket tisztességgel fel nevelték. 51 éves korában hunyt el. A farkasréti temetőben nyugszik.

Irodalom: – Nyugállományú pedagógusok almanachja. Szerk. Halász Imre. L - Zs. Buzás István. 1939. – T.F. (Nekrológ) = Medve u.-i Értesítő. 1903. – Gyászjelentés –

TAUSZ JÓZSEF kereskedő, bíró

(Pinkafő, 1786. – Tapolca, 1870. )

Valószínűsíthetően pinkafői német kereskedőcsaládban született. Már fiatal éveiben János öccsével együtt Tapolcára költözhetett, hiszen 1812. február 9-én 26 éves korában kötött házasságot Molnár Annával. E frigyből négy gyermeke született. A visszaemlékezések szerint igen magas termetű Tausz József ügyesen és szorgalmasan gazdálkodott, mert az 1830-as években már Tapolca egyik legvagyonosabb polgáraként emlegették. Messze földön híres vas- és fűszerkereskedést működtetett de dohánnyal is kereskedett. Emellett szőlőbirtokot is művelt a Szent György-hegyen. A család megszerzett tekintélyét bizonyítja gyermekeik házassága is. Rozália lánya Redl Józsefhez a későbbi honvédszázadoshoz ment feleségül. 1844 és 1855 évek között bizonyíthatóan tanácsos volt. 1947 és 1952 között pedig a bírói tisztet is ellátta. Német származása ellenére nagy magyar hazafivá vált. 1848-ban 24000 pengőforint értékű vasárut és fűszert hitelezett a szerveződő nemzetőrségnek, melynek parancsnoka erről írást adott, de ő sohasem kérte az áru ellenértékét. Rövidesen Jellasich csapatai hasonló összeget követeltek Tausztól, aki akkor már fizetésképtelen volt. A hallállal fenyegetett bírót szorult helyzetéből Tapolca lakossága segítette ki, mivel a kért összeg egy részét közadakozásból gyűjtötték össze, amelyet élelmiszerekkel egészítettek ki. Az önkényuralom idején a család elszegényedett, birtokaik nagy részét eladogatták. 1858-ban már sem házuk, sem földjük nem volt. Tausz József nevénél pedig lakatos foglalkozást találunk. Sírját már hiába keresnénk a tapolcai temetőben.

Irodalom: – Tóth József: Redl Gusztáv. 1853-1917. Tapolca, 1992. – Nárai Szabó Gyula: Tapolca egykori bírájának leánya – Haynaunál. = Zalaország, 1926. 260-264 p. – Mayer Dénes: Ki volt Tausz Ferenc? = TK. 1990. június 5. –

REDL JÓZSEFNÉ, TAUSZ ROZÁLIA

(Tapolca, 1822. július 31. – Tapolca, 1901. március 30.)

Apja Tausz József, jónevű, tehetős és hazafias érzelmű tapolcai vaskereskedő – 1844-től tanácsos, 1848-1849-ben bíró volt - aki 1848-ban 24000 pengőforint értékű vasárut és fűszert hitelezett a nemzetőrségnek. Leányának keresztszülei Terplán Mihály püspöki számtartó és felesége lettek. A Tausz Józsefnek a kereskedésben legfőbb segítsége, Rozália leánya iskolázott, a hagyomány szerint hat nyelven beszélő csinos leány volt. Rövid ismerettség után 19 évesen 1841. július 12-én házasságot kötött a 22 éves Redl Józseffel. Néhány évi boldog együttlét után férje, aki előzőleg rövid ideig osztrák zsoldban is állt, az első hívásra beállt nemzetőrnek, majd honvédnek jelentkezett, és a szabadságharc csatáiban helyt állva századosi rangig vitte. Világos után a közeli Dabos erdőben bujdosott. Felesége parasztmenyecskének öltözve vitte neki a tiszta ruhát, élelmiszert. Rövidesen tőrbe csalták és vasraverve Keszthelyre szállították. Híre jött, hogy a foglyokat kivégzik. Rédlné ekkor habozás nélkül felutazott Pestre Haynauhoz, hogy a kegyelmet eszközöljön ki férje számára. Az írást ugyan megkapta de Redl Józsefet besorozták a császári seregbe. Itt, főleg Kufsteinben 1855. október 15-i szolgált. Közben a család anyagi helyzete megromlott, nehezen éltek, ingatlanaikat eladogatták. A férj hazatérte után csendbiztos, útbiztos volt, egy ideig városkapitány és tűzoltóparancsnok. Házasságukból nyolc gyermek született, akik közül hárman érték meg a felnőtt kort. A családi nevet fia Redl Gusztáv vitte tovább. Redl Józsefné 1885. július 22-én özvegyült meg. Ezután még másfél évtizednyit élt. Idős korában sem vonult vissza teljesen a közélettől. Tudjuk, hogy 1895-ben a katolikus nőegylet választmányi tagja közé beválasztotta. 1897-ben eladta szépen gondozott Szent György-hegyi szőlőjét, majd néhány év múlva Templom-téri házát, szántóföldjét és rétekből álló maradék birtokát. A házat Szigethy Ödön vette meg, ami később óvoda, majd hajléktalanszálló célját szolgálta. 78 évesen végelgyengülésben halt meg. A férje mellé temették.

Irodalom: – Tóth József: Rédl Gusztáv. Tapolca, 1992. – N. Szabó Gyula: Zalaország. 7. Tapolca egykori bírájának leánya Haynaunál. Tapolcza, 1927. – Pécs Gyuláné Beszedits Margit: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1934. – Halálozás. = TV., 1901. április 7. –

TELEGDI RÓTH Károly geológus, paleontológus

( Budapest, 1886.november 14. – Budapest, 1955. szeptember 28.)

A budapesti (fasori) evangélikus gimnázium elvégzése után a Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett 1908-ban természetrajzból és kémiából középiskolai tanári, 1909-ben pedig földtanból és őslénytanból doktori oklevelet. Előbb a Műegyetemen tanít, majd a Földtani Intézet munkatársa, főgeológusa lett. Később tanít a pécsi és a debreceni egyetemen is. Leírta a dunántúli bauxittelepek keletkezésének és elterjedésének tudományos elméletét. 1936-1945-ig miniszteri tanácsosként, majd államtitkárként, az Iparügyi Minisztérium bányászati-kutatási osztályának vezetőjeként az állami kutatási tevékenység irányítója. 1946-tól haláláig a budapesti egyetem őslénytani tanszékét vezeti. Sokat dolgozott környékünkön. Része van a nyirádi bauxitbányászat megindításában is, a Károly-bányát róla nevezték el. Zircen a Bakonyi Panteonban márványtábla őrzi emlékét. Hamvai a Farkasréti temető 3/1 parcellájában található.

Műveiből: – A Dunántúl bauxittelepei. Földrajzi Szemle, 1923. 1 sz. – A dunántúli bauxittelepek elterjedése és kutatása. = BKL. 1927. 347-351 p. – A Magyar bauxit és közgazdasági jelentősége. = Búvár, 1936. 6.sz. – Ősállattan. Bp. 1953. –

Irodalom: – A fokozódó kereslet új bányákat nyittat. = TL., 1938. május 14. –

TERPLÁN ELEONÓRA

(Tapolca, 1827. – Tapolca, 1848. február 12.)

Apja Terplán Mihály számtartó, a veszprémi püspökség tapolcai és környékbeli birtokainak intézője volt. Lakásuk az akkor kasznárháznak, később Cséby-háznak nevezett főtéri épületben volt. Eleonóra lányuk is itt született. A fennmaradt romantikus történet szerint a kor magyar nemesi szokása szerint az esetenként Bécsbe utazó Eleonóra a császárvárosban egy bálon megismerkedett egy Waldstein Elemér nevű, ulánus hadnaggyal, akivel kölcsönösen egymásba szerettek. A gárdahadnagy, hogy közelebb lehessen szerelméhez, áthelyezését kérte a Pesten állomásozó osztrák-magyar hadtestbe, de a forradalom közeledte miatt nemzeti érzései és szerelme feloldhatatlan ellentétbe kerültek. Ráadásul Terplánék lányukat nem akarták az osztrákhoz adni. A hadnagy kétségbeesésében elhatározta, hogy megszökteti a leányt. A kísérlet tragikus véget ért. Előbb a leányt, majd magát lőtte le. Eddig a történet. A régi tapolcai köztemető ravatalozója mellett álló sírkövön látható friss virág azonban utal a kései utódok élő emlékezetére. A Kugler Mihály keszthelyi kőfaragó által készített sírkő hátsó lapjába vésett vers pedig a kor hangulatát árasztja.
„E sír egy letört virágnak őrzi
Vérbíborában hamvadó szívét.
De az égből malasztfény körzi
A megdicsőült malasztfény szellemét.”
Mellette, felirat nélküli sírkő alatt a hadnagy teteme. Végül is halálukban egymás mellé kerültek.

Irodalom: – Pécs Gyuláné: Ódon sírkövek. = TL., 1933. október 28. –

TERSZTYÁNSZKY KÁLMÁN gyógyszerész

(Tapolca, 1867. október 13. – ?, ? )

TERSZTYÁNSZKY LÁSZLÓ erdőmérnök

(Tapolca, 1859. február 9. – ?, ? )

TERSZTYÁNSZKY ÖDÖN árvaszéki elnök

(Tapolca, 1855. március 26. – Cserszegtomaj, 1924. szeptember 7.)

TÉTS KÁROLY banktisztviselő

(Gyöngyös, 1860. – Budapest, 1930. körül )

Budapesten érettségizett, ezután pénzügyi szakiskolát végzett Bécsben. Első munkahelye az Osztrák-Magyar Bank volt. Szorgalma, megbízhatósága révén gyorsan haladt előre a hivatali ranglétrán. 1885-ben érkezett Tapolcára. A jól képzett, ambiciózus fiatalembert az Osztrák-Magyar Bank érdekeltségi körében ekkor alapított Balatonmelléki Takarékpénztár Rt. főkönyvelő-titkárának hívták városunkba. Itt rövid idő alatt megszervezte és nyugdíjazásáig vezette a pénzintézet ügyvitelét. A takarékpénztár székházát az Arany J. u. 3. sz. alatt építették fel. Szakmai felkészültségéről árulkodik, hogy több figyelemre méltó cikke is megjelent a Magyar Pénzügy c. szakfolyóiratban. Írt a Tapolcza és Vidéke c. hetilapba is. A Hitelszövetkezetek Országos Egyesülete vezetőségi tagjának választották. Bábáskodott a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének megalakításánál, majd 1917-évi felszámolásánál is. Hamar beilleszkedett Tapolca közéletébe. Pénztárnoka volt a polgári fiúiskolának, tisztségeket viselt a leánypolgári iskola szervező bizottságában. Feleséget a fővárosból hozott. Pécs Gyuláné Beszedits Margit szerint „Kevesen tudták, hogy Téts Károlyné tehetséges, iskolázott hangú énekművész volt. S nagy jövőt jósoltak neki tanárai, amikor mégis családi tradíciókhoz híven felcserélte a jövendő nagystílű életet a polgári házasélet derék, biztos hétköznapjaival… Ők a békevilág tipikus, ideális tisztviselőcsaládjai közé tartoztak. Nem voltak költséges szenvedélyeik, de szerettek szépen és jól élni, apró szórakozásokban résztvenni. Színházban, hangversenyeken ők mindig ott voltak, elsőhelyen. Egy kis leányuk volt akit rajongva szerettek, kényeztettek , úgy neveltek, mint egy hercegkisasszonyt. Fizették a nyugdíjalapot, a kislány javára szépösszegű biztosítást kötöttek, úgy gondolták, őket az életben nem érheti semmi meglepetés.” Ami ezután történt, azt is Beszedits Margittól, Tapolca széptollú krónikásától tudjuk. „Téts bácsi rövidlátása annyira fokozódott, hogy kénytelen volt megválni állásától, a Balatonmelléki Takarékpénztártól. Amelynek sok jó és rossz időn át volt lelkes hivatalnoka. A nyugdíj, a biztosítás, a régi biztos alap semmit sem ért. Nem bírták Tapolcán a megváltozott viszonyokat, felmentek Pestre. Szegény Tétsné ott meg is halt hamarosan…S azután a férje sem találta a helyét a teljesen megváltozott, felfordult konjunkturás világban. Kiment a felesége sírjához és agyonlőtte magát.”

Műveiből: – A szövetkezeti törvényjavaslat. = Magyar Pénzügy, 1895. 3. sz. – Élmények. = TV., 1896. április 19. 1-2 p. –

Irodalom: – Az önállóan működő hitelszövetkezeteknek = TV. 1900. november 25. – Előléptetések. = TL., 1906. január 21. – Klein Gyula: Az iskola története. = PLI Ért. 1910-1911. – Pécs Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1935. –

THURNICZAY BALÁZS lelkész

( ? – 1673. ? )

Tapolca első név szerint ismert ágostai hitvallású evangélikus lelkésze. Az elleneformáció idején 1673-ban katolikus egyházi íróság elé idézték Pozsonyba. Ott meg is jelent, de további sorsa a homályba vész. Tapolcára többé nem tért vissza. Egyes források szerint Felpéc községben működött.

Irodalom: – A zalai evangélikus egyházmegye múltja. Keszthely, 193l. – Hangodi László: A protestantizmus története Tapolcán. Tapolca, 1997. – Szabolcs András: Gyülekezettörténeti adatok. Keszthely, 1999. –

TIBOLA JÁNOS gazdálkodó, bíró

(Tapolca, 1844. január – Tapolca, 1934. április 6.)

Tapolcán a 18. század óta honos régi gazdálkodó család sarja. Apja Tibola István és Nyisztor Anna. Tevékeny, munkás életet élt és nemcsak magának de a köznek is sokat dolgozott. Családot Kordélyos Rozáliával alapított. 1884-ben városi képviselő lett, majd 12 évig városi pénztárnokként a „város gazdája”. Bírói tisztet kétszer viselt. 1904. februártól 1907-ig. 1913-ban ismét megválasztották de tisztét Győry Jánosnak adta át. „A vele született konzervativizmust össze tudta egyeztetni a fejlődés parancsaival és mindig az intelligencia jót és szépet akaró táborához szegődött.” Még 1913-ban is megválasztották, de idős kora miatt már nem vállalta el a bírói tisztet. Alapító tagja volt a Tapolca és Vidéke Hitelszövetkezetnek, ahol később igazgatósági, majd felügyelő-bizottsági megbízatást vállalt. Dolgozott a polgári iskola gondnokságában is. Tapolcán általánosan tisztelt földműves pátriárkájaként 90 éves kort ért meg. Tapolcán temették el.

Irodalom: – A községházáról. = TL. 1904. április 17. – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – T.J..né meghalt. = TL., 1926. január 24. – Halálozás. = TU., 1934.április 8. –

TIHANYI KISS SÁNDOR (bátorkeszi), református lelkész

(Szentkirályszabadja, 1890. december 1. – Veszprém, ? )

A tapolcai református szórvány hitéletét a köveskáli anyaegyház gondozta. A huszadik század elején Tapolcán élő néhány tucat református hívőhöz hagyományosan a köveskállai lelkészek utaztak, de a rossz közlekedési viszonyok miatt, vallásuk gyakorlása nagy nehézségekbe ütközött. Az első világháború alatt és után, főleg Erdélyből sok református vallású menekült jött hosszabb-rövidebb időre, Tapolcára ill. környékére. Ez nem változtatta meg ugyan a reformátusság szórvány jellegét, de lelki gondozásuk mind nehezebbé vált a köveskáli anyaegyház számára. Az utolsó itteni lelkész, aki e feladattal birkózott, Tihanyi Kiss Sándor volt. Apja református tanítóként működött. A gimnáziumot Pápán, a teológiát Debrecenben járta ki, majd önkéntesként harctéri szolgálatra jelentkezett. Csapattiszti helytállásáért később, 1924-ben vitézi címet kapott. Költeményei Debrecenben jelentek meg, hitéleti írásai a Dunántúli Protestáns Lapban. A háború, majd a kommün bukása után 1919-1921.-ben Veszprémben volt segédlelkész, majd 1921-1924.-ben vallásoktató lelkész. Veszprémben, 1919-ben az ő javaslatára hozták létre a református ifjak- és leányok egyletét. Ezután Köveskálon teljesített szolgálatot. Itteni időzése idején, Tapolcán 1924-1926. között látta el lelkészi feladatait. Kiváló szónok, hatásos igehirdető volt. Retorikai és stilisztikai képességét az újságírásban is kamatoztatta. Cikkei a Pápai Hírlapban, a Debreceni Újságban és másutt jelentek meg. 1923-1924-ben a Tapolcai Újság munkatársa, 1924-1925-ben főmunkatársa volt. Cikkeit többször Vitéz Bárorkeszi Kiss Sándor névvel jegyezte. Az ekkorra már másfélszáz főt elérő reformátusság törekvése egy Keszthelyhez tartozó Tapolca és Vidéke Fiókegyház létrehozása volt. Erre 1926 márciusában került sor, amikor a szolgálatot ünnepélyesen átadta a megválasztott Csontos Béla lelkésznek.

Műveiből: – Költemények. Debrecen, 1916. – Mi lesz velünk ? = TU., 1924. január 6. – A jövő útja. = TU., 1924.december 28. – Nacionalizmus. = TU., 1925. június 28. – Ismét előbújtak. = TU., 1925. július 5. – A politika és az ország. = TU., 1925. július 19. –

Irodalom: – Gulyás – Veszprém az irodalomban. Veszprém, 1932. – Egyházi beköszöntő. = TU., 1924. március 30. – Köveskál ünnepe. = TU., 1924. június 29. – Vitéz Tihanyi Kiss Sándor. = TU., 1924. június 29. – Lapunk főmunkatársa. = TU., 1925. április 19. – Reformátusok ünnepe. = TL., 1926. március 14. – V. Tihanyi Kiss Sándor. = TU., 1926. április 23. – Hangodi László: A protestantizmus története Tapolcán. Tapolca, 1996. – Thury Etele – Dr. Hodossy Lajos: Jöjj, mondjunk hálaszót… A veszprémi református gyülekezet története. Veszprém, 1999. –

TIMÁR JÓZSEF iskolamester

(?, 1736. – ?, 1800 körül

A veszprémi püspök utasítására 1771-ben készült tapolcai „lélekösszeírás” szerint ekkor 35 éves jó magaviseletű Ludi-Magister. Ő tanította meg a szükséges alapismeretekre, azaz az olvasás, betűvetés, számolás, a hit elemei és a helyes magatartás alapjaira az akkor 8 éves Batsányi Jánost. A megfelelően képzett iskolamester felesége az a Csutor Julianna volt, aki egyik korábbi tanítónak Csutor Andrásnak és Batsányi Mariannának volt a leánya. Lakásuk a mai Kántorház elődjében, egy szoba, konyha és kamra volt. Itt született hat gyermekük 1760 és 1769 között. A Kántorház tópart felé eső helyiségében volt a tanterem, ahol egyszerre ötven nebulót oktathatott. Rendszerint praeceptor, azaz segédtanító segítette munkáját, főleg a téli időszakban, amikor megnőtt az iskolája járó gyermekek száma. Az említett összeírás idején a húsz éves Lengyel József volt a segédtanító. Timár József azonos nevű fia is iskolamester lett. Az 1810-es években már ő volt a Kántorház lakója

Irodalom: – Törőcsik Zoltán: Adalékok a tapolcai népiskola történetéhez a XIII. század második felétől a XIX. század elejéig. In. TVMK 2. 1991. 281-304 p. –

TININSZKY ANTAL ügyvédírnok, végrehajtó

(Székesfehérvár, 1851. – Tapolca, 1908. május 9.)

Szülei Tininszky József és Szász Teréz. A járásbíróság jegyzőjeként, majd vérgehajtóként dolgozott Tapolcán. Neje Vadász Teréz. Itt született Anna leányuk 1897-ben. 57 évet élt meg. Idült tüdőbaja vitte sírba.

Irodalom: – Halálozás. = TL., 1908. május 10. –

TOMKA LÁSZLÓ gazdasági felügyelő

E tisztségében az Enyingre helyezett Mayer Tivadart váltotta.

Irodalom: – Változások a gazdasági felügyelőségnél. = TU., 1924. –

TOMÓZER LAJOS plébános

(Devecser, 1908. május 16. - Székesfehérvár, 2002. szeptember 16.)

A gimnáziumot Veszprémben járta, 1926-ban érettségizett. 1924-től a veszprémi kisszeminárium növendéke volt. Pappá szentelték Keszthelyen 1930. szeptember 28-án. Káplán volt Tapsonyban 1930-tól, Kaposszentbenedeken 1932-től, Pápán, majd Vaszaron 1933-tól. 1934 februárjában – Varga Józsefet váltva – Tapolcára helyezték adminisztrátornak Engelhardt Ferenc, majd utódja: Kiss István plébánosok mellé. Itt ő látta el a polgári iskolák katolikus tanulóinak hitoktatását. Elvállalta a magyar Turista Egyesület Tapolca székhellyel működő Balatoni Osztálya kirándulási- és foto-szakosztályának vezetését. Egyházi elnöke lett a Katolikus legényegyletnek. Két és fél évi tapolcai segédlelkészi szolgálat után Lesencetomajon, majd Zalaszentbalázson káplán. 1939. július 1-től lelkész Pölöskefőn. 1945-ben Gelsére helyezték plébánosnak. 1959-től itt kerületi esperes, 1972. szeptember 16-tól tb. kanonok. Ezt követően Kaposváron és Veszprémben volt plébános. Életét a székesfehérvári papi otthonban fejezte be. Sírja is ott van.

Irodalom: – Pfeiffer – PLI 1934/1935–1937/1938. – PFI 1934/1935–1937/1938. – Egyházi hír. = TU., 1934. január 28. – Változások az egyházmegyében. = TU., 1934. február 4. – A Kath. legényegyesület. = TU., 1934. február 18. – Turistaság. = TU., 1934. május 6. –

TÓTH ANTAL gyógyszerész, sakköri elnök

( ?, ?, – Budapest, ? )

Gyermek- és ifjúkoráról, tanulmányairól nem sokat tudunk. Forrásaink az 1920-as évek végén említik először meg Tapolcán A főtéri Oroszlán patika vezető gyógyszerésze volt. Ismert és elismert alakja a városkának. Munkáját szigorú pontossággal megbízhatóan végezte, emlékezetét mégis elsősorban a sakkozás előmozdításában játszott szerepe miatt őrizzük. A sakkozás szerelmese és eredményes szervezője és népszerűsítője volt. Maga is tehetségesen sakkozott, olvasta és elemezte a hozzáférhető sakk-irodalmat, szenvedélyesen követte Európa és a világ sakksportjának eseményeit. Levelezett a legnevesebb sakkozókkal. Nagy szerepe volt abban, hogy Tapolcán a sakkozás szélesebb körben is meghonosodjon. Az egyéni kedvtelések közöl kiemelte és intézményesítette a sakksportot. Előbb az Iparoskör helyiségeiben és a Tapolcai Kaszinóban szervezte sakknépszerűsítő akcióit. Máskor a Pannoniában hozta össze a tapolcai sakkozókat vagyoni és felekezeti különbségtétel nélkül. Kulcsszerepet vállalt a Tapolcai Sakkör 1933-évi létrehozásánál. Bár alaptermészeténél fogva kerülte a feltűnést, főként a háttérben szeretett dolgozni, az alakuló ülésen titkárnak, majd főtitkárnak választották. Később, egészen 1941-évi elköltözéséig elnöki szerepet töltött be. Lakása a Batthyány u. 1. sz. alatt volt, ahol feleségével élt.

Irodalom: – Sakk = TL. 1933. december 23. – Nagyváros lettünk = TL. 1936. május 16. – Sakk. = TL. 1936. szeptember 12. – Búcsúzó = TL. 1941. június 21. –

TÓTH BÉLA agrármérnök, szövetkezeti elnök

(Nemesvita, 1935. június 10. – Sümeg, 2005. február 18.)

Parasztcsaládból származott. Apja neve Tóth Joachim. Általános iskola után szülei a Keszthelyi Mezőgazdasági Technikumba küldték tanulni. Itt 1953-ban végzett. Ezután elvégezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karát. Diplomáját 1958-ban kapta meg. A fiatal szakembert Tapolcán a Járási Tanácson szőlészeti előadóként alkalmazták. 1964-től 1972-ig agronómus Káptalantótiban az Összefogás TSz.-ben. 1972-1973-ban ugyanitt elnök. 1974-1976-ban a nemesgulácsi Badacsony Ipari Szövetkezet termelési elnökhelyettese. 1976-1978-ban főágazatvezető lett Monostorapátiban az Egervölgye TSz.-ben, majd 1978-tól 1992-ig ugyanitt a termelőszövetkezet elnöke volt. 1992-évi nyugdíjba vonulása után visszaköltözött Káptalantótiba, ahol a Káptalantóti Hegyközség vezetőségi tagja volt. Szeretett szőlészkedni, boraival sikeresen szerepelt a helyi borversenyeken. Elnöke volt a Szigligeti Táj- és Településvédő Kör Ellenőrző Bizottságának. 2001. augusztusában utolsó lakhelyére Balatonedericsre költözött, és még abban az évben építkezni kezdett. Tele volt tervekkel de ezek megvalósítását a 2002-ben megállapított súlyos betegsége, – melyet mindvégig türelemmel és méltósággal viselt – akadályozta. 70 évesen Sümegen a Városi Kórházban hunyt el. Balatonedericsen temették.

Irodalom: VKÉL – Gyászjelentés = Napló, 2005. február –

TÓTH IMRE ipartestületi alelnök

(Tapolca, 1898. július 25. – ? , ?)

Szülei Tóth Imre földműves és Slemmer Rozália. Portájuk a Királykúti u. 201. sz. alatt volt. Igazgatósági tagja volt a tapolcai Hangya-szövetkezetnek.

Műveiből: – Az ipartestületi törvény = TL. 1932. december 3. – Mikor fürödhetünk szerkesztő úr ? = TU., 1934. július 22. – Visszaemlékezés a 20. évfordulón. = TU., 1934. augusztus 12., 19., 26. –

Irodalom: – A Keresztény Községi Párt = TU., 1934. január 7. –

TÓTH ISTVÁN gépkocsivezető

(Tapolca, 1931. március 26. - Tapolca, 1956. október 25.)

Tóth Sándor kéményseprőmester és Bíró Rozália fiaként látta meg a napvilágot. Gyermekkorát a világháborúig a már lebontott, közismert Duchon-házban élte. 1945 után a polgári iskola elvégzését követően hivatásos gépjárművezetői jogosítványt szerzett. Sorkatonai szolgálatát Kalocsán töltötte. E katonaidő kivételével Tóth István mindig Tapolcán lakott. Életvidám fiatalember volt, nagyon szerette a zenét, nem politizált. Szabadidejét családjával, barátaival töltötte. Első munkahelye a Nemesgulácsi Gépállomáson volt. Innen került a tapolcai TEFU-hoz. E vállalat alkalmazottjaként 1956 októberének végén őszi gyümölcsöt szállított a ZÖLDÉRT-nek. Október 25-re virradóra, munkavégzés közben Gyulakeszi felől visszatérve a "néphatalom megvédésére kirendelt" biztonsági őr lövésével halálosan megsebesítette. Az 1956-os forradalom és szabadságharc rövid időszakának egyetlen tapolcai áldozata volt. Családja, barátai és munkatársai által állított síremléke kegyeleti hellyé lett a tapolcai régi köztemetőben.

Irodalom: – Veress D. Csaba: Adalékok Tapolca történetéhez (1944-1956) Tapolca, 1989. – Hangodi 1956. –

TÓTH JÁNOS káplán

(Felsőzsid, 1753. július 4. – Tapolca, 1821. március 26.)

Apja felszabadult jobbágy volt. A filozófiát Győrött, a teológiát Veszprémben tanulta. A szemináriumba1774-bren, 21 éves korában vették fel. Pappá szentelte Szily János tinini felszentelt győri segédpüspök Győrben a székesegyház Szentháromság kápolnájában 1776. augusztus 25-én. Első szolgálati helye káplánként Tapolca volt. Itt Kemény István plébános irányításával dolgozott. 1778. szeptember 14-től plébános Lesencetomajon. A plébániára Nedeczky József, Jaklon József, özv. nedeczei Nedeczky Tamásné Ambra Franciska és Rosti Pál társkegyurak mutatták be. 1820-án javadalmáról lemondva Tapolcára költözött testvéréhez. Itt halt meg 68 évesen. Sírja már nem található meg.

Irodalom: – Pfeiffer –

TÓTH JÓZSEF okl. gazda, malomtulajdonos

(Tapolca, 1883. július 2. – Tapolca, 1954. október 3.)

Szülei Tóth György és Slemmer Rozália. Birtokaik Tapolca határában és Diszel területén voltak. Ezeken gazdálkodtak és működtették a diszeli un. gyűrhegyi Tóth-malmot. Alapiskolái elvégzése után apja birtokait fokozatosan átvéve gazdálkodott. Tapolcai portája a Csobánc utcában volt. 1908-ban vette nőül Bogdán Annát Már korán megmutatkozott fokozott közéleti aktivitása, de önfejűsége, indulatossága és a szabályok laza kezelése sokszor bajba sodorta. 1933.-ban pl. az ellentétektől szabdalt diszeli közbirtokosság elnöki székébe emelték, majd 1935. februárjában egyhangúan, fegyelmi eljárás keretében leváltották. Vélt igazságainak védelmében bármikor kész volt nyilvános vitát, sajtópolémiát folytatni ellenfeleivel. Egyik szereplője volt az elhúzódó May Mátyás pernek. Sajtópereit többnyire elvesztette. Élete későbbi szakaszaiban enyhültek indulatai. 71 évesen halt meg. Sírja a régi tapolcai temetőben van.

Műveiből: – Nyílt-tér = TL. 1931. március 14. – Nyílt-tér. = TL., 1935. február 9. – Az idei termés és az óbor ára. = TL., 1942. augusztus 8. –

Irodalom: – Közbirtokossági elnökválasztás. = TL., 1933. december 30. – A diszeli közbirtokosság közgyűlése. = TU., 1934. december 30. – Fegyelmileg eltávolították Tóth József elnököt. = TU., 1935. február 17. –

TÓTH JÓZSEF PÁL pékmester

(Kővágóörs, 1876. november 11. – Tapolca, 1948. július 8.)

Apja Tóth József. Elemi iskolába szülőhelyén járt, szakmájában 1906-ban szabadult. 1901. július 9-én Tapolcán kelt egybe Zsinkó Irmával, a későbbi közkedvelt Lina nénivel. Háza és a pékműhelye a Kisfaludy Sándor utca elején volt. Az általa sütött termékeket, finom kenyérféléket, cipókat, köményes kiflit, zsemléket az utcafronti üzletében árulta. A környék portáin dagasztott házikenyereket is jórészt ő sütötte meg. Termékeiből szívesen rendeltek a tapolcai szállodák, vendéglők, kereskedők is. Kifutói naponta kétszer hordták a friss pékárut a megrendelőkhöz. Piacnapokon, és a környező települések állat- és kirakodó vásárain is árult. 1903 februárjában az ő Kisfaludy Sándor u. 5. sz. házának udvarán ásták azt a kutat, ami végül a Tavasbarlang felfedezéséhez vezetett. 72 évesen halt meg szívgyengeségben. A régi köztemetőben nyugszik.

Irodalom: – DCL – MIA 1929. – Bujkáló folyó Tapolcza alatt. = TL. 1903. február15 és 22. – Tapolca nagyközség képviselőtestületében = TL. 1939. szeptember 9. –

TÓTH LAJOS iskolaigazgató

(Egyházashollós, 1908. október 18. - Tapolca, 1984. január 2.)

A kilencgyermekes földműves család sarja Körmenden járt polgári iskolába, majd különbözeti vizsgával a szombathelyi premontrei gimnáziumba. Néptanítói oklevelét a kőszegi tanítóképzőben kapta. 1933-ban a Vas megyei Szentléránton választották meg kántortanítónak. Évekig itt tanított majd - mint az ő generációjából sokan - hadnagyként részt vett Felvidék és Erdély visszacsatolásában. A Délvidék visszacsatolása után 1941-ben Muraszombatra - Mátyásdombra - (ma Szlovénia) került iskolaigazgatónak. 1942-ben Veszprém megyében, Balatonhenyén kapott kántortanítói állást. 1942 novemberében a 2. magyar hadsereg katonájaként került ki a Don melletti frontvonalba. 1943. január 12-én megsebesült. Felgyógyulása után 1945. év elején ismét behívták és főhadnagyi rangban, századparancsnokként esett fogságba. A szovjet hadifogságból, 1947 nyarán jött haza Balatonhenyére. Innen áthelyezték Köveskálra tanítónak majd iskolaigazgatónak. 1954-től a tapolcai Járási Tanács művelődési osztályvezetője lett. 1955-ben Köveskálról Tapolcára költözött a család. 1957-ben rövid ideig a tapolcai Járási Könyvtár igazgatója, majd még ebben az évben Nemesgulácson az általános iskola igazgatója lett. 1958-tól nyugdíjba vonulásáig a tapolcai II. sz. általános igazgatói tisztét látta el. Itt kamatoztatta azt a sok emberi, pedagógiai tapasztalatot amelyet küzdelmes élete során megszerzett. Kiegyensúlyozott egyénisége, személyes példamutatása átsegítette a foglalkozásával együtt járó megpróbáltatásokon. Jó kapcsolata volt nevelőtestületével és a szülőkkel. Tanítványai közül ma is sokan emlékeznek rá szeretettel. 36 éves pedagógiai munka után ment nyugdíjba, megromlott egészsége miatt ekkor élete visszafogottabb lett. A második infarktus állította meg szívét. Gondozott sírja a tapolcai temetőben van.

TÓTH LÁSZLÓ igazgató tanító

(Tapolca, 1912. július 15. – Tapolca, 1997. december 3. )

Tősgyökeres tapolcai volt. Itt végezte az elemi és polgári iskoláit. 1927-ben iratkozott be a Sárospataki Tanítóképzőbe és ötévi tanulmányi idő után 1932-ben kapott tanítói diplomát. Még ebben az évben Tapolcára került és helyettes tanítóként dolgozott 1936-ig. Közben karpaszományosként letöltötte kötelező katonai szolgálatát. 1936. augusztus 18-án választották meg állandó tanítónak a Római Katolikus Elemi Iskolába. Tevékenysége itt teljesedett ki. Többnyire első osztályosokkal foglalkozott határozottan de szeretettel, türelemmel és nagyon hatékonyan. Tökélyre fejlesztett egyéni módszerével sok-sok tapolcai kisgyermeket tanított meg az írás-olvasás-számolás alapjaira. Mindeközben részt vett Tapolca társadalmi, kulturális életében. Szépen zengő hangját a tapolcai Palesztrina Kórusban hasznosította. 1956-ban őt bízták meg a szétzilált önkéntes tűzoltó egyesület újjászervezésével. 1959-ben önkéntes tűzoltó hadnagyként kapott kitüntetést. Parancsnoki tisztét 1963-ban adta át utódjának. 1962-től napközis nevelő lett, majd 1967-től a napközi otthon igazgatója. Innen ment nyugdíjba 1972-ben. 1997. április 29-i határozatával kimagasló nevelő, oktató munkájáért a város képviselőtestülete „Tapolca Nevelésügyéért” kitüntetést adományozott neki. Ekkor már súlyos beteg volt. 85. évesen hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: Mayer Dénes: Adatok a tapolcai önkéntes tűzoltó egylet történetéhez. = TVMK. 1. 1989. Tapolca, 1990. – Kertész Károly: Elment a tanító bácsi… = Pikoló, 1997.december 5. – A VOGE karácsonyfa estje. = TU., 1938. január 1. –

TÓTH LÁSZLÓ igazgató tanító

(Tapolca, 1912. július 15. – Tapolca, 1997. december 3.)

Tősgyökeres tapolcai volt. Itt végezte az elemi és polgári iskoláit. 1927-ben iratkozott be a Sárospataki Tanítóképzőbe és ötévi tanulmányi idő után 1932-ben kapott tanítói diplomát. Még ebben az évben Tapolcára került és helyettes tanítóként dolgozott 1936-ig. Közben karpaszományosként letöltötte kötelező katonai szolgálatát. 1936. augusztus 18-án választották meg állandó tanítónak a Római Katolikus Elemi Iskolába. Tevékenysége itt teljesedett ki. Többnyire első osztályosokkal foglalkozott határozottan de szeretettel, türelemmel és nagyon hatékonyan. Tökélyre fejlesztett egyéni módszerével sok-sok tapolcai kisgyermeket tanított meg az írás-olvasás-számolás alapjaira. Mindeközben részt vett Tapolca társadalmi, kulturális életében. Szépen zengő hangját a tapolcai Palesztrina Kórusban hasznosította. 1956-ban őt bízták meg a szétzilált önkéntes tűzoltó egyesület újjászervezésével. 1959-ben önkéntes tűzoltó hadnagyként kapott kitüntetést. Parancsnoki tisztét 1963-ban adta át utódjának. 1962-től napközis nevelő lett, majd 1967-től a napközi otthon igazgatója. Innen ment nyugdíjba 1972-ben. 1997. április 29-i határozatával kimagasló nevelő, oktató munkájáért a város képviselőtestülete „Tapolca Nevelésügyéért” kitüntetést adományozott neki. Ekkor már súlyos beteg volt. 85. évesen hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – Mayer Dénes: Adatok a tapolcai önkéntes tűzoltó egylet történetéhez. = TVMK. 1. 1989. Tapolca, 1990. – Tanítóválasztás. = TL. 1936. augusztus 22. – A VOGE karácsonyfa estje. = TU., 1938. január 1. – Kertész Károly: Elment a tanító bácsi… = Pikoló, 1997.december 5. –

TÓTH PIROSKA, LÓDNER LÁNDORNÉ tanár

(Tapolca, 1900. június 2. – Tapolca, 1935. január 30.)

Szülei Tóth László és Riger Lujza. Nevét Tótth Piroskaként is használta. Alsóbb iskoláit Tapolcán végezte. Tanár akart lenni, ezért a pápai Ranolder Intézetbe iratkozott be. Itt szerzett elemi iskolai tanítói oklevelet. Ezután Budapesten az Erzsébet Nőiskolában tanult tovább. Itt a matematika, a természettudományos tárgyak és a testgyakorlás oktatásához szerzett tanári képesítést. Tanári működését is Tapolcán kezdte. 1926. március 1-től 1930. április 2-ig a polgári fiúiskolában foglalkoztatták. Ettől az időtől egészen korai haláláig a tapolcai állami polgári leányiskola tanára volt. Céltudatos, nyitott lelkületű ember, igényes tanár volt., „Tele volt a lelke a szépnek, a jónak, a nemeznek a szeretetével. Benne elpusztult egy gazdag élet minden értéke. A tanári pályán több a tüske, mint a rózsa, de ő mindenütt csak a rózsát látta, mert ezt kereste. Kiváló tanár és kitűnő nevelő volt. Lelke egész melegével szerette tantárgyait.” – írta róla igazgatója. Tagja volt az Országok Polgári Iskolai Tanáregyletnek, és a Természettudományi Társulatnak. Elnöke volt az Ifjúsági Vöröskereszt Egyesületnek. Egy ideig az ifjúsági könyvtárt is kezelte. Szerette, és sokakkal megszerettette az irodalmat. Sokat irogatott maga is, különösen a helyi lapokba. Állandó munkatársa volt a Tapolcai Újságnak. Egy ideig ő vezette a lap kritikai rovatát. Novellái, kisebb írásai többféle folyóiratban jelentek meg és jelentős olvasóközönséget tudhatott magáénak. Írásait többnyire Palmetta, etta, P-tta., Marietta, Tát-Ika nevekkel írta alá. A tuberkulózis fokozatosan elhatalmasodott rajta, 35 éves korában hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben található.

Műveiből: – Iphigenia emlékének. = TU., 1921. április 3. – Így van ez Pesten. = TU., 1921. május 15. – Én – és a Szerkesztő Bácsi = TU. 1922. augusztus 20. – Szegény Torzsa János. = TU., 1925. október 16. – A magyarok halottak napjára. = TU., 1925. október 30. – Magyar ciprusok. = TU., 1927. november 25. – A tó partján történt. =. Zalai évkönyv. 1928. – Az anya- és csecsemővédelemről. = TU., 1925.május 24. – Valamit az egyesületi életről. = TU., 1925. május 24. – Harcot hirdetünk. = TU., 1925. december 18. – Karácsony utáni séta Tapolcán. = TU., 1926. január 1. – Geri. = TU., 1928. május 18. – …és feltámadunk… = TU., 1928. szeptember 30. – Aranyélet. = TU., 1929. január 20. –

Irodalom: – Jeles alapvizsga. = TU., 1921. július 10. – Eljegyzés. = TU., 1928. január 6. – Esküvő. = TU., 1928. június 29. – 1928. január Kinevezések. = TL., 1931. október 11. – Halálozás. = TL., 1935.február 2. – Dr. Lódner Nándorné halála. = TU. 1935. február 3. – Palmetta ! = TU. 1935. február 3. – Kozák Jolán: Dr. Lódner Nándorné. = PLI Értesítő, 1935-36. Tapolca, 1936. –

Tóth Sándor dr. orvos, költő

(Tapolca, 1943. június 23. – Tapolca, 1979. március 30.)

Apja Tóth Sándor kéményseprő, bátyja Tóth István gépkocsivezető, aki 1956.október 25-én tragikus áldozata volt a forradalom tapolcai történéseinek. Tapolcán járt általános iskolába és a Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1961-ben. Rögtön beiratkozhatott a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Jól tanult, de anyagi nehézségei miatt tanulmányait meg kellett szakítania. Ekkor az Országos Mentőszolgálat tapolcai mentőállomásán dolgozott. 1966-ban megnősült, 1967-ben fia született. Orvosi diplomáját 1971. szeptember 8-án kapta meg. Körzeti orvosként kezdett dolgozni Zalaszentivánon. 1973-tól rövid ideig Romándon körzeti orvos majd a dobai Pszichiátriai és Szocioterápiás Intézetben helyezkedett el. Maga is megbetegedett, de a gondos kórházi ápolás sem tudott segíteni rajta. Még gimnazistaként kezdett érdeklődni az irodalom iránt. Versei megjelentek a SOTE lapjában, s halála után a Füredi Hírekben, a Tapolcai Újságban valamint antológiákban.

TŐKE JÓZSEF szíjgyártó-mester

(Tapolca, 1857. – Tapolca, 1928. október 9.)

Szülei Tőke István és Kocsi Horváth Rozália. A tapolcai katolikus elemi népiskola elvégzése után munkás tanonc- és segédévek következtek. 1884-ben tett mestervizsgát. Műhelyét 1885-ben alapította és működtette a Kossuth L. u. 21. alatt. Önálló családot Buzás Rozáliával alapított. A jó nevű szíjgyártó mester munkáiért és kiállításokon való eredményes szerepléseiért több érmet és elismerő oklevelet kapott. Szakmai felkészültségét, szorgalmát, becsületességét és legendás puritánságát gyakran állították példának a felnövekvő iparos-nemzedékek elé. Fiatal korától részt vett a tapolcai közéletben. Világi elnöke volt a helybeli Római Kath, Legényegyletnek. Többször megválasztott tagja, 1900-tól elnökhelyettese volt az ipartestület elöljáróságának. Több ízben megválasztották a tanoncvizsgáló-bizottság elnökének is. 71 éves korában májrákban hunyt el. A régi köztemetőben nyugszik. Üzletét felesége vitte tovább.

Irodalom: – DCL – Halálozás. = TU. 1928. október 14. – Értesítés! = TU. 1928. október 28. –

TÖREKY FERENC városbíró

(Tapolca, 1823. – Tapolca, 1872. május 4.)

A kisnemesi eredetű Töreky-família tagjai már a 18. század eleje óta ismertek Tapolcán és a környező településeken. Töreky Ferenc 1848-ban 25 évesen lett a tapolcai nemzetőrszázad tizedese. A szabadságharcból épen tért haza, tapolcai birtokaira. Gazdálkodás mellett kitűnt közéleti érdeklődésével, többször is tagja volt a képviselőtestületnek és elöljárói tisztet is viselt. Jelencsák Pál után 1863. december 19.-én választották meg városbírónak. Ezt a tisztet 1865. év végéig látta el. Utóda Markó József lett. 50 évesen hunyt el. Sírja már nem található.

Irodalom: – Hangodi 1848/49. –

TÖREKY LAJOS dr. agrármérnök, mgtsz elnök

(Nemesvita, 1945. augusztus 23. – Tapolca, 2000. )

Édesapja tájékozott gazdálkodó volt, aki az 1950-60-as évek fordulóján a tapolcai Zöld Mező tsz. élén is állt. Az általános iskolát szülőfalujában kezdte el és Balatonedericsen fejezte be, ahova szüleivel költözött. Középiskolai tanulmányait a keszthelyi Nagyváthy János Mezőgazdasági Technikumban végezte 1959-1963 között. Ezután a keszthelyi Agrártudományi Egyetemre iratkozott be, ahol a talajerő-gazdálkodási szakmérnökként végzett 1967-ben. Első munkahelye a Szentgyörgyhegy Mg. Szövetkezet volt Tapolcán, ahol 1967-től 1978-ig volt növénytermelési ágazatvezető. Ezután Badacsonyba került, ahol az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet gazdaságvezetője volt 1978-1982 között, majd a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonvilágosi telepének volt a vezetője 1982-1983-ban. 1983-1985-ig Sümegen az Összefogás mgtsz-nek volt a termelési főmérnöke. A tapasztalatok gyűjtésére alkalmas kitérők után 1985-ben ismét Tapolcára jött a Szentgyörgyhegy Mg. Szövetkezet elnökhelyettesének. 1985-ben vállalat-gazdálkodási szakmérnöki képesítést szerzett. 1986-ban mezőgazdaság-tudományi doktor lett. A Balaton-felvidéki szőlőültetvények tápanyag-gazdálkodása témában védte meg disszertációját. 1987-ben Horváth László visszavonulása után őt választották meg a tapolcai szövetkezet elnökének. Itt a mezőgazdaságot is érintő válságjelenségek között az egyre élesedő versenyhelyzetben is jól megállta a helyét. Hozzáfogott a tehenészet rekonstrukciójához, új szőlőtelepítéseket végzett, egyensúlyban tartotta a gazdaság ügyeit. A szépen ívelő pályát súlyos betegsége, majd 55 éves korában bekövetkezett korai halála törte derékba. Sírja az új köztemetőben van.

Irodalom: Ahol gyakornok volt ott most elnök. = Napló, 1987. április 9. –

TÖREKY LEÁNDER GÁBOR tanár

(Tapolca, 1841. augusztus 28. – Budapest, 1896. október 1.)

Régi tapolcai nemesi eredetű család leszármazottja. Elemi iskoláit még szülőhelyén végezte, de szüleivel elkerült Tapolcáról. Gimnáziumot végzett majd klasszika-filológiát tanult a bölcsészkaron. Latin-görög szakos tanárként Baján és Fehértemplomban hosszabb időt töltött. Ez utóbbi helyen, mint a gimnázium igazgatója. 1884-ben saját kérésére került a fővárosba, ahol a VII. kerületi állami gimnáziumban oktatta a klasszikus nyelveket. Emberi magatartásával, pedagógiai eredményeivel köztiszteletet és általános megbecsülést vívott ki magának. 55 évesen halt meg. Budapesti sírjánál jeles tanártársa Kempf József búcsúztatta.

Irodalom: – Kinevezés. = Balaton, 1884. augusztus 21. – T.G. = T.V. 1896. október 18. –

TÖRŐCSIK ZOLTÁN dr. tanár, régész-muzeológus

(Tiszavárkony, 1942. november 8. – Bakonyszentkirály, 2005. május 31.)

A jászkun származású fiatal ember érettségi után Budapesten fizikai munkát végez különböző munkahelyeken. Volt marós, figuráns, technikus, stb. Ezután Szegeden a JATE–BTK-n történelem–orosz szakot végzett. 1974-ben filozófia kiegészítő szakra iratkozott be. 1975-ben egyetemi doktorátust szerzett amerikanisztikai, ezen belül a maya kultúra kutatásainak alapján. 1982-1983-ban akadémiai ösztöndíjjal kutatott a Yucatan-félszigeten.1986-ban végzett régész-muzeológus lett az ELTE BTK-n. 1995-ben hitoktatói oklevelet szerzett. 1969–1980 között a tapolcai Batsányi János Gimnázium tanára, majd igazgatója. 1980-tól 1987-ig a Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője. 1987-től, 1992-ig a tapolcai – tájmúzeumi szerepkörrel felruházott – Városi Múzeum alapító igazgatója. Itt a gyűjtemények létrehozása és feldolgozása mellett irányításával tárták fel a tapolcai Templom-dombot és hozták létre a Romkertet, majd a Tapolcai Galériát. 1992–1994-ben. Jelentős kutatásokat végzett a táj neolit korszakából, melyen belül meghatározta és elkülönítette az általa definiált Tapolcai csoport elemeit. Jászalsószentgyörgy, 1994–1997-ig Nemesdéd, 1997–2000 között Pannonhalma községekben az általános iskola igazgatója. Nyugdíjba ment és Bakonyszentkirály községbe vonult vissza. Egészsége folyamatosan romlott. 63 évesen hunyt el. A tapolcai új köztemetőben talált végső nyugalomra.

Műveiből: – Adalékok a tapolcai népiskolai oktatás történetéhez. I. (XIV.–XVI. Század) = VMMK 17. 1984, Veszprém, 1985. – A XIII. századi Tapolca történetének vázlata. = VMMK 18. Veszprém, 1986. – Fejezetek Tapolca múltjából. Tapolca, 1989. – A tapolcai Romkert. – Ruinengarten in Tapolca. (Társszerző) Veszprém, 1987, 1989. – A dunántúli vonaldíszes kerámia tapolcai csoportja. (Társszerző.) = TVMK.1./1989. Tapolca, 1990. – A Tapolcai Városi Múzeum tevékenysége. 1987-1989. = TVMK 1./1989. Tapolca, 1990. – A dunántúli vonaldíszes kerámia tapolcai csoportjának legújabb lelőhelyei a Balaton környékéről. (Társszerző) = TVMK 2. Tapolca, 1991. – Egy megmentésre váró középkori műemlék Tapolcáról. = TVMK. 2/1991. Tapolca, 1992. – .Adalékok a tapolcai népiskola történetéhez a XIII. sz. második felétől a XIX. sz. =TVMK 2/1991. Tapolca, 1992. –

Irodalom: – VKÉL – Kőszegi Lajos: Lépni a legjobb helyre. = Napló, 1988. február 15. – Megtalált gyökerek. = Népszab., 1989. október 16. – Vissza a legújabb korba. = Szolnok Megyei Néplap, 1993. január 20. –

TÖRÖK ANTONIUS FLÓRIÁN, jobbaházi, honvéd százados

(Tapolca, 1825. augusztus 5. – Erzsébetfalva, 1878. december 8.)

Apja Török Antal tanító, bátyja Tapolca nagy szülötte Török János, a szabadságharc alezredese, a kiváló nemzetgazdász. Tapolcán gyerekeskedett és itt járhatott alsóbb iskolába is. A nemesi származású ifjú 18 évesen a császári, királyi hadsereg katonája lett. A Habsburg birodalom ötévi szolgálata után, a forradalom kitörésekor a 32. sorgyalogezred altisztje volt őrmesteri rendfkozatban. 1848 nyarán alakulatával együtt átállt a magyar oldalra és résztvett a délvidéki harcokban. Szeptemberben a 14. honvédzászlóaljnál nyerte el tiszti, hadnagyi rangját és csapattestével a Jellasics elleni harcokban jeleskedett. 1849 január 1-én, főhadnagyként Perczel Mór honvédtábornok segédtisztje lett. Júniusban a 97. honvédzászlóaljnál lett csapattiszt. Július 6-án, már mint százados, Ceglédre került a 39. gyalogezred IV. zászlóaljához. Részt vett a cári csapatok elleni utóvédharcokban is. A szabadságharc katonai összeomlása és a kiegyezés közötti tevékenységéről nincs tudomásunk. 1867-től a főváros adóhivatali végrehajtója lett. 1970-ben nősül, felesége Németh Erzsébet lett, akivel élete végéig boldog házasságban élt. 1870-től a főváros alkapitányává nevezték ki. Ezt a magas tisztséget nyolc éven át egészen haláláig betöltötte. Egyúttal ellátta az erzsébetfalvai iskola gondnoki teendőit is. Erzsébetfalva – a későbbi Pesterzsébet – megalapítói között tartják számon. Viszonylag fiatalon, 53 évesen ott hunyt el. Pesterzsébeten utca-név – Török Flóris utca – őrzi nevét.

Irodalom: – Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp. 1988. – Török Flóris. (1825-1878) = Pesterzsébet – Soroksár 1993.augusztus 6. – Hangodi 1848/49. – Gyászjelentés –

TÖRÖK BÁLINT, enyingi, hadvezér, nagybirtokos

(Szigetvár, 1502-1503. – Isztanbul, 1550. július-augusztus)

Dunántúli köznemesi család sarja, nagyapja a Kanizsai család szolgálatában emelkedett fel. 1521-ben nándorfehérvári bán, de mert a várat feladta a töröknek, jószágvesztésre ítélték. Királyi kegyelem folytán később visszakapta javai nagy részét. 1526–ban a mohácsi csatában egyike volt II. Lajos testőreinek. Jellegzetes típusa volt a Mohács utáni anarchiában hatalmaskodó, erőszakosan birtokszerző feudális uraknak. 1527-ben I. Ferdinánd pártjára állt, akitől nagy birtokadományokat kapott. 1550-31-ben az un „királytalan országgyűlések” egyik vezéralakja. Feljegyezték, hogy 1531-ben a tapolcai plébános 25 forint adót fizetett Török Bálintnak. 1535-ben megkapta Pápa várát is de övé volt Sümeg és Szigliget is. 1536-ban János királyhoz csatlakozott, amiért Hunyad várát és Debrecen városát kapta jutalmul. Dunántúli főkapitánynak nevezi ki. 1540-ben János Zsigmond egyik gyámjaként az ország kormányzója lett. 1541-ben kitűnt Buda várának Roggendorf elleni védelmében. Még ez évben Izabella királynét elkísérte II. Szolimán szultán Pest melletti táborába, a szultán elfogatta és az isztanbuli Héttoronyba záratta. Itt halt meg tíz évvel később.

Irodalom: – MAÉL – MÉL – MNL – Pallas – VÉL – ZÉL3 – Kalapis – Koppány Tibor: Kozák : A szigligeti vár. Veszprém, 1960. – Zoványi –

TÖRÖK ÉVA tanár, iskolaigazgató

TÖRÖK JÁNOS publicista, nemzetgazdász

(Tapolca, 1807. június 6. – Budapest, 1874. február 9.)

Tapolca egyik legnevesebb fia. Jobbaházi Török Antal kilencgyermekes tapolcai tanító, második házasságából született. A széleskörűen művelt apa - aki Batsányi János iskolatársa és gróf Batthyány Lajos gyermekkori tanítója is volt – nagy gonddal alapozta meg fia ismereteit. Alsóbb iskoláit Keszthelyen végezte el, majd a veszprémi gimnáziumi évek után a pesti egyetemen tanult jogot. A grazi Johanneumban matematikai és egyéb természettudományos tanulmányokat folytatott. Gyakorlati gazdasági ismereteit Stájerországban alapozta meg majd Svájcban és német földön fejlesztette tovább. 1830-ban hazatért és a kismartoni uradalomban vállalt állást. Eközben a Magyar Gazdasági Egyesület képviselője is lett. Első írásai a Gazdasági Tudósítások -ban jelentek meg. 1839-től a rohonci gazdaképző intézetben természettant, földművelést és vegytant adott elő. 1840-ben Pestre került ahol elvállalta a Magyar Gazdasági Egyesület titkári teendőit. Itt került kapcsolatba a kor kiemelkedő szakíróival, politikusaival, pl. Fényes Elekkel, Fáy Andrással és itt kötött szoros barátságot gr.Széchényi Istvánnal is, akivel haláláig élénk levelezést folytatott. Országos gyümölcs, állat és mg. gépkiállításokat szervez. Országos szőlészkongresszust hívott össze és felépíttette a Hild József tervezte Köztelek-palotát. Ekkor indítja meg a Magyar Gazda c. lapot. 1841-ben az MTA levelező tagja lett Több sikertelen tervezetet nyújtott be az országgyűlésre a magyar gazdaképzés megújítására így 1845-ben maga vállalkozott egy mintának szánt szakiskola létrehozására. Szőkehalmán mintegy 300 holdas tangazdaságot alakított ki a saját költségén, ahol elsősorban a jobbágytelkek fiatal gazdáit kívánta nevelni. Itteni munkássága jelentős hatással volt az alföldi szőlő és gyümölcskultúra fejlődésére. 1848 tavaszán előbb a nemzetőrséget szervezi majd a honvédséghez átlépve végigküzdi a szabadságharcot. Főként a Délvidéken harcolt, utóbb Zombor térparancsnoka volt. Világos után alezredesként tette le a fegyvert majd aradi várfogságot szenved. Kiszabadulva folytatja korábbi munkáit és küzdelmeit. A szőkehalmi intézettől hitelezői megvonták támogatásukat és 1852-ben az utolsó tanév is befejeződött Pesten telepedett le, adósságaival küszködött de mindig új vállalkozásokba akart fogni. Cikkeket írt főként a Magyar Hírlapba és a Pesti Naplóba, írói segélyegylet létrehozásán fáradozott, felkarolta a községi könyvtárak létesítésének ügyét. 1866-ban országos főlevéltárnokká nevezték ki. Súlyos megpróbáltatások érték, felesége, fia és veje közeli egymásutánban haltak meg. Legvégső csapásként könyvtárát is el kellett adnia. Hatvannyolc évesen hunyt el. Emlékét Tapolcán főleg Mayer Dénes valamint Reindl Erzsébet kutatásai és tevékenysége nyomán őrizhetjük. A tapolcai panteonban levő márványtáblájának március 15-i koszorúzása hagyománnyá vált. A hosszú ideje hasznos honismereti nevelőmunkát végző Török János Népfőiskola viseli és ápolja emlékét.

Műveiből: – Elmefuttatás: Győr, 1829. – A magyar életkérdések összhangzásban a közbirodalmi érdekekkel. Pest, 1852. – Magyarország prímása. 1-2.köt. Pest, 1859. – T.J. Emlékiratai. Pest, 1864. –

Irodalom: – Danielik – Moenich-Vutkovich – MÉL – Szinnyei – VÉL – ZÉL – UMIL – Érkövy Adolf: Emlékbeszéd T.J. levelező tag felett. Bp. 1875. – T.J. = TL., 1913. augusztus 24. – Ki volt T.J. ? = TU., 1925.január 4. – Cserhát József: T.J. (1807-1874) = Napló, 1967.június 4. – Hidvégi Lajos: Széchenyi íródeákja. = ÉT. 1967. 23.sz. – Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. 1848-49. Bp. 1983. – T.J. = MAÉ 3.köt. – Fonay Tibor: T.J. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989. – Reindl Erzsébet: T.J. Tapolca, 1992. – Hangodi 1848/49. – Gyászjelentés –

TÖRÖK Lajos református lelkész

(Szentmáté, 1911. június 21. – Tapolca, 2002. január 1.)

Szülei id. Török Lajos tanító és Nagy Anna tanítónő. Tanulmányait erdélyi szülőfalujában kezdte, majd 1922-1930 között a Besztercei Evangélikus Líceumban tanult. 1930-1935-ig a Kolozsvári Református Teológiai Akadémia növendéke volt. Lelkipásztori oklevelével 1935-1936-ban Marosdécse segédlelkészeként kezdte pályáját. Innen helyezték vissza Szolnok-Doboka megyei szülőfalujába, Szentmátéba. Itt 1936-1944 között látta el a lelkészi szolgálatot. Menekültként 1945-ben érkezett Tapolcára, ahol 1981-ig a református gyülekezet lelkésze volt. Emellett szolgálatot végzett a sümegi, badacsonytomaji és a környék más református szórványgyülekezeteiben is. 1945-től Tapolcán ellátta a református tanulók hitoktatását. Kezdetben a keszthelyi anyaegyház megbízásával tevékenykedett, majd 1958-ban megalakuló tapolcai anyaegyház első önálló lelkipásztora lett. Itt alapított családot 1946-ban. Felesége Gosztony Gizella tanítónő volt. Munkálkodása elismeréseképpen 1993-ban Tapolca Városért kitüntetést kapott. „Élete csendes szolgálat volt Isten országáért és szeretett magyar népéért” írták gyászjelentésében. 91 évet élt. Sírja a sümegi temetőben van.

Irodalom: – VMKÉL – PFI. Ért. 1946/1847. – 1947/1846. – Szabó Emőke: In memoriam Török Lajos. = Új Tapolcai Újság, 2002. január – Szabó Emőke: Török Lajos lelkipásztor koporsója előtt. = TKal..2002. Tapolca, 2002. –

TÖRÖK LAJOSNÉ, GOSZTONY GIZELLA tanítónő

(Sümeg, 1911. szeptember 16. – Tapolca, )

Pedagógiai pályafutását 1938.-ban kezdte. A polgári leányiskolába 1943. november 1.-vel a került az onnan elhelyezett Jaczina Ilona pótlására. Itt főképpen Magyar, földrajz, vegytan, háztartási ismeretek, rajz és kézimunka tárgyakat tanított heti 20 órában. Emellett az iskolai Vöröskereszt-csoport vezetője és a kézimunka szertár őre is volt. 1946.-ban Török Lajos református lelkésszel alapítottak családot.

Irodalom: – PFI.Ért. 1942/1943.–1943/1944. – PLI.Ért. 1943/1944.–1947/1948. –

TÖRÖK PÁL szőlészeti-borászati felügyelő

(Debrecen, 1875. június 10. – Debrecen, 1919. július 13.)

Édesapja Török Gábor városi erdőmester volt Debrecenben, anyja Pasch Ludovika. A gyakorlati és elméleti ismeretekkel jól felvértezett fiatal tanárt 1899-ben helyezték Tapolcára a vincellériskolába. Itt elismerésre méltó munkát végzett. Alaposan kivette részét a foloxéravész elleni küzdelemből. Tanári teendői mellett tanfolyamokat, szőlőoltási bemutatókat rendezett, előadásokat tartott a tapolcai és környékbeli gazdáknak. 1901. július 20-án Tapolcán vezette oltárhoz Czopf Irén Saroltát, Czopf Sándor gazdatiszt leányát. Házassága révén rokonságba került Szigeti Ödön és Tuss Antal családjával.1908. február 1-től a földmívelésügyi miniszter Erdélybe, Nagyenyed állomáshelyre helyezte át. Helyét itt Vetter K. Pál vette át. 1911-ben már Balassagyarmaton teljesített szolgálatot. Itt hunyt el felesége Copf Irén. Rövidesen szülővárosába Debrecenbe helyezték. Itt rövid lefolyású súlyos betegségben, a kórházban hunyt el 45 éves korában. A debreceni Péterfia-utcai temetőben nyugszik.

Irodalom: – Mayer Dénes: A tapolcai vincellériskola története. Kézirat. Tapolca, 1990. – Kinevezések. = TV. 1900. július 1. – Esküvő. = TV. 1901. július 20. – Előléptetés. = TL., 1903. április 5. – Előléptetések. = TL., 1907. június 23. – Áthelyezés. = TL., 1908. január 5. – Áthelyezés. = TL., 1908. március 8. –

TÖRSEÖK KÁROLY légó-parancsnok

Műveiből: – Ne légy kiváncsi! = TV., 1944. május 13. – Strandéletre nincs szükség ! = TV., 1944. július 1. – A nemzet közös küzdelmének lelkes katonája. = TV., 1944. október 28. – A légitámadások tapasztalatai. = TV., 1944. november 18. –

TRÁPLI (TRÁPLY) ISTVÁN szobrászművész

(Diszel, 1911. január 9. – Budapest, 1982. március 31.)

Apja Trápli Géza molnár. Az elemi iskolát Diszelben, a polgárit Sopronban végezte el. Az Iparművészeti Főiskolára iratkozott be de néhány év múlva átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Tanárai Szentgyörgyi István, Bory Jenő, Pásztor János és Lyka Károly voltak. Itt 1929-ben végzett és „szabadúszó” szobrászként élt Bp.-en. Megrendelésre sok plakettet, kisebb szobrot készített ekkor. 1934/1935-től tanársegéd volt egykori főiskoláján. Az 1930-as években több első világháborús emlékművet készített a főváros megrendelésére. Ezekből egyet Diszelben állítottak fel. 1940. júliusában, Péter és Pál napján avatták fel Diszel központjában egyetlen itteni közismert köztéri alkotását, a település 52 hősi halottjára emlékeztető katona-szobrot. 1942/1943-ben a főváros ösztöndíjasa volt a római Képzőművészeti Akadémián. Hazajőve katonaidejét kellett letöltenie. Francia, majd amerikai fogságba került, majd hazatért. A romba döntött főváros újjáépített épületeinek díszítőszobrászati megrendelései sok munkát adtak számára. Ő készítette pl. a Villányi úti Szent Imre templom névadójának szobrát, a Makkos Mária templom két szobrát, a Nemzeti Színház homlokzatának szobrait. Részt vett a Nemzeti Színház belső tereinek restaurálásában is. 1948–1982-ig a Kelenhegyi út 12-14-sz. házban volt kiutalt műteremlakása. Az 1960-as évek elején készítette az Inotai Erőmű Kultúrházának déli homlokzatán napjainkban is látható klinkertéglából készült „szocreál” stílusú kompozícióját. 1959-1961 között a fertődi Esterházy kastély belső tereinek restaurálását végezte. Rátartisága miatt a hivatalos kultúrpolitikával gyakran került szembe ezért nem tartozott a favorizált művészek közé. Élete utolsó időszakában, egészen haláláig a Budapesti Közlekedési Vállalatnál dolgozott dekoratőrként, majd műszaki rajzolóként. Ha tehette mindig a diszeli Hajagos hegyi ingatlanhoz tért vissza. Sírja is Diszelben van.

Irodalom: A külföldi magyar intézetek működése és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjak az 1941/42. tanévben. Összeáll. Az Országos Ösztöndíjtanács. Bp., 1942. – A diszeli hősi emlékműavatás. = TL., 1940. július 13. – Reindl Erzsébet: T. I. Tapolca, 2005. –

TRATTNER GUSZTÁV szállodás, vendéglős

( ? , 1840 körül – Budapest, 1903. június 3.)

A Trattner család 1850 körül érkezhetett Tapolcára. A képviselőtestületi jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy a családfő Trattner János 1855-ben epemirigy betegségben elhalt. Fia Gusztáv az 1880-as években a vendéglátó szakmában dolgozott, előbb a fővárosban majd mint a badacsonyi Hableány-szálloda bérlője. Ennek kibővítésével 1897-ben nyitotta meg a Neptun-szállodát. Még ugyanezen évben jó érzékkel 10 évre bérbe vette Tapolcán a Mojzer-féle nagyvendéglőt. Ezt 1898. november 12-én, kibővítve és felújítva Balaton-szálló névvel nyitotta meg, melyen „… a városi lakosság majdnem minden rétege szép számmal volt képviselve.” Vérbeli vendéglős volt. Mindig új ötletekkel, határtalan szolgálatkészséggel. Tapolcai megjelenése kiélezte a vendéglátósok közötti versengést. Offenzív habitusára jellemző, hogy a következő évben szerződést kötött a tapolcai kaszinóval, az ottani vendéglátó tevékenység ellátására. E célból átalakította és új berendezéssel látta el a kaszinó helyiségeit. Nem várta karba tett kézzel vendégeit, hanem mindig kitalált valamit, ami vonzotta, sőt elcsábította őket a konkurenciától. Jó kapcsolatokat ápolt, kedvezményeket ajánlott a helyi társadalmi csoportoknak.. Megnyerte a Tapolczai Korcsolyázó Egyesületet, a Katolikus Legényegyletet és nőegyletet, a Tapolczai Kerékpáros Egyesületet és másokat. „Thea-estélyeket”, „héring-lakomákat”, „társas vacsorákat” táncmulatságokat, jótékony célú műkedvelő színielőadásokat hirdetett, hogy vendégkörét bővítse. De még különféle politikai eseményeknek, pl. képviselő jelölő-gyűléseknek is helyet adott. A hagyományos március 15-i ünnepélyek utáni banketteken rendre 100 terítékkel várta vendégeit. Utolsó éveiben egyre többet betegeskedett. Budapesti gyógykezelése alatt érte a halál. Özvegye a következő évben férjhez ment Kaszab Árpádhoz és együtt működtették a Trattner Gusztáv utóda név alatt bejegyzett vállalkozásokat

Irodalom: – A Hableány-szálloda = TV., 1895. június 2. – Szálloda megnyitás Badacsonyban. = TV., 1897. június 20. – A casinó életjelt ad. = TV., 1898. szeptember 4. – Kegyeletes emlék. = TV., 1898. október 30. – Jótékonczélú tombolaestély. = TV., 1898. december 18. – Hableány. = TV., 1898. május 29. – Bycikli klub.= TV., 1899. február 19. – Thea-estély. =TV., 1899. október 22. – A korcsolyázó egyesület választmánya. = TV., 1899. december 24. – A társasestély. = TV., 1900. március 4. – A Trattner-kávéház. = TV., 1900. szeptember 30. – Művész estély. = TV., 1901. október 27. – Tánczvigalom. = TV., 1902. január 5. – Farsang. = TL., 1903.február 15. – Héring-lakoma. = TL., 1903. március 2. – Halálozás. = TL., 1903. június 7.– Értesítés.= TL., 1904. május 22. –

TREXLER ALBERT, (Albin, Alfréd), lindenaui, állomásfőnök

(Budapest, 1871. december 17. – ?,? )

Tapolca társadalma 1909 októberében értesült arról, hogy Volák Gyula távozó állomásfőnök helyére Porpácról, az ott 1901 – 1909 között eredményesen működő Trexler Albert vasúti tisztet helyezték a tapolcai vasútállomás élére. Előtte évekig Szentgotthárdon szolgált. Az új állomásfőnök jól beilleszkedett Tapolca életébe. A vasúti forgalom zavartalansága érdekében több újítást léptetett életbe. Szolgálati érdemeiért tapolcai éveiben kétszer is előléptették. 1914-ben elhelyezték Tapolcáról. Új szolgálati helye Gyékényes lett. Itt a „mozgósítás és katonai szállítás kifogástalan lebonyolításáért 1915-ben a király koronás arany érdemkereszttel a vitézségi érem szalagján tüntette ki.” Későbbi sorsáról nincs tudomásunk.

Irodalom: – Százéves… – Szolnoki fejek. Szolnok, 1928. – Áthelyezés. = TL., 1909. október 3. – Előléptetések. = TL., 1911. április 30. – Új rend a vasúti állomáson. = TL., 1912. január 7. – A tapolczai állomáson. = TL., 1913. augusztus 31. – Az új vasúti állomás. = TL., 1913. november 23. – Áthelyezés. = TL., 1814. június 14. – Volt állomásfőnökünk kitüntetése. = TL., 1915. október 3. –

DOMJÁN ISTVÁNNÉ, TRNOVSZKY ERZSÉBET zongoratanár

(Tapolca, 1908. július 20. – ?, ? )

Szülei Trnovszky Rezső a tapolcai villanytelep üzemvezetője és Góger Mária. Eredetileg Mária Anna névre keresztelték, de már iskolás korától Anna, Erzsébet néven tartották nyilván, és rendszerint csak Trnovszky Bözsiként emlegették. Kora gyermekkorától kezdve folyamatosan magánúton végezte zenei tanulmányait. Több zenepedagógus is foglalkozott vele, zongoratudása legtöbbet talán Mosonyi Mimi keszthelyi zeneiskolájában fejlődött. A katolikus elemi népiskola, majd a tapolcai leánypolgári iskola elvégzése után gimnáziumi érettségit is tett, majd a budapesti Fodor-féle zeneiskolában tökéletesítette tudását. Hazaköltözött Tapolcára, ahol állandó szereplője volt a kulturális rendezvényeknek. A muzsika hozta össze későbbi férjével is. 1936. szeptember 26-án kötött házasságot dr. Domján István karnaggyal a tapolcai róm. kath. templomban. Tagja és szólistája volt a Tapolczai Ének és Zeneegyesületnek, majd a Tapolcai Filharmonikus Zenekarnak. Koncerteken önálló zongoraszámokkal szerepelt. 1931-től zongoratanítást vállalt. 1939-ben férjével együtt Zalaegerszegre költözött.

Irodalom: – MMK – PLI Ért. 1917/1918 – 1921/1922. – A Goldmark est. = TL. 1930. április 12. – Filharmonikusok estje. = TL. 1933. január 23. – Zongoratanítás. = TL. 1933. szeptember 9. – A Kaszinó Liszt-estje nagy közönséget vonzott. = TL. 1936. február 29. – Házasság. = TL. 1936. szeptember 19. – A Kaszinó hangversenye. = TL. 1936. november 14. – Zene és költészet a Kaszinóban. = TL. 1936. december 5. –

TRNOVSZKY REZSŐ villanyszerelő, üzemvezető

(Bélabánya, 1879. – Tapolca, 1941. február 25.)

1896-ban a villanyszerelő szakmában szabadult fel. A MÁVAG-nál és a Ganz Villamossági Rt.-nél 20 évig volt alkalmazásban. A század első éveiben jött Tapolcára, amikor a Ganz-gyár megkezdte a tapolcai villanytelep és hálózatának építését. Az üzem vezetőjeként végigkísérte a létesítés minden fázisát. Később, amikor a Rt. a villanytelepet átadta a községnek, annak vezetője maradt, egészen nyugdíjba vonulásáig. Egy ideig vezette a községi mozit is. Többször volt tanoncvizsgáló bizottsági tag. Nagy sportkedvelő volt. Amíg egészsége engedte a TIAC úszószakosztályának volt vezetője, „úszókapitány” rangban. Hosszú sorvasztó betegség után hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – MIA. 1929. – DCL – Községi gyűlés. = TU., 1921. augusztus 28. – Úszás = TL. 1933. május 6. – Halálozások. = TV., 1941, március 1. – Halálozás. = TL., 1941. március 1. –

TRNOVSZKY REZSŐ villanyszerelő, üzemvezető

( Bélabánya, 1879. – Tapolca, 1941. február 25.)

Szülei Trnovszky György és Pirkler Jozefa. 1896-ban a villanyszerelő szakmában szabadult fel. A MÁVAG-nál és a Ganz Villamossági Rt.-nél 20 évig volt alkalmazásban. A század első éveiben jött Tapolcára, amikor a Ganz-gyár megkezdte a tapolcai villanytelep és hálózatának építését. Az üzem vezetőjeként végigkísérte a létesítés minden fázisát. Később, amikor a Rt. a villanytelepet átadta a községnek, annak vezetője maradt, egészen nyugdíjba vonulásáig. Egy ideig vezette a községi mozit is. Többször volt tanoncvizsgáló bizottsági tag. Felesége Perger Mária volt. Hosszú sorvasztó betegség után, hólyagrákban 62 évesen hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – MIA. 1929. – DCL – Községi gyűlés. = TU., 1921. augusztus 28. – Halálozások. = TV., 1941, március 1. – Halálozás. = TL., 1941. március 1. –

TSEPPEN JENŐ járásbírósági elnök

( 1869. – Budapest, 1935. augusztus 4. )

Gyermekkoráról nincsenek adataink. Tapolcai működését megelőzően a királyi táblánál a tanácsjegyzői tisztet töltötte be. Ezután Sárváron, majd Magyaróváron volt királyi járásbíró. Ez utóbbi helyről 46 éves korában nevezték ki 1915-ben a tapolcai királyi járásbíróság elnökévé, az elhunyt Papp László elnök helyébe. „A háború és az azt követő forradalom alatt nemcsak, hogy betöltötte tisztségét, hanem a nehéz időkben is mindig hivatása magaslatán állt és csorbíthatatlanul megvédte a bírói tekintélyt.” 1923-ban mint királyi ítélőtáblai bíró vonult nyugalomba. Köztiszteletben álló egyénisége predesztinálta arra, hogy a községi, megyei és országgyűlési képviselői választásoknak hosszú éveken át elnöke legyen. Elnöke volt a Társadalmi Egyesületek Szövetségének és a Keresztény Gazdasági Pártnak. Kezdeményezője és elnöke a Bacsányi János Polgári Lövészegyesületnek. Nyugalomba vonulása után ügyvédi irodát nyitott Tapolcán és éveken át szerzett bírói tapasztalatával segítette polgártársait. Politikai szereplései a mérsékelt jobboldalhoz kötötték. 1935-ben társelnöke lett a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak, elnöke a párt községi szervezetének. Nehéz időkben húsz évet élt Tapolcán 66 évesen hunyt el. Tapolcai családi sírboltjába temették.

Műveiből: – A TESz tapolcai kerületének javaslata. = TU., 1932. január 31. –

Irodalom: – Változások a tapolczai járásbíróságnál. = TL., 1914. november 29. – Nyugalom helyett munka. = TU., 1921. május 8. – Búcsúestély. = TU., 1921. május 15. – Kettős öröm. =TU., 1922. január 1.– Új ügyvéd. = TU., 1923. március 4. – Rothermerle levele Tseppen táblabíróhoz a TESz tapolczai elnökéhez. = TL., 1929. november 13. – Népművelési Bizottság gyűlése Tapolcán. = TU., 1930. szeptember 28. – Nyilatkozat. = TU., 1934. március 4. – A KGSZP szervezete. = TU., 1935. március 17. – T.J. +. = TU., 1935. augusztus 11. – T.J.+ = Tapolcai Lapok, 1935. augusztus 10. –

TUBL JÓZSEF körjegyző

( Tolna, 1883. augusztus 2. – Tapolca,? )

Középiskoláit Újpesten végezte el. A közigazgatási tanfolyamot Budapesten 1901. július 13-án. A közigazgatási pályafutását 1899. augusztus 1-én a Vas megyei Alhón kezdte, majd 1902-ben a megfelelő szakképzettséget megszerezve Csabrendekre került, mint anyakönyvvezető helyettes, majd ugyanitt jegyzőként működött. E helyen kilenc évet töltött. Itt a Tűzoltó Testület parancsnoka és a tejszövetkezet titkára is volt. Utána Káptalanfán választották meg körjegyzőnek, itt tizenegy évig működött. 1930-ban került Tapolcára ahol hosszú ideig a körjegyői tisztet töltötte be. Szabadidejében a sportmozgalom fejlesztésén fáradozott. Elnöke volt a Testnevelési Bizottságnak. 1937. március 1.-el nyugalomba vonult, de vállalt feladatait továbbra is ellátta.

Irodalom: Békássy – DCL – Anyakönyvi kinevezések. = TV., 1902. október 5. – Nyugalombavonulás. = TU., 1937. március 7. –

TUFFNER JÓZSEF dr. belgyógyász

( Kunbaja, 1927.május 17. – Tapolca, 1993. )

Középiskolai tanulmányait Baján a cisztercitáknál, a III. Béla Gimnáziumban végezte. 1945-ben érettségizett. Ez év őszén iratkozott be a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1951-ben szerzett diplomát. Ezután helyezkedett el segédorvosként a tapolcai kórház belgyógyászati osztályán. Még ebben az évben megnősült. 1955-ben belgyógyász szakvizsgát tett. Mindvégig Tapolcán dolgozott. Először kórházi segédorvosként, majd 1962-től rendelőintézeti főorvosként egészen 1993-ban bekövetkezett haláláig. 1975-ben Tapolcáért emlékéremmel tüntették ki. Széleskörű kulturális érdeklődését főleg olvasással elégítette ki. Jelentős magánkönyvtára volt, számottevő hanglemezgyűjteménnyel. Jellegzetes hobbyja volt a fotózás. Felvételeivel több kiállításon szerepelt. 66 évesen halt meg. Sírja Tapolcán van.

TULI LÁSZLÓ plébános

(Szőllősgyörök, 1907. március 3. – Diszel, 1966. szeptember 9. )

A gimnázium 1-4 osztályát a bencéseknél Esztergomban, az 5 osztályát Budapesten a III. kerületi Árpád reálgimnáziumban végezte. A gimnázium 6-8 osztályait Veszprémben a piaristáknál járta. 1926-ban érettségizett. Négy évig Nyergesújfalun a szaléziánusok intézetének volt növendéke. Pappá szentelték 1930. június 22-én. Káplán lett Lesencetomajon, 1930.július 27-től, Káptalantótin 1931. februártól, Buzsákon 1931.dec. 1-től 1933.szeptember 20-ig. Rövidebb ideig kisegítőként dolgozott Kercseligeten, és Mosdóson. 1933.szeptember 20-tól káplán Csóton, 1934.március 15-től Pápateszéren. Zsinati vizsgát tett1935. május 22-én. 1935.június 30-tól káplán volt Palóznakon.1936.február 20-tól Tapolcára helyezték segédlelkésznek. Itt egyaránt ellátta a leány- és fiúpolgári iskola hitoktatói feladatait. 1937.novemberében Gyulakeszibe helyezték plébános-helyettesnek, majd 1939-től plébánosnak. 59 évesen halt meg filiális községében Diszelben. Gyulakesziben temették.

Irodalom: – Pfeiffer – Illés Mária: Gyulakeszi és Csobánc története. Tapolca, 1994. – Káplán áthelyezések. = TL., 1936. február 8. –

TUS ANTAL vincellériskolai igazgató

(Székeskút, 1860. –Tapolca, 1916. november 25.)

Ifjúkora, tanulmányainak jellege és helye ismeretlen előttünk. Szőlészeti és borászati vándortanító, Zalavármegye szőlészeti és borászati felügyelője amikor 1892.február 14-én érkezett okiratával a földművelésügyi miniszter kinevezi az újonnan alakuló tapolcai „vinczellér-iskola” igazgatójává. E tisztségében a néhány hónapot működő Deák Tamást követi és a miniszter 1895. július 14-én véglegesíti. Az intézmény ezután teljes fennállása alatt mindvégig Tus Antal igazgatása alatt működik és elsősorban az ő érdeme, hogy az itt folyó gyakorlati képzés jellege és színvonala az egész országban - a szakmában és a társadalomban is - általánosan elismertté vált. Az iskola mellé kinevezett, neves szakértőkből és közéleti emberekből álló felügyelő bizottság (Skublics Gyula, báró Putheány Géza, Bogyai István, Hertelendy Ferenc, Wiriusz Vince, stb.) segítségével egy éves kurzusokon képezték ki elsősorban a Balatonvidék számára a szakképzett vincelléreket. Tus Antal igazgató az iskola jól szerkesztett értesítője szerint „előadja az összes elméleti tárgyakat és vezeti a gyakorlati teendőket… előadta az összes szak és melléktantárgyakat u. n. szőlőmívelést, a filloxera elleni védekezésekkel, borászat és pinczekezelést, gyümölcsfa-tenyésztést, konyhakertészetet, számtan, mértan és könyvviteltant, s emellett a tanulókat a gyakorlati munkába bevezette s végezte az összes irodai teendőket, s mint Zalamegye szőlészeti szakközege, részint közérdekű, részint magán amerikai szőlőtelepek létesítése, fajtiszta ültetvények megállapítása, stb. czéljából megjelent Zalamegye 51 községében összesen 82-szer.” A Tus Antal vezette vincellériskola a filloxeravész idején a szőlész szakma igazi megújítójává és fejlesztőjévé vált. Igyekezete, hozzáértése azonban nem pótolhatta a megfelelő gyakorlótelep és pince hiányát, így az iskola léte mind kérdésesebbé vált. Munkájáról és eredményeiről rendszeresen hírt adtak a nagyhírű Borászati Lapok hasábjain. Részt vett a helyi társadalmi, gazdasági mozgalmakban. Egyik fő szervezője, 1913 decemberétől elnöke volt a Rákóczi asztaltársaságnak. Nagy tapasztalatával segítette a polgári leányiskola gondnokságát és a polgári fiúiskola felügyelő-bizottságát. Az intézmény megszüntetése körüli hosszadalmas huzavona megviseli egészségét és az iskola bezárása előtti évben elhalálozott.

Műveiből: – Legújabb magyar szőlősgazda.” = TV., 1893. október 28. –

Irodalom: – Kinevezés. = TV., 1892. február 14. – Hogy a szakértelem és ügybuzgóság… = TV., 1894.május 12. – Kinevezések = TV. 1900. július 1. – T. A. hirtelen betegsége. = TL., 1904. június 26. – A Rákóczi–Asztaltársaság. = TL., 1913. december 14. –