Tapolcai Életrajzi Lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Z

Találatok száma: 102

MAGYAR BÁLINT, Palonai, várkapitány

( 1510 körül – Szigliget, 1573. április )

Elszegényedett zalai nemesi család sarja. A hűbéri hierarchiában Nádasdy Tamás nádor familiárisa volt, annak haláláig. Levelezésükből sokat megtudunk a végvári életről. Utolsó éveiben a Batthyányi családhoz kötődött. Életrajzírója szerint „Hatalmas, bátor és erős legény volt őkigyelme ; a Dunántúl folyó harcoknak lüktető szíve, a személyes viadaloknak kitanult mestere, az igazi huszárnak remek példája ő, akin sok jó vitézünk vett szívet és lelket magának… Egy emberöltőn védte Balaton vidékét s kemény harcokat vívott a törökkel, …s míg a karja bírta, a török ott úrnak nem mondhatta magát. ” Fiatal éveiben Pécsett és Szigetváron szolgált. Első emlékezetes hőstette volt amikor a török lovasság főtisztjét Musztafa Kaszont a két sereg között párviadalban legyőzte. 1545-től - megszakításokkal - haláláig Szigliget és Fonyód várának kapitánya. Tevékeny részese volt a Tapolca körüli végvári küzdelmeknek. 1551-ben Nádasdy bandériumának hadnagyaként vett részt az erdélyi hadjáratban. 1552-ben rövid ideig pápai majd kanizsai kapitány. Sikeres portyázásaiért a budai pasa, hatalmaskodásaiért a Balaton környékének nemessége állandóan feljelentette, de hűbérura mindig megvédte. Felesége Tóti-Lengyel Brigitta volt. Unokaöccse volt az a Lengyel Boldizsár aki a szigligeti várat a meglévő feliratos kőtábla szerint 1638-ban újból javíttatta és kapuja fölé a máig is meglévő szép címerkövet erősítette.

Irodalom: – MÉL – MNL – ÚMÉL - VÉL – ZÉL – Takáts Sándor: Palonai M. B. = Régi magyar kapitányok és generálisok. 2. bőv. kiad. Bp. 1928. – Komáromy András: M. B. kapitány életéből. = Hadtört Közl. 1912. – Darnay Béla – Zákonyi Ferenc: Szigligeti séták. Veszprém, 1954. –

MAGYAR IMRE lovas szakedző

(Tarpa, 1910. november 6. – Keszthely, 1974. április 1.)

Magyar Mihály és György Etelka gyermeke. A magyar és nemzetközi lovassport kiemelkedő alakja volt. Kilencgyermekes törpebirtokos fiaként került a komáromi huszárokhoz. Felfigyeltek rendkívüli tehetségére és Örkénybe vezényelték a Lovagló és Hajtótanárképző Iskolába. Ennek elvégzése után, tekintettel kiváló eredményeire, a Magyar Királyi Testőrség spanyol lovas-iskolája főidomárjává léptették elő. Az intézmény a Bécsi Spanyoliskola mellett világviszonylatban is a lovas-művészet legmagasabb szintjén működött A háború után edzőként dolgozott de versenyzett is. 1953-tól a magyar díjlovagló válogatott tagja. Nemzetközi sikerei mellett 1957-1964 között megszakítás nélkül nyolc alkalommal volt országos bajnok, amellyel elnyerte a „Magyar díjlovaglás örökös bajnoka” címet. 1965-től 1970-ig, nyugdíjba vonulásáig a keszthelyi Agrártudományi Egyetem lovas szakosztályának edzője volt. 1964–1974 között Keszthelyen lakott. Családi kapcsolatai Tapolcához kötötték, ide nősült, felesége Kövesdy Erzsébet volt. Sokszor tartózkodott Tapolcán. 1974-ben Keszthelyen halt meg, de a tapolcai temetőben nyugszik, magyar zászlóval letakart koporsójában. 2005. június 19-én a negyedik hagyományőrző huszártalálkozó alkalmával Diszelben Győrffy Villám András lovas-panziójának falán emléktáblát avattak tiszteletére.

Műve: – Iskolalovaglás. Spanyol lovasiskola Magyarországon.(Társszerző: Győrffy-Vilám András. ) Bp. 1988. –

Irodalom:– Hankó József: Lovak és lovasok békés megyében. I. köt. Gyula, 2003. – Reindl Erzsébet: M. I. Tapolca, 2005. –

MAGYAR JÁNOS MÁV főkalauz

(Nagygencs, 1876. október 5. – Tapolca, 1941. december )

A polgári iskola négy osztályának elvégzése után fékezőként kezdett dolgozni a MÁV-nál. Szolgálatot teljesített Fiume, Kolozsvár, Nagyvárad, Székelykocsárd állomásokon. 1909-ben helyezték Tapolcára. A Batthyány u. felső végén lakott. 1925. június 31-én vonult nyugdíjba, mint vizsgáló főkalauz. Szolgálati elismerést többször kapott. A tapolcai VOGE egyik alapítója és a katolikus egyházközség képviselő tagja volt.

Irodalom: – Z. vm. ism. – Halálozás. = TV., 1941. december 20. –

MAGYAR JÁNOS káplán

(Zalaegerszeg, 1741. szeptember 5. – Karmacs, 1805. május 11.)

A teológiát Veszprémben végezte el. Pappá szentelték 1764-ben. Ezt követően udvari káplán volt Beck Sándor családjánál. Ezután, 1765-től Igalon lett segéd lelkész. 1769-ben Tapolcára helyezték káplánnak Felkis János plébános mellé. Innen küldték Karmacsra plébánosnak 1770. június 18-tól. Itt szolgált élete végéig, 35 évet. A karmacsi temetőben nyugszik.

Irodalom: – Pfeiffer –

MAGYAR JÁNOS káplán

(Pápa, 1904. április 9. – ? , ? )

A gimnázium I-VI. osztályát szülővárosában a bencéseknél, a VII-VIII. osztályát Veszprémben a piaristáknál, mint kisszeminarista végezte. 1924-ben érettségizett. Pappá szentelték 1928. június 29-én. Káplán Kiskomáromban 1928-tól, Marcaliban 1931-től. 1937-ben Tapolcára helyezték Kiss István plébános mellé. Zsinati vizsgát tett 1937. május 19-én. Segédlelkész feladatai mellett Tapolcán, Koppányi Jenő utódaként a polgári leányiskolában hitoktatást végzett. 1939. március 19-től adminisztrátor volt Lesencetomajon, 1943-tól Kőröshegyen, Szentgyörgyvárott 1944-től, Hajmáskéren 1948. májusától, Balatonfőkajáron 1959. május 26-tól, Balatonszepezden 1959. augusztusától címzetes esperes volt.

Irodalom: – Pfeiffer –

MAGYAR MIHÁLY sportvezető

( , 1938. – Tapolca, 2005. )

1963-ban került Tapolcára, mint katona. Hamarosan az egyik alegység sportfelelőse lett. Később, pedig már a Dobó laktanya sporttisztjeként ért el katonáival szép eredményeket. Halála évétől, 2005.-től emlékére rendezik meg a Magyar Mihály Emléktornát.

Irodalom: – 100 év sport –

MAGYARI MIKLÓS evangélikus lelkész, hitoktató

(Várpalota, 1863. december 3. – Keszthely, 1948 ? )

A gimnázium nyolc osztályát és a három éves teológiai tanfolyamot Sopronban végezte. Ezután egy évre Svájcba ment és Bázelben tanult az egyetemen. 1887. szeptember 25-én szenteltetett fel „jeles” osztályzatú lelkészi oklevéllel Sopronban Karsay Sándor dunántúli püspök által. Még ez év november 3-án foglalta el Kapolcson segédlelkészi állását. 1888. augusztus 5-én elődjének Lágler Györgynek távozásakor adminisztrátornak nevezték ki. Rendes lelkésszé 1888. szeptember 26-án választották meg. A Tapolcán és környékén élő evangélikusok szórványgyülekezetei kezdettől a kapolcsi lelkészhez tartoztak. A kapcsolattartás Magyari Miklós szolgálatba lépésével egyre rendszeresebb lett. Tapolcán templomuk, imaházuk nem lévén, esetenként a polgári iskolában tartották istentiszteleteiket. 1897-től kéthetenként két órában rendszeressé tette az iskolai tanulók evangélikusok felekezeti erkölcs- és hitoktatását. Magyari Miklós tapolcai szolgálatai 1919-ig tartottak, amikor Nagy Lajos polgári iskolai tanár vette át a protestáns tanulók hitoktatását. 1926-ig gondozta a tapolcai evangélikus szórvány lelki életét, amikor Menyhár Istvánnak adta át e missziós feladatot. 1909-ben Czuppon Sándor utóda lett a zalai egyházmegye esperesi székében. 1830 augusztusában, 43 évi kapolcsi szolgálat után nyugdíjba vonult és Keszthelyen telepedett le. Sírja is ott van.

Műveiből: – Felköszöntő. = TU., 1920. május 9. –

Irodalom: – A zalai ág. hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. 1908. Tapolcza, 1909. – PFI. Ért. Tapolca 1897/98-1918/19. – Esperes beiktatás. = TL., 1909. július 18. – Adomány. = TU., 1920. június 13. – Új esperes. = TU., 1921. október 23. –Missiós lelkészi állást szerveznek Tapolcza evangélikusai. = TL., 1926. február 14. – „És sírni kezdett a falu, sírni …” M. M. kapolcsi esperes búcsúja híveitől. = TL., 1930. augusztus 16. –

MAJOR FERENC tanár, igazgató

(Tapolca, 1932. február 26. – ?, 2012. augusztus 19.

Irodalom: – UTU 2012. október –

MAKKFALVAY Géza ügyvéd, országgyűlési képviselő

(Pest, 1844.szeptember 8. - Bp. 1924.július 10. )

Jogászcsaládban született. Középiskoláit a pesti piarista gimnáziumban végezte, majd a jogi egyetemre iratkozott be. 1868-ban köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett. 1869-ben a királyi táblánál gyakornokoskodott majd segédfogalmazóként dolgozott. A bíróságok szervezésekor 1871 végén Kaposvárra nevezték ki törvényszéki bírónak. 1876-ban erről az állásáról leköszönt és ügyvédi irodát nyitott Kaposvárott. Keresett és sikeres ügyvéd volt. 1892-ben a Somogy megyei szili kerület országgyűlési képviselővé választotta nemzeti programmal. 1896-ban ugyanott ismét megválasztották. Több parlamenti bizottságban kap fontos tisztséget. Somogy megye törvényhatósági bizottságának virilise, tagja a közigazgatási bizottságnak.1902-ben megszüntette ügyvédi irodáját és kapos-széplaki birtokán gazdálkodott. Emellett részt vállalt különféle közgazdasági és közigazgatási teendőkben. Többen között igazgatósági tagja a Dunántúli Közművelődési Egyesületnek, a Gazdaszövetségnek és az Országos Gazdasági Egyesületnek. 1903-ban földművelésügyi államtitkár lett. Ezután hívták meg és 1904 január 20-án meg is választották a Hertelendy Ferenc főispánná választásával megüresedett tapolcai képviselői posztra. Ezt a tisztséget egy évig viselte de e rövid idő alatt nem sokszor érvényesíthette befolyását választói érdekében. 1910-től Somogy vármegye főispáni tisztét töltötte be. Széleskörű publikációs tevékenységet fejtett ki. Költeményei jelentek meg a Hölgyfutárban de főleg közgazdasági írásokat jelentetett meg a Pesti Naplóban, a Nemzeti Újságban, a Hazánkban és a Budapester Tageblattban és a Magyar Gazdák Szemléjében. A somogyi leveleket 1895-óta Hadari Mikál névvel ő írta a Bolond Istókba.

Irodalom: – Gulyás – Révai – Szinnyei – Somogyi Helikon. Kaposvár, 1928. – M.G. földművelésügyi államtitkár. = TL., 1904.január 3. – M. G. = TL., 1904. január 24. – M. G. búcsúlevele kerületétől. = TL. 1905. január 8. –

MALATINSZKY FERENC főszolgabíró

( – Tapolca, )

Heves megyei nemesi család sarja. Az 1820-as évek elején költözött Zala megyébe. Lesencetomajon telepedett le. Később innen költözött Tapolcára. Itt született négy fia, akik a megye több térségében szereztek birtokokat. A dinasztia-alapító Heves megyében kapott nemesi oklevelét, Zala vármegye 1824. december 13-i közgyűlésén honosították és hirdették ki. Tapolcán hunyt el. Megrongálódott sírkövét az 1950-es években még látták a régi köztemető sarkában.

Irodalom: – ZVM Arch – ZML nemesi kataszter –

MALATINSZKY FERENC, alsómalatini, földbirtokos, felsőházi tag

(Tapolca, 1863. szeptember 7. – Keszthely, 1915. február 7.)

Régi, előbb Heves, majd Zala megyei birtokos, nemesi család sarja. Apja azonos nevű tapolcai nemes, tehetős birtokos, a tapolcai járás főszolgabírója volt. A jezsuiták kalksburgi és kalocsai gimnáziumában nevelkedett és a magyaróvári gazdasági akadémián végezte főiskolai tanulmányait. Ezt 1885-ben fejezte be és szülei zalacsányi birtokán gazdálkodott. Később jelentős szőlőbirtokai voltak Badacsonyban is. A politikai életbe 1886-ban kapcsolódott be. Ettől kezdve Zala vármegye nagyra becsült előkelősége. 1890-ben feleségül vette várbogyai és nagymadi Bogyay Jolánt. Közel ötven évig tagja volt Zala vármegye törvényhatósági bizottságának. Tevékeny része volt a vármegye közgazdasági életében is ; elnöke a Keszthelyi Takarékpénztárnak, alapító, választmányi tagja a Nagykanizsai Takarékpénztárnak. A Balaton-vidék kultúrájának fejlesztése körül, mint a Balatoni Szövetség zalai alelnöke szerzett jelentős érdemeket. Zala vármegye nemesi választmányának tagja, és elnöke a Keszthelyi Gazdakörnek. Zalai alelnöke az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamarának, tagja az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanácsnak. Sírja Keszthelyen van.

Irodalom: – Békássy – DK – KMKA – MPL – MTáL – OA 1929/1944. – Nemes családok. Bp. 1905. – A közigazgatási bizottság ülése. = TL., 1926. február 14. – Felsőházi tagokat választ a vármegye. = TL., 1929. január 5. – A megyegyűlés 11 örökös tagot választott az új törvényhatósági bizottságba. = TL., 1929. július 28. – M.F. a vidék villamosításáért. = TL., 1929. október 13. – A Pinceszövetkezet gyűlése. = TU., 1930. november 9. – M.F. ünneplése. = TL., 1931. február – M.F. a Vármegyei Egységespárt megalakításáért. = TL., 1931. július 11. – A Pinceszövetkezet közgyűlése. = TL., 1932. december 17. –

MANDL SÁNDOR bornagykereskedő

(Zádor, 1869. – Budapest, 1934. április 18.)

Szülei kereskedők voltak. Ő is ezt a szakmát tanulta ki. Cégük képviseletében hosszabb időt töltött a szicíliai Palermóban. Megismerkedett Steiner Ferenc Elvíra nevű leányával, akit 1899-ben eljegyzett, majd 1900. november 6-án oltárhoz vezetett. Boralkusz, borkereskedelem, borbizományos tevékenységi körben, 1902-ben jegyezte be vállalkozását a megyei cégbíróság. A filoxéravész idején, az 1890-as évek végén vásárolta meg szőlőbirtokainak jelentős részét. Erre a bázisra építette bor-nagykereskedelmi cégét 1898-ban. Telephelye és fő pincészete a Keszthelyi úton volt. Csak nagyban kereskedett és forgalma mindjárt a Lessner, Berger és Frisch cégek volumene után következett. Fehér, siller és vörös borokból álló nagy raktárkészletét az egész Balaton-felvidékre kiterjedő felvásárlással biztosította, sőt villányi borokat is forgalmazott. Baranya megyei kapcsolataira alapozva az 1920-as években alanyvessző és szőlőoltvány forgalmazásával is foglalkozott. Kereskedelmi tevékenységét csemegeszőlő értékesítésére is kiterjesztette. Közfeladatokat is szívesen vállalt. Hosszú ideig volt árvaszéki gondnok. Az 1930-as évek elejétől egyre többet betegeskedett és gyógykezelés céljából sokat volt távol. Egy ilyen alkalommal halt meg Budapesten. Cégét, fia Miklós György néven folytatta.

Műveiből: – Kavarodás a posta körül. = TL., 1918. január 6. –

Irodalom: – DCL – ZML Cégjegyzék – Mayer Dénes: – Esküvők. = TV., 1900. október 28. – Csemegeszőlőt vesz = TL. 1931. szeptember 5. – Halálozás. = TU., 1934. április 22. –

MANGOLD GUSZTÁV hírlapíró

(Budapest, 1866. november 10. - Budapest, 1939. június 29.)

Apja Mangold Henrik hírneves balneológus, a balatoni gyógytényezők kutatója. Tanulmányait a kőszegi és budapesti katonai intézetekben végezte. Ifjúkorának nagy részét Balatonfüreden töltötte. Apja példáját követve fokozatosan a Balaton patriótájává vált. 1900-ban alapította a Balaton-Füred és Vidéke Társadalmi Érdekeit Szolgáló Egyesületet, amelynek titkára lett. 1902-ben létrehozta a Szép Szív Társaságot melynek elnökévé választották. 1906-ban megalapította ezen társaság gyermeküdülőjét Balatonfüreden. 1906-ban budapesti székhellyel újjáélesztette a az 1891 óta szünetelő Balatonvidéki Kört, melynek háznagya, később alelnöke volt. A Dunántúli Kultúr Egyesület fiókjának a Balaton Egyletnek titkára. Kezdeményezője a Balatoni Szövetség megújításának. Aktivitása újságírói munkájában is jelentkezett. Somogy, Veszprém és Zala megyék szinte minden hírlapjába írt. Így rendszeresen publikált a tapolcai szerkesztésű Balaton, Tapolcza és Vidéke, majd a Tapolczai Lapok c. hetilapokba is. Cikkeit gyakran Joli Coeur írói álnéven jegyezte. Bekapcsolódott a századelő Tapolcájának formálódó közéletébe. 1913-ban megalapította és főszerkesztette a Balatoni Hírlap c. hetilapot ahol tapolcai témák sokaságát vetette fel. Különféle szépirodalmi műfajokban is próbálkozott. Verseket, esszéket, népszínműveket írt és jelentetett meg váltakozó sikerrel. Az 1920-as évektől többnyire Budapesten élt és alkotott, írásait a fővárosi lapokba helyezte el. 73 évesen hunyt el.

Műveiből: – Balaton-füredi Emlék. Bp. 1892. – A „Balatonvidéki társaskör” = TV. 1894. március 17. – Szeretett – szenvedett. = TV., 1895. július 28. – Ötven év. = TL., 1903. március 15. – Szilánkok. Tárczák. Bp. 1904. – 50 év. = TL., 1903.március 15. – A katona végrendelete. Bp. 1917. – A Balatonvidék érdeke kívánja. = TL., 1913.november 16. –

Irodalom: – Gulyás – Szinnyei – Halálozás: Id. M.G. = Balatoni Kurír, 1939. július 6. – Halálozás. = TL., 19939. július 8. –

NOVÁK JÓZSEFNÉ, MANN MARGIT tanítónő és hitoktató

(Szapáriliget, 1906. november 4. – Tapolca, 2001. május 23.)

Édesapja görög katolikus kántortanító, édesanyja római katolikus tanítónő volt. A család hatodik gyermekeként született. Édesapja még kislánya megszületése előtt elhalálozott. Tanítónői és hitoktatói diplomát Kiskunfélegyházán szerzett 1926-ban. Mindszenten a népiskolában tanított. 1934-ban ment férjhez Novák József okleveles gazdatiszthez. Házasságukból hét gyermek született, öten már Tapolcán. A család 1939-ben került Tapolcára, férje gazdasági felügyelővé való kinevezésével. Darányi utcai lakásukon játszó-délutánokat szervezett a ház adottságait kihasználva, mintegy ötletet adva a későbbi állami óvoda beindítására. A kertvárosi óvoda történetében, mint óvodaalapítót tartják számon. 1951-ben megözvegyült. Férje halála után a Tapolcai Állami Leányiskolában tanított, ahonnan vallásos meggyőződése miatt eltávolították. Vallásossága miatti megpróbáltatásai 1962-ig, nyugdíjba vonulásáig tartottak. Nehéz körülmények között taníttatta hét gyermekét. Szép tónusú szoprán hangjával aktív tagja volt a Borsányi Gábor által vezetett Tapolcai Pedagógus Énekkarnak. Nyugdíjas éveiben diákokat korrepetált, templomi hitoktatást végzett. Szent Gellért püspökről színdarabot írt, amelyet hittanos gyermekek adtak elő. Idős korára tolókocsiba kényszerült, betegségét türelemmel viselte. 1996-ban az Eötvös József Tanítóképző Főiskola által kiadott arany, gyémánt, vas, ill. rubinoklevelét vehette át. 95 évesen hunyt el szerettei körében. A tapolcai új köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

MÁNYOKI GYULA dr. ügyvéd, szerkesztő

(?, 1856. körül – Budapest, 1934. február )

Apja mányoki Mányoki László a devecseri járás egykori főszolgabírója, majd törvényszéki elnök volt Veszprémben és a pápai ügyvédi kar doajenjeként hunyt el. Anyja rendesi Bárány Szidónia. Gyula fiuk, pápai érettségije, majd jogi tanulmányai végeztével az 1880-as évek elején Tapolcán nyitott ügyvédi irodát. Itt nősült, Szántó József és Lessner Anna leányát, Rosenberg Jolánt vette feleségül. Az akkor fejlődésének elején tartó városka és környéke szellemi, kulturális és társadalmi életébe mozgást és új színt hozott. A nemzeti művelődés eszméjétől áthatva igazi küldetéstudattal próbálkozott a lakosság aktivizálásával. Művelődési körök, egyesületek létrehozásánál bábáskodott. Bekapcsolódott a politikai életbe is de felfokozott aktivitása sok nézeteltéréssel találkozott. Céljai elérésére 1895-ben Tapolcán megalapította és szerkesztette a Balatonmelléki Lapot, amelyet szinte egyedül írt. A rövid életű lap hasábjain felvetett és körüljárt szinte minden olyan kérdést, amely Tapolca következő 50 évében is téma volt. Ideái azonban jóval megelőzték kora Tapolcájának fejlettségét és valódi lehetőségeit ezért egyre több konfliktus vette körül. 1896-ban pl. kardpárbajt vívott távoli rokonával a politikus Gaál Gasztonnal. Komoly sajtóvitába keveredett a helyi társadalmi elit több tagjával. A tapolcai korcsolyázó egyesület első elnöke és igazgatója volt. 1896-tól Iparhatósági biztos és 1898-tól 1900-ig a tapolcai iparos ifjak Önképző Köre elnöki posztját is betöltötte. Elkeseredve tapasztalta, hogy reformeri ideáira a kisváros hangadói között alig volt fogadókészség. 1903-ban a felesége is meghalt. Az 1910-es években elköltözött Tapolcáról és Makón lett ügyvéd. 1931-ben Budapestre költözött. Egészsége megrokkant, 1934-ben 78 éves korában hunyt el.

Műveiből: – Beköszöntő. = BML. 1895. január 17. – Az arany borjú. = BML. 1895. március 14. – A szabatoni Deák asztal. = TL. 1911. április 2. – Rhendesi Bárány Boldizsár. = B.Hírl. 1913. 47. sz. –

Irodalom: – DK – Gulyás – Sziklay – Ipartestületi közgyűlés. = TV., 1898. március 13. – Az iparos ifjak Önképző Köre. = TV., 1898. július 24. – Lemondás. = TV., 1900. január 7. – Elnöki lemondás. = TV., 1900. január 21. – A korcsolyázó egyesület. = TV., 1901. február 10. – Új iparhatósági biztos. = TV., 1902. augusztus 3. – Halálozás = TL. 1903. decembert 13. – Halálozás. = Magyarság, 1934. március 1. –

MÁNYOKI KATÓ színésznő

(Tapolca, 1898. április 16. – ?, 1984. )

Mányoki Katinka Ella Örzse néven jegyezte be a tapolcai anyakönyvezető. Apja Mányoki Gyula tapolcai ügyvéd és lapszerkesztő volt. Anyja Rosenberg Jolán. Testvére Mányoki Vilma tanárnőnek. Alsóbb iskoláit Tapolcán végezte, majd Budapesten járt gimnáziumba. Ezután beiratkozott egy színiiskolába. Első jelentősebb színpadi szerepét 1923.-ban a Vígszínházban kapta. Jelentős, nyomon követhető színészi karriert nem futott be. Az 1931.szeptember 18-án férjhez ment Dr. Györki József vegyészmérnök, egyetemi tanárhoz. Gyermekük nem született. Nyaranta sokat tartózkodtak ábrahámhegyi nyaralójukban. Innen többször bejött Tapolcára, ismerőseit meglátogatni, hivatalos ügyeit intézni. Az 1960-as évektől már nincs érdemi információ róla.

Irodalom: – MSZML –

MÁNYOKI VILMA tanár, nyelvész

(Köveskál, 1892. május 7. – ? , ?, )

Mányoki Gyula tapolcai ügyvéd és szerkesztő leánya. Alsóbb iskoláit Tapolcán járta ki. Budapesten volt gimnazista. Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán, Párizsban és az oxfordi egyetem nyári tanfolyamán végezte. Magyar–francia–angol szakos tanár lett és 1919-től több budapesti leánygimnáziumban is tanított. Az 1940-es években, pl. a Zrínyi Ilona Leánygimnázium tanára. Még egyetemista korában mélyült el érdeklődése a finn nyelv és kultúra iránt. Nyelvészetből doktorált. Egy ideig Vikár Béla munkatársa is volt. A finn-ugor nyelvészet indította el Finn- és Észtország népeinek tanulmányozására. Előadásait jelentős finn folyóiratok közölték és méltatták. Első volt, aki nálunk a híres finn női honvédelmi mozgalmat ismertette ezért a Lotta Svärd egyesület tiszteletbeli tagjául választotta s az azonos c. finn lap külföldi tudósítójának kérte fel. Rendszeresen részt vett és előadásokat tartott a finn-ugor kongresszusokon. Több irodalmi egyesületnek volt aktív tagja (La Fontaine Társaság, Pen Club). A magyar-finn irodalmi egyesület női szakosztályának volt hosszú időn át alelnöke. Tevékeny szerepet vitt a magyar Mickiewicz-társaság és a Turáni-társaság életében. Ady Endrével sok levelet váltott. Az egyesült női tábor és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége egyesületek vidéki szervezeteinek munkáját segítette ismeretterjesztő előadásaival, tanulmányaival, amelyek sorából több külön kiadásban is megjelent. Ilyen feladattal többször járt Tapolcán, utoljára 1941 decemberében. 1942 nyarán férjhez ment Rafael Viktorhoz, korának felkapott képzőművészéhez. A háború alatt a Vár-negyedben, Ostrom utcai műteremlakásukból kibombázták őket, ezután a Mecset u.. 8. sz. alatti lakásban éltek. 1946-1949-ig férjével együtt Ábrahámhegyen, húga présházában éltek. Itt Egry Józseffel tartottak szoros kapcsolatot. Az 1950-60-as években ismét a fővárosban éltek, ahol betegsége egyre súlyosabbá vált. Kisebb írásai a Tolnamegyei Közlönyben, a Tapolcai Lapokban, Pestben, Tolnai Világlapjában, Nagymagyarországban, Turánban és a Nemzeti Újságban jelentek meg. A háború. utáni sorsáról szinte semmit sem tudunk.

Műveiből: – Tapolczán. = TL. 1910. szeptember 4. – Ibolyák. = TL. 1911. március 26. – Tapolcza emlékeiből. = TL. 1911. július 30. – Földiekkel játszó égi tünemény. = TL. 1911. szeptember 10. – Soror Angela. = TL. 1911. október 15. – Téli gondolatok. = TL. 1912. január 21. – Az észt és finn rokonasszonyokról a Magyar Asszonyoknak. = Magyar Asszony, 1937. február 1. 66-68 p. – A finn nemzetőrség és a Lotta Svärd egyesület. = Turán, 1939. 1-3. 113-128 p. – Nőmozgalmak Finn és Észtországban. = Turán, 1937/38. 1-2. sz. 45-53 p. – Karjala a finn Erdély. = Turán, 1941. 3. sz. 97-102 p. – Látogatás Ady Endrénél. = ITK. 1964. 2.sz. 207 p. –

Irodalom: – DK – Gulyás – Sziklai – Szinnyei – Szíj Rezső: Rafael Győző. Bp. 1972. – Finn Lotta lett egy tapolcai származású tanárnő. = TL. 1941.december 27. – Házasság. = TL., 1942. augusztus 1. –

MARKÓ JENŐ kékfestő mester

(Tapolca, 1880.. február 1. –)

Szülei Markó József cipész és Gamper Juli. 1905. január 20-án Fodor Rózával alakított családot.

MARKÓ JÓZSEF városbíró

(Tapolca, 1806 – Tapolca, ? )

Tapolcai, saját házzal rendelkező tehetős gazdálkodó volt. 1848-ban, 42-évesen a tapolcai nemzetőrszázad önkéntese lett. Töreky Ferenc után 1866. január 2-től három éven át töltötte be a városbírói tisztet. A bírói székben utódja Ondrej Pál lett.

Irodalom: – Hangodi1848/49. –

Markó J. Marcell P. szerzetes

( Tapolca, 1895.szeptember 30. – Pannonhalma, 1971. április 10. )

Apja Markó József tekintélyes polgár, 1866-ban városbíró volt Tapolcán. Szőlőbirtoka a Mogyorós hegyen volt ahol hosszú ideig a hegybírói tisztet is betöltötte. Fia elemi iskoláit Tapolcán végezte. Korán árvaságra jutott, küzdelmes gyermek- és ifjúkora volt. Az I. világháborúban az orosz frontra vezényelték, ahol a Bruszilov-offenziva során fogságba esett. Négyévi keserves hadifogság következett ezután, amelynek történéseit „Szibérián át a kolostorig.” c. igen sikeres, két kiadást megélt könyvében szemléletesen írt le. A dornicai, asztraháni, orenburgi, trockojei, krasznojarszki fogolytáborban töltött nehéz évek után négy társával megszökött és az égő Oroszországon át haza indult. Szibériában tett fogadalmának megfelelően itthon 1923-ban Assisi Szent Ferenc mezítlábas, darócruhás fiai közé lépett. 1928 júniusában szülővárosában, Tapolcán szentelték pappá, majd rendi elöljárósága mindjárt Pápára helyezte ahol 1930-33 között működött és a kispapok nevelésével bízták meg. Páter Markó Marcell ezután különböző ferences kolostorokban szolgált. Hitoktatói, misszionáriusi munkája mellett hitbuzgalmi folyóiratok (Szent Antal, Szent Antal ifjúsága) szerkesztője. Az 1940-es években Budapesten házfőnök, ahol sok szegényt táplált és üldözött zsidókat mentett. A szerzetesrendek feloszlatása után 1948-1950-ig Káptalanfüreden majd Felsőőrsön lelkipásztor. 1964-ben agyvérzése következtében lebénul és Pannonhalmára a Papi Otthonba kerül. Türelemmel viselt betegségének 76 éves korában vetett véget a halál. Pannonhalmán nyugszik.

Műveiből: – Szibérián át a kolostorig. Pápa, 1936. –

Irodalom : – Gulyás – KAL – PPL – VÉL – Újmise Tapolcán. = TU., 1928. június 1. – Újmisénk. = TU., 1928.június 29. – P.M.M. ofm. Könyve „Szibérián át a kolostorig.” = TL., 1936.április 4. – Szibérián át a kolostorig. = TU., 1936. április 19. – (P.K.) : P. M.M. (1895-1971.) = Sümegi Szűz Mária képes ferences naptára. 1998. évre. Szerk.: Egerszegi Ferenc.) Sümeg, 1997. – Gyászjelentés, 1971. április 13. –

GYENES LAJOSNÉ, Márkus Lily zongoraművész

(Budapest, 1888. június 30. – ?,? )

Apja Márkus József főrendiházi tag, Budapest egykori főpolgármestere. Édesanyja, Liszt Ferenc tanítványa és koncertjein gyakorta közreműködő kiváló zongoraművész volt, aki a hangversenypódiumot felcserélte a családi élettel. Nagynénje P. Márkus Emília a nagy magyar tragika. A családi háttér jó miliőt kínált a reményteljes induláshoz. „Alig négy éves még, mikor már édesanyja játékát hallva, pusztán, a négy esztendős csodagyermek zsenialitásával hallás után, klasszikus kompozíciókat játszik apró kezeivel.” Előbb a nemzeti zenede növendéke lett, ahol 14 évesen végzett, majd a bácsi mesteriskolába került, ahol Sauer Emil világhíres zongoraművész tanítványa lett. 12 évesen már a budapesti Vigadóban ad önálló hangversenyt, és 16 éves korában, mint a bécsi mesteriskola legjobban végzett növendéke lépett a nagy nyilvánosság elé. Fellép Budapest után Bécsben, Prágában, Berlinben és a nagy német városokban, majd London és Párizs, Róma, Milánó hangversenypódiumain is osztatlan sikert arat. Vendégszereplésre hívja a román királynő, majd a belga és angol királyi pár előtt játszik. 1915-ben az Operaház nagyzenekara kíséretében mutatta be saját szerzeményét, nagy zongorahangversenyét. Kortársai zeneszerzőként is becsülték. Bartókkal és Kodállyal ápolt barátsága közismert volt. Ez időben ismerkedett meg a Batsányi leszármazott, Sz. Gyenes Lajossal, akivel rövidesen egybekeltek. Többször megfordult Tapolcán, ahol első nagy sikerű koncertjét 1921. szeptember 10-én tartotta a Pannónia Szállóban. Később férje kíséretében többször is megfordult Tapolcán, vagy a városból elszármazottak budapesti találkozóin. Elbűvölte e pannon táj szépsége és gyakran hangsúlyozta, hogy egy kicsit tapolcainak is érzi magát.

Irodalom: – Gy. M. L. = TU., 1921. szeptember 4. – Gy. Márkus Lili hangversenye. = TU. 1923. március 8. –

MARTON ADOLF dr. orvos

(Szentantalfa, 1866. április 11. – ?, ? )

Szülei Marton Márkus Márton és Gross Johanna. 1892. november 6-án vette feleségül Lessner Zsófiát, Lessner Sámuel bornagykereskedő elsőszülött leányát.

Irodalom: – Györe –

MÁRTON ÁRPÁDNÉ FÁY RÓZA (fáji) tanárnő

( ?, 1883. – Hódmezővásárhely, 1936. október 12.)

Nemes fáji nemzetség református ágából származó apja Fáy Sándor huszárkapitány, anyja Tussay Ilona. 1908-ban kezdte meg pedagógiai pályafutását. Pedagógiai képesítése a nyelv- és történettudomány, ének-zene és torna polgári iskolai tanítására szólt. Ötévi tanítás után 1913-ban érkezett Tapolcára a Polgári Leányiskolába. Itt a magyar, történelem, háztartástan, szépírás és torna tárgyakat tanította. Kitűnő pedagógusnak mutatkozott, de csak rövid ideig tartózkodott Tapolcán. 1915-ben Hódmezővásárhelyre helyezték az ottani polgári leányiskolába. Ott magyart, történelmet és földrajzot tanított. Rövidesen férjhez ment Márton Árpád református lelkészhez. Férjével megszervezték a Hódmezővásárhelyi református leánylíceumot, amelynek 397 kötet könyvet, 107 ifjúsági művet, valamint 11 kottát és zeneelméleti művet adományoztak. Hosszú ideje betegeskedett, rendszeres orvosi ellenőrzés mellett élt ezért nyugdíjba készülődött. 1935 nyarán még a balatonfüredi szívkórházban is kezelték. Mégis mindenki megdöbbent, amikor váratlan szívroham következtében 53 évesen meghalt. Hódmezővásárhelyen temették.

Irodalom: – Deák – PLI. Ért. 1913/1914. – 1914/1915. – Új tanítónő a polgári leányiskolában. = TL., 1914. február 8. – Márton Árpád gyásza = Vásárhelyi Reggeli Újság, 1936. október 13. – Márton Árpádné = Népújság, 1936.

MARTON GÁSPÁR kereskedő

(Tapolca, 1831. augusztus 17. – Tapolca, 1895. május 1.)

Apja Marton Izsák kereskedő Tagyonból költözött Tapolcára. Anyja Schlesinger Franciska Gulácsról érkezett. Itt apja mellett sajátította el az üzleti élet alapjait. A sikeres vállalkozó őstípusa volt. Mindennel kereskedett, minden munkát elvállalt, amely haszonnal kecsegtetett. A szakmát fűszerkereskedéssel kezdte de rövidesen fő tevékenységi területe a faanyag-kereskedés lett. Fatelepe a Deák F. u. 17.sz. alatti telken és a mai postaépület keleti végén volt. Területén a háború után piac is működött. 1857-ben elvette Dukesz Manó leányát, Herminát. Fűszerkereskedését 1872-ben nyitotta meg a Főtéren. Vállalkozását 1876. július 10-én jegyezte be a Zala megyei Cégbíróság, épületfa és terménykereskedelem fő tevékenységi körökben. Ezt később, 1892. októberében közkereseti társasággá módosította. Fatelepe legnagyobb volt a környéken. 1889-ben alapította meg a Marton Gáspár és Fia (Rezső) céget, amely kettős iparengedéllyel rendelkezett. Az eladásra szánt épületfa és szőlőkaró anyagát Ausztriából szerezték be, amiért cserében borral fizettek. Így gazdaságosan szervezett export-import tevékenységet bonyolítottak le. Fő utcai fakereskedésük kétszer is leégett, de mindig újjáépítették. Emellett a vasútállomás mellett nagy fatelepet működtettek. Saját szőlőbirtoka, már 1860-ban volt a Szent György-hegyen. A filoxérajárvány miatt visszaesett szőlő- és borkínálat ellenére a cég borkereskedése egyre nagyobb volumenekben zajlott. Rugalmasságára jellemző, hogy ő vállalta el a gyulakeszi templom építését, amely „Marton Gáspár tapolcai izraelitának adatott ki építésre 5000 frt. értékért, mely ki is fizettetett 1870. június 16-án.” Sokat fáradozott a felekezeti élet és iskola érdekében. Alapító és választmányi tagja volt a Chevra Kadisa - Szent Egyletnek. 1864-1867 között a hitközség elnöke volt. „Minthogy Marton Gáspár 3 évi áldásos elnöki működése alatt fáradhatatlan buzgalmával, a legnehezebb viszonyokban is, elismerésünket kiérdemelte ; különösen a mi községi intézményeink, oskola és templom, érdekében kiváló szolgálatokat tett és az ő szüntelen fáradozásainak köszönhető, hogy a magas kormánytól iskolánk segélyt kapott ; mindezen polgári erények folytán elhatározta a hitközség, hogy őszinte köszönetét jegyzőkönyvbe veszi.” Alapító tagja volt a felsőbb népiskola első iskolaszékének is. Az 1880-as évektől mindig a virilisek között volt. A képviselőtestületben két évtizeden át folyamatosan különböző tisztségeket viselt. 1872-1874 között, pl. helyettes bíróként tevékenykedett. Terebélyesedő vállalkozásait, tevékenységeit, tehetséges gyermekei, főleg Gyula vitték és fejlesztették tovább. Halálakor Marton Gáspár tevékenységének emlékét jegyzőkönyvben megörökítették.

Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat.] Tapolca, 1991. – Singer Bernát: Iskolánk története. = TIEI Ért. 1899/1900. – Illés Mária: Gyulakeszi és Csobánc története. 1994. – M.G. + = TV., 1895. május 5. – M. G. = BML., 1895. május 2. –

MARTON GYULA kereskedő, bíró

(Tapolca, 1864. – Tapolca, 1924. március 15.)

Régi tapolcai családból származott. Apja Marton Gáspár jelentős vagyont és jól működő fatelepet hagyott fiára. Itt gyerekeskedett és járt iskolába. Családi indíttatásra kereskedőnek tanult, az örökölt fatelepet szakszerűen működtette, bővítette, de kezdettől fogva erős közéleti érdeklődés is jellemezte. Ezért többször megválasztották a tapolcai képviselőtestület tagjának. Vállalkozását bor-nagykereskedelmi ágazattal is bővítette. Lelkes híve volt Kossuth Ferencnek, tevékeny tagja a Függetlenségi Pártnak. 1908-1909-ben a városbírói tisztet is betöltötte. Később elöljárói tisztet vitt. „Polgártársai bizalmát és megbecsülését ő a közügyek önzetlen istápolásával, a köznép iránti jóindulatával és jótékonyságával viszonozta.” – írták róla. Szívügye volt a tapolcai oktatás fejlesztése. Hosszú időn át tagja volt a polgári fiúiskola gondnokságának. Fontos szerepet játszott a polgári leányiskola megalakításában is. Erre vagyonából is áldozott. Feleségét, Frank Olgát Boglárról hozta. A század elején elnöke volt a Kereskedő Ifjak Önképző Körének. Tagja volt a Barlang Társulatnak is. Elnökségi tagja a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-vel egyesített Kölcsönös Segélyező Szövetkezetnek, és a Mezőgazdasági és Kereskedelmi Rt.-nek. Bőkezű jótékonykodásairól is ismert volt. Rezső öccse halála után 3000 koronás alapítványt tett a tapolcai Erzsébet kórház javára. Virilista, gazdag kereskedőként és a tapolcai Merőgazdasági Rt. igazgatójaként 60.éves korában halt meg. A református egyház szertartása szerint temették. A tapolcai temetőben nyugszik.

Irodalom: – Györe – Esküvő. = TV., 1894. november 17. – Fényes esküvő. – Hullámzó Balaton tetején. = TV., 1894. december 1. – A választás után. = Balatonmelléki Lap, 1895. május 2. – Czégbejegyzés. = TV., 1895. június 9. – A tapolczai „Kereskedő Ifjak Önképző köre”. = TL., 1906. április 15. – A vármegye virilistái a tapolczai járásból. = TL., 1908. december 18. - A Marton-féle fatelep égése. = TL., 1913. augusztus 3. – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – BÉ.1921. – M. Gy. = TU. 1924. március 23. –

MÁRTON GYULA MÁV tisztviselő

(Tekercs, 1901. április 27. – Tapolca, 1973. március )

Vasutas családban született. Elemi és középiskoláit bejáró diákként Kőszegen végezte. Az iskolák befejezése után a családi hagyományoknak megfelelően a Magyar Államvasutaknál helyezkedett el. Először Kőszegen az ottani MÁV osztálymérnökségen dolgozott. Kőszegen töltötte le katonaéveit is. Az 1920-as évek elején Tapolcára, a MÁV Osztálymérnökségre helyezték tisztviselőnek. Itt dolgozott egészen nyugdíjazásáig, 1962-ig. 1925-ben Tapolcán házasodott össze Pollák Annával. Házasságukból egy gyermek, László született. Haláláig a Mogyorósi u. (Ma Bajcsy Zsilinszky u.) 7. sz. házukban laktak. Hivatali munkája mellett éltető eleme számára a közösségi munka volt. Mindig végzett valamely társadalmi tevékenységet. Könyvtárosa volt az 1933-ban megalakult Tapolczai Sakkörnek. Egyik alapítója, majd elnöke is volt a tapolcai MÁV TIAC sportegyesületnek. Évtizedekig volt szervezője és vezetője a TIAC labdarúgó szakosztályának. Kedvenc szakosztályáért nagyon sok anyagi áldozatot is hozott. Hosszú ideig volt a Tapolcai vasutasok VOGE Sportegyesületének titkára. 1945 után évekig a sportegyesület elnöke is volt. 1945-ig tagja volt a tapolcai evangélikus egyház presbiteri testületének. 1945-ben feleségével és fiával együtt alapítója volt az újjászerveződő szociáldemokrata pártnak. Folyamatosan tagja volt a Hazafias Népfront tapolcai és Tapolca járási szervezetének. Nyugdíjazása után sem szakadt el kedvenc tevékenységétől, a sporttól és számára mindig oly fontos egyesületétől. Egyesületi funkciói mellett haláláig a tapolcai Járási Sporthivatal munkatársa volt. Vasúti munkájáért és kiemelkedő társadalmi tevékenységéért többször kitüntették. Többek között tulajdonosa volt a Tapolcáért és a Veszprém megyéért kitüntetéseknek is. Hamvai szeretett feleségével, a közkedvelt Nani nénivel együtt a tapolcai régi köztemetőben nyugszanak.

Irodalom: – Százéves … – Megalakult a Tapolczai Sakkör. = TL. 1933. április 29. – A tapolcai vasutasok = TU. 1937. július 18. – Meghívó. = TL., 1938. január 22. – Az első sportértekezlet. = Szabad Élet, 1945. május 26. – Június 10: a TSC alakuló közgyűlése = SzÉ. 1945. június 2. –

MÁRTON GYULÁNÉ zongoratanárnő

(Tapolca, 1902. június 21. – Szombathely, 1979. március )

Régi tapolcai családban született, leánykori neve Pollák Anna. Az elemi iskolát és a négy polgárit Tapolcán járta ki. Zenei tehetsége már korán megnyilvánult. Az iskolai ünnepségek gyakori szereplője volt. Budapestre került, ahol a Zeneakadémia kétéves zongora és orgona képzésén vett részt. Tapolcára hazajőve tanítványokat fogadott. Életének döntő részében zongora magántanárként dolgozott. A tapolcai Zenei Általános Iskolában annak megindulásakor tanított három évig. Nani néni – mert mindenütt csak így ismerték – munkája, hivatása és magánélete teljesen összemosódott. Több mint fél évszázadon át segítő részvétele nélkül zenei esemény Tapolcán aligha volt. Univerzális tehetségét sokszor bizonyította, mint a némafilmek briliáns zongorakísérője. Improvizatív készségéről, hangulatokat megjelenítő tehetségéről legendákat meséltek az egykori mozilátogatók. A VOGE majd a Batsányi János Kultúrotthon szinte minden rendezvényének zenei vezetője volt. Zenét szolgáltatott keresztelőkön, esküvőkön, családi és társadalmi eseményeken. A zsinagógában és a protestáns templomban hosszú időn át orgonált. Tapolca közkedvelt, elismert, színes alakja volt. Munkájáért országos, megyei és helyi kitüntetéseket is kapott. Férje Márton Gyula MÁV tisztviselő, a tapolcai MÁV TIAC egyik alapítója és vezetője volt haláláig. Férje halála után gyermekeihez költözött Szombathelyre. Ott halt meg, sírja a tapolcai köztemetőben található.

Irodalom: – Kertész Károlyné Bárány Délibáb: Mozi Tapolcán. Tapolca, 1996. –

MARTON IZSÁK kereskedő

(Tagyon, 1799. – Tapolca, 1874. november 14.)

Tapolca életében jelentős szerepet játszó Marton család megalapítója. Gyerekkorában szüleivel Tagyonból Szentbékállára költözött. Innen jött az 1820-as években Tapolcára. Az 1848-évi zsidóösszeírásnál már Tapolcán élt és 45 éves kereskedőnek írták. Valójában ekkor már 49 éves volt. Az 1930-as évek elején hozott feleséget Gulácsról. Schlesinger Franciska (Fanny) három gyermeket szült neki, köztük Marton Gáspárt, Tapolca későbbi jeles bíráját.
75 évesen hagymalázban halt meg. A tapolcai izraelita sírkertben temették el. Sírja már nem lelhető fel.

Irodalom: – Györe – Tóth TVZST –

MARTON KÁLMÁN kereskedő

(Tapolca, 1869. – Tapolca, 1942. szeptember 21.)

Apja a település egykori jeles bírója, Marton Gáspár, anyja Dukesz Hermina volt. Testvére volt, pl. Marton Gyulának, Rezsőnek, Miksának, Manónak. Tapolcán járt elemi iskolába. Középiskoláit majd a kereskedelmi akadémiát Bécsben és Graz-ban végezte el. Utána több vidéki városban, mint könyvelő működött, ill.- a vaskereskedő szakmában szerzett gyakorlatot. 1896-ban Alsólendván megvette Gordináni Ferenc özvegyének jó-nevű fűszer-, vas-, szerszám-, és lakatos-árú üzletét. 1917-18-ban a 48. gyalogezrednél teljesített katonai szolgálatot. 1919-ben Tapolcára költözött, ahol saját házat és birtokot vásárolt. 1896-ban megnősült, felesége Brüll Gizella lett. Református hitet vett fel. Gyula fia később malomellenőr volt. 1927-től 1937-ig a tapolcai református egyházközösség gondnoka. Presbitereként is sokat dolgozott a hívek összetartásában. 73 évesen hunyt el. A régi tapolcai köztemetőben nyugszik.

Irodalom: – Z.vm.ism. – Üzletátvétel. = TV., 1896. január 26. – Gyászjelentés –

MARTON KÁLMÁNNÉ, BRÜLL GIZELLA nőegyesületi elnök

( 1874. – Auschwitz, 1944. július 8.)

Szülei Brüll Lipót és Baum Hermina. 1933-ban Deák Jenőné távozásával, a tapolcai református szórvány tagsága őt választotta meg a Lórántffy Zsuzsanna Nőegylet megüresedett elnöki tisztségébe. Ezt a tisztséget aktívan és odaadóan látta el.
Bár hithű, aktív reformátussá vált, származásáért elhurcolták és 65 éves korában meggyilkolták.

Irodalom: – Szeretetozsonna = TL. 1933. május 27. – Ünnep a protestáns templom alapfalainál = TL. 1935. szeptember 21. –

MARTON KÁROLY kovácsmester

(Somlóvásárhely, 1894. február 6. – Tapolca, 1978. november 2.)

Szülei, Marton József és Marton Júlia kovácsnak szánták a jó kiállású fiút. Szakmájában1914-ben szabadult fel. Segédéveit az első világháború szakította meg. Kétszer sebesült de végül szerencsésen hazajött és eredményes mestervizsgát tett. A könnyebb érvényesülés reményében a fiatal kovács 1922. év nyarán üzlettársi kapcsolatba lépett Velladits Sándor kováccsal. A következő években közösen vállaltak és végezték a szakmájukba vágó munkákat. Még ez évben családot alapított. 1922.december 30-án kelt egybe egy régi tapolcai család leányával Bóday Mária Teréziával akitől a következő években két fia született. Ekkor a tapolcai vasúton dolgozott fűtőházi kovácsként.1929-ben viszont már önállósította magát. Várástér 5. sz. alatti műhelyében kovácsmesterként és gyógykovácsként várta a megrendelőket és végezte munkáját. 1948-ben a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete őt küldte a község képviselőtestületébe. Később már nem vállalt társadalmi szerepeket.

Irodalom: –DCL – Értesítés. = TU. 1924. október 5.–

MARTON LÁSZLÓ tanár

(Kiskomárom, 1900. február 20. - Debrecen, 1976. április 16.)

Gyermek és ifjúkoráról szinte semmit sem tudunk. Tanítóképzőbe járt, majd polgári iskolai tanári képesítést szerzett. Pályafutását 1930-ban kezdte Szerencsen. Magyar nyelvet és irodalmat tanított a polgári iskolában de hajlamai, erős irodalomtörténeti érdeklődése miatt a zempléni táj kulturális életének egyik fő szervezőjévé vált. 1933-ban családot alapított. Kiterjedt munkásságára tekintettel 1941-ben a Fáy András Társaság főtitkárának választották. Széleskörű publikációs tevékenységet végzett. Írásai főleg az Ifjú Polgárok Lapja, Felső-magyarországi Tanügy, Homokóra, Déli Magazin, Magyar Jövő hasábjain jelentek meg. Ebben az időben alapozta meg irodalmi kapcsolatait. Sok jeles alkotót ismert meg ekkor, pl. József Attilát, Móricz Zsigmondot. 1935-ben Szerencsen adta ki Zemplén vármegye helytörténete c. művét. A háború és az utána következő évek megpróbáltatásai Marton László pályafutását is derékba törték. 1950-es években Tapolcán tűnik föl. Tanított a templomdombi és a Kossuth-utcai általános iskolában is. 1954-1956 között a helyi gimnáziumban volt tanár. Legnagyobb érdeme, hogy kitartó munkával újjáélesztette a szunnyadó Batsányi-kultuszt Tapolcán és ennek széleskörű támogatottságot szerzett a város társadalmában. Az 1950-es évek végétől, nagyrészt az ő kitartó szervező munkája nyomán rendszeressé váltak a Batsányi-napok Tapolcán. Az 1960-as években ezek gyakran sok-száz fős tömegrendezvények formáját öltötték. Ugyanakkor népszerűsítő újságcikkek sokaságát írta a költőházaspár életéről, munkásságáról és a tapolcai rendezvényekről. Ezek főleg a Napló, Alföld, Életünk, Pedagógusok Lapja, Idegenforgalom hasábjain jelentek meg. A Batsányi-ünnepélyek átgondoltsága, színvonala okán országszerte jó hírét költötte Tapolcának és rangot, mintát adott a város hagyományőrzésének. 1975-ben megvált Tapolcától. Debrecenbe költözött és rövidesen ott meg is halt. Példaadó, önzetlen munkássága méltó a tapolcaiak emlékezetére.

Műveiből: – „Mint égő fáklya...” K. Napló, 1959. május 10. – Tapolca emlékezik. = Falusi vasárnap, 1959. június 14. – Batsányi János „veszélyes pályafutása.” = K. Napló, 1960. május 8. – Egy népszerű Batsányi kiadvány. = Napló, 1960. július 31. – A számkivetett költő. = Alföld, 1961. 5. sz. – Batsányi útja a jakobinus forradalomig. = Napló, 1962. május 13. – Batsányi János rólunk álmodott. = Napló, 1963. május 5. – Batsányi János értékeléséhez. = Életünk, 1964. 2.sz. – Batsányi János: Az első közéleti lírikusunk. = Napló, 1965. május 9. – Batsányi emléke Tapolcán, = Napló, 1967.május 14. – Kerékjártó Kálmán élete és forradalmi tevékenysége. (Táboros Sándorral.) Mezőcsát, 1969. – A „hazafi és az emberbarát.” = Napló, 1970. május 14. –

Irodalom: – Gulyás – Fáy András Társaság. = OPITK, 1941. december. –

MÁRTON LÁSZLÓ MÁV-üzemmérnök, főtanácsos

(Tapolca, 1927. július 23. – Szombathely, )

Vasutas családból született. Apja Márton Gyula, anyja Pollák Anna (Nani-néni). Az elemi és polgári iskolát Tapolcán végezte. Gimnáziumi érettségit Keszthelyen a premontreieknél tett, ezután 1950-ben elvégezte a vasúti tisztképzőt és 1963-ban közlekedési üzemmérnöki oklevelet szerzett. Bp. Keleti pu.-on 1950. április 7.-én kezdte vasúti pályafutását. 1950. augusztus 22.-től Tapolcán szolgált. 1960.-ban a MÁV tapolcai ifjúsági Atlétikai Klub labdarúgó szakosztálya első csapat intézőjének választotta meg. Az egyesületnek 1952.-től volt tagja. 1963.-ban végzett az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Közlekedési Üzemmérnöki Kar Vasút-üzemeltetési Szakán. 1967.-től a Közlekedéstudományi Egyesület tagja. 1965. december 1.-én a szombathelyi MÁV üzletvezetőségre helyezték a III. Forgalmi Osztályba osztályvezető-helyettesnek.. 1967. március 1.-től ugyanitt a Kereskedelmi osztály vezetője. 1980-től az Üzemviteli Osztályt, 1983-tól a Kereskedelmi és Szállítási osztályt. 1986-tól a Kereskedelmi osztályt vezette. 1988. január 4-én vonult nyugdíjba. Munkájáért több kitüntetést kapott. Nős, két fiú apja.

Irodalom: – Százéves … –

MARTON LÁSZLÓ szobrászművész

(Tapolca, 1925. november 5. – Tapolca, 2008. október 5.)

Apja Marton Károly kovácsmester, anyja Boday Mária Terézia. Tehetségét már korán felfedezték, csodagyereknek tartották. A budapesti képzőművészeti főiskolát 1952-ben végezte el Pátzay Pál és Ferenczy Béni tanítványaként. Alkotásai kezdettől fogva a hagyományos figurális szobrászat tradíciójához kapcsolódtak. Az 1980-as évek elejétől kezdve mind nagyobb méretű történelmi, irodalmi, stb. alakjait, mind zsánerszerű műveit az expresszivitás jegyeivel ruházta fel. Legismertebb művei köztéri alkotások. Első és utolsó szobra is Tapolcán kapott helyet. Az ország sok városában mintegy 150 köztéri alkotása látható. Számos művét közgyűjtemények őrzik. Kiállításain ország- és világszerte sikereket arat. Egyetemes érvényű művészetét itthon és külföldön is nagyra becsülik. Alkotásai láthatók az európai országok többségében, de Japánban, Kanadában, Kubában és egyebütt is. Portréi, akvarelljei, kisplasztikái számos hazai és külhoni magángyűjtő birtokában található. 2000-ben nyílt meg a tapolcai tóparton a művész állandó kiállítása és bemutató terme. 1994-ben lett szülővárosa díszpolgára. A háromszoros Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész 2003-ban kapta meg a Kossuth-díjat. Halála előtt tíz nappal Budapest díszpolgára lett. Életének legfontosabb színhelyei Tapolca, Szigliget és Budapest voltak. Örök nyughelyet Szigligeten talált. 83 évet élt.

Irodalom: – MKaL – ML – MNL – RUL – VKÉL – Heitler lászló: M.L. Bp. 1985. – Kratochwil Mimi: M.L. Bp. 1992. – Tasnádi Attila: M.L. Bp. 1995. – Harangozó Márta: M.L. Bp. 1999. – Szánthó Géza: Látogatás Marton Laci „műtermében”. = TV. 1940. szeptember 7. – A pásztorfiú hazatért. In memoriam M.L. (1925-2008.). Az ÚTÚ melléklete. = ÚTÚ. 2008. október.

MARTON MANÓ gyógyszerész

(Tapolca, 1880. december 26. – Budapest. 1935. december 17.)

A tapolcai Marton-család tehetséges tagja, Gyula, Kálmán és Rezső öccse. A tapolcai izr. elemi népiskola elvégzése után szülei fővárosi gimnáziumba adták. Érettségi után egyetemi tanulmányokat folytatott. Szakképzett gyógyszerészként – családi segítséggel – Budán a Városmajorban nyitotta meg gyógyszertárát, amelyet folyamatosan fejlesztett, modernizált. 1908-ban nősült, elvette dr. Braun Bernát szekszárdi ügyvéd lányát, Margitot. Kezdettől fogva értékes tényezője volt a budapesti gyógyszerész-testületnek. Haláláig tagja volt a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület választmányának, amelynek igazgatóságában is helyet foglalt. A modern magyar gyógyszerészet kifejlődésében úttörő munkát végzett. Érdemeket szerzett a szakma társadalmi elismertetésében is. Híres volt arról, hogy minden orvos és beteg igényeinek a legegyénibb módon tudott megfelelni. Nagy szaktudása révén üzlete mintaképe volt a jól vezetett modern patikának. Bár ifjú korában elkerült, de soha sem szakított Tapolcával. Rendszeresen visszajárt, itteni ismerőseivel kapcsolatot tartott. A háború után jelentős összegekkel támogatta a csőd szélére került tapolcai kórházat. Infarktus végzett vele. Budapesten a Farkasréti temetőben nyugszik.

Műveiből: – Mielőtt kirándulnánk. = TV., 1901. szeptember 8. –

Irodalom: – Györe – Eljegyzés. = TL., 1908. március 22. – A Marton-család adományai a kórháznak. = TU., 1924. március 23. – Két millió a kórháznak, 1 millió a szegényeknek. = TU., 1925. március 22. – Halálozás. = TL., 1935. december 21. –

MARTON MIKSA kereskedő

(Tapolca, 1860 körül – ? )

A Marton Gáspár fia és a régi hírneves fa-nagykereskedő cég beltagja volt. 1892-ben Pécsen telepedett le. Ott rövidesen megvette Zsille Zsigmond épület- metszett- és tűzifa kereskedését, minden épületével, felszerelésével együtt. A céget jelentős átszervezéssel, komoly anyagi befektetéssel a város egyik vezető fakereskedésévé fejlesztette. A gyorsan fejlődő város építkezéseihez jelentős faanyag beszállítással járult hozzá. Felesége Krauss Rezsin volt.

Irodalom: M. M. = TV., 1892. október 8. – Vettük a következő sorokat. = TV., 1892. november 5. -

MARTON MÓRICZ kereskedő

(Tapolca, 1829. – )

Apja Marton Izsák kereskedő, anyja Schlesinger Fanny. Az 1848-as tapolcai zsidó összeírásnál már 19 éves kereskedőnek írták össze. Azt nem tudjuk, hogy ekkor már önállósította e magát, vagy csak apja üzletében dolgozott.

Irodalom: – Györe – Tóth: TZSVT –

MARTON PIROSKA

(Tapolca, 1884. – USA, 196? )

Apja dr. Marton Adolf ügyvéd, Anyja Lessner Zsófia, aki viszont Lessner Adolf és Lajos testvére volt. Még gyermekkorában elkerült Tapolcáról, de a nyarakat rendre tapolcai rokonainál töltötte. Budapesten érettségizett és élte a vagyonos úri családok leányainak életét. Sokat utazott. Körutakat tett Európa majd minden országába és Amerikába is. Éles szemű, jó tollú megfigyelő volt. Élményeiről irodalmi igényű úti naplót vezetett. Ezekből írta cikkeit, jegyzeteit, amelyeket a fővárosi lapok is szívesen közöltek, főképpen nőolvasóik részére. 1914-1915-ben sok írása jelent meg a Tapolcai Lapokban is. Férjhez ment Deményi Elemérhez de a házasság nem tartott sokáig. Az 1920-as évek elején kivándorolt az Egyesült Államokba ahol újra férjhez ment. Racskovichné Marton Piroska néven New Yorkból és Albanyból küldte haza írásait. Írt az ottani lapokba is, pl. az Amerikai Magyar Népszavába. Az Egyesült Államokban hunyt el.

Műveiből: – Naplójegyzetek. = TL., 1914. november 8. – Békéről álmodom. = TL., 1915. február 14. – A tenger. = TL., 1915. március 7. – Siető leányok az utcán. = TL., 1932. június 4. –

Irodalom: – Newyork – Tapolcza. = TL., 1932. május 28. –

MARTON REZSŐ kereskedő, földbirtokos

(Tapolca, 1870. – Tapolca, 1914. december 8.)

Apja Marton Gáspár jómódú fakereskedő, anyja Dukesz Hermina. Marton Gyula testvére. A jóeszű, eleven gyermek alatt, csúszkálás alatt beszakadt a hatosi rét jege. A vizes ruha ráfagyott testére, aminek súlyos reumás láz és lábainak teljes, élethosszig tartó lebénulása volt a következménye. Két mankóval vánszorogva járt iskolába, majd apja kereskedésébe. Gimnáziumot, majd kereskedelmi akadémiát végzett. Az 1900-as évektől a Tapolczai Takarékpénztár Rt. igazgatóságában vállalt feladatokat, élete utolsó éveiben a pénzintézet helyettes igazgatója volt. Vezette a részvénytársaság keretében működő segélyszövetkezetet. Igazgatótanácsi tagságot viselt a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetében, felügyelőbizottsági tag volt a Tapolczai Húsfogyasztási Szövetkezetben. Községi képviselőként, elöljáróként, több cikluson át fontos feladatokat vállalt. Részt vett a járvány miatt létrehozott egészségügyi bizottság munkájában és feladatokat kapott a számvizsgáló bizottságban. Könyvtárosa volt a Kaszinónak, pénztárosa az Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, titkára a Tapolcza és Vidéke Kórházegyesületnek. Minden bizonnyal ő volt az a jó-tollú Barát Álmos, aki ezen álnévvel 1891 és 1914 között a tapolcai sajtó talán legnagyobb hatású vezércikkeit írta. Testi nyavalyája is hozzájárulhatott, hogy jelentős összegekkel jótékonykodott. „Fiatalon halt meg és vele az aranyos régi békevilág egy ma kiveszőben lévő típusát temették el. A dúsgazdag, gondtalan, gavallér kereskedő típusát.” Halálának okát agyhűdésben jelölték meg. 46 évet élt.

Irodalom: – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat] Tapolca, 1991. – Pécs Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1936. – A mai népünnepély. = TL., 1908. május 24. – Községi gyűlés. = TL., 1911. március 12. és április 16. – Az O.M.K.E. közgyűlése. = TL., 1912. szeptember 15. – Községi gyűlés. = TL., 1915. január 3. – Gyászjelentés –

MARTON SÁNDOR dr. orvos

(Tapolca, – )

Felesége Mandel Irén lett.

Irodalom: – Eljegyzés. = TV., 1892. május 8. – Esküvő. = TV., 1892. május 29. – A budapesti tőzsdénél. =. TV.,1892. november 26. –

MARTOS (MOZSOLICS) LÁSZLÓ ANTAL dr. adóügyi jegyző

( ?, 1909. – Tapolca, 1980. )

Adóügyi jegyzőként kezdett dolgozni Tapolcán. 1940-ben magyarosította családnevét. 1945. november 7. – 1949. április 19. között a tapolcai járás aljegyzője volt. Eközben 1947. július 3-tól a vármegyei jegyzői feladatkört is ellátta. 1949. április 19-től a tanácsrendszer bevezetéséig a járási jegyző volt Tapolcán. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – ZM. Arch. – Névmagyarosítás. = TL., 1940. február 3. –

MARX VIKTOR tanár

(Komárom, 1909. október 13. – Tapolca, 1991. április 23.)

Négy gimnáziumi osztály elvégzése után beiratkozott a Budapesti Állami Tanítóképzőbe. Itt 1930-ban kapott tanítói oklevelet. Ezután elvégezte az iparostanonc iskolai szaktanítói tanfolyamot is. 1930-tól Szentbékállán lett népiskolai kántortanító és egyben a falu „mindenese”. 1939-ben Tapolcára hívták a népiskolába tanítani. Itt 1944-ig dolgozott és egyben a tanonciskolában is tanított. Közben Mohos Gizellával családot alapított, egy leánya született de rövidesen elvált. 1944-ben a fővárosba költözött, ahol a kispesti ipari tanuló iskolában volt tanár, majd 1948-tól igazgató. Ekkor is rendszeresen hazajárt és pl. 1945-ben elvállalta a TSC úszószakosztályának vezetését. 1951-től a Bezerédi-utcai, a Soroksári-úti, majd a Hernád utcai ipari tanuló iskolánál volt igazgatóhelyettes. 1957-től a MÜM 4.sz. intézeténél tanított. Nyugdíjba vonult de 1983-ig az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Műszerészképző Tanműhelyében dolgozott. Ekkor második feleségével Mangold Icával hazaköltöztek Tapolcára. Itt hunyt el 82 évesen. Sírja Szentbékállán van. Kitűnő pedagógus volt de Tapolcán igazi hírnevet az öntevékeny művészeti mozgalomban végzett tevékenysége révén szerzett. A már korábban is erős műkedvelő mozgalom az ő értő vezetése alatt érte el fénypontját. Az általa rendezett zenés daljátékok, operettek eseményszámba mentek Tapolcán és környékén. A Bombaüzlet, Tokaji aszu, Sárgarigófészek, Fiatalság-bolondság, Erzsébet, Vén diófa, Fekete Péter, Mária főhadnagy, és más hasonló darabok parádés előadásokban, esetenként 6-8 telt ház előtt arattak tomboló sikert. Tehetséges fiatalokat nevelt a műkedvelő mozgalom keretében. Sokoldalúságát jelzi, hogy sikeres dalok zenéjét és szövegét írta, évekig vezette a levente zenekart, erőssége volt a tapolcai szimfonikus zenekarnak de aktív volt a kulturális élet minden területén.

Műveiből: – Apa levele. = TV., 1942. március 7. – Ha az Isten megengedi. = TV., 1942. május 2. –

Irodalom: – Oltárczi Ferenc: Szentbékálla. [Bp.] Quint, 2004. – A szentbékállai zászlós küldöttség a felszabadult Csallóközben. = TU., 1938. november 20. – Tanítóválasztás. = TL., 1939. június 17. – Tanügyi hír. = TL., 1940. április 20. – „Bombaüzlet” az árvízkárosultak javára. = TL., 1940.május 25. – A „Vén diófa” operettre készülnek műkedvelőink. = TV. 1943. január 16. – „Vén Diófa” = TV., 1943. február 13. – Színházi híradó. Tapolca. 1. sz. 1940. május, 2.sz. 1940. november, 3.sz. 1941., 4.sz. 1942. július, 5. sz. 1942. december, 6. sz. 1943. február, 7. sz. 1946. augusztus. – Június 10: a TSC alakuló közgyűlése = SzÉ. 1945. június 2. –

MAURER REZSŐ állatorvos

( ?, 1897. – Tapolca, 1926. november 15.)

Első állatorvosi állomáshelye volt Tapolca. Munkáját fiatalosan, nagy kedvvel, hozzáértéssel végezte. Jól érezte magát Tapolcán, alapító tagja, kitűnő zongoristája volt a szimfonikus zenekarnak. Tartósan itt akart letelepedni, menyasszonyt is innen választott: Hocz Micikét. Eljegyzés után egy héttel az Erzsébet kórházban váratlanul meghalt. Halálát „szívgyengeség” okozta. „Halálhíre az egész város társadalma körében mély részvétet keltett. Kedves, bohém tagja volt a társaságnak, híres táncos, jó barát, idealizmussal tele intelligens lélek, aki sok derűt, sok melegséget vitt el magával.” Még csak 33 éves volt.

Irodalom: – M. R. = TU., 1926. november 19. – Halálozás. = TL., 1926. november 21. –

MAY MÁTYÁS körjegyző

(Nagykanizsa, 1895 körül – ? ,? )

Diszel, Zalahaláp és Sáska községek körjegyzőjének viszontagságos pályafutása, ha nem hordozna tragikus elemeket, akár karikatúrája is lehetne a két világháború közötti magyar vidék közéletének. Az 1910-es évek végétől már a körjegyzőségen dolgozott, de egy ellene beadott feljelentés miatt 1920-ban hivatalából felfüggesztették. A két évig elhúzódó eljárás nem állapított meg olyan szabálytalanságot, amely eléggé indokolta volna a súlyos döntést, ezért azt megsemmisítették. Újabb hivatalos körjegyzői kinevezést augusztus 28-án kapott.

Irodalom: – Örömmel vettük = TU., 1922. február 26. – M. M. diszeli körjegyző hivatalbalépése. = TU., 1922. szeptember 3. – A T. L. szerkesztőjének: Botár Árpádnak rágalmazási pere M. M. ellen. = TU., 1928. szeptember 2. – M. M.-t a bíróság felmentette. = TU., 1928. október 28. – M. M.-t a bíróság felmentette. = TL., 1929. április 14. – Feltámadott ? = TL., 1929. április 14. – Tóth József: Nyílt-tér. = TL., 1931. március 14. – Tóth Jóska: Kedves Palikám! = TL., 1931. március – Sajtóperi főtárgyalás a győri kir. ítélőtáblán. = TU., 1931. október 25. – Ítélet. = TL., 1931. november 28. – Nagytakarítás = TL. 1933. május 13. – A bíróság M. M.-t felmentette a közokirat hamisítás és lopás vádja alól. = TU., 1934. december 16. – A győri Itélő Tábla felmentette May Mátyást = TU. 1935. június 9. –

MAYER ANTAL „öreg”, gazdálkodó, bíró

(Tapolca, 1817. – Tapolca, 1896. május 24.)

Dédszülei a 18 század elején települhettek Tapolcára. Utódaikat szorgalmas munkájuk nyomán Tapolca közrendű, de tekintélyes gazdálkodó, majd iparos családjai között emlegették. Apja, Mayer József szűcsmester. A közügyek iránti érdeklődése miatt többször volt tagja a tapolcai képviselőtestületnek. Ondrej Pál után, kakasdi Hajós Mihály jegyzősége mellett, 1870-1872 között városbírói tisztséget is ellátott. Az ő bírósága idején alakult meg Tapolcán az Önkéntes Tűzoltóegyesület és kezdték meg a zárda létesítését. Része volt a Felső Gazdasági Népiskola megindításában, működési feltételeinek biztosításában is. Alapító tagja volt a Tapolczai Takarékpénztárnak. A városbírói széket Handlery Mihálynak adta át 79 éves korában tüdőlobban halt meg. A tapolcai régi temetőben nyugszik. Azonos nevű kortársaitól való megkülönböztetés végett gyakran „öreg” Mayer Antal néven emlegették.

Irodalom: – Halálozások. = TV., 1896. május 31. – A Tapolczai Takarékpénztár ünnepi közgyűlése. = TL., 1930. február 23. –

MAYER ANTAL pékmester

(Tapolca, 1858. – Tapolca, 1895. június 26.)

Azonos nevű nagyapja által 1808-ban alapított sütőüzemet ugyancsak Antal nevű apjától vette át az 1880-as évek elején. Rövidesen megnősült, felesége Rujsz Klára volt. Házasságukból három fiú született. A legkisebbik, József tanulta és folytatta a sütőszakmát. A Deák Ferenc utcában működő jó hírű pékséget a tapolcai szállodák és éttermek rendszeres beszállítójaként tartották számon. Többször is tagja volt a tapolcai Ipartestület tisztikarának. Rövid betegeskedés után, házasságának tizedik, életének 43-ik évében elhunyt. A régi köztemetőben nyugszik.

Irodalom: MIA 1929. – A tapolcai ipartestület = TV., 1895. március 10. – Halálozás ; Köszönet = TV., 1895. június 30. –

MAYER DÁVID vegyeskereskedő

( ?, 1889. ? – ? , ? )

A tapolcai „Hangya”-főüzlet vezetője volt. 1921. szeptember 10-én nősült. Felesége Káptalantótiból Budi Ilona lett. Később önálló üzletet nyitott. Fűszer-, csemege-, üveg-, porcelán- és zománcedény-kereskedése a Dienes Szállóval szemben, a Keszthelyi út 8. sz. alatt volt.

Irodalom: – Eljegyzés. = TL., 1921. június 11. – Mennyegző. = TU., 1921. szeptember 10. – Ha Tapolcára jön = TU., 1925. október 16. – „Turul” = TL., 1925. december 27. – M. D. fűszer-, csemege-, = TL., 1926. július 18. –

MAYER DÉNES tanár, helytörténész

(Lenti, 1906. december 2. – Sümeg, 1997. december 29.)

Zalaegerszegen járt gimnáziumba. Ezután a családi hagyományokat követve kereskedő lett. A Zalaegerszeg központjában levő üzlet nemcsak a finom kelmék forrása, hanem a környék entellektüeljeinek találkozó helye is lett. Írók, művészek gyakran felkeresték, hol az elmés társalgás okán, máskor pedig baráti segítséget kérve. A fasizmus térnyerése, a súlyosbodó háborús időszak beleszólt Mayer Dénes életébe is. Munkaszolgálatra vitték a szovjet frontra. Ennek szörnyűségeit szerencsésen túlélte. Hazajött de itthon csak romokat talált. Boltját szétbombázták, vagyonát széthordták. Ami megmaradt azt államosították. Elölről kezdett volna mindent, de a politika ismét szétzilálta elképzeléseit. Tapolcán élő húgához költözött és itt élt haláláig. Rendezőként tevékeny részese lett a műkedvelő színjátszás utolsó nagy korszakának. Kereskedelmi ismereteit sokoldalúan hasznosította. A Tapolca és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat árubeszerzőjeként, majd statisztikusként, tervezési csoportvezetőként, árfelelősként és más beosztásokban kamatoztatta szakértelmét. Munkájára igényt tartott a Fejér, Veszprém megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat majd a Tapolca és Vidéke ÁFÉSZ is. 1956-tól előbb másodállásban majd egyre nagyobb óraszámban oktatta és nevelte a kereskedő-tanulókat. Ezzel párhuzamosan kezdett foglalkozni a kereskedelem fejlődéstörténetével majd szűkebb-tágabb környezete helytörténetével. Utolsó évtizedeinek ez adott igazi értelmet és eközben nagyon sok maradandó értékeket alkotott. Hangyaszorgalommal kutatta végig a környék levéltárait, a jelentősebb könyvtári gyűjteményeket. Kijegyzetelt minden lényegesnek vélt momentumot, fontosnak tartott adatot. Temérdek elsárgult újságot, mikrofilmtekercset böngészett végig, hogy megírja, pl. a tapolcai tanoncoktatás száz éves történetét, a tapolcai tűzoltóság históriáját, a helyi zsidóság viszontagságait. A városi könyvtár helyismereti gyűjteményében értékes kéziratok maradtak utána, pl. a szőlészet és borászat, a céhtörténetek, a malomtörténet, a családtörténet köréből, az egyesületek, intézmények életéről. Csendes, szorgalmas, páratlanul segítőkész volt mindenkivel szemben. Önzetlensége, lokálpatriotizmusa nem ismert határt. Ezért Tapolcán sokan és méltán őrizték meg jó emlékezetükben.

Műveiből: – Adalékok a 100 éves a tapolcai tanoncoktatás és szakmunkásképzés történetéhez. Tapolca, 1987. – A Balatonvidéki Filoxéra Ellen Védekező Egyesület és a tapolcai vincellériskola története. [Kézirat] Tapolca, 1989. – Adalékok Kapolcs történetéhez. Kapolcs, 1995. – A tapolcai önkéntes tűzoltó egyesület története. [Kézirat] Tapolca, 1989 – A tapolcai zsidóság története. [Kézirat] Tapolca, 1991 – Tapolca ipara és kereskedelmének kialakulása. [Kézirat] Tapolca, 1989 – A tapolcai vizesrétek lecsapolása és a tagosítás. [Kézirat] Tapolca, 1989 – A Tapolcai-medence malmainak monográfiája. [Kézirat] Tapolca, 1990 – Széchenyi árnyékában. [Kézirat] Tapolca, 1991. –

Irodalom: – Cserhát József: Virágzik a hárs.” – Tapolcán. = Középdunántúli Napló, 1960. május 24. –

MAYER FERENC fodrászmester, naiv költő

(Tapolca, 1912. április 29. – Ajka, 1981. február 1.)

Édesapja Tapolcán pékmester, majd MÁV munkás. Gyermekkora nagy részét Füzesben (ma Sebron) töltötte. A tapolcai elemi iskola osztályai után két polgárit is elvégzett majd tanonc lett Bellovits József tapolcai fodrászmesternél. Háromévi inaskodás után 1929. szeptemberében szerzett segédlevelet. Badacsonytomajon állt munkába majd később Keszthelyen, Ajkán és a fővárosban is dolgozott. 1942-ben tett mestervizsgát Keszthelyen és Ajka központjában modern női- és férfifodrászatot nyitott. Első verseit 16 évesen, 1928-ban írta de ezek elkallódtak. A tapolcai nyilvánosság előtt 1934-ben szerepelt először Batsányi hamvainak hazahozatalára írt versével. Munkája során, de levelezés útján is sok híres embert megismert. Bensőséges kapcsolatot ápolt Kozma Andorral, de találkozott József Attilával, Egry Józseffel, Mikus Gyulával is. 1944-ben a soproni tüzérekhez vonult be katonának. 1945. május 5-én Bajorországban került amerikai fogságba, ahonnan szeptember 5-én szabadult. 1946. júniusában megnősült és ajkai üzletét újra megnyitotta. A következő években gyakran került összeütközésbe a rendszer helyi képviselőivel. Gyakran zaklatták, 1958-ban kénytelen volt belépni a szövetkezetbe. Rendszeresen visszajárt Tapolcára és nyomon követte a település változásait. Szóban és írásban is felemelte szavát az MNB tapolcai fiókjának bezárása, a Hősi emlékmű áthelyezése, a Harangozó ház lebontása, a zsinagóga elhanyagoltsága és más közérdeket sértő intézkedések ellen. Közben az írást sem hanyagolta el, bár reménye sem volt megjelenésükre. Próbálkozásai rendre sikertelenek maradtak. Új ismeretségeket köt, többször találkozott Keresztúry Dezsővel, Tatay Sándorral, Erdélyi Józseffel, Simon Istvánnal, Nagy Lászlóval, Molnár Gáborral és másokkal. Biztatták, de verseinek közlését nem tudták elősegíteni. A nyilvános megmérettetés és a jóindulatú kritika hiánya érződik írásain. Szeretett volna nagyot, maradandót alkotni ezért rengeteget írt életében. Terve, hogy megírja kalandos életét, már nem valósult meg. 198l. február 1-én szívinfarktusban meghalt. Az ajkai új temetőben helyezték örök nyugalomba. Néhány novelláját 1999-ben a Pikoló c. hetilap közölte. Ízes, jó hangulatú visszaemlékezései, két terjedelmes kéziratos verseskötete a Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében olvasható. Ajkai lokálpatrióták összefogásával 2007-ben „Legyen már vége” címmel adták ki válogatott verseit.

Műveiből: – Versek. 1. köt. 1928-1972., 2.köt. 1972-1981.[Kézirat.] Ajka-Tapolca, – Anekdoták, visszaemlékezések környékünkről. [Kézirat.] Ajka. – „Legyen már vége” Ajka, 2007. –

MAYER IGNÁCZ könyvkötő

( ? , ? – ? , ? )

Irodalom: – Van szerencsém … = TV., 1890. december 21. –

MAYER ISTVÁN földműves

( Tapolca, 1852. – Tapolca, 1936. február 21.)

Tapolcai gazdálkodó dinasztia sarja. Szülei Mayer István és Francsics Anna. Feleségül Horváth Annát vette el. Öregkorának éveit fia házában töltötte. 84 éves korában agyvérzésben hunyt el.

Irodalom: – Halálozás. = TL., 1936. február 29. –

MAYER ISTVÁN dr. halászmérnök, környezetvédelmi szakmérnök

(Tapolca, 1947. november 21. – )

Szülei: Mayer Ferenc fodrászmester és Rádly Margit. A tapolcai általános iskola elvégzése után a Batsányi János gimnáziumba járt Ott érettségizett 1962-ben, majd Lengyelországi Olstynban beiratkozott a Mezőgazdasági Egyetem Halászmérnöki Karára. 1985-ben Veszprémben a VVE Környezetvédelmi Szakát végezte el. 1987-től egyetemi doktor. 1973-tól 1980-ig a Balatoni Halgazdaság Ódörögdi Pisztrángtelepének vezetője. 1980-1987-es években a Veszhal Gazdasági Társulás főmérnöke. 1987-1990-ben a GATE tudományos munkatársa. 1990 és 1996 között egyéni vállalkozó. 1996-tólm a Piscicultura Halászati és Kereskedelmi Kft alapítója, tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. Badacsonylábdiban lakott. Felesége Sarkadi Magdolna középiskolai tanárnő. Leánya és fia egyetemet végeztek.

Irodalom: – VKÉL –

MAYER JÓZSEF gazdálkodó, közbirtokossági elnök

(Tapolca, ? – Tapolca, ? )

A Tapolcán átlagos néhány holdas gazdaságokhoz képest közel ötven holdon gazdálkodott, amiért gyakran „földbirtokosként” emlegették. Figyelemre méltó aktivitást mutatott a közügyek terén. 1940. januárjában községi elöljáróvá választották. Az1930-as évek végétől igen eredményes munkát végzett a községi erdőbirtokosság élén. 1945. július 18-án megalakult községi Önkormányzatba, a Kisgazda Párt képviselőjeként, mint elöljáró került be.

Irodalom: – A Tapolcai Erdőbirtokosság közgyűlése. = TV., 1942. december 5. – Tapolcai volt Úrbéres Erdő Közbirtokosság közgyűlése. = TV., 1943. március 27. – Megalakult a községi önkormányzat. = SzÉ., 1945. július 28. –

MAYER JÓZSEF pékmester

(Tapolca, 1889. – Tapolca, 1950. december 28.)

Mayer Antal nevű dédapja 1808-ban alapította a sütőüzemét a Batsányi utca elején. Apja Mayer Antal (1858–1895), édesanyja Rujsz Klára, aki férje korai halála után férjhez ment az Erdélyből idekerült Bakó Rolandhoz (1876–1921). Mayer József polgári iskolát végzett, majd pék mesterséget tanult, négy évi frontszolgálat után 1919-ben vette át a Bakó Roland-féle sütőüzem vezetését. Még ez évben feleségül vette Csóri Máriát. Szorgalmas munkával üzemét felfejlesztette. Több segéddel dolgozott. Ő volt a katonaság szállítója. Három fiát is péknek taníttatta, akik szintén a családi vállalkozásban dolgoztak. Negyedik fia géplakatos lett. Az üzem adminisztrációját felesége végezte el. Aktív tagja volt az Ipartestületnek és a Katolikus Legényegyletnek. 1940-ben virilis jogon tagja lett a képviselőtestületnek. 1949-ben a Batsányi J. u. 1. sz. alatti sütőüzemet a Tapolca Vidéke Földműves Szövetkezet vette át, de a család tagjait továbbra is alkalmazta. Életének utolsó három évét özvegyként élte. A tapolcai kórházban 61 évesen szívgyengeségben hunyt el, a régi köztemetőben nyugszik.

Irodalom: – MIA 1929. – Új pékműhely! = TL., 1919. április 6. – MIA 1929. – Tapolca új tanácsa. = TL., 1940. január 13. –

MAYER JÓZSEF gazdász, tsz elnök

(Magyarpolány, 1920. november 27. – Győr, 2005. december 15.)

Szülei Mayer Ferdinánd és Kruninger Terézia tíz gyermeke közül másodiknak született. Az elemi iskolát szülőhelyén végezte el, majd kőműves-tanonc lett. Közéleti aktivitása már korán megmutatkozott. Levente segédoktató és a helyi KALOT szervező tikára lett, majd a Zirci Esperesi Kerület szervezőtitkáraként is dolgozott. A háborúban a Székely hegyi határvadász nehézfegyver zászlóaljában működött, ahonnan lábtörés miatt szerelték le. Első munkahelye a Budafoki Állami Pincegazdaság volt, innen 1944. februárjában Bajnóczy József táborszernagy kérte ki, hogy Kisapátiban lévő vitézi telkén teljhatalmú megbízottként gazdálkodjon. A bevonuló szovjet csapatok a gazdaság állatállományát önkényesen szétosztották a község nincstelenjei között, de ő az állatokat visszahajtotta a majorba, amiért a GPU letartóztatta és a tapolcai fogdába záratta. Innen megszökött, de a rendőrség ismét letartóztatta. 1946-1950 között politikai megbízhatatlanként REF-es volt, lakóhelyét nem hagyhatta el. Kimaradt a földosztásból, alkalmi munkákból élt. Tanárai közbenjárására a szigligeti állami szőlőtelepre nevezték ki telepvezetőnek. 1956. októberében a vállalati munkástanács megválasztásakor ellentétbe került a régi vezetéssel. 1956. novemberében lefogták és 1957. februárig a tapolcai rendőrség fogdájában tartották. Szabadlábra helyezése után a Balatonboglári Á.G. szőlőoltvány-készítő szakágazatánál helyezkedett el, de májusban innen is elbocsátották. Visszakerült Kisapátiba, ahol szigorú rendőri felügyelet alatt élt. 1957. október 16-án a Veszprémi Bíróságon izgatás bűntettében elmarasztalták és 10 hónapi felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották. A következő időben is folyamatosan rendőri felügyelet alatt élt. Rövidebb ideig a Komárom megyei Bag községben, majd Zánkán dolgozott. A zaklatások idegeit, egészségi állapotát megviselték, kórházba is került. Felgyógyulása után Kecskemét Miklóstelepre hívták üzemgazdásznak. 1962-ben a kinevezést is megkapta, de ekkor a tapolcai pártbizottság vezetési és működési gondokkal küszködő tapolcai termelőszövetkezet élére helyezte. 1962-ben Kerékgyártó Mihály utódjaként választották meg a Batsányi János Mgtsz elnökévé. E tisztséget 3 évig látta el és ez a leghosszabbak közül való az egymást gyakran váltó tapolcai Tsz elnökök között. A gazdaságot a lehetőségek szerint felfejlesztette, stabilizálta, mégis leváltották az elnöki posztról. Ismét megbetegedett, majd felgyógyulása után a Tapolcai Városi Szolgáltató Üzemnél segédmunkásként dolgozott. Közben levelező tagozaton elvégezte a Szőlészeti és Borászati Technikumot, majd a Gyöngyösön a Kertészeti Egyetem Kertészeti és Agronómiai Főiskolai Karának Szőlőtermelési szakát. 1972-ben Varga Ferenc kérésére a tapolcai ÁFÉSZ keretében megszervezte a Szent György-hegyi Szőlőtermelő Szakcsoportot, amelyet felfejlesztett és 1976-ig közmegelégedésre vezetett. Itt korábbi munkatársa Horváth Géza követte de nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig folyamatosan, különböző tisztségekben dolgozott a szakcsoportban. Utána a családi szőlészettel foglalkozott nagy kedvvel. 85-éves korában motorkerékpár-baleset okozta halálát. A kisapáti temetőben nyugszik.

MAYER KÁLMÁN földműves, helyettes bíró

(Tapolca, 1891. január 19. – Tapolca, 1978. május 13.)

Szülei Mayer János és Olasz Julianna. Nagyon tehetséges, szorgalmas, intézkedni és dolgozni tudó gazdaember hírében állt. Felesége Márkus Erzsébet. Háza a Keszthelyi úton volt. Az autodidakta parasztembert kifejezetten szuggesztív szónoknak tartották. Az 1933-évvégi városi tisztújítás során a Nemzeti Egység Pártja jelöltjei közül ő kapta a legtöbb szavazatot és helyettes bírónak választották. E tisztségről személyi ellentétek miatt lemondott. A hivatalos politika szélsőjobb felé sodródása őt sem hagyta érintetlenül. A harmincas évek végére a nyilaskeresztes párt közelébe került, sőt a párt alelnökének mondotta magát. Gyakran szónokolt a nyilas-párt gyűlésein. A háború után már nem politizált. Gazdálkodott a családi birtokon. 87 évesen hunyt el. A tapolcai köztemetőben nyugszik.

Irodalom: – Községi választások Tapolczán. = TL., 1933. december 16. – A Keresztény Községi Párt = TU., 1934, január 7. – Az igazság mérlegén. = TU., 1934. november 11. – M. K. = TL., 1936. április 18. – A képviselőtestület gyűlése. = TU., 1936. április 19. – Mayer Kálmánt 10 napi fogházra ítélték. = TU., 1939. augusztus 13. – Kritika. = TL., 1941. március 29. –

MAYER KÁROLY kereskedő

(Tapolca, 1880. – Tapolca, 1933. december 22.)

Szülei Mayer Károly és Jónás Borbála voltak. Alapiskoláit Tapolcán végezte, majd kitanulta a kereskedő szakmát. Több helyen tanult, majd a vándorévek után hazajőve üzletet nyitott és megnősült. Felesége Valday Vilma Lett. Pajtás utódaként hirdetett két részes boltja a Harangozó-palota földszintjén volt. Egyik felében fűszer és csemegebolt működött, a másik részlegben festék szaküzlet. Később a Fő tér déli oldalán volt üzlete. A kor szokásának megfelelően áruválasztéka igen széles volt. Forgalmazott üveg- és porcelánárut, vadászfegyvert és lőszert, bányászati robbanóanyagot, háztartási vegyi-árut, stb. Ennek megfelelően 1921. február 5-én, vegyeskereskedelem tevékenységi kör alatt jegyezte be a Zala megyei Cégbíróság. Ötletes, szorgalmas és korrekt kereskedő volt aki megállta helyét a nagy konkurenciában. Világi elöljáró volt a Római Kath. Egyházközségben. A községi választáson 1924. decemberében az 1. sz. választókerületben a legtöbb szavazattal került be a képviselők közé. Hosszú szenvedés után, 59 évesen hashártya-gyulladásban halt meg. A régi köztemetőben nyugszik.

Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Új keresztény üzlet! = TU. 1920. február 15. – Festék szaküzlet. = TL., 1926. május 30. – Karácsonyi vásár. = TL., 1926. december 19. – Halálozás. = TU., 1933. december 24. – Halálozás. = TL., 1933. december 30. –

MEIDL JÓZSEF malombérlő

(Somlóvásárhely, 1881. október 17. – Tapolca, 1956. március 20.)

Meidl Károly és Ughy Karolina gyermeke. Iskoláit Tapolcán és Devecserben végezte el, majd molnárnak tanult. 1900-ban szerzett malomipari végzettséget, a Tapolcai Ipar Rt.-nál szabadult fel. 1902-ben bevonult a 7. h. huszárokhoz és két évig szolgált. Utána Eszterházi herceg gyulakeszi malmát vezette, majd Révkomáromban kilenc évig a hengermalom főmolnára. Onnan Öttevénybe, majd ismét Gyulakeszibe és Emcsébe kerül mint főmolnár. 1908-ban Monostorapátiban nősült, Erdős Klárát vette el. 1931.január 1-én vette bérbe a veszprémi püspökségnek 1870-óta fennállóm alsómalmát. A malom bérleti jogát 1946. május 1-étől László fiának engedte át.

Irodalom: – Z.vm.ism. – A tapolczai püspöki malmok. = TL., 1931. május 2. –Tapolcza nagyközség = TL., 1939. szeptember 9. –

MEIDL LÁSZLÓ malombérlő

(Komárom, 1910. január 21. – Tapolca, 1969. január 14.)

Molnár családban született. Apja Meindl József, anyja Erdős Klára. Tapolcán járt iskolába, majd követve a családi hagyományt molnárnak tanult. Megfelelő gyakorlatot az apja által bérelt püspöki alsómalomban szerzett. 1939. szeptember 23-án Tapolcán elvette az erdélyi származású Révész Katalint. Lakásuk a Szent Imre tér 5. sz. alatt volt. Húszévi molnári gyakorlat után 1946. május 1-én apjától átvette a bérleti jogot. Ezután a malmot önállóan vezette, az épületben és a berendezésben keletkezett háborús károkat helyrehozatta. A vízi-turbinás és villanymotor meghajtású malom napi teljesítménye 10 q, liszt valamint egyéb termények darálása. Két alkalmazottat foglalkoztatott. Idős korában magtárosként dolgozott.

Irodalom: – Újjáépítő magyarok. Az országépítés két esztendeje. Bp. 1947. –

MEISELS JAKAB rabbi-helyettes

(?, 1820 körül – ?, ? )

Életét munkásságát nem ismerjük. Tapolcán lakott, magasabb iskolázottság nélküli, vallását nagy buzgósággal ellátó ember lehetett. Felesége Kellner Rozália volt, aki két gyermekkel ajándékozta meg. Az állandó rabbi állás rendszeresítéséig, valószínűleg Lőbl Ignác irányításával és Lessner Ferenc felügyelete alatt 1853-ig ő látta el a hitélet vezetését Tapolcán. A tapolcai és kővágóörsi egyesült község helyi tennivalóinak, az anyakönyvezésnek, a vallási rend és ünnepek megtartásának, a temetések ügyeit intézte.

Irodalom: Györe – MZSL –

MELLINI BÉLA fotográfus

( ? , 1860 körül – ? , ? )

Mint szakmatársai, ő is vándoriparosként kezdte. Először az 1890-es évek elején jött Tapolcára „fölvételeket eszközölni”. Jó híre megelőzte és „különösen finom kivitelű platin képeit” a helyi újság is melegen ajánlotta. 1895. május 19-én megnyitotta fényképészeti műtermét a volt Dékmár-féle ház udvarán. Néhány hónapig maradhatott, majd új helyre távozott. A következő években is visszatért, érzékelhetően helyet állandó keresett magának. Ezt Tapolcán remélte megtalálni. Több oldalról is nagyméretű fénykép-felvételeket készített a városról, melyeket jutányos áron kínált megvételre. 1898 májusában már, mint „tapolczai fényképész” újsághirdetésben ajánlotta szolgálatait a lakosságnak. „Legalkalmasabb pünkösdi ajándék. Legszebb szalondísz, alkalmas esküvői, névnapi és születésnapi ajándék. Örökös emlék különösen elhunytainkról. Minden beküldött, bármely kis és régi fényképről készülnek műtermemben az életnagyságú képek ; hű hasonlat és tartósságért kezesség vállaltatik. Darabja 6 és 4 frt. Arczképek, csoportok, épületek, gépek, tervek, stb. fölvétele. Domború fényképek. Pillanat alatt készülő gyermek felvételek. Az általánosan elterjedt Platin (matt) képek műtermemben is készülnek, melyek úgy tartósság, mint kivitel tekintetében jóval felül múlják az eddigi fényes és könnyen karczolható képeket, melyek, lassanként kiszorulnak a nagyobb műtermekből.” A századforduló után ismeretlen helyre távozott a településről.

Műveiből: – Halottak emléke. = BML., 1895. október 26. –

Irodalom: – Fényképészet Tapolczán. = TV., 1895. március 10. – Műkedvelő színi előadás. = TV., 1895. augusztus 18. – Mint halljuk M. B. fényképész = TV., 1895. november 24. – Műkedvelői színi előadás. = TV., 1896. július 26. – Életnagyságú fényképeket, olajfestményeket, kréta-rajzokat ajánl Mellini = TV., 1898. január 30. – Tapolcza város több oldalról felvett fényképei = TV., 1898. május 22. – Fényképészet. = TV., 1895. május 19. – Legalkalmasabb pünkösdi ajándék. = TV., 1898. május 15. –

MENDÖL TIBORNÉ Dr., MOLNÁR PIROSKA tanár

(Kaposvár, 1906. június 12. – Budapest, 2005. szeptember 22.)

Tanítói oklevelet szerzett Budapesten 1925-ben, majd Szegeden tanári diplomát kapott. Ezután képesítést szerzett a gyorsírás oktatására is. 1930-ban kezdte a pedagógiai pályát. Budapesten az Orsolya Leánygimnáziumban és a nőipariskolában oktatott gyorsírást és vezetett német társalgási tanfolyamot. Kispesten és Pesterzsébeten tanított, majd 1935-ben Érden a fiú polgári iskolában lett tanár. Rövid ideig a jánosházi polgári iskolánál is volt. 1937-ben helyezték Tapolcára a polgári leányiskolába. Itt magyar, földrajz, német, testnevelés, és esetenként kézimunka tárgyakat tanította. Két évig osztályfőnöki feladatokat is ellátott. Tanítványai kitűnő pedagógusként emlegetik ma is. Első volt Tapolcán aki gyorsírás tanfolyamot vezetett iskolai keretek között. A földrajzi és tornaszertár őre volt és vezette az iskola diáksportkörét. Kisebb írásokat helyezett el a tapolcai újságokban és az iskolai értesítőkben. 1940-ben Komáromba helyezték. Tudjuk, hogy Ausztriában pedagógiai tanulmányutat tett. A háború után Budafokra került, ahol 15 évig tanított. 1961-ben ment nyugdíjba. Férje Dr. Mendől Tibor a Budapesti ELTE Földrajz Tanszékének tanszékvezető professzora volt. Osztálytalálkozókon többször járt Tapolcán. Budapesti otthonában 100 éves korában csendesen elaludt. A Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra.

Műveiből: – Pályaválasztás. = PLI. Ért. 1937/1938. és TL., 1938. május 21., 28. – Ép testben ép lélek. = PLI. Ért. 1939/1940. – Nemcsak nyelvében, de zenéjében is él a nemzet. I.-II. = TL., 1939. április 1., április 8. –

Irodalom: – Deák – PLI. Ért. 1937/1938–1939/1940. – A kaszinó magyar zeneestje. = TL., 1938. január 22. – A Tapolczai Állami Polgári Leányiskolában = TL., 1938. február 26. – Kinevezések. = TL., 1940. január 13. – Áthelyezés. = TL., 1940. május 11. – Gyászjelentés. 2005. szeptember. –

MENYHÁR ISTVÁN evangélikus lelkész

(Vác, 1901. – Keszthely, 1969. október 31.)

Középiskoláit Aszódon, a teológiát Budapesten végezte. Felavatása után Vácon, Zalaegerszegen és Nagykanizsán káplán, és Szombathelyen mint püspöki segédlelkész működött. 1926-ban Keszthelyen az evangélikus egyház lelkészének választotta meg. A Zalai Egyházmegye közgyűlésén, 1926. július 25-én határozatot hoztak a Keszthely-Tapolca-Sümeg missziói önálló gyülekezet megalakításáról így a tapolcai és környékbeli hívek lelkésze is lett. Lelkészi munkája mellett Tapolcán a polgári iskolákban ellátta a hitoktatói feladatokat. Nevéhez fűződik a keszthelyi evangélikus és a tapolcai protestáns templom építése. 1947. november 3-án a zalai evangélikus egyházmegye közgyűlése Menyhár Istvánt választotta esperesének. 1949. áprilisában megvált beosztásától és Mesterházy Ferenc püspöki titkárral helyet cserélt. Halála után hamvait a keszthelyi templom falában helyezték el. Búcsúztatója szerint „Széles mezőn szolgáló sáfár volt. Gyülekezet szervező és templomépítő, lelkész és esperes, szórványgondozó és püspöki titkár. Prédikált falusi szobában és nagyvárosi templomokban… Sohasem volt zsíros parochiája és nagy pénzű stallumai, de végrendelete bőkezű adakozás.”

Irodalom: – Békássy – Hangodi László: A protestantizmus története Tapolcán. Tapolca, 1997. – PFI. Ért. 1939/1940. – Menyhárt ev. Lelkész bemutatkozása. = TL., 1926. szeptember 5. – Szabolcs András: Gyülekezettörténeti adatok. Keszthely, 1999. – Kinevezés. = TU., 1926. augusztus 6. –

MERKLY ANTAL ügyvéd, főszolgabíró, bankigazgató

(Sümeg, 1855. január 22. – Keszthely, 1923. december 18.)

Apja Merkly Antal sümegi ügyvéd, majd zalaszentmihályi birtokos és postamester, édesanyja Kovács Terézia. Az ifjabb Merkly Antal iskoláit Nagykanizsán végezte, majd apja nyomdokain haladva ügyvédi képesítést szerzett. Pályafutását a kanizsai törvényszéken kezdte, majd néhány év múlva, 1883. május 7.-től, a vármegye szolgálatába szegődött. Segédszolgabíró, majd szolgabíró volt a nagykanizsai járásban. 1885-ben megnősült. Feleségül vette Belus Annát, néhai Belus József nagykanizsai gyógyszerész és polgármester leányát, akitől három gyermeke született. 1896. október 1.-től, 1907. december 16-ig a letenyei járás főszolgabírói tisztét töltötte be. Ekkor elfogadta a megüresedett tapolcai takarékpénztár igazgatására vonatkozó felkérést és Tapolcára költözött. E tisztségre nyilván a szintén kanizsai illetőségű igazgatási- és bankszakember, Knortzer György javasolta, ill. vállalt érte kezességet, aki ekkor a takarékpénztár felügyelő-bizottságának volt elnöke. A bizalmat megszolgálta. Működése alatt a Tapolczavidéki Gazdasági Takarékpénztár Segélyező Szövetkezete tőkéjét szépen gyarapítva fejlődött. Helyettese Marton Rezső volt. Bankigazgatói tisztét az 1910-es évek végén főkönyvelőjének, Kardos Ödönnek adta át. Ekkor már egyre többet betegeskedett, Gyakran Keszthelyen és Hévízen kúrálta magát. Keszthelyen hunyt el 68 éves korában. Nagykanizsán temették.

Irodalom: – A Merkly-Belus család története. In. Kanizsai almanach. Nagykanizsa, 1990. 86-99 p. – Meghívók – Mérleg-számlák. TL. 1909.január 24., november 14., 1910. január 16., november 5., 1911.január 15., 1912. január 14., október 6., november 24., stb. –

MERZA REZSŐ körjegyző

(Rónaszék, 1900. július 22. – Tapolca, 1951. január 2.)

Szülei Merza Imre és Cziprényi Jolán. Erdély legészakibb területéről, Máramarosból került ide. Tapolcán nősült 1925. november 23-án. Gamper Gábor és Németh Róza leányával, Ilonával alapított családot. 1939. március 10.-én itt született Mária leányuk. A háború utáni években bérelszámolóként dolgozott Balatonfüreden. A tapolcai kórházban 51 évesen halt meg tüdőgümőkórban.

MESTERHÁZY FERENC evangélikus lelkész

( ? , 1914. – Keszthely, 1989. ? )

Teológiai tanulmányai végeztével 1937. szeptember15-én avatták lelkésszé. 1941. szeptember 15-től, 1946. július 31-ig tábori lelkész volt. Leszerelése után püspöki titkárként teljesített szolgálatot. Menyhár István keszthelyi ág. ev. lelkész kezdeményezésére helyet cserélt Mesterházy Ferenccel, akit az 1949-évi áprilisi gyülekezeti közgyűlés választott meg a keszthelyi gyülekezet valamint a hozzátartozó fiókegyházak ill. szórványok lelkészévé. Ekkor Tapolcán és a hozzátartozó szórványokban 173 fő evangélikus élt. A diktatúra éveiben rendkívül nehézzé vált a lelkészi hivatás gyakorlása. Mégis becsülettel helyt állt. „Mindent megtett az Ige uralmáért, arra törekedett, hogy az anyagyülekezetben, a fiókegyház községeiben és a szórványokban lakó hívek között egyaránt uralkodjon a szabadság és a törvény, de jusson szóhoz a szív is.” Tapolcai igehirdetéseire máig sokan emlékeznek. 42-évi állhatatos egyházi szolgálat után 1980. március 31-én vonult nyugdíjba. Búcsúztatójában kiemelték, hogy „Érdekelték a hittudomány kérdései, sok ilyen tárgyú tanulmányt írt. Igehirdetéseit igen nagy gonddal készítette el. Nemcsak jó szónok, de jó lelkipásztor is volt, aki szívesen foglalkozott híveivel. A más felekezetekhez tartozókkal szemben megértő volt, de nem engedte nyájának szétszedését. A hit dolgaiban sohasem vált megalkudóvá.”

Irodalom: – Szabolcs András: Gyülekezettörténeti adatok. A keszthelyi evangélikus gyülekezet történetének áttekintése. Keszthely, 1999. – Hangodi László: A protestantizmus története Tapolcán. Tapolca, 1996. –

MESTERHÁZY FERENC dr. főispán

(Nagygeresd, 1901. július 28. – Tapolca, 1951. október 12.)

Kisnemesi család sarja. Középiskoláit Szombathelyen a Premontrei Gimnáziumban végezte. 1919-1923 között a keszthelyi gazdasági akadémián tanult, majd 1926-ban a budapesti tudományegyetemen doktorált. 1928-ban Nagykanizsán megválasztották szolgabírónak, majd 1930-ban Székely Emil ellenében Balatonfüreden főszolgabírónak. 1938. április 30-án Veszprém vármegye főispánjának nevezték ki. Több fontos kezdeményezés köthető tevékenységéhez. Különösen balatonfüredi éveiben volt aktív. Csatornáztatott, fontos utakat építtetett. Ez időben rendszeres kapcsolata volt a tapolcai tisztviselői karral. 1944. március 19-én lemondott tisztéről és mesterházai birtokára költözött, ahol a megmaradt birtokán gazdálkodott. Néhány hét múlva a miniszterelnök külön kérésére Szombathelyen 1944. október 15-ig főispáni és kormánybiztosi feladatokat látott el. A háború után ismét gazdálkodott. 1951-ben el kellet hagynia otthonát. Utazás közben 50 évesen Tapolcán érte a halál. Mesterházán a családi sírboltba temették.

Műveiből: – M.F. főispán búcsúja a Magyar Élet Pártjától. = Veszprémvármegye. 1944. május 21. –

Irodalom: – Sziklay – VÉL – VL – A borértékesítés és a községi háztartások nehézségei. = TL. 1930.december 6. – A balatonfüredi járás új főszolgabírája. = TL. 1931. február 28. –

MESTERY MIKLÓS ZOLTÁN légionárius

(Tapolca, 1914. január 25. – Burges, 1974. március 5.)

Kapolcson keresztelték az ág. evangélikus vallás szertartása szerint. Édesapját, aki az első világháborúban tűnt el, nem ismerhette. 1921-ig édesanyjával Kiapátiban, a nagyszülők Szent György hegyi házában éltek. Anyai nagyapja Egressy Lajos birtokos, gazdálkodó volt Kisapátiban és malomtulajdonos Gyepükajánban. Édesanyja újból férjhez ment Magasházy János nemesrádóci származású pénzügyőri felvigyázóhoz. Budapestre költöztek és itt a pálosok iskolájába járt. 1931-ben, 16 évesen belépett az Idegen Légióba és itt szolgált 1958-ig. 1945. október 9-én lett francia állampolgár. Számos háborúban vett rész Észak-Afrikában, a II. világháborúban de Gaulle oldalán a francia hadsereg hadműveleteiben, az indokinai és az algériai háborúkban. Számos kitüntetést kapott, megkapta a Becsületrend Lovagja c. nagy francia kitüntetést is. 1940-ben kétszer megsebesült. Leszerelése után az Állatvédő Egyesület alkalmazottja lett, ahol önfeláldozásáért újabb kitüntetést kapott. Megnősült és fia született, aki ügyvéd lett. Dr. Mestery Dávid gyakran jön haza Magyarországra, és kutatja édesapja rokonságát. Mestery Miklós Zoltán 1974-ben éppen hazáját kívánta meglátogatni, amikor a harmadik szívrohama megakadályozta ebben. 60 éves korában halt meg Franciaországban.

MÉSZÁROS (MERSITS) Gyula hentes és mészáros

(Tapolca, 1893.március 26. – Tapolca, 1960. augusztus 11.)

Tősgyökeres tapolcai családból származott, ahol nemesi armálist szerezve de a paraszti sorsból sok munkával kiemelkedve és szakmát tanulva próbáltak boldogulni. Apja Mersits Antal a földművelés mellett már hentesmesteri gyakorlatot is folytatott így Gyula fia, a tapolcai elemi iskola kijárása után már fiatal korában megtanulta a mesterség alapelemeit. Az inasévek után már 16 évesen felszabadult és nagybátyjánál Mersits Jánosnál mészáros-segédként kezdte meg a szakma magasabb szintű elsajátítását. A kor szokása szerint bejárta Budapest, Bécs, Prága, Fiume híres hentes és mészáros üzemeit, megfordult a híres éttermekben, ahol mint konyha-mészáros tanulta meg a húsok különleges előkészítését. Három éves katonaidejét Nagykanizsán töltötte de leszerelése előtt kitört az I. világháború. A 48. gyalogezred kötelékében újabb négy év katonáskodás következett, amelyet különböző frontokon szerencsésen túlélt. Több kitüntetés birtokában, tartalékos tizedesként szerelt le 1919-ben. Itthon megnősült és mindjárt átvette időközben elhunyt apja hentes üzletét, amit kitartó munkával fokozatosan gépesített és a város egyik legkorszerűbb üzemévé fejlesztett. A tapolcaiak által kedvelt üzletének forgalmát emelte, hogy szállítója volt a kórháznak és a katonaságnak is. Mint a tapolcai iparosok között szokás volt, ipara mellett ő is földet vásárolt és művelt. Háborús érdemeiért 1929-ben felvették a vitézi rendbe. Alapító tagja volt a Hangya szövetkezetnek és a Hitelszövetkezetnek. 1939-ben a zsidótörvény miatt kizártak helyére virilis jogon bekerült a képviselőtestületbe. Támogatta a futballcsapatot és egy időben a boksz-csapatnak elnöke volt. A zsidótörvények miatt keletkezett vákumba belépve szesz- és borkereskedéssel is próbálkozott, ezt 1944. július 15-én bejegyeztette a megyei cégbíróságon. Az újabb világháború történései, következményei és főleg fia halála nagyon megviselte. Haláláig teljes visszavonultságban élt. Sírja Tapolcán van.

Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Hentesárugyár Tapolcán. = TU., 1925. július 7. – Tapolca nagyközség = TL., 1939. szeptember 9. –

MEZRICZKY PÉTER ügyvéd

(Kővágóörs, 1799. – Kővágóörs, 1884. augusztus 7.)

A zalai kisnemesi família sarja elemi iskoláit szülőhelyén, gimnáziumi tanulmányait Sopronban és Pápán végezte. A bölcseletet és jogot Deák Ferenccel együtt Győrben tanulta. Pesten a királyi táblánál lett jurátus, majd szülőhelyére, Kővágóörsre költözött, ahol közel négy évtizedig ügyvédi gyakorlatot folytatott. Klasszikus műveltségű, kitűnő szónok, a megyei politikai és közélet meghatározóan fontos alakja. Ekkor sokat járt Tapolcán, ahova sok ügyfele, több ismerőse és barátja kötötte. A vidék egyik szellemi vezetője volt. Hosszú ideig a zalai ág. evangélikus egyházmegye, majd haláláig a kővágóörsi gyülekezet felügyelője. A szabadságharc bukása után, amelyben fiai is részt vettek, menhelyet nyújtott Deák Ferencnek és másoknak. Beutazta az országot és pénzt gyűjtött a kővágóörsi 4. osztályos un. kisgimnázium építésére. Jogi és erkölcsi kérdésekről, a Balaton-felvidéki várakról készült írásait az Athenaeumban és a Vasárnapi Újságban tette közzé. 85 évet élt. A kővágóörsi temetőben levő sírjánál Czigány Károly búcsúztatta.

Műveiből: – A becstelenítésről. = Athenaeum, 1841. II. – Az özvegyjogról. = Athenaeum. 1842. I. – Csobáncz, Hegyesd, Szent György vára a Balaton vidékén, Szigliget, négy régi vár a Balaton vidékén. = Vasárnapi Újság, 1869. –

Irodalom: – Szinnyei – Gulyás – VÉL – Hudi József: Kisnemesi birtokforgalom a Káli-medence falvaiban. 1800-1850. = Laczkovits Emőke: Kapcsolatok rendszere a Káli medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Bp., 1988. – Halálozás= Balaton, 1884. augusztus 13. – M. P. = Balaton, 1884. augusztus 21. –

MIHALIK JÁNOS plébános

( 1675 körül - Tapolca, 1741. augusztus 6. )

A teológiát Nagyszombatban végezte, ahol a Szent Adalbert-szeminárium növendéke volt. Alszerpappá és szerpappá szentelte Illyés András erdélyi püspök 1701. február 19-én és március 12-én a győri jezsuita kollégium címére. Pappá szentelték 1701.szeptember 7-én. Plébános lett [Balaton-fő-)Kajáron, ahol 1700-ban a jezsuiták, mint földesurak visszavették templomukat a más vallásúaktól. 1702 körül az akatolikusok megtámadták és bántalmazták „…az konyhának küszöbére hajánál fogva kihúzván, mellire térdepelvén, és az Baltával gegejét kocszogtatvan, Istennek tagadására kínszerítették, mellyet, hogy el nem követett, annyira meghvertek, hogy Testiben Épség nem volt.” Gyógykezeltetésre Székesfehérvárra vitték. Onnan Padragra ment plébánosnak de innen is elzavarták, a templomot kifosztották. Előbb Szentbékállára majd 1714-ben Tapolcára küldték plébánosnak E tisztében, 1741. augusztus 6-án bekövetkezett haláláig 26 évet töltött el.

Irodalom: – Pfeiffer. –

MIKLÓS ALADÁR dr. pü. titkár, birtokos

(Budapest, 1885. július 24. – 1983. január 16.)

Dálnoki Miklós Gergely tanítóképző-intézeti tanár fia volt. Jogi végzettséget szerzett Budapesten majd a Pénzügyminisztérium szolgálatába állott. Az első világháborúban az orosz harctéren harcolt. Az 1920-as évek elején jelentős szőlő- és erdőbirtokot vásárolt Révfülöpön. Sok időt töltött itt, sikeresen gazdálkodott, gyakran járt Tapolcán. Főleg féltestvérénél Jankó István kertészeti felügyelőnél. Bekapcsolódott a vidék közéletébe, elsősorban a szövetkezés eszméit terjesztette. Különböző szaklapokba írt és sokat publikált a tapolcai sajtóban. Nézeteit itt is sokan tették magukévá. Magas kort, 98 évet élt meg. Budapesten a Farkasréti temetőben nyugszik.

Műveiből: – A badacsonyi borszövetkezet. = TL., 1928. január 6. – A badacsonyi gyűlés hiteles története és a pinceszövetkezeti mozgalom jelenlegi állása. = TL., 1929. január 6. – A földbirtok helyzete. = TL., 1931. február 14. – Az agrárhitel és a Wekerle törvény. = TL., 1931. április25. – A magyar öncélúság útja. = TU., 1934. január 14. – A dunántúli lélek. = TU., 1934. április 22. – A magyar nép és a szövetkezeti gondolat. = TU., 1934, május 27. – A helyes szőlőtelepítési politika felé. = TL., 1935. október 26. – Mit akar az Ekeszövetség? = TU., 1936. szeptember 6. –

Irodalom: – Gulyás – A Pinceszövetkezet közgyűlése. = TL., 1930. november 8. – Halálozás. = TL., 1936. március 7. – Előadás. = TU. 1937. február 28. – Gyászjelentés –

MIKLÓS GERGELY, dálnoki, tanár

(Dálnok, 1857. január 15. – Tapolca, 1936. március 1.)

Szülei dálnoki Miklós Tamás és Keresztes Zsuzsanna. Az alsólendvai állami polgári iskolánál kezdte meg működését, majd az állami gyakorló polgári iskolának lett tanára. Később a fővárosban polgári iskolai igazgató, majd a budapesti állami tanítóképző intézethez nevezték ki tanárnak, s kiváló eredményei elismeréseképpen a tanítóképző intézet igazgatói címét kapta. Polgári iskolai tankönyvei igen keresettek voltak. Mindvégig tagja volt az országos Polgári Iskolai Egyesületnek. 1917-től a nyugalom éveit, feleségével Varga Irmával, a révfülöpi villájában töltötte, onnan látogatott el Tapolcán lakó fogadott fiához, Jankó János kertészeti felügyelőhöz. Itt lett rosszul, bevitték az Erzsébet kórházba, de már nem lehetett segíteni rajta. 79 évesen orbánccal súlyosbított cukorbaja következtében érte a halál.

Műveiből: – Ásvány- kőzet- és földtan alapvonalaival. Tankönyv a p. isk. 1. és 3. o. sz. Bp.1913. – A növénytan alapvonalai. A p. fiúisk. 1. és 3. o. sz. Bp. 1914. – Az állattan elemei. A p. fiúisk. haszn. Bp. 1911. –

Irodalom: – Deák – Gulyás – Szinnyei - Halottaink. = OPITK, 1936. 5. sz. – Halálozás. = TL., 1936. március 7. – Halálozás. = TL., 1936. március 7. –Halálozások. = TU., 1936. március 8. – Miklós Tamás, P.: Ki kicsoda Révfülöp történetében III. = Villa Filip, 2003. 1-2. sz. –

MIKLÓS JÓZSEF dr. káplán

(Veszprém, 1889. január 22. – Budapest, 1964. május 22.)

A gimnáziumot a veszprémi piarista gimnáziumban járta ki. 1908-ban érettségizett. Felvették a veszprémi szemináriumba és 1912. június 27-én pappá szentelték. Egy évig Somogyváron volt káplán, majd 1913. április 1-től Szöllősgyörökön lelkészkedett. 1916. július 1-től Kéthelyen volt. 1917. január 1-el Tapolcára helyezték káplánnak. Itt Ley József irányításával szolgált. A kommün idején tanúsított bátor magatartására sokáig emlékeztek Tapolcán. Gyakori cikkírója volt a Tapolczai Lapoknak. 1919. szeptember 22-től Pápára helyezték. Itt megalapította a Hangya Fogyasztási Szövetkezetet. Vezette a katolikus legényegyletet. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás az országos A.C. szociális és karitatív osztályának tanácsosává nevezte ki. Zsinati vizsgát tett 1923. május 16-án. 1925-től ideiglenes adminisztrátor Pápán, majd 1926. szeptember 8-tól Marcaltőre helyezik plébánosnak. Kánonjogi doktorrá avatták 1927. április 30-án Budapesten. 1931. október 25-től adminisztrátor Szentgálon, 1940-től Zalaszentmihályon. A felkínált plébánosi javadalmat nem fogadta el, hanem adminisztrátor lett Öskün. Itt a ő idejében épült fel a plébániaház. 1958. január 1-én nyugalomba vonult. A veszprémi Dózsa-városi temetőben nyugszik.

Műveiből: – Autonómiát követelünk. = TL., 1917. november 4. –

Irodalom: – Pfeiffer – Új káplán Tapolcán. = TL., 1917. január 14. – Tapolcaiak találkozása a múlttal. = TL., 1941. november 1. –

MIKUS GYULA festőművész

(Celldömölk, 1905. Október 16. - Keszthely, 1996. december 6.)

Alig másfél évtizede, hogy 91 éves korában eltávozott Mikus Gyula akit több város mellett Tapolca is magáénak tud. Ötéves korától - hét testvérével együtt - Tapolcán nevelkedett Ezt fontosnak tartotta és minden alkalommal hangsúlyozta. Különös szeretettel emlékezik meg rajztanáráról a szintén kitűnően festő Frimmel Gyuláról aki több évig tanította a tapolcai polgári fiúiskolában . Tanára felismerte szépen bontakozó rajzkészségét és külön is foglalkozott vele. A Tapolcai Újság 1921.július 3-i száma szerint „ Elismeréssel kell megemlékeznünk Frimmel Gyula rajztanárról, akinek tanítványai rajzkiállításából látottaknál, legszebbek és legérdekesebbek a magyaros stílusban tervezett díszítmények, melyek között, csak úgy mint a többi rajztechnikát illetőleg, Mikus Gyula IV.o.t. tűnik ki tehetséges ecsetkezelésével. Az ő Toldi illusztrációi és egyéb munkái határozott tehetségre vallanak.” A család anyagi gondjai miatt a tehetséges fiú nem tanulhatott a Képzőművészeti Főiskolán. Szegeden végezte el a tanítóképzőt és innen került vissza - mint írja - „Tapolca közelébe tanítani, a hegyekkel koszorúzott Zalaszántóra”. A Balaton-felvidék ihletet adó táji szépségeivel nem tud betelni és szebbnél szebb képeket fest a környék várromjairól, erdős, hegyes vidékéről. A természethez való vonzódása mindvégig él benne de már korán megjelenik képein az ember. „Munkában megöregedett paraszti arcok, körülöttem lejátszódó drámák, tragédiák hagytak mély nyomokat bennem”. - vallotta. Állandóan képezte magát, új és új technikákat próbál ki. Festett olajjal, temperával, aquarellel, sokat rajzol, mintáz, fát, követ és márványt is farag de alapvetően megmaradt festőnek. Országos kiállításokon szerepel sikerrel. Szép díjakat kap. 1941-től Keszthelyen élt és dolgozott, nyaranta Bece-hegyi szőlőjéből csodálta örök szerelmét a Balatont. Sikeres tapolcai gyűjteményes kiállítására 1983.júliusában került sor a tóparti ifjúsági házban. A kiállítás katalógusában írja: „Kimeríthetetlen témám lett a téli, nyári, tavaszi víztükör, az ősz sokszínűsége, a víz feletti égbolt szüntelen változása, s mindennél inkább a Tapolcai-medence , a szigligeti öböl csodálatos képe. Az a hegykoszorú amit tapolcai kisgyermekkorom óta szerettem és csodáltam... Mivel szüleim mindvégig Tapolcán éltek, ide jöttem mindig haza megpihenni az Ő otthonukba. Úgy érzem, most is hazajöttem, haza kellett jönnöm!” A család tapolcai ága Mohosra magyarosította nevét. Mikus Gyula Egry József-díjas festőművészt Keszthely város díszpolgárát a keszthelyi önkormányzat saját halottjának tekintette. Az ottani Szent Miklós temetőben hantolták el.

Irodalom: – ML – Seregélyi – VÉL – ZÉL – Mikus Gyula kiállítása elé. (Kiállítási katalógus előszava.) Tapolca, 1983. június 10-30. , Veszprém, – Veszeli Lajos: Élni a szép láttatásáért. M.Gy. kiállítása Tapolcán. = Napló, 1983. úlius 16. – Szabó László: Egry József hitével = Bauxit, 1983. augusztus – Balázsy Mária Éva: Annyi minden van még bennem… = Napló, 1985. november 16. – Bozóky Mária: Számadás egy életműről. = Új Horizont, 1991. 5-6 sz. – Gopcsa Katalin: M. Gy. köszöntése. = Napló, 1995. szeptember 8. – Balogh Elemér: Végső búcsú M. Gy-tól. = Napló, 1996. december 21. –

MILTÉNYI JÓZSEF ügyvéd, huszár-százados

(Valkó, 1821. december 31. – Tapolca, 1909. december 8.)

Apja Miltenberger János, anyja Hesz Erzsébet. A kisbirtokos, nemesi eredetű család sarja ügyvédnek készült. Jurátus éveit a reformországgyűlések idején töltötte és ez nyilván nagy hatással volt hazafiúi érzelmeire. 1848. tavaszán a Tolna megyei Ozorán tartózkodott amikor Pesten kitört a forradalom. Az események hatása alatt testvéreivel együtt itt kérelmezte németes hangzású nevének magyarosítását. Rövidesen már az egyik Tolna megyei honvédzászlóalj önkéntes katonája. Júliusban már főhadnagyi rangot viselt. A délvidéki harcokban esett át a tűzkeresztségen és év végén, már mint harcedzett tisztet helyezték át a Tolna-baranyai önkéntes lovashadosztályhoz. Ezt később 7. huszárezreddé szervezték át. 1849. április 30-án megkapta az alszázadosi rendfokozatot. Súlyos harcok nyomán megfogyatkozott századával Perczel Mór tábornok IV. hadtestéhez osztották be. A heves délvidéki harcok számára a Káty községnél vívott öldöklő csatában értek véget. A lovassági közelharc során súlyosan megsebesült és többet már nem vehetett részt a szabadságküzdelemben. A világosi fegyverletétel után őt is hadbíróság elé állították, ahol kapitányi rendfokozatától megfosztották és kötél általi halálra ítélték. A nemzetközi tiltakozás szerencsére megmentette a bitófától de élete végéig egy selyemzsinórt hordott a nyakában emlékeztető jelképként. Szabadulása után Tapolcán magányosan élte le életét. Ügyvédi praxist folytatott. Szőlőt vásárolt a Csobáncon. Tagja volt a megyei honvédegyletnek de a helyi közélettől távol tartotta magát. 1891-ben a Dunántúli Közmívelődési Egyesület alapító tagja volt. 88 éves korában végelgyengülésben hunyt el. A tisztelői által állíttatott márvány síremlék felirata máig emlékezteti a tapolcaiakat e szabadságharcos életének jelentőségére. „Itt nyugszik Miltényi József ügyvéd, földbirtokos és volt 1848/49-ki honvéd huszár kapitány szül.: 1821. deczemb. 31-én megh.: 1909. deczemb. 8-án. Dicsőséges önvédelmi harcunk 14 csatájában küzdött hazánk függetlenségéért és karddal véste be nevét történelmünk aranylapjaira !” A sír azóta is Tapolca fontos emlékhelye. Kultuszát Reindl Erzsébet irányításával a honismereti szakkör és a tapolcai fiatalok ápolják. A magányosan elhunyt Miltényi József hagyatékát Vácon élő rokona Miltényi Aurél árvereztette el.

Irodalom: – Novák Mihály: Zala vármegye a szabadságharcban. Zalaegerszeg, 1906. – Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp. 1988. – Reindl Erzsébet: Miltényi József emléke és kultusza Tapolcán. Tapolca, 1998. – Hangodi László:1848/49. –

MITTERSTILLER JÓZSEF id. órásmester

(Keszthely, 1904. július 16. – Tapolca, 1968. augusztus 21.)

Keszthelyi úri-szabó harmadik gyermeke volt. Iskoláit szülővárosának elemi iskolájában, majd premontrei Gimnáziumában kezdte és folytatta kitűnő tanulóként. A negyedik osztály elvégzése után tanárai tanácsára a pápai Tanítóképzőben folytatta tanulmányait, hol ösztöndíjat és ingyenes kollégiumi elhelyezést is kapott. 1919-ben a Kommün idején az iskolát és a kollégiumot bezárták és a diákokat szélnek eresztették. Ekkor döntötte el, hogy tanulmányait nem folytatja tovább. A családban a sógor-bácsi órás volt, ahol szívesen töltötte idejét a rejtelmes fogaskerekek társaságában. Rövidesen felkereste Udvardi Endrét a keszthelyi órásság jeles képviselőjét, hogy tanulóként szerződtesse őt. Azonnal megegyeztek és háromévi tanulmányi idő letöltése után, mint segéd hagyta el a műhelyt. Közben kitanulta a mesterség minden fortélyát és az udvarias kiszolgálást is. Ezután még tapasztalatszerző utak és évek következtek, Szombathelyen a Ligeti óraműhelyben, Budapesten a Bálint és Dán óra-ékszer üzletben a Kossuth Lajos utcában. Innen került Tapolcára özv. Kunze Lajosné órás és ékszerész üzletébe, ahol 20 évet töltött segédként. Közben Tapolcán megismerkedett későbbi feleségével, akivel 1930-ban házasságot kötött Csapó Máriával. Ekkor végleg letelepedett Tapolcán. 1941-ben behívták katonának és az orosz fronton két évig teljesített szolgálatot, latin tudásának köszönhetően, mint gyógyszerész-írnok. Házasságából két gyermek született, akik szintén kitanulták az órás szakmát. 1947-ben lett önálló és ettől kezdve saját órásműhelyében dolgozott a város polgárainak megelégedésére 62 éves korában bekövetkezett haláláig. A régi köztemetőben nyugszik.

MOCK GYULA szőlészeti és borászati felügyelő

(Cegléd , 1875. –? , ? )

Édesapja Mock Imre kir. közalapítványi gazdasági felügyelő volt, aki 1917-ben, 74 évesen Tapolcán hunyt el. Mock Gyulát a ménesi vincellériskolától 1900. július 1-én helyezték Tapolcára. Ide már feleségével Bruckner Henriettel érkezett. A Királykúti utcában béreltek lakást. Már Tapolcán, 1905-ben született Ferenc nevű kisfiuk. A tapolcai vincellériskolában elsősorban a gyakorlati tárgyakat oktatta. Iskolai munkáján kívül, főleg a gazdakörök szervezésében számtalan előadást, tanfolyamot, gyakorlati bemutatót tartott, szőlősgazdák ezreit ismertette meg a szakszerű munkavégzés fogásaival. Évente rendszeresen tartott szőlő- és borgazdasági tanfolyamokat a tapolcai és környékbeli tanítók részére. 1907-ben áthelyezték a csáktornyai kerület szőlészeti felügyelőségének vezetésére, de annak megszűnésekor 1908-ban Tapolcára visszahelyezték. Megbízható szakmai munkájával szépen haladt a ranglétrán és 1917-ben regionális szerepkört kapott. „A m. kir. földművelésügyi miniszter Tapolcza székhellyel Zala, Veszprém, Győr és Komárom megyékre kiterjedő hatáskörrel felruházott szőlészeti és borászati kerület vezetésével Mock Gyula tapolczai szőlészeti és borászati felügyelőt bízta meg.” A háború után már nem találjuk Tapolcán. Későbbi sorsát nem ismerjük.

Irodalom: – Mayer Dénes: A tapolcai vincellériskola történte. [Kézirat] Tapolca, 1987. – Áthelyezések. = TV., 1900. július 1. – Tanítók szőlészeti és borgazdasági tanfolyamát = TL. 1904. május 1. – Áthelyezés. = TL., 1908. január 5. – A Tapolczai volt vincellériskola = TL., 1917. augusztus 5. – Halálozás. = TL., 1917. augusztus 19. - Megbízatás. = TL., 1917. október 28. –

MOCSÁRY ISTVÁN M. Kir. repülő őrnagy

(Kőszeg, 1901 – Uriv, 1942. augusztus 14.)

1901-ben született Kőszegen. Azonos nevű apja királyi kamarás, honvéd ezredes volt. Alsófokú- majd honvéd reáliskolai tanulmányait és az érettségit követően jelentkezett a Ludovika Akadémiára. Az Akadémiát 1921-ben végezte el, ekkor hadnaggyá avatták. Tiszti szolgálatát a gyalogságnál kezdte, majd az első adandó alkalommal jelentkezett az akkor még a Trianoni-békeszerződés vonatkozó pontjai miatt tiltott fegyvernemnek számító titkos légierőhöz, pilótakiképzésre. A repülőkiképzést kiváló minősítéssel zárta. Mint repülőtiszt először Mátyásföldön kapott beosztást majd 1932-ben kinevezték a Debrecen-epreskerti repülőtér parancsnokává mely tisztséget 1934-ig látta el. Parancsnoki teendői mellett a Debreceni Aero Club elnöke volt ahol jelentős érdemeket szerzett a titkos légierő-fejlesztésben. 1934-1938 között a nyíregyházi repülőtér parancsnoka. 1935-ben megnősült, két gyermeke - Fruzsina és Péter - született. 1938-ban Szombathelyre, 1939-ben Budapestre vezényelték. 1939. őszén lett a tapolcai repülőtér parancsnoka mint a Magyar Királyi Honvéd 3. /később 4./ Nehézbombázó-repülőezred 3/I. / később 4/I./ bombázóosztályának osztályparancsnoka. Családjával a Batsányi utcában, a Batsányi János szülőháza helyén álló épületben lakott albérletben. 1941-ben ismét Debrecenbe került, ahol kinevezték a 4/I."Boszorkány" bombázóosztály parancsnokává mely alakulattal 1942. június 21-én a szovjet frontra települt és részt vett a Donig, majd a Don-mentén zajló hadműveletek légiharcaiban és a harcirányításban. 1942. augusztus 14-én, 14 órakor a Don-parti Uriv elleni légitámadás közben az általa vezetett Caproni Ca-135 típusú bombázógép ellenséges légvédelmi telitalálatot kapott, melynek következtében a repülőgép lángolva a településre zuhant, magával rántva a pusztulásba Mocsáry István őrnagyot és személyzetének további két tagját. A bombázóosztály állomáshelyén az ilovszkojei repülőtéren jelképes sírt állítottak a hősi halált halt parancsnok emlékére, ahol tábori istentisztelettel búcsúztak tőle. Később a jelképes síremlék hazakerült Magyarországra és ma a budapesti Farkasréti-temetőben található Mocsáry István két, szintén repülőtisztként élt és halt fivérének valamint családtagjainak sírkertjében. Mocsáry őrnagyról valamennyi még élő egykori katonája, mint példásan emberséges, katonás és igazságos egyéniségről lelkesen mesél több mint 60 év után is.

Irodalom: – Bernád Dénes-Mujzer Péter-Hangya János: Horrido. Bp. 1992. – Csanády Norbert-Nagyváradi Sándor-Winkler László: A magyar repülés története. Bp. 1977. – M. Szabó Miklós: A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1938-1945. Bp. 1999. – Nagyváradi Sándor-M. Szabó Miklós-Winkler László: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből. Bp. 1986. – Tobak Tibor: Pumák és Boszorkányok. Bp. 1995. – Pados Pál: Egy sas utólszor csap le. M. I. hősi halála. = TV., 1942. október 17. -

MÓCSY ANTAL pedagógus, országgyűlési képviselő

(Szeged, 1842. április 20. – Kalocsa, 1900. július 20.)

Iparos szülők jó képességű gyermeke volt. Középiskoláit és a tanítóképzőt Szegeden végezte el. Horgoson és Adán kilenc évig tanítóskodott.1868-ban Haynald Lajos kalocsai érsek mint kitűnő szónokot magával vitte Kalocsára az ottani férfi-tanítóképzőbe tanárnak.1896-tól ugyanitt igazgató volt. A pápa jubileumakor őt a szent Gergely-rend lovagjává tette. Az első bécsi világkiállításkor érseke kiküldte Ausztria, Svájc és a német államok iskolarendszerének tanulmányozására. 1876-ban az ő közreműködésével készült Esztergomban a püspökkari elaboratum tanterve. Mócsy munkája nyomán alakult ki az osztatlan és részben osztott iskolák heti óraterve. Elnöke volt a kalocsai Róm. Kath. Egyesületnek, tagja a Szent István-társulat igazgató választmányának. Sokoldalú irodalmi munkáságot folytatott. Írt a Tanodai Lapokba, az Iskola-barátba, az Idők Tanúja c. lapba. Munkatársa volt a Néptanítók Lapjának, a Kalocsai Néplapnak, és a Jézus szent szíve Hírnökének. Több önálló könyve jelent meg, köztük tankönyvek, pedagógia-módszertani tanulmányok, meséskönyvek. Mócsy Antal életének és munkásságának legnagyobb részét a népnevelés ügyének szentelte. 1896-ban a tapolcai kerületben néppárti programmal országgyűlési képviselővé választották.

Műveiből: – Népnevelési tanulmányok, Kalocsa, 1875. – M. A. Tapolcza kerületi képviselő beszámolója. Kalocsa, 1898. – Képviselői beszámoló. = TV., 1898.szeptember 11. –

Irodalom: – Gulyás – MÉL.II. – Szinnyei – UMÉL – Dreisziger Ferenc: M.A. emlékezete. Bp. 1900. – + M.A. = TV., 1900.július 22. – + M-A = Kalocsai Néplap, 1900.július 22. –

MOHOS IMRE bányagépész-mérnök

(Padrag, 1930. november 4. – Tapolca, 2001. január 18.)

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán 1954-ben szerzett bányagépész-mérnöki oklevelet. Még ez évben a Halimbai (később Bakonyi) Bauxitbányánál kezdett dolgozni, a halimbai gépműhelyben. Ehhez a munkahelyéhez mindvégig hű maradt, hiszen aktív éveit, 1988-ban történt nyugdíjazásáig a gépüzem vezetőjeként dolgozta le. Részt vett azokban a nagy technológia-fejlesztési munkákban, amely a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat felívelő szakaszát jellemezte. Irányította a gépész, villamos karbantartási munkákat, szervezte, vezette az akkor állami nagyberuházásként megvalósult nyirádi és halimbai bányanyitások gépészeti, szerelési munkálatait. Szakmai tevékenysége során szakszerű körültekintéssel járt el, vezetői munkáját a humánum jellemezte. Munkáját több vállalati, miniszteri és társadalmi kitüntetéssel ismerték el. Egy időben megyei tanácstagként is képviselte e vidék érdekeit. 1969-től aktívan részt vett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület munkájában. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – Fazekas János: M.I. = BKL.B. 2001. 4. sz. –

MOHOS KÁROLY borbély- és fodrászmester

(Celldömölk, 1901. július 1. – Tapolca, 1974. november 14.)

Szülei Mohos Gyula fodrász és Béresi Ilonka. Az elemi iskolát Tapolcán, választott szakmája alapismereteit édesapja műhelyében sajátította el. Kilenc éves korában szüleivel érkezett Tapolcára. 12 évesen már sámlira állva borotvált. Férfi és női fodrászatra egyaránt képesítést, majd mesterlevelet szerzett. Igyekezett követni a divatot és ezt rendszeres újsághirdetéseiben is hirdette. Az 1930-as évek elején pl. a Buby-frizurát ajánlotta hölgyvendégeinek. Családot Czenek Alojzia Erzsébettel alapított. Műhelye a háború végén porrá égett. Ezután drogériát, illatszer üzletet nyitott. Boltjának államosítása után egy ideig a Hazafias Népfront titkára volt Tapolcán. Ezután a tapolcai 1. sz. általános iskola gondnoka lett. Közéleti munkálkodását a kitartó tenni akarás és jobbító hevület jellemezte. Sok kisebb-nagyobb javaslatot, tervezetet készített a község irányító testületei számára, amelyek megvalósításában maga is tevőlegesen részt kívánt venni. Elvitathatatlan érdemei vannak, pl. a tapolcai középiskola létesítésében. 1947. október 4-én még eredménytelenül járt, de 1950. december 8-án tartott tanácsülésen az ő indítványára készült az első hivatalos indítvány és határozat a tapolcai gimnázium létesítésére. 1950. december 28-án a Községi Tanács mezőgazdasági, kereskedelmi és közellátási állandó bizottság tagjává választották. Szabadidejében szívesen és szakszerűen méhészkedett. A régi köztemetőben nyugszik.

Műveiből: – Porozás – permetezés = Méhészet, 1955. 10. sz. 194 p. – A tapolcai szakcsoport = Méhészet, 1965. 9. sz. 175 p. –

Irodalom: – DCL – MIA 1929. – Éjjeli vendégjárás Mohos fodrásznál. = TL. 1929. március 3. – Ne vesződjön = TL. 1931. május 9. –

MOJZER ENDRE vendéglős, bíró

(Tapolca, 1861. – Tapolca, 1937. május 16.)

Régi tapolcai vendéglős család sarja. Mojzer Ferenc fia, aki bíróként is részt vett Tapolca közéletében. Édesanyja egyházasberzsenyi Nagy Klára. Iskoláit Tapolcán kezdte, majd Keszthelyen folytatta, ahol a premontreiek gimnáziumba járt. Hazatérve a családi vállalkozásban dolgozott és ebben gyakorlatot szervezve, fokozatosan átvette annak irányítását. Az ő tulajdonát képezte az egykori Balaton Szálló ill. a híres Mojzer vendéglő, ahol gyakran adott egymásnak találkozót a régi Tapolca intelligenciája. A családi tradíció indította arra az útra, hogy részt vállaljon a köz szolgálatából. Előbb kisebb tisztségekben tevékenykedett – pl. 1907-től közgyám volt – majd 1909. májusában bíróvá választották. E tisztet négy évig, 1913. április 7-ig töltötte be közmegelégedésre. A következő ciklusra nem jelöltette magát, de 1917. július 7.-től a bírói tisztséget ismét rábízták. E tisztsége 1919. március 25-ig tartott, amikor a direktórium leváltotta. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919. július 17-én bírói tisztébe visszaállították és e nehéz időszakban 1921. november 8-ig irányította Tapolca életét. Az 1910-es években igazgatósági tagja volt a Tapolczavidéki Gazdasági Takarékpénztár Segélyező Szövetkezetének, a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák szövetkezetének és a Tapolczai Rétlecsapoló Társulatnak. Egyik alapítója a Tapolczai Téglagyár Rt-nek. Ekkor végleg visszavonult és a továbbiakban családi vállalkozásait vezette. Idős korában, az 1930-as években már vendéglőjét és szállodáját másoknak bérbe adta üzemeltetésre. 76 évesen tüdőgyulladásban hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – Községi tisztújítás. = TL., 1907. május 12. – A vármegye virilistái a tapolczai járásból. = TL., 1908. december 18. – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – M.E. = TU., 1921.november 20. – Bíróválasztás előtt. = TU., 1921. október 10. – M. E. = TU., 1921. november 20. – M. E. = TU., 1937.május 23. –

MOJZER FERENC kocsmáros, városbíró

(Zalabér, 1826. – Tapolca, 1905. június 28.)

Apja Mojzer György mészáros mester volt Sümegen. Mint a nagy múltú Mojzer família fia, ő is a hentes és mászáros mesterséget tanulta ki. Inasként és segédként ezt az akkor még céhes keretek között működő ipart gyakorolta is. Később kocsmárosként működött. Tapolcán 1866-ban igazolták letelepedését. Itt egyházasberzsenyi Nagy Klárával alapított családot. Kocsmáját a veszprémi püspökségtől bérelte, később megvette, és halála után az utódok rendre bérbe adták a Balaton néven ismertté lett intézményt. Nevét Eötvös Károly tette halhatatlanná a balatoni utazásai nyomán írt munkájában. A jó öreg korcsmáros címmel egy egész fejezetet szentelt színes egyéniségének. Tapolcán nagy tekintélye lehetett, hiszen Fodor Lajos után, 1887. február 9.-től városbírónak választották. Nyilván közmegelégedésre láthatta el feladatát, mert 1891-ben újra megválasztották. E tisztségében 1893-ig maradt. A bírói tisztet Dávid Jánosnak adta át. A vincellériskola felügyelő-bizottságának alelnöke volt. Egyik alapítója, igazgatósági tagja és részvényese volt az 1889-től működő Balatonmelléki Takarékpénztár Rt-nek. Idős korában főleg birtokain gazdálkodott, üzletének már kevesebb figyelmet szentelt. 1998-tól „A Mojzer-féle nagyvendéglőt Trattner Gusztáv a badacsonyi Hableány-szálloda bérlője 10 évre bérbe vette.” „A régi jó világ alakja volt ő, azokkal a tulajdonságokkal felruházva, melyek e korból valókat általában jellemzik. Vendégszerető házigazda, igaz barát.” – írták nekrológjában. 80 évet élt.

Irodalom: – ZÉM – Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül. Bp. 1901., 1957., 1982. – Hír. = TV. 1897. december 19. – Halálozás. = TL. 1905. július 2. ¬–

MOJZER GYÖRGY dr. járási tisztiorvos

(Tapolca, 1865. – Tapolca, 1936. március 20.)

Régi tapolcai família sarja, a család 1550 körül került Zalába. Szülei Mojzer Ferenc és Nagy Klára. Elemi iskoláit Tapolcán, középiskoláit Sopronban végezte el. Orvosi diplomáját a bécsi egyetemen szerezte meg 1889-ben. Egyévi önkéntesi ideje alatt a bécsi 7. sz. Garnisonspitalban, azután pedig két évig a Kaiserin Elisabeth-spitalban teljesített szolgálatot orvosként. 1892-ben került Keszthelyre, mint magánorvos. 1907-ben lett járási tiszti orvos. Az első világháború alatt a keszthelyi katonai tartalékkórházban teljesített szolgálatot. Működése alatt a terület egészségügye sokat fejlődött. Az 1900-ban átadott új keszthelyi közkórház igazgató főorvosa lett. E feladatkört 1910-1933 között közmegelégedésre látta el. E feladatköre mellett 1917-1932 között Hévíz hivatalos fürdőorvosa volt. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, elnöke a Keszthelyi Iparosok Dalkörének, választmányi tagja a Keszthelyi Múzeum Egyesületnek és tagja a helyi képviselőtestületnek. 1932. decemberében, 68 éves korában leköszönt megbízatásairól, majd visszaköltözött Tapolcára, ahol nyugdíjas éveit békében kívánta eltölteni. Érdemeiért egészségügyi tanácsossá nevezték ki. 71 évesen, a család utolsó férfisarjaként, cukorbajban Tapolcán hunyt el. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van.

Irodalom: – Z.vm.ism. – Békássy – Orvosi jubileum Keszthelyen. = TU., 1929. augusztus 4. – Dr. M. Gy. jubileuma. = TL., 1929. augusztus 4. – M. Gy. búcsúja. = TL., 1932. december 25. – Dr. M.Gy. ünneplése. = TL., 1933.november 11. – Dr. M. Gy. + = TL. 1936.március 28. –

MOJZER IGNÁC vendéglős

(Tapolca, 1873. november 20. – Tapolca, 1930. szeptember 22.)

Apja Mojzer Ignác (1831-1885) mészáros mester volt. Anyja Domján Eleonóra. A mészáros szakmát apjánál tanulta ki, majd más mestereknél is gyakorolta. Néhány év után a vendéglátás kezdte érdekelni és ezt is kitanulta, és végigjárta a vendéglős szakma elsajátításához szükséges állomásokat. Főpincér lett Wallner Károly neves vendéglősnél, aki esküvői tanúja is lett. Kővágóörsön nősült 1898. október 1-én. Feleségül az ágostai evangélikus hitű Kelemen Mária Rózát választotta. Lakásuk a Deák F. u. 468. sz. portán volt. Rövidesen önállósította magát. Jó-hírű vendéglőjével nevet szerzett magának a vendéglátó szakmában. Fia Dr. Mojzer Ignác.
57 évesen hunyt el. Vörös homokkő sírja a régi köztemetőben van.

Irodalom: – Halálozás. – Köszönetnyilvánítás = TL., 1930. szeptember 27. – Köszönetnyilvánítás. = TU., 1930. szeptember 28. –

MOLNÁR ISTVÁN, rudinai, pomológus, szőlész

(Esztergom, 1851. február 17. – Bp. 1920. október 19.)

Alap- és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A szőlészet és borászat iránti érdeklődésétől vezérelve a keszthelyi Gazdasági Tanintézet hallgatója lett. Tanulmányait miniszteri kitüntetéssel zárta. Ezután a földművelésügyi miniszter külföldi tanulmányútra küldte. A Karlsruhe-i egyetemen kémiát, földtant, növénytant és borászatot hallgatott, majd az ottani szőlészeti-borászati laboratóriumban dolgozott. Ő készítette el először a magyar borok kémiai analízisét. A vizsgált borokat az 1873. évi párizsi világkiállításon nagy sikerrel mutatták be. Beutazta Európa szőlőtermő tájait, majd hazatérve 1872 őszétől kinevezték a tapolcai Gazdasági és Borászati Iskola (felső népiskola) igazgatójává. Az intézmény alapító igazgatójaként jelentős munkát végzett az oktatás és gyakorlati képzés szervezeti kereteinek kialakításával. Megszervezte az iskola gazdaságát, szőlészeti mintatelepet létesített, szorgalmazta különféle európai fajták meghonosítását. Ilyen módon megvetette alapját a tapolcai vincellérképzésnek. 1876-tól Entz Ferenc utódjaként a budai vincellérképző igazgatójává nevezték ki. Elméleti munkája kiteljesedett. Elkészítette a budai Kertészeti Tanintézet (a mai Kertészeti Egyetem) szervezési tervét, amelynek létrehozása után igazgatója lett. 1896-tól nyugdíjazásáig a Földművelésügyi Minisztérium gyümölcstermelési és kertészeti ügyosztályát vezette. E poszton nagy szerepet vállalt a kertészeti kiállítások rendezésében, a modern szőlő- és gyümölcstermesztés fellendítésében. Ennek érdekében gyümölcsfa mintaiskolákat létesített. Sürgette az amerikai szőlőfajok meghonosítását és alanyként való alkalmazásukat. Ö szervezte az első szőlőoltási tanfolyamokat. Gazdag szakirodalmi munkásságot fejtett ki. 24 önálló tudományos és népszerűsítő könyvet írt. Hosszú ideig szerkesztette a Borászati Lapokat majd a Magyar Kertész c. szaklapot. Munkásságának elismeréseként 1902-ben magyar nemességet nyert, 1906-ban miniszteri tanácsosi címet kapott. Tapolcán már nem él emléke.

Műveiből: – Az okszerű borászat alapvonalai. Keszthely, 1871. – A szőlőművelés és borászat kézikönyve. Bp. 1883. – Szőlőmívelési káté. Bp. 1885. – Szőlőink újjáalakítása amerikai szőlőfajok segélyével. Bp. 1890. – Gyümölcstermelés. Bp. 1897. – A fatenyésztés, különös tekintettel a községi faiskolákra és befásításokra. Bp. 1898. –

Irodalom: – ATÉ – Gulyás – MÉL – Révai – Szinnyei – VÉL – (Rudinai) M.I. (1851-1920) = MAÉ –

MOLNÁR ERNŐ lelkész, tanár

(Tapolca, 1891. július 11. – Bp., 1976. december 10.)

Apja járásbírósági hivatalnok volt Tapolcán. Elemi iskoláit Tapolcán, a piarista gimnáziumot Veszprémben végezte el 1901-1909-ig. Ekkor felvették a veszprémi papi szemináriumba. 1913.október 19-én szentelték pappá a veszprémi ferences templomban. 1913. szeptemberétől Csabrendeken, 1918. júliustól Sümegen káplán. 1922. februártól, 1928. január 31.-ig hittanár Veszprémben. 1928-1936-ig az Országos Képzőművészeti Főiskola növendéke Budapesten. Itt 1933-ban középiskolai, majd 1934-ben tanítóképző-intézeti rajztanári oklevelet szerzett. 1936-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen a művészettörténelem doktorává avatták. Évekig a Központi Katolikus Legényegylet tanoncintézeteinek tanulmányi felügyelője, majd 1938-tól az Országos Képzőművészeti Főiskolán a művészettörténelem tanszékvezető tanára és az Országos Rajztanárvizsgáló Bizottság beltagja. Az Országos Iparművészeti Társulat választmányi tagja és 1943-tól a Képzőművészeti Főiskola helyettes igazgatója. 1938-tól a Központ Egyházművészeti Tanács előadója, püspöki tanácsos. 1949-ben ment nyugdíjba Budapesten. Itt hunyt el 85 éves korában. Édesanyja mellé temették 1976. december 21-én.

Műveiből: – A Nagyjenő-tüskevári pálos kolostor. Bp. 1936. (A veszprémi egyházmegye múltjából. 5.) – A pápai pálos templom. Bp. 1942. (Klny. A Gerevich-emlékkönyvből.) – A szentek ikonográfiája. 1-2 köt. [Kéziratban] –

Irodalom: – Pfeiffer – MÉL IV. – ML – VMÉL – VL –

MOLNÁR IMRE géplakatos

(Szencz, 1889. december 21. – Tapolca, 1957. július 15.)

Az elemit szülőhelyén, a polgári iskolát Pozsonyban végezte, majd ugyanit 1904-ben beiratkozott a Fémipari Szakiskolába, amelyet 1908-ban elvégzett. Mindjárt állást is kapott Szombathelyen a Pohl E. & Fiai Gépgyár és Vasöntődében, ahol mint műszaki tisztviselő dolgozott az 1911 évi katonai bevonulásáig. A frontszolgálat alól felmentették, miután a bécsújhelyi Daimler Motor Rt. keretében folyó repülőgépgyártásnál magasfokú szaktudására a hadiiparnak szüksége volt. 1918 augusztusában megvált a cégtől és Szombathelyen különböző gép- és motorszerelő üzemekben volt művezető. 1927-ben megházasodott és két év múlva, jól fizető állását hátrahagyva egy motorral rendelkező földbirtokos unszolására önálló gépszerelő műhelyt nyitott Tapolcán. Iparengedélye előbb mű- és géplakatos, majd vas- és fémesztergályos ipar gyakorlására szólt. Az iparostársadalomba hamar beilleszkedett, elismerték szaktudását, és az Ipartestület vezetőségi tagja lett. E minőségében került a szakmájában végző ipari tanulók vizsgáztatói közé. Maga is sok ipari tanulót nevelt és kapta meg nála a szakmai tudást majd a segédlevelet. A nagy világválság miatt neki is keményen meg kellet küzdenie a megélhetésért. Időt szakított arra, hogy elméleti tudását különböző találmányokat kifejlesztve hasznosítsa. Pl. célszerszámot konstruált az autógumik vulkanizálásához. Az autók elektromos hibáit kimutató találmányát szabadalmazásra is benyújtotta, de a háborús viszonyok miatt ennek elfogadása és levédése már elmaradt. A háború után sokat betegeskedett, s mint önálló kisiparos, hátrányos megkülönböztetésben részesülve, 1955-től már nem is dolgozott. Egy év múlva fia - aki nála tanulta a szakmát - vette át a műhelyt. Hosszú betegeskedés után halt meg. Sírja a régi temetőben van.

MOLNÁR IMRE főintéző, állomásfőnök

(? , 1914. szeptember 28. – )

1938. augusztus 8-án kezdte vasúti szolgálatát. Első munkahelye Jánosháza volt, ahol tíz évig dolgozott. 1948. október 28-án Tapolcára helyezték és megbízták a Hornyán Iván távozásával megüresedett állomásfőnöki teendők ellátásával. E tisztét 1956. decemberéig látta el. Ekkor a vasútállomás munkástanácsa „hevesen intézkedve” leváltotta. Ezt követően Nagykanizsára távozott, és az ottani vonalfőnökség élére nevezték ki.

Irodalom: – Százéves – Lovas –

MOLNÁR LÁSZLÓ üzemvezető

(Budapest, 1927. október 17. – Tapolca, 2006. október 23.)

Az elemit, majd a polgári iskolát 1941.-ben Tapolcán végezte el, ezután apja, Molnár Imre géplakatos, autó- és motorszerelő műhelyében tanulta a szakma ismeretanyagát. 1944. karácsonya előtt leventetársaival együtt Németországba vitték, ahonnan 1945. júniusában, kalandos úton, elsőként szökött haza, melyről riport is jelent meg 1945.-ben a Szabad Élet c. helyi újságban. Ismét dolgozni kezdett apja műhelyében. 1948-1951. között katona volt, majd leszerelése után ismét folytatta a mesterséget. 1952. áprilistól 1955. októberéig a MDP helyi titkárságán volt gépkocsivezető. Ez időben nősült, két fia született, László és Tibor. Apja halála után 1955.-től átvette a műhelyét, de a mesterséget rövidesen abba kellett hagynia, mert az olajtól keze bőrbetegséget kapott. 1960.-tól közel egy évig az MSZMP járási titkárságán volt gépkocsivezető. 1960. októberétől nyolc éven át volt a tapolcai Községgazdálkodási Vállalat igazgatója. Közben Budapesten elvégezte az autóközlekedési technikumot. Vezetésével végezte a vállalat az alsó tó két partjának, a keleti támfalnak, a kerítésnek a megépítését és a tó mindkét oldalán található zöldterület parkká való átalakítását. 1968. októberétől a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat művezetője, majd építési üzemvezetője lett. Igen sok építést vezetett, többek között a volt zsinagógából kialakított vállalati művelődési és továbbképzési intézményben, amely ma már Tamási Áron Művelődési Központ nevet viseli. 1988. április 1.-én nyugalomba vonult. Munkáját a vállalat számos kitüntetéssel ismerte el. Szabadidejében szívesen művelte Szent György-hegyi szőlőjét. 79. évesen hunyt el. Sírja az új köztemetőben található.

Irodalom: – Itt a sajátrezsis üzem jelentkezik! = Bauxit, 1972. július. – A saját rezsisek = Bauxit 1982. július. – Személyi hírek. = Bauxit 1986. 3. sz. –

MENDÖL TIBORNÉ Dr., MOLNÁR PIROSKA tanár

(Kaposvár, 1906. június 12. – Budapest, 2005. szeptember 22.)

Tanítói oklevelet szerzett Budapesten 1925-ben, majd Szegeden tanári diplomát kapott. Ezután képesítést szerzett a gyorsírás oktatására is. 1930-ban kezdte a pedagógiai pályát. Budapesten az Orsolya Leánygimnáziumban és a nőipariskolában oktatott gyorsírást és vezetett német társalgási tanfolyamot. Kispesten és Pesterzsébeten tanított, majd 1935-ben Érden a fiú polgári iskolában lett tanár. Rövid ideig a jánosházi polgári iskolánál is volt. 1937-ben helyezték Tapolcára a polgári leányiskolába. Itt magyar, földrajz, német, testnevelés, és esetenként kézimunka tárgyakat tanította. Két évig osztályfőnöki feladatokat is ellátott. Tanítványai kitűnő pedagógusként emlegetik ma is. Első volt Tapolcán aki gyorsírás tanfolyamot vezetett iskolai keretek között. A földrajzi és tornaszertár őre volt és vezette az iskola diáksportkörét. Kisebb írásokat helyezett el a tapolcai újságokban és az iskolai értesítőkben. 1940-ben Komáromba helyezték. Tudjuk, hogy Ausztriában pedagógiai tanulmányutat tett. A háború után Budafokra került, ahol 15 évig tanított. 1961-ben ment nyugdíjba. Férje Dr. Mendől Tibor a Budapesti ELTE Földrajz Tanszékének tanszékvezető professzora volt. Osztálytalálkozókon többször járt Tapolcán. Budapesti otthonában 100 éves korában csendesen elaludt. A Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra.

Műveiből: – Pályaválasztás. = PLI. Ért. 1937/1938. és TL., 1938. május 21., 28. – Ép testben ép lélek. = PLI. Ért. 1939/1940. – Nemcsak nyelvében, de zenéjében is él a nemzet. I.-II. = TL., 1939. április 1., április 8. –

Irodalom: – Deák – PLI. Ért. 1937/1938–1939/1940. – A kaszinó magyar zeneestje. = TL., 1938. január 22. – A Tapolczai Állami Polgári Leányiskolában = TL., 1938. február 26. – Kinevezések. = TL., 1940. január 13. – Áthelyezés. = TL., 1940. május 11. – Gyászjelentés. 2005. szeptember. –

MOÓR SÁNDOR asztalos, pártelnök

( ?,1880 körül - ?,? )

Asztalos műhelyét 1904-ben önállósította a Kisfaludy utcában. Az SZDP tapolcai pártszervezete 1919. január 4-én tartott közgyűlésén egyhangúlag elnökké választották. Iskolázottságának hiányait aktivitásával igyekezett pótolni. 1919. március 24-én tartott Munkástanács alakulásakor beválasztották a háromtagú direktóriumba, és egyúttal a háromtagú lefoglaló bizottságba és a városfejlesztési bizottságba. Néhány nap múlva a forradalmi törvényszék” tagjai közé is kinevezték. További radikalizálódással azonban nem értett egyet és visszavonult minden tisztségéből. A megtorlás idején lefogták, és internálótáborba vitték majd onnan kiengedve néhány évig megfigyelés alatt tartották. Közéleti érdeklődése azonban megmaradt. 1924. decemberében az 1. választókerületben képviselővé választották. Jóhírű asztalos iparát haláláig folytatta.

Irodalom: DCL - A Szociáldemokrata Párt. = TL., 1919. január 12. – A Szociáldemokrata Párt taggyűlése. = TL., 1919, március 9. – A Szociáldemokrata Párt mulatsága. = TL., 1919, március 9. – A Községi Nemzeti Tanács ruhaakciója. = TL., 1919. március 15. – Munkástanács. = TL., 1919. március 29. – Szocialistapárt népgyűlése. = TL., 1919. március 29. – A tapolczai forradalmi törvényszék. = 1919. – A forradalmi törvényszék. = TL., 1919. – A községi képviselőválasztás. = TU., 1924. november 30. – Március idusa Tapolcán. = TU., 1927. március 18. -

MOSONYI DEZSŐ dr. fogorvos, zenész

(Zalaapáti, 1897. július 27. – Auschwitz, 1944. július 8.)

Mosonyi Artur és Hamburger Erna gyermeke. 1907-ben családja Morgenstern-ről magyarosította a nevét. Zalaegerszegen érettségizett, majd orvosi tanulmányokat folytatott. Az 1920-as években került Tapolcára, ahol fogorvosi rendelőt nyitott. 1926-ban családot alapított, feleségül vette dr. Kovács Vilmos tapolcai ügyvéd és üzletember Erzsébet leányát. Hajlamai már kora ifjúságában a zene felé vitték. A zenetörténet és elmélet terén folyamatosan képezte magát. Több hangszeren is, elsősorban klarinéton kitűnően játszott. Színvonalas zenei cikkeket írt különféle lapokba. Kulcsszerepe volt az 1922-ben létrehozott tapolcai Ének- és Zeneegyesület tevékenységének kiteljesedésében. Eckhardt Antal halála után az ő vezetésével éledt újra Tapolca zenei élete. A tapolcai leventezenekar az ő munkája nyomán fejlődött nívós koncerteket, rendszeresen térzenéket játszó Tapolca határain túl is kedvelt fúvós együttessé. Oszlopa, szólistája, esetenként dirigense volt a tapolcai Filharmonikusoknak. Részt vett a helyi sportéletben is. Agilis zenei szervező munkája érezhető volt az egész Balaton-felvidéken. Egyik látványos kezdeményezése volt 1933-ban, hogy országszerte megrendezett orgonahangversenyek bevételeiből Tihanyban állítsák fel az un „hősök orgonáját” A Balatoni Sport Intéző Bizottságának társelnökévé választották. Szinte minden szabadidejét a köz érdekébe állította. Érdemeit a szélsőjobbra sodródott politika nem méltányolta. Feleségével és lányával együtt a holokauszt áldozata lett.

Műveiből: – Tudnivalók az iskolafogorvosi rendelésről. = TU., 1930. december 21. –

Irodalom: – DCL – Gulyás – A magyar muzsika könyve. Bp. 1936. – Magyar Művészeti Lexikon, Bp. 1938. – Népművelési Bizottság gyűlése Tapolcán. = TU., 1930. szeptember 28. – A TIAC közgyűlése. = TU., 1931. január 11. – A leventezenekar első szereplése = TL. 1931. november 14. – A filharmonikusok farsangi estje. TL., 1933.február 25. – Ezerötszáz pengő = TL. 1935. október 26. – A tapolczai leventezenekar hangversenye. = TL, 1936. január 25. –

MOSONYI MIMI zongoraművésznő, zenetanárnő

(Keszthely, 1900 körül – ?, ? )

Zenei tanulmányait Bécsben végezte. Már gyermekkorában hangversenyezett Németországban. Később önálló hangversenyeket adott Budapesten, Párizsban, a Riviérán, Bukarestben, stb. Több alkalommal szerepelt a fővárosi, valamint a bécsi, párizsi és bukaresti rádiókban. 1926-ban egy államilag engedélyezett magán zeneiskolát alapított Keszthelyen, mellyel felújította a gróf Festetics György által alapított korábban megszűnt zeneiskolai hagyományokat és nagyon sokat tett Keszthely és környékének zenei kultúrájáért. Az 1930-as években iskolája országos hírnévre tett szert, tanítványai közül sokan tanultak tovább a Zeneakadémián és váltak művészekké vagy zenetanárokká. Az iskola záróvizsgái, a tanulók hangversenyei komoly társadalmi és kulturális eseménynek számítottak. Nagyon sok tapolcai ifjú is nála fejlesztette zenei ismereteit, előadókészségét. „Boldognak érezheti magát Keszthely és környéke, ha magáénak mondhat egy zongoratanárt, akiben a jó muzsikus olyan szerencsésen egyesül az elsőrangú pedagógussal, hogy az egészen kicsi tanítványokba éppen úgy, mint a nagyokba bele tudja nevelni a zene iránti szeretetet, a megértést és ki tudja belőlük hozni azt, amit a modern zenetanítás egyáltalán kihozni képes” – írta róla a Tapolczai Lapok zenekritikusa. 1933-ban tervbe vette, hogy tapolcai tanfolyamot is indít, de ez nem valósult meg.

Irodalom: – MMK – KÉL – Mosonyi Mimi okl. zenetanár áll. enged. magánzeneiskolájának növendékhangversenye Keszthelyen. = TL. 1930. május 1. – R. Mosonyi Mimi = TL. 1933. szeptember 2. – R. Mosinyi Mimi zeneiskolájának jubiláris hangversenye. = TL. 1936. április 4. – Mosonyi Mimi zeneiskolájának hangversenye = TL. 1938. április 2. –

MOYSELES (MEISELS) JAKAB rabbi

(Zalaegerszeg, 1816. – ? )

A Zala megyei zsidó-összeírási íveken 1848-ban Tapolcán írták össze és 32 évesnek tüntették fel. Akkor 14 éves Lotti nevű leánya már Tapolcán született. Tehát az 1830-as évek közepétől már biztosan Tapolcán élt. A hegybírói könyv szerint 1850. február 20-án 115 Ft.-ért szőlőt vásárolt a Szent György-hegy mogyorósi oldalán. Feleségétől, Kellner Rozáliától (Száli) az 1850.-es években még egy fia és egy leánya született Tapolcán. Egy ideig Neuhaus Ábrahámmal együtt láthatta el a zsidók hitéletének gondozását. Az 1860.-as évek második felétől már nem Tapolcán élt.

Irodalom: – Györe – TIEI Ért. 1899/1900. – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézírat] Tapolca, 1991. – Tóth: TZSVT –

MOZSDÉNYI LÁSZLÓ dr. köztisztviselő

(Tapolca, 1936. január 4. – Tapolca, 2008. november 27.)

Édesapja Mozsdényi Dezső jó hírű tapolcai szabómester. Az általános iskola osztályait Tapolcán, a gimnáziumot Sümegen végezte el. 1954-ben érettségizett. Ekkor a Tapolcai Járási Begyűjtési hivatal munkatársa lett. 1957-től Lesencetomajon tanácsi előadó. 1959-ben Balatonedericsen lett tanácstitkár. 1961-1971 között Tapolcán a Járási Tanács főelőadója, 1972-től 1978-ig a Járási Hivatal osztályvezetője. 1971-ben jogi diplomát szerzett Budapesten, az ELTE Állam és Jogtudományi Karán. 1979-1981-ben a járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság vezetője. 1982-1983-ban a járási hivatal elnöke Tapolcán. 1984-1989-ig a Tapolcai Városi Tanács elnökhelyettese. 1990-ben, az önkormányzati választásokig megbízott tanácselnök. 1991-1993-ban a Köztársasági Megbízott Veszprém Megyei Hivatalának főmunkatársa. 1993-1994-ben ugyanitt osztályvezető. 1994-2000. között a Megyei Közigazgatási Hivatal hivatalvezető-helyettese, főosztályvezető Veszprémben. Innen ment nyugdíjba. Az államigazgatási munka megszállottja volt. Bárhova állította is a sors, mindig az adott szabályrendszer keretei között, a törvényesség betartásával, lelkiismeretesen végezte munkáját. Erre tekintettel kapta 1976-ban a Munka érdemrend bronz-, 1980-ban ezüst fokozatát. 1996-ban a Magyar Köztársaság Ezüst érdemkeresztjével tüntették ki. Hosszantartó súlyos betegség után hunyt el. Sírja a tapolcai új temetőben van.

Irodalom: – VKÉL – „ A mi munkánk szolgálat…” = TK, 1990. május 8. –M.L. = UTU. 2008. december –

MOZSDÉNYI LÁSZLÓ dr. köztisztviselő

(Tapolca, 1936. január 4. – Tapolca, 2008. november 28.)

Szülei Mozsdényi Gyula szabómester és Kassai Margit. A tapolcai általános iskola befejezése után a sümegi Korvin Ottó Gimnáziumba iratkozott be. 1954-ben érettségizett. Még 1954-ben a Tapolcai Járási Begyűjtési Hivatal dolgozója lett. Itt 1956-ig működött. 1957-1958-ban Lesencetomajon tanácsi előadó. 1959-1960-ban Balatonedericsen tanácstitkár. 1961-től 1971-ig Tapolcán a Járási Hivatal főelőadója. Munkája mellett elvégezte az ELTE Állam és Jogtudományi Karát. 1971-ben doktorált. 1972-1978 között a Tapolcai Járási Hivatal Osztályvezetője. Az 1979-1981-es években a járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, majd 1982-1983-ban a Járási Hivatal elnöke Tapolcán. 1984-től 1989-ig a Tapolcai Városi Tanács elnökhelyettese. 1990-ben a város megbízott tanácselnöke. 1991-1993-ban a Köztársasági Megbízott Hivatala főmunkatársa, 1993-1994-ben osztályvezetője. 1994-2000 között a Megyei Közigazgatási Hivatal hivatalvezető-helyettese, főosztályvezető Veszprémben. Életútja során mindig Tapolcán lakott, sokat dolgozott a településért. Felesége Sánta Rózsa is vezető köztisztviselő volt.

Irodalom: – VKÉL – UTU 2008. december

MOZSDÉNYI LÁSZLÓNÉ, SÁNTA RÓZSA dr.

(Dusnok, 1938. december 8. – Tapolca, 2010. június 30.)

Szülei Sánta Péter villanyszerelő és Gyuricza Erzsébet. 1957-ben érettségizett a bajai III. Béla gimnáziumban, majd Pécsett a Jogtudományi Egyetemen szerzett diplomát 1968-ban. A köztisztviselői munkával, közéleti tevékenységgel már korán elkötelezte magát. 1957-1960 között Sükösdön, 1960-1965 között Balatonedericsen, majd 1965-1966-ban Tapolcán volt tanácstitkár. 1966-tól 1983-ig a Tapolcai Városi Tanács osztályvezetője. 1984-től Sümegen volt tanácstitkár. 1991-től 1999-ig Zalahaláp körjegyzője volt. Szenvedélyesen érdeklődött szakterületének részletkérdései iránt. Ha tehette, hivatali munkája mellett tudományos tevékenységet is folytatott. Kutatási területe a kistelepülések közigazgatási modelljének vizsgálata volt. Társszerzője az 1993-ban megjelent Körjegyzőségi modell c. munkának és szerkesztője a 2000-ben kiadott Jogi alapismeretek c. tankönyvnek. Egyéb kitüntetései mellett munkásságának elismeréseként 1989-ben a Munkaérdemrend arany fokozatát kapta, 1998-ban pedig a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Hamvai férje mellett nyugszanak.

Munkáiból: – Körjegyzőségi modell (Társszerző) Bp. 1993. – Jogi alapismertek (Tankönyv) (Szerkesztő) Bp. 2000. –

Irodalom: – VKÉL – M. L. (S. R.) = UTU 2010. július –

MUCSKA SZILVESZTER káplán

(Dunaújfalu, 1902. december 13. – Budapest, 1968. június 7.)

Földműves szülők gyermeke. A gimnázium I–VI. osztályát Pozsonyban a katolikus gimnáziumban, a VII–VIII. osztályát az állami reálgimnáziumban végezte. 1921-ben tette le érettségi vizsgáit. A szemináriumi évek után Kránitz Kálmán veszprémi segédpüspök szentelte pappá 1925. június 21-én. Először Tapsonyban lett káplán, majd 1926. július 6-tól kisegítő Gamáson. A következő évben ugyanott ideiglenes adminisztrátor, majd 1927.április 29-től Barcson káplán. 1935. október 6-tól Tapolcára helyezték Kiss István plébános mellé, ahol a kápláni feladatokat végzett. 1936. január 15-től elnyerte a plébániát Gesztiben. Tapolcai hívei nagyon sajnálták távozását. „… ittléte alatt megszerettük a közvetlen modorú lelkipásztort és a hívekkel egyetemben szeretettel fogunk rá visszagondolni.” Zsinati vizsgát tett 1939-ben. 1948. december 24-től a Mernye-Somodor-i kerület esperese. 66 évesen hunyt el.

Irodalom: – Pfeiffer – Kinevezés. = TU., 1935. október 6. – Kinevezés. = TL., 1935. október 12. – Egyházi hírek. = TU., 1936. február 2. –

MURÁNYI LÁSZLÓ állampénztári tiszt

(Fiume, 1903. október 11. – ? , ? )

Murányi László MÁV alkalmazott és Venuth Teréz gyermekeként látta meg a napvilágot. A gimnázium elvégzése után pénzügyi pályára ment Több adóügyi tanfolyam elvégzése és a szükséges vizsgák letétele után állampénztári tiszt lett. Előbb Perlakon teljesített szolgálatot. Az 1920-as évek végén helyezték Tapolcára, Zala megye egyik legnagyobb járásának pénzügyeit ellenőrző adóhivatalba. 1935. január 27.-én Tapolcán nősült, ditrói Puskás József állomásfőnök Irénke leányát vette feleségül. Bekapcsolódott a település közéletébe, 1936-tól választott tagja volt a tapolcai községi képviselőtestületnek. Jó munkája alapján szépen haladt előre a hivatali ranglétrán. Közéleti aktivitása okán 1940 januárjában a tapolcai képviselőtestület tagjává választották. 1942 márciusától a pénzügyminisztérium áthelyezte a perlaki adóhivatal élére. Későbbi sorsáról nincsenek információink.

Irodalom: – Eljegyzés. = TL. 1935. január 29. – 1936. Fölényesen győzött = TU., 1936. december 27. – Kinevezés = TL. 1941. január 4. – Hivatalvezetői megbízás. = TV., 1942. február 6. –

MUZIKÁR FERENC postafőnök

(Nagykanizsa, 1875 – Kaposvár, 1934. július 5.)

Alap és középiskoláit szülővárosában végezte. A postatisztképző tanfolyamot Budapesten végezte. Itt kezdte postai pályafutását, majd Dunaföldváron és Villányban szolgált. 1906-ban Pécsen már mint hivatalfőnök működött.
A kereskedelemügyi miniszter a pécsi posta- és távírdahivataltól 1906-októberében helyezte Tapolcára, ahol az állami kezelésbe vett postahivatal első kincstári főnöke lett. Az ő idejében és munkája révén nyílt meg 1909-ben a tapolcai telefon-állomás. Mindösszesen öt évet töltött itt, de a tapolcaiak nagyon megkedvelték és fájlalták távozását. „Hivatalában a végletekig pontos, a hivatalos érintkezésben előzékeny, udvarias, a társadalmi érintkezésben pedig lebilincselően kedves jó barát távozását kell, sajnos hírül adnunk. A kereskedelemügyi miniszter Muzikár Ferenc m. kir. posta- és távírda főtisztet, a tapolcai m. kir. posta- és távírdahivatal főnökét, hasonló minőségben, a szolgálat érdekében Csáktornyára áthelyezte Távozása Tapolcza és vidéke őszinte sajnálatára történik.” A kor szokása szerint hivatalos és magánjellegű búcsúztatások, búcsúlakomák során köszönték meg Tapolcán végzett munkáját. A képviselőtestület jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánította ki. Csáktornyai szolgálata idején, 1917-ben felügyelővé léptették elő. A Muraköz megszállása után 1919. június 1-én Kaposváron kapott postafőnöki kinevezést. Bekapcsolódott a város közéletébe. Itt szolgált nyugdíjazásáig. 59. évesen hunyt el. Kaposváron a Keleti temetőben nyugszik.

Irodalom: – Somogymegye Trianon után. Szerk. Dömjén Miklós. Bp. (1931) – A tapolczai új postahivatal tiszti személyzete. = TL., 1906. szeptember 23. – Egy lépéssel előbbre. = TL., 1909. október 3. – Áthelyezés. = TL., 1911. december 24. – Egyről-másról. = TL., 1911. december 24. – Búcsúlakoma. = TL., 1912. január 1. – M. F. búcsúztatása. = TL., 1912. január 14. – Hivatalvezetés. = TL., 1912. január 28. – Községi gyűlés. = TL., 1912. február 4. – M. F. főtiszt. = TL., 1917. augusztus 12. – Gyászjelentések –