Tapolcai Életrajzi Lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Z

Találatok száma: 5

IFY LAJOS plébános

(Keszthely, 1893. november 16. – Szent György-hegy, 1967. szeptember 19.)

Apja ügyvéd volt Keszthelyen. A középiskolát és a teológiát Pécsen végezte. Itt kitűnő zenei képzettségre is szert tett. 1917. május 26-án szentelték pappá, a pécsi egyházmegye szolgálatára. 1917. július 1-től Nagynyárádon, 1918. március 1-től Villányban, 1918. december 15-től Kárászon volt káplán. Átkerült a veszprémi egyházmegyéhez, ahol, adminisztrátor Fonyódon 1920. június 15-től. Zsinati vizsgát tett 1929. október 20-án. Fonyódon alapító plébános lett 1929. november 5-től. A templomot ő építette meg, majd bővítette, felszerelte, harangokkal és orgonával látta el. Megépítette a plébánia épületét. Négy egyházközséget alapított és öt kápolnát épített. Felújította a régi iskolát és újat is épített. Az ő idejében telepedtek meg Fonyódon a szegedi Iskolanővérek. 1942. május 31-én tartotta ezüstmiséjét. Kitűnő hangszerszakértőként, orgona- és harmónium-építőként ismerték. Emellett jól ismerte és szerelte, javította a különböző óraműveket. Húszévi plébániai szolgálat után 1949. július 1-én javadalmáról lemondott és a Szent György-hegyen élt maga választotta magányban. Itt, a hegy kisapáti oldalában az un. Vércse-szirt alatt szép kis kápolnát épített, amit Emmausról, a názáreti Jézus szenvedéseit megelőző utolsó pihenő helyéről nevezett el. Itt különös remetevilágot létesített. Idejét fizikai munkával, zenéléssel, és meditációval töltötte. Vadregényes birodalmát alig hagyta el. Jelképes sírköve is ott, az elvadult természetbe simulva található. 74 évesen halt meg. Tetemét a Kisapáti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Irodalom: Pfeiffer – A folyódi plébános ezüstmiséje. = Balatoni Kurir, 1942. június 4. –

VARGA KÁLMÁNNÉ DR. ILLÉS GIZELLA V.B.-elnök, tanácselnök

(Nemesgulács, 1920. március 1. – Tapolca, 2005. május )

Édesapja gépész-kovács volt Nemesgulácson. Elemi iskoláit szülőfalujában, a polgári leányiskolát Tapolcán végezte el. Ezután szülei gazdaságában dolgozott. 1941-ben ment férjhez, de 8 év múltán megözvegyült. 1949-1950-ben a nemesgulácsi körjegyzőség adminisztrátoraként dolgozott. A tanácsrendszer bevezetésével együtt járó gyökeres átszervezések során kiemelték és új feladatokkal bízták meg. 1950-1954-ben Gyulakesziben tanácstitkár, majd tanácselnök lett. 1954-1966. között a Tapolcai Járási Tanács elnökhelyettese. Közben érettségizett és elvégezte a Tanácsakadémiát. 1965-ben Budapesten az ELTE Állam és jogtudományi Karán Tapolca várossá alakulásakor 1966. április 1-től V.B.-elnöki és tanácselnöki megbízatást kapott. 1970–1975 között a város tanácselnök-helyettese. Részese volt a várossá alakult Tapolca első évtizedének felgyorsult fejlődésének. Ezután nyugalomba vonult. Csendben, visszavonultan élt. Egyre romló egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy a közéletben nyugdíjasként újra részt vegyen. 85 évet élt. Szülőhelyén, Nemesgulácson temették.

Irodalom: Fejes – VKÉL – Gyászhírek. = Napló, 2005. május 24. –

ILLÉS ISTVÁN erdőmérnök, útbiztos

(Szepes Méra, 1901. szeptember 6. – Budapest, 1940. június )

Id. Illés István és Kozmann Emma gyermeke. A selmeci intézetben ill. a soproni egyetemen szerzett erdőmérnöki diplomát. Több szolgálati helyen, pl. Zalaegerszegen az államépítészeti hivatalnál szerzett szakmai gyakorlatot. Sümegi állomáshelye után az 1930-as évek elején jött Tapolcára. Itt eljegyezte, majd 1935. szeptember 16-án oltárhoz vezette Özv. Villányi Ambrusné polgári iskolai tanárnő leányát, Terézt. 1937. július 25.-én itt született Illés Gábor István nevű fiuk. 1940. január 1.-vel Ungvárra helyezték. Betegeskedni kezdett ezért visszajött Budapestre. Itt halt meg 39 évesen.

Irodalom: – Z.vm.ism. – Eljegyzés = TU., 1935. január 13. – Esküvő. = TL. 1935. szeptember 14. – Áthelyezés. = TL., 1939. december 23. – Halálozás. = TL., 1940. június 22. –

IMRÉDY BÉLA dr. közgazdász, miniszterelnök

(Budapest, 1891. december 29. – Budapest, 1946. február 28.)

Budapesten jogi doktorátust szerzett 1913-ban, majd pénzügyi tanulmányokat folytatott. Hosszabb külföldi tanulmányútjai után a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) titkára, 1924-ben főtitkára lett. 1926-tól a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, 1928-tól igazgatója. Jelentős nemzetközi konferenciákon képviselte az országot. 1932-35-ig a Gömbös-kormány pénzügyminisztere. 1938. novemberében Tapolca díszpolgárává választották, noha semmit sem tett a település érdkében. 1938. május 14-én miniszterelnök lett. Szorosabbra fűzte az ország kapcsolatait Hitlerrel. Elnöksége alatt hozták az I. bécsi döntést, fogadták el az első zsidótörvényt, korlátozta az egyesülési és sajtószabadságot. 1939. január 6-án megindította a fasiszta jellegű Magyar Élet Mozgalmat. 1939. február 16-án a konzervatív és polgári ellenzék – zsidó származását bizonyítva – megbuktatta. 1940. októberében létrehozta a Magyar Megújulás Pártját, amely a nyilas párttal lépett szövetségre. 1944. tavaszától a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség elnöke, majd a Sztójai-kormány pénzügyminisztere. A Szálasi-puccs után részt vett a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége munkájában. 1946-ban mint háborús bűnöst a Népbíróság halálra ítélte.

Műveiből: – A fizetési mérleg problémája. Bp. 1927. – Produktivitás és fizetési mérleg. Bp. 1928. – Múlt és jövő határán. Beszédek. Bp., 1938. – Egyedül vagyunk. Bp., 1941. –

Irodalom: – Gulyás – MÉL – OA 1939/1944. – Vitéz I. B. Tapolca díszpolgára. = TU. 1938. december 4. – Karsai Elek: A budai Sándor palotában történt, 1919-1941. Bp., 1963. –

IVÁNYI BÉLA dr. történész

(Nagykanizsa, 1878. október 27. – Vonyarcvashegy 1964. január 20.)

Alsó és középiskoláit szülőhelyén végezte. Jogi diplomát a budapesti egyetemen szerzett 1903-ban. Nevét ekkor Jungról, Iványira magyarosította. Ezután az Országos Levéltárban helyezkedett el. 1915-től a jogtörténet tanára a debreceni, majd l937-től a szegedi egyetemen. 1938-ban nyugdíjazták. 1916-tól a Szent István Akadémia tagja volt. 1920-tól a MTA levelező tagja. 1937-ben tagságáról lemondott. Nyugdíjazása után főként a Batthyány és a Festetics családok levéltárának feldolgozásával, ill. a körmendi és keszthelyi levéltárak rendezésével foglalkozott. Számos történelmi tanulmányt és fontos város- és családtörténeti publikációt, forráskiadványt tett közzé. Gyakran együttműködött Sági Károllyal, Zákonyi Ferenccel és ennek eredményeképpen színvonalas ismeretterjesztő, művelődéstörténeti ismereteket népszerűen tolmácsoló idegenforgalmi kiadványok születtek. Felejthetetlen érdemei vannak a Tapolca környéki történeti, művelődéstörténeti emlékek népszerűsítésében. Levéltári kutatásai és okleveles adatok elemzésével írt Tapolca város és várai [1961] c. kéziratos munkája az első komoly kísérlet volt a város középkori történetének felvázolására.

Műveiből: – Csobánc. Veszprém, 1957. – Hegyesd, Tátika, Rezi. Veszprém, 1961. – Tapolca város és várai. [Kézirat.] 196l. – A magyar könyvkultúra múltjából. I. B. cikkei és anyaggyűjtése. Szeged, 1983. –

Irodalom: – Gulyás – MKL – Révai XX. ; XXI. – Sziklay – UMIL – ZÉL – Degré Alajos: I.B. = Vasi Szle, 1964. 2. sz. – Vörös Károly: I. B. = Levéltári Közl. 1964. 1. sz. –