Tapolcai Életrajzi Lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Z

Találatok száma: 77

GAÁL ERNŐ Gaston Ivor, gyulai, szolgabíró

(Somogytúr, 1866. március 1. – ? , 1907. )

A nagymúltú gyulai Gaál család tagja. Szülei gyulai Gaál Lőrinc és rendesi Bárány Matild. Testvéröccse a közéleti karriert befutott Gaál Gaston a parlament egykori elnöke volt. Jogi és gazdasági tanulmányokat folytatott, majd birtokain gazdálkodva hivatalt is vállalt. Rövid közszolgálati gyakornokoskodást követően 1896. október 1.-től 1897. év elejéig a nagykanizsai járás szolgabírója volt. Ezután helyezték Tapolcára, ahol Szentmiklóssy Gyula irányításával szolgabírói tisztségben tevékenykedett. 1897 októberében Zala megye főispánja tiszteletbeli szolgabírónak nevezte ki. Felesége Fiáth Sarolta volt. Sokat betegeskedett. 41. éves korában hunyt el.

Irodalom: – Zm. Arch. – Gulyás – Tisztújítás. = TV., 1897. október 10. –

GAÁL GÉZA kereskedő

(Bp. 1878. július 6. – Tapolca, 1957. május 29.)

Szülei Gál Ignác és Vári Mária. Alap és középiskoláit Budapesten végezte, utána a MÁV-nál a vasas-szakmában szabadult fel. Ezután a Beszkárt-nál kocsivizsgáló, kocsimester volt. Több gyárban mint vezető munkás dolgozott. Bevonulását megelőzően az Astoria Szálló főgépésze volt. 1903-ban Tapolcán nősült, elvette Szollár Rozáliát. 1917-ben Tapolcán bércséplő vállalaltot alapított

Irodalom: – Z.vm.ism. –

GABÁNYI ÁRPÁD színész, író

(Eperjes, 1855. augusztus 18. – Budapest, 1915. október 23.)

Iskoláit fővárosi egyházi iskolákban végezte. 1872-ben beiratkozott a színi képezdébe. Végzett színészként 1875-ben Kassára szerződött de 1878-ban már a kolozsvári Nemzeti Színház színész-rendezője volt. 1884-be Paulai Ede a budapesti Nemzeti Színházhoz szerződtette, aminek 1909-ben „örökös tagja” lett. Alakításaival sikert-sikerre halmozott. Tudatos jellemszínész volt, erős komikai tehetséggel. A klasszikus darabok komikus szerepeiben tűnt ki, kitűnő parasztábrázoló volt. 1912-ben vonult nyugdíjba és Lesenceistvándra költözött. Itt kedvelt időtöltésével az irodalommal és festészettel valamint gyümölcsfáival foglalkozott. Írt 30 színművet, számtalan monológot, 13 regényt és két szakmai művet valamint sok verset és tárca-cikket. Darabjai közül többet koszorúzott meg a Magyar Tudományos Akadémia is. Gyakran és szívesen járt Tapolcán, ahol több barátja volt és általános tisztelet övezte. Szoros barátság fűzte Dr. Schőnwald Károly rabbihoz, akivel filozófiai és vallásbölcseleti témákban tartalmas vitái voltak. Egyszerűbb darabjait gyakran játszották a tapolcai műkedvelők de az idelátogató színtársulatok is. Versei közül néhányat közöltek a tapolcai újságok is. Naplóját és kéziratainak egy részét a tapolcai Városi Könyvtár és Múzeum őrzi. A Kerepesi-úti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyen nyugszik.

Műveiből: Miska biographiája. Egy színész története. Kolozsvár, 1881. – Két vén gyerek. Kolozsvár, 1886. – Az angyalcsináló. Kolozsvár 1886. – Júlia. Kolozsvár 1886. - A mama. Győr, 1899. - Az apósok. Győr, 1890. – A művészet nyomorultjai. Bp. 1893. – Dolgozók és naplopók. Bp. 1893. – Kisvárosi nagyságok. Bp. 1895. – Az anyósok. Bp. 1899. – Az emberevő. Bp. 1900. – A hattyúdal. – A korsó. = TV., 1902.január 12.

Irodalom: Gulyás – Szinnyei - MÉL – UMIL - VÉL – Színművészeti Lexikon. Bp. 1931. - Csathó Kálmán: Ilyennek láttam őket. Bp. 1957. – Bálint Lajos: Művészbejáró. Bp. 1964. – Magyar Színháztörténet. 1873-1920. Bp. 2001. - Gabányi lesenceistvándi lakós. = TL., 1911. október 1. –– Gabányi Árpád. = TL., 1912. április 14. - Gabányi Lesenceistvándon. = TL. 1912. május 5. - Meghalt Gabányi Árpád. = TL., 1915. október 31.

GÁBOR JENŐ dr. főállatorvos

(Tapolca, 1885. március 9. – Budapest, ?)

Apja Grünwald Jakab cipészmester volt akinek második házasságából, Gróf Annától született. A tapolcai népiskola elvégzése után a keszthelyi premontreiek gimnáziumába járt, majd Budapesten az Állatorvosi Főiskolán szerzett 1908-ban oklevelet. Tanulmányainak befejezése után az Állattartók Szövetségének budapesti kórházánál működött, majd két évre Csökmőre ment körállatorvosnak. Ezután a Minerva Általános Biztosító Intézet állatbiztosítási osztályát vezette, majd a Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság állatbiztosító osztályának vezető főállatorvosa lett és mint károsztályfőnök, 1926-tól pedig mint cégvezető főállatorvos vezette az osztályt. Számos tudományos dolgozata jelent meg különböző szaklapok, így pl. az Állatorvosi Lapok hasábjain.

Irodalom: – Gulyás – Györe – MLL 1930. –

GÁBOR MIKLÓS, nyomdász

(Tapolca, 1907. augusztus 25. – Kapuvár, 1945. április 20.)

Szülei Grósz Dezső könyvelő és Lőwy Jolán. Az első tapolcai nyomda alapítójának, Lőwy Bernátnak az unokája volt. Elemi iskolába Tapolcán járt. A keszthelyi premontrei gimnáziumot jeles eredménnyel végezte el, majd a bécsi tudományegyetem orvosi fakultását hallgatta 2 évig. Honvágya miatt hazajött és a tapolcai nyomdában kitanulta a betűszedés mesterségét. Ő volt az első, aki Tapolcán megtanulta a gépszedést. Kiváló nyomdász lette belőle, de mesterségének tökéletesítése végett Budapestre ment dolgozni. 1940-ben munkaszolgálatosnak hívták be. Túlélte a keleti front megpróbáltatásait, de az utolsó évek sanyargatásai megviselték egészségét. Nyugatra hurcolása közben Kapuváron kiütéses tífuszt kapott, amibe az ottani kórházban belehalt. Kapuváron temették el. Hamvait később exhumálták és 1947-ben a tapolcai zsidó-temetőbe hozták.

Irodalom: – Fürst Sándor: G. M. = Szabad Élet, 1945 május –

GÁBOR (GUTTENTAG) LAJOS tánctanár

(?, 1899. – ¸)

Feleségét Nagykanizsáról hozta Tausz Irén személyében. Zsuzsanna Róza leánya Tapolcán született 1931. december 23-án.

Irodalom: – Két tánciskola = TL. 1930. január 26. –

GABRINYI MARGIT ének és tánctanárnő

Irodalom: – Gulyás – Tánciskola Tapolcán = TU. 1922. május 28. – A Gabrínyi-balettestélyről = TU. 1924. március 9. –

GADÓ DÁVID szabómester, honvéd

( ?, 1830 körül – Budapest, 1910. körül)

Szabósegédként önként állt be a honvédseregbe, ahol közvitézként szolgált a szabadságharc leveréséig. A fegyverletétel idején sebesült volt, szolgálata miatt bántódása nem esett. 1960 körül jött Tapolcára, ahol szabóműhelyt nyitott. Részt vett a város közéletében és kapcsolatot tartott a 48-as veteránokkal, pl. Horváth Dániellel. Kedvelt alakja lehetett a korabeli Tapolcának. Családot nem alapított. Az 1890-es években betegeskedni kezdett. Feladta szabóságot és Budapestre ment, ahol utolsó éveit az országos honvédmenházban élte le. Innen levelezett barátaival, iparos-társaival. Az 1903.március 15-én „A nemzeti ünnep alkalmával a tapolczai önálló iparosok Berta Gyula vendéglőjében megemlékeztek Gadó Dávid 48-as honvédről, aki több évig városunkban mint szabómester élt, s részére gyűjtést rendeztek… Fülöp Károly ipartestületi elnök indítványára Cságoly János vendéglőjében összegyűlt ünneplők szintén adományoztak a fenti czélra. A begyűlt 11 koronát elküldték az agg honvédnek, ki most Budapesten, az országos honvédmenházban él.”

Irodalom: – Hangodi László: Tapolca és környéke 1848/49-ben. I. Tapolca, 1998. – Márczius 15. = TL., 1903. március 29. –

GÁDORI VILMOS bányamérnök, osztályvezető

(Pécs, 1931. szeptember 26. – Tapolca, 2014. július 29.)

Szülei Gádori Ferenc vasúti tiszt és Sovány Teréz. Alap és középiskoláit Pécsen járta ki, majd 1956-ban Sopronban végzett az egyetemen. Ezután gyakornok a Pécsi Bauxitbánya Uránércbányánál ill. a Mecseki Érbányánál. 1957-1958-ban csillés, majd a bányafejlesztési osztályon főelőadó. 1961-től termelőkörzet-vezető a Komlói Szénbányászati Trösztnél. 1965-ben a Zobák-bánya főmérnök-helyettese. 1965-1991 között a Magyar Alumíniumipari Tröszt (MAT) műszaki osztályvezetője. Tevékeny munkát vállalt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületben. Részt vett a Székesfehérvári Alumíniumipari Múzeum felállításában. 1990-ig egyik szervezője majd vezetője a tapolcai bauxitbányászati gyűjteménynek és állandó kiállításnak. 1990 és 1998 között a Magyar Mérnöki Kamara bányászati tagozatának egyik alapítója és elnökségi tagja. 1998.május 28-án a Kamarán belül megalakított Szilárd-ásvány Bányászati Tagozat vezetője. 1967-68-ban a tapolcai Bauxitbányász SE labdarúgó szakosztálya vezetője, majd elnöke. 1996-tól a Bauxitbányász Sportbarát Kör elnöke. 1967-ben sportiskolát alapított. A Magyar Mérnöki Kamara örökös tiszteletbeli tagja. Munkahelyi fő feladata a bauxitbányászat nemzetközi szerződéseinek megfelelő termelési mennyiséget biztosító technológia kialakítása és bevezetése volt. 1976-tól 1992-ig a Bányászat c. szaklap szerkesztőbizottságának tagja és a BKL.-ban megjelent számos szakmai tanulmány társszerzője. Számos kitüntetést kapott. a Stoltz Vilmos emlékérem tulajdonosa.

Irodalom: – VKÉL – VMÉL – RUL VII. –

GÁL M(ÁTYÁS) MIKSA kereskedő

(Keszthely, 1871. május 20. – ?, ? )

Szülei Gerolt Károly és Bien Rozia. 1897-ben telepedett Tapolcára, ahol akkor a textil-divatáru üzletágban még nem volt igazán telítve a piac. E területen a versenyhelyzet éppen az ő aktív tevékenységével bontakozott ki. „Van szerencsém a n. é. közönség b. tudomására hozni, miszerint helyben a fő-utczán, Csébi Antal-féle házban egy a mai kor igényeinek megfelelő kalap, czipő, rövidáru, norinbergi- és díszműáru-üzletet nyitottam. A következő évben eljegyezte, majd feleségül vette Bien József tapolcai vegyes-kereskedő leányát Rozinát.

Irodalom: – Van szerencsém… = TV., 1897. május 30. – Eljegyzés = TV. 1898. február 20. – Esküvő = TV. 1898. március 20. – Tanoncz fölvétetik = TV. 1900. július 8. – Legolcsóbb és legalkalmasabb = TV. 1901. december 22. – A karácsonyi és újévi vásárt = TV. 1902. december 21. –

GAMPER FERENC kántortanító

(Tapolca, 1838. július 26. –

Családja az 1600-as évek óta élt Tapolcán és több jeles ember került ki közülük. Pedagógiai szolgálatának színhelyei: 1873-1875 Rendek, 1875-1878 Dörgicse, 1878-1884 Akali, 1884-1890 Csékút, 1890-1896 Salföld, 1896-1899 Balatonhenye, 1899-1909 Csékút.

Irodalom: Veszprém-egyházmegyei rk. tanítóegyesület évkönyvei. 1893-1897.

GAMPER JÁNOS káplán

(Tapolca, 1763. június 9. – Ősi, 1794. augusztus 3.)

Régi tapolcai család sarja, Gamper Jénos későbbi balatonkenesei plébános testvéröccse, Batsányi János osztálytársa lehetett a tapolcai népiskolában. A veszprémi szeminárium kiváló növendékei közé tartozott. Pappá szentelték 1791. május 1-én. Ősiben lett káplán 1791. október 3-tól. A sors itt három évet engedélyezett neki. Súlyos betegsége 31 évesen elvitte.

Irodalom: Pfeiffer

GAMPER JÓZSEF KRIZOSZTOM plébános

(Tapolca, 1757. február 19. – Balatonkenese, 1830. január 31.)

Apja Gamper János gazdálkodó. A humán tárgyakat Veszprémben és Székesfehérváron tanulta, ahol 1781. április 21-én belépett a pálosok rendjébe. Fogadalmat tett Márianosztrán 1782. április 2-án. A filozófiát Egerben, Pesten és Budán, a teológiát Pozsonyban hallgatta. Rendjének 1783. évi feloszlatásakor első évfolyamon tanuló teológus volt. Ekkor felvételt nyert a veszprémi egyházmegyébe. Pappá szentelték 1789. augusztus 25-én. Káplán volt Gyöngyösmelléken, Somlóvásárhelyen, Kadarkúton, és Devecserben. 1791. március 20-tól 1825-ig Balatonkenesén volt plébános. Ekkor korára való tekintettel lemondott javadalmáról. Munkás életet élt. Felépíttette és felszerelte a kenesei templomot, rendbe hozta a plébánia ügyeit. 73 évesen hunyt el.

Irodalom: Pfeiffer

GÉCZY LAJOS dr. esperes-plébános

(Bérbaltavár, 1899. augusztus 18. – Tapolca, 1969. február 3.)

Géczy Ignác kádár negyedik gyermekeként született. Édesanyja Rosenberg Mária tanítónő volt. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte, 1921-ben érettségizett. Szombathelyen volt szeminarista 1921-1922-ben, utána a veszprémi szeminárium kispapja 1922-1926-ig. Pappá szentelték 1926. június 20-án. Káplán volt Tapsonyban, majd Karádon 1927. szeptember 1-től. Középiskolai hittanári oklevelet szerzett. Hitoktató és káplán lett Kaposváron 1928-tól. Zsinati vizsgát tett 1929. szeptember 15-én. Tábori lelkész az 1. hadtestnél Budapesten 1933. szeptember 1-től, Győrben 1934. szeptember 1-től, hittanár a jutasi altisztképző intézetnél 1939. december 1-től, majd hadtest vezetőlelkész Kolozsváron 1940. június 1-től. Kánonjogi doktorrá avatták 1942. március 19-én. Tábori alesperes, őrnagy lelkész 1942. májustól, Székesfehérváron 1944. szeptembertől. Hadsereg vezetőlelkész 1944. szeptember 25-től 1945. október 6-ig. 1946. január 1-től kisegítő lelkész Veszprémben a Szent László plébánián. 1946. június 18-tól adminisztrátor Badacsonytomajon, majd ugyanitt plébános 1948 szeptembertől. A badacsonyi kerület esperese 1950-től. A tapolcai plébánia területén sokat helyettesített. A tapolcai kórházban hunyt el, a badacsonyi Szent Donát kápolnában nyugszik.

Irodalom: – Pfeiffer –

GELENCSÉR KÁROLY biztosítási hivatalnok

(Balatonrendes, 1930. február 9. – Tapolca, 2003. március 14.)

Kilencgyermekes családban született nyolcadikként. Édesapját hat évesen elvesztette, édesanyja és legidősebb bátyja nevelték. Elemi iskoláit szülőhelyén, polgári iskolát Tapolcán végzett. A közgazdasági szakközépiskolát Muraszombaton a szaléziaknál kezdte meg. A terület elcsatolása miatt haza kellett térnie és így a középiskolát a tapolcai gimnáziumban fejezte be. Családja kuláklistára került, őt pedig munkaszolgálatra vitték az ország keleti részébe. A kántorképző után 13 évig volt kántor Balatonrendesen. Hivatali munkáját Tapolcán a Statisztikai Hivatal tapolcai kirendeltségén kezdte, majd az Állami Biztosítónál dolgozott nyugdíjba vonulásáig. 23 évig volt a tapolcai Nagyboldogasszony Egyházközségben templomatya és képviselőtestületi tag. Tizenhárom esztendeig dolgozott a tapolcai plébánia hivatalban. Szeretettel fogadta a gondjaikkal hozzá fordulókat és lehetősége szerint segített tanácsaival a rászorulóknak. 1967-ben Tapolcán házasságot kötött Darvalics Ilonával. Három fiúgyermeket neveltek fel nagy szeretetben. 73 évesen váratlanul hunyt el. Sírja a tapolcai régi temetőben van.

Irodalom: PFI.Ért. 1939/1940. – BJG.Évk. –

GÉMES KÁROLY gépészmérnök

(Tapolca, 1946. június 21. – Szombathely, 1992. február 14.)

Apja Gémes Károly a leventezenekar kiváló fúvós szólistája, Tapolca egykori MKP-titkára. Általános iskoláit Tapolcán végezte, középiskolába Győrben járt. A modellezés iránti vonzódása is hozzájárult pályaválasztásához. A Miskolci Műszaki Egyetemre jelentkezett. Itt 1969-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Az MHSz modellező kör vezetője volt, első osztályú sportoló. Tevékenyen részt vett az ifjúsági mozgalomban. 1966-1969 között az egyetemi évfolyam csúcstitkára, 1969-1971 között az egyetem KISz-titkára volt. 1966-ban és 1967-ben 2-2 hónapig Kazahsztánban, 1970-1971-ben az NDK-ban volt építőtáborban. 1970-ben sorkatonai szolgála idején részt vett az árvízvédelemben. 1971-ben politikai munkatárs lett az egyetemen de erről lemondott. 1971-ben megnősült és a TVK-nál helyezkedett el, mint tervezőmérnök. 1974 februárjában családjával hazaköltözött Tapolcára. A KŐSZIG-nél kapott munkát fenntartási üzemvezetőként. Hosszú ideig kulcsszerepe volt a gyár életében, annak szinte minden területén. Szerette felelősségteljes munkáját, betöltötte életét. 1988-ban súlyosan megbetegedett. Leszázalékolták, de a gyárral nem szűnt meg kapcsolata. 1992-ben hunyt el. A gyár saját halottjának tekintette.

GÉMES (GUTTMANN) KÁROLY MKP titkár

(Tapolca, 1920. – Tapolca, ? )

Eredeti családi neve Guttmann. Elemi iskolát majd a polgári fiúiskolát Tapolcán végezte el. A kádár mesterséget tanulta ki. Fiatal éveiben, mint kitűnő zenész tűnt ki társai közül. Érett trombitajátékával erőssége volt a leventezenekarnak és a szimfonikusoknak is. Népszerű, fáradhatatlan zenészként kapta a „tüdő” becenevet. Kezelője volt a leventék könyvtárának. Az 1940-es évek elején apja Iskola utcai kádárműhelyében dolgozott. A gettó létesítése után műhelyüket a Török J. utca 8. sz. alá tették át. Tagja volt az 1945.április 11-én megalakult Nemzeti Bizottságnak majd az 1945 júliusában megalakult községi önkormányzatnak, és az igazoló bizottságban is dolgozott Az ő javaslatára hívták vissza dr. Fehér Károly községi főjegyzőt, hogy a közigazgatás szakszerűségét biztosítani lehessen. Kulcsszerepet vállalt a Magyar Kommunista Párt Tapolca járási és községi szervezetének létrehozásában és vezetésében. A tapolcai szervezet 1945. május 5-én alakult meg. Elvbarátai, mindenekelőtt a tapolcai Buza-fivérek és Éliás Ferenc támogatásával 1945 áprilisában a párt járási titkára lett. Sokat és öntevékenyen dolgozott a baloldali pártok akcióegységének megteremtésén, a szakszervezetek újjászervezésén, a földosztó bizottságok munkájának beindításában. Oroszlánrésze volt a Szabad Élet c. újság megindításában. Nagy energiát fektetett a párt szervezésébe majd a zilált viszonyok rendezésébe a tapolcai járás községeiben. Bátran szembeszállt Buzáék önkényeskedéseivel. Az 1945. július 18-án megalakult első községi önkormányzatban az igazoló választmány tagjaként vett részt. Szerepe a központi irányítás erősödésével mindinkább háttérbe szorult. Megvált titkári tisztségétől. Az uzsai kőbányában majd a sümegi mészműveknél helyezkedett el. Tovább tanult és mérnöki végzettséget szerzett.

Irodalom: – DCL – A tapolczai polgári fiúiskola legkiválóbb tanulói az 1929–30. tanévben. = TL., 1930. június 28. – A leventezenekar hangversenye. = TU., 1933.március 5. – Leventéink műsoros estje. = TU., 1937. május 16. – Értesítés = TV. 1944. június 3. – Megalakult a községi önkormányzat = Szabad Élet, 1945.július 28. – Megyei pártbizottság alakul. = Napló, 1975. március 7. – Veress D. Csaba: Adalékok Tapolca történetéhez (1944-1956). Tapolca, 1989. –

GERE JÓZSEF okleveles építőmester

(Budapest, 1880. június 3. – ?, ? )

Az 1920-as évektől Révfülöpön élt. Az Északi-Balatonparton számtalan villát, magánházat, gazdasági épületet, stb. tervezett és épített. Főleg Révfülöpön, pl. a posta és a Fürdőegyesületi kultúrház épületét. Jó szervezőkészséggel bíró, rendkívül agilis, társadalmilag is aktív ember volt. Egy időben igazgatója a Révfülöpi Fürdőegyesületnek. Elnöke volt a helyi iskolaszéknek. Sokat tett a helyi háziipari termelés fejlesztéséért. A II. világháború után a tapolcai Építőipari Ktsz művezetőjeként dolgozott. Nyugdíjas korában a helyi horgászegyesület elnöki tisztét látta el.

Irodalom: – G.J. = Ki kicsoda Révfülöp történetében 1. = Villa Filip, 2000. 2. sz. –

GERENCSÉR ISTVÁN adóhivatali főnök

( ?, 1883. – Tapolca, 1940. április 16.)

Szülei Gerencsér Jakab és Zimmermann Erzsébet. Az 1920-as évek elején sikeres pályázat után érkezett Tapolcára. Fesesége Paraszthy Júlia volt. 1929-ben nevezték ki az adóhivatal főnökévé. Vörös és fehér diktatúrákat követően, olyan időben, amikor az állampolgári fegyelem fellazulása és az üres államkincstár miatt az ország és kisváros egyaránt zilált helyzetben volt. Munkájában a következetes szigort és a humanista értékeket kellett nap, mint nap összeegyeztetnie. Már kortársai szerint is ez sikerült neki. Szolgálatának negyedszázados jubileumán, 1936. júniusában szép ünnepséget rendeztek tiszteletére. Eredményes munkája mellett jószándékú, jóravaló embernek ismerték. Felettesei is becsülték, ennek jele, hogy állampénztári főtanácsosi rangra emelték. A szakmai rangját pedig jelzi, hogy kollégái, a vármegyei adóhivatali tisztviselők elnökükké választották. Munkahelye az Arany J. u. 2. sz. a háborúban később lebombázott házban volt. A Balaton-felvidéki táj szerelmese volt. Építkezni kívánt a györöki hegyoldalon, amikor kiderült, hogy a gyógyíthatatlan betegség már sok időt nem hagyott neki. Súlyosbodó májzsugor-betegsége miatt 57 évesen érte a halál. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van.

Műveiből: – Tapolcza és a Balaton.= TL., 1932. június 18. –

Irodalom: – Kinevezés. = TU., 1929. május 19. – Adóhivatalunknak = TL. 1936. június 27. – Kinevezés. = TL., 1939. július 8. – G. I. = TL., 1940. április 20. – Halálozás. = TV., 1940. április 20. –

GERENCSÉR (GERENTSÉR) IMRE főmérnök, fűtőház főnök

(Bujkeszi, ? – ? , ? )

Budapesten a Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. Nagykanizsáról a fűtőház főnökének érkezett Tapolcára 1940-ben és itt feladatát egészen 1944-ig látta el. 1944-1945-ben egy évig átmenetileg Varga Jenő helyettesítette de 1945. május-augusztus hónapokban ismét ő a fűtőház főnöke.

Irodalom: – Százéves … – Jégpálya a VOGE udvarán. = TV., 1942. január 3. –

GERL JÁNOS üzletember, zenész

( ?, 1870 körül - ?,? )

A budapesti nemzeti zenedében szerzett képesítést, majd nyolc éven át a székesfehérvári honvédkerületi zenekarban játszott. Tapolcán először 1914-ben üzletemberként bukkant fel, amikor a megsejtve a mozizásban rejlő üzleti lehetőséget Rokob Kálmánnal összefogva a Celldömölkre távozó Domonkos Ignáctól megszerezték Központi Kávéház bérleményét és „a mozgó-színház emelésére nyert jogot”. Némi huzavona után az akkori városháza udvarán, a vendéglő oldalához építve megnyitották a „gyönyörű mozgót”. Emellett hangszeres zeneoktatást végzett és szólistaként is többször fellépett az Apolló-mozgóban. Hirdetésében zene-elmélet, hegedű, cimbalom, az összes réz-fúvó hangszer Bár a mozi jól jövedelmezhetett, nyughatatlan természete néhány év múlva tovább vitte. 1918-bnan elköltözött a városból. Tudjuk, hogy katonazenészként több zenekarnál próbált szerencsét. Igyekezetével, tehetségével a karnagyságig vitte. Az 1930-as évek elején a fűzfői ipartelepen volt állásban. 1932-ben visszatért Tapolcára. „Gerl János R. karnagy, volt katona-karmester letelepedett nálunk és március hó 1-én megkezdi a tanítást, amely az összes vonós- és fúvóshangszerekre kiterjed. Egyúttal vállalta az Ének- és Zeneegyesület zenekarának vezetését is és az április hó elején tartandó hangversenyen ő fogja a filharmonikusokat dirigálni.” A visszatérés sikeres volt, a közvélemény a karnagy tehetségéről áradozott. Folytatta az elhunyt Eckhardt Antal zenekarvezetői munkáját és új lendületet adott a város zenei életének. Rivalizálás helyett összefogta az eltérő színvonalon működő helyi zenei együtteseket, a Csobánc Dalkört, a Leventezenekart és másokat. 1934-ben végleg eltávozott Tapolcáról. Későbbi sorsa ismeretlen.

Irodalom: – Kertész Károlyné: Mozi Tapolcán. Tapolca, 1996. – Községi gyűlés. = TL., 1914. július 12. – Jótékonycélú előadás. = TL., 1916. január 16., május 14. – Új karnagy a Zeneegyesületben. = TL., 1932. február 27. – Értesítés. = TU., 1932. február 28. – Új zenetanár Tapolcán. = TU., 1932. március 6. - Az Ének és Zeneegyesület hangversenye. = TL., 1932. április 16. – A tapolczai vasutasok „Csobánc” dalkörének ünnepe. = TL., 1932. június 18. – A leventezenekar hangversenye. = TU., 1933. március 5. –

GERŐ ADOLF könyv, papír, játék és díszműáru-kereskedő

(Budapest, 1878. – Tapolca, 1936. február 8.)

Szülei a pápai születésű Krebsz Zsigmond pincemester és Kohn Cecilia. Általános és kereskedelmi iskoláit Budapesten végezte. Gyakorlati kereskedelmi ismereteit Veszprémben szerezte. Több városban dolgozott segédként. 1904-1908 között az Egyesült Államokban önállósította magát. New Yorkban és Philadelphiában volt pénzváltó üzlete. Innen visszatérve öt évig Veszprémben mint üzletvezető működött. Tapolcán 1913-ban nyitotta meg könyv- és papírkereskedését, amelynek profilját – két évtizeddel később bekövetkezett haláláig – folyamatosan bővítette. Az 1920-as években több tapolcai képeslapot is kiadott. Részt vett a helyi sportegyesület újjáélesztésében és később vezetésében. Választmányi tagja volt több szakmai szervezetnek. Felesége Weisz Szerén lett. Üzleti és magánéleti gondjai miatti kétségbeesésében életének önkezével vetett véget.

Irodalom : – DCL – Z.vm.ism. – Öngyilkosság. = TL. 1936. február 8. –

GERŐ JÁNOS dr. főállatorvos

(Tapolca, 1910. szeptember 27. – Budapest, )

Apja Gerő László főgimnáziumi tanár, anyja Székely Vilma. Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1934-ben a főváros szolgálatába lépett. 1937-ben doktorált. 1940. július 28-án lett főállatorvos. 1944-től a X. kerületi elöljáróságon dolgozott.

Műveiből: – Adatok a sertések vérömléses bélgyulladásának ismeretéhez és annak húsvizsgálati jelentőségéhez. Bp. 1937. –

Irodalom: – Gulyás – Budapest Közigazgatási címtára. Bp. 1942. – MTC Bp. 1944. –

GERSEI PETHŐ LÁSZLÓ hűbérúr

( ?,1400 körül - ?,1454 körül)

A Gersei Pethő család eredetét a Nádasd nemzetségből veszi. Ebből a XIII. század elején vált ki a Gersei család. Ettől kezdve a család fejei különböző nagyurak familiárisai lettek. Szolgálataikért több birtokadományt kaptak uraiktól és így a XV. század elején már a tekintélyes vagyonú középnemességhez tartoztak. Jól manővereztek a feudális anarchia viszonyai között. Különösen Zsigmond királlyal voltak jó viszonyban és rész vettek szinte valamennyi katonai vállalkozásában. A család ekkori feje Gersei Pethő (I) János a győri vár kapitánya. A család hűségéért várépítési engedélyt is kap, de már övék Kemend vára is. Ott vannak a királyi tanácsban, nevüket néha a bárók között említik. De nem találták meg az utat a ligák egyikéhez sem. Hiába rendelkeztek szinte az egész XV. században Vas és Zala vármegyék felett bírói hatalommal, hiába szereztek meg újabb birtoktesteket, hiába építettek várat, mindez kevés volt a tényleges bárók közé emelkedéshez. János halála (1423) után a király annak címeit, rangjait, vasi és zalai főispánságát megosztotta fiai, László és Pető között. László megkapta Rezi és Tátika várát, ezek tartozékaival együtt, melyekhez Keszthely és (Zala)Szántó mezőváros is tartozott. Ezután a Jagelló Ulászlót megkoronázó párthoz csatlakozik és 1441-ben megkapta Zala vármegye „kamara haszna” adóját is. A trónviszályban Erzsébet pártján állók, köztük Szilveszter, a Tapolcán birtokos karthauzi prior emberei megtámadták és lerombolták a Gersei Pethők birtokközpontját Keszthelyt. Erre a Gersei Pethők, akik amúgy sem jó szemmel nézték, hogy a szerzetesek Tapolcán erődöt építettek ki, és ide „sok zsiványt és kóbor elemet” fogadtak be akiket fel is fegyvereztek, Tapolcára rontottak és porig lerombolták a karthauziak itteni templomának erődjét.” A prior vádat emelt a Gersei Pethők ellen, hogy azok lerombolták a tapolcai Boldogságos Szűz templomát és annak erősségét, követelve a károk megtérítését. A két peres fél 1448. május 20-án az érsek színe előtt kiegyezett egymással. A vita 1450-ben kiújult, de a tapolcai castellum (várkastély) végül felépült és az erődítmény erősebb lett mint valaha. Ebben az állapotában érte meg a törökök támadását is. Gersei Pethő család felemelkedése még egy ideig folytatódott. László egyik fia Miklós 1457-ben a király főlovászmestere, 1461-ben pohárnokmestere lett. János, a tehetséges hadvezér pedig bárói címet nyert.

Irodalom: – ZM Arch. – Feiszt György: Fejezetek a Gersei Pethő család történetéből. = ZGY. 25. 77-94 p. –

GERZSÓ JÁNOS gyógyszerész

(Vágújhely, 1810. – Sümeg, 1882. szeptember 14.)

Apja id. Gerzsó János orvosdoktor, Nyitra vármegye főorvosa volt. A felvidéki, kisnemesi származású fiatalember iskoláinak elvégzése után katonai pályára lépett. Az 1830.-as években került Sümegre, ahol a városka főutcáján, a mai gimnázium helyén megnyitotta ideiglenes gyógyszertárát. 1838. augusztus 4-én szerzett gyógyszerészi oklevelet a Pesti Tudományegyetemen. Még ugyanebben az évben megvette a sümegi Dienes József tulajdonolta patikát. Az intézmény kedvelt találkozóhelye volt az „úri közönségnek”. Nevét ott találjuk a Kisfaludy Sándor által létrehozott kaszinó alapítói között. Aktív közéleti ember, kedvelt alakja a társasági életnek. Városi képviselő, amikor 1848 tavaszán önként csatlakozott a nemzetőrökhöz. Rövidesen a honvéd hadsereg legjobb lovasai közé tartozott. Fiatal korában ugyanis az osztrák hadseregben szolgált, mint dzsidás tiszt. Korabeli visszaemlékezések szerint egymaga 11 osztrák dzsidást szedett le lováról. A pákozdi csatában főhadnagyként harcolt a Kisfaludy Móric vezette nemzetőr-zászlóaljban, s mint a Bocskay-huszárok honvéd századosa került osztrák fogságba. 1850.-ben szabadult és tovább vezette gyógyszertárát. Feleségét, Pillich Teréziát is nagy múltú gyógyszerész családból választotta. Zsuzsanna leányát Pillich Károly sümegi gyógyszerészhez adta, majd annak halála után Édeskuthy Sándor gyógyszerész-polgármesterhez. Másik lánya, Gerzsó Hilda Dr. Pillich Ferenc gyógyszerészhez. Jelentős szőlészeti kutatásokat is végzett. Oszterhueber Péter Antallal együtt összeállították és a Kertészgazda c. szaklapban megjelentették „A Balaton menti szőlőfajok betűrend szerinti összeállítása” c. dolgozatukat. Szoros kapcsolatok fűzték Tapolcához, akol több barátja is volt. Családi kapcsolatok fűzték a tapolcai Glázer családhoz. Nyilván az ő tanácsaik alapján jótékonykodott Tapolcán. Az ő nevéhez fűződik a tapolcai felső népiskola legjobb tanulói támogatására 200 Ft.-al, akkor jelentősnek számító összeggel létrehozott, un. „Gerzsó János-féle alapitvány”. Vagyonának egy részét végrendeletileg tapolcai célok megvalósítására hagyta. Sírja a sümegi protestáns temetőben van.

Irodalom: – FN.Ért. – Emlékhelyek – Halmai János: Gyógyszerész-portrék az 1848-49. évi szabadságharcban részt vett gyógyszerészekről. – Mészáros István: A gyógyítás szolgálatában. Sümeg, 2009. – Dél-Dunántúl neves gyógyszerészei. Pécs, 2014.

GINDL JÓZSEF ÁGOSTON expálos pap

(Tapolca, 1756 – Iharosberény, 1817. július 6.)

Az 1700-as évek elején Tapolcán felbukkant tehetős, nemesi eredetű família leszármazottja. 17 éves korában lépett be a pálos rend kötelékébe. 1774. november 30-án Pesten tett fogadalmat. A filozófiát Nagyszombatban, a teológiát Budán tanulta. Szerpappá szentelték 1777. október 12-én. A pálos rend 1786 évi feloszlatása Székesfehérváron érte, ahol 1785-87-ben a gimnázium tanára. Ezután Budán és Pozsonyban élt. Innen a veszprémi egyházmegyébe, báró Inkey családhoz került házikáplánnak. Itt halt meg 61 éves korában. Több színművet írt és fordított, ezeket a pesti színpadokon elő is adták.

Művei: – A nemes hazugság. Színmű. Pest, 1793. – Telemak és Kalypso. Zenés vígjáték. Vácz, 1795. –

Irodalom: – Szinnyei – Székesfehérvári Szemle, 1931. 4. sz. –

GLÁZER IVÁN gyógyszerész

(?, 1827 – Tapolca, 1890. )

Valószínűleg nem Tapolcán született. Apja Glázer Károly „füvész-gyógyszerész” 1857-ben alapította Tapolcán az Oroszlán Gyógyszertárt. Mellette sajátította el a szakma fortélyait. Az 1868-as Gyógyszerészi Zsebnaptárban már fia, Glázer Iván szerepelt a gyógyszertár tulajdonosaként. Apjától tanult ismeretei alapján ő is nagy szerepet adott a környéken gyűjtött, házilag szárított, előkezelt gyógynövényeknek. Üzletét 1885-ben bekövetkezett haláláig vezette, majd azt a következő évtől Sándor fia, vitte tovább. Sümegről nősült, felesége Pillich Lujza Ludovika. A Tapolcai Kaszinó egyik alapítójaként is számon tartjuk. 1872-ben a községi iskolaszék tagjává választották. 1870-től első igazgatója volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-nek. Glázer Iván társadalmi érdekű munkálkodása fia, Glázer Sándor tevékenységében teljesedett ki. A kápolna melletti családi sírboltban nyugszik a tapolcai régi köztemetőben.

Irodalom: – Pécs Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1935. – Rédiger Béla: Glázer Sándor. 1861-1917. Tapolca, 1987. – A Tapolczai Takarékpénztár ünnepi közgyűlése. = TL., 1930. február 23. – 50 éves a Tapolczai Kaszinó. = TL., 1942. március 28. – Emléktábla a régi patika falán. A Glázer család és Tapolca. = Tapolcai Körkép, 1990. december 4. –

GLÁZER KÁROLY gyógyszerész

(? , – Tapolca, 18?? )

Gyermek és ifjúkoráról alig tudunk valamit. Az 1840-es években Várpalotán volt gyógyszerész-segéd, minden bizonnyal a Schőnvizner Ferenc tulajdonában álló Szentháromság patikában. Az 1850-es években Tapolcára jött és itt megszerezte az „Oroszlán-gyógyszertár” felállítási jogát. Ezt 1857. január 18-i 421 sz. végzést a Soproni Helytartótanácstól kapta, amelyet azután 1857. február 16-án az 1329 szám alatti végzéssel Zala megye elöljárósága is megerősített. Ekkor már képzett és gyakorlott gyógyszerész volt, gyógyszertára jellegzetességévé pedig a gyógyhatású növények gazdag választékát tette. Ezért már kezdettől joggal viselte a füvész-gyógyszerész megnevezést. Minden szabadidejét a természetben, hegyen-völgyön, erdőkben bolyongva töltötte ahol szorgosan és szakszerűen gyűjtötte és árusította a gyógyító növényeket. Később már tájegységenként alkalmazott füves asszonyokkal szedette a szükséges növényeket. Így gyűjtögette össze vagyonát, amiből a Piacz-téren vagyis a mai főtéren felépíttette gyógyszertári épületét, dupla padlástérrel, hogy a gyógynövények szakszerű szárítását, aprítását, keverését és tárolását végezték. A gyógynövények kezelésére megtanította fiát és utódját Glázer Ivánt is.

Irodalom: – Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében. 1711-1847. Zalaegerszeg, 1974. – Rédiger Béla: Glázer Sándor 1861-1917. – Rédiger Béla: Az „Oroszlán-patikától” a gyógyszertár szocialista brigádjáig. Üzemtörténeti pályamunka. Bakony Múzeum, Veszprém, 1974. –

GLÁZER SÁNDOR gyógyszerész, községbíró

(Tapolca, 1861. július 11. - Tapolca, 1917. június 6. )

Gyermek és ifjúkoráról, tanulmányairól nem sokat tudunk. Nagyapja Glázer Károly és apja Glázer Iván a tapolcai Oroszlán Patika tulajdonosai voltak. Anyja Pillich Ludovika neves sümegi gyógyszerész-dinasztiából származott. 1886-ban már ő szerepel tulajdonosként. Glázer Sándor jó szakember hírében állott és aktívan vett részt a helyi közéletben. Ezért is választották meg községbírónak. Három cikluson át, 1895-től 1903-ig töltötte be ezt a tisztséget és kortársai szerint ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett. Munkássága meghatározó volt Tapolca „aranykoraként” számon tartott századfordulós fejlődésben, városiasodásban. Néhány év alatt rendbe hozta a község zilált pénzügyeit és forrásokat talált a fejlesztésekre. Mindezt a helyi adók csökkentése mellett érte el! Tevékeny közreműködésével állították fel a polgári leányiskolát és bővítették a templomtéri iskolát. Az ő idejében kezdték el a település központjának rendezését. Járdákat építettek, fásítottak, csatornáztak, felállították a villamos-műveket, létrehozták a Sümeg-Keszthely közötti vasútvonalat. Nevéhez fűződik a helyi rendőrség megszervezése, a rendőrlaktanya építése. A községi faiskola újjászervezésével fellendítette az okszerű gyümölcstermelést. Kezdeményezte a vasútállomás melletti liget telepítését. Elintézte, hogy községi népkönyvtár létesüljön Tapolcán és gondoskodott gyarapodásáról. Segítette a szegényház létrehozását, és az Önkéntes Tűzoltó Egyesület fejlesztését. A kórház ügyét kiemelte az óhajok világából és elindította a gyakorlati megvalósítás folyamatát. Különös érzéke volt az ellentétek elsimításához az emberi kapcsolatok rendbe hozásához, és a társadalmi egyensúly fenntartásához. Működése idején Tapolcán az alkotás légköre volt jellemző. Társelnöke volt a Vörös-kereszt egyletnek, helyettes igazgatója a Balatonmelléki Takarékpénztár Rt-nek. Igazgató elnöke a Tapolcai Villamossági Rt.-nek. Igazgatósági tagja a Tapolczai Jéggyár Rt.-nek. Munkássága elismeréseként megkapta a Ferenc József-rend lovagja címet. Az akkori képviselőtestület arcképét megfestette és a tanácsterem falára helyezte. Huszárhadnagy fiának halála után betegeskedni kezdett és 1917. január 6-án elhunyt. Életének summázatát nekrológjában olvashatjuk: „Egész és igaz ember volt, telve ambítióval és becsületességgel. Olyan ember érkezett el benne az örökkévalóság kapujához, ki dicső életet élt, mert rajongója volt a köz iránti kötelességnek. Benne a város eleven lelke lüktetett.” A kertváros egyik szép utcája viseli nevét. Volt gyógyszertárának falán 1990-ben emléktáblát avattunk tiszteletére.

Irodalom: – VÉL – G.S. = TL.,1904. február 21. – Újabb adomány a Bacsányi-alap javára. = TL., 1904. november 6. – Tapolcza ünnepe. = TL.,1904.december 18. – + G.S. = PLI Értesítő, 1917-1918. – G. S. + = TL., 1917.június 10. – Pécs Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1936. – Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében. Zalaegerszeg, 1974. – Rédiger Béla: G. S.1861-1917. Tapolca, 1987. –

GLÁZER SÁNDORNÉ FLIEG MARGIT vöröskereszt elnök

(Tapolca, 1871. november 26. – Tapolca, 1935. december 25.)

Apja Flieg József jómódú kereskedő, anyja Vadona Karolin. A tapolcai katolikus elemi iskola elvégzése után szülei mellett nevelkedett, felkészült a dolgos, találékony és tettre-kész háziasszonyi szerepvállalásra. A visszaemlékezések szerint nagyon szép leány volt, takaros portájuk a Glázer-ház szomszédságában volt. Nem volt meglepő, hogy az egymást kisgyermekkortól ismerő fiatalok további életüket is egymás mellett képzelték el. Fiatalabb éveiben aktív közéleti szerepet vitt férje oldalán, de önállóan is. Segítségére volt minden jótékony mozgalomnak, sokat dolgozott a Tapolcai Katolikus Nőegyletben. Adományokat gyűjtött, ételt főzött és osztott a tapolcai nincsteleneknek. Az önkéntes tűzoltóegyletnél zászlóanyai tisztet töltött be. Munkásságában talán a legjelentősebb szerepvállalás a Tapolcai Vöröskereszt Fiókegylet elnöki tisztében végzett munkája volt. Erre a tisztségre az egyesület választmánya 1901. január 21-én választotta meg. Energikusan, új ötleteket hozva kezdte meg a munkát. Indítványára kezdték el hagyományteremtő szándékkal a decemberi, jótékony célú Katalin-bálok megrendezését. Még ez évben jelentős összeget, ruhát és élelmiszert gyűjtöttek és osztottak ki – felekezeti különbség nélkül – Tapolca szegényeinek. A következő évben ugyan lemondott elnöki tisztségéről, de választmányi tagként és aktivistaként egészen férje haláláig tevékeny munkát végzett a Vöröskereszt Egyesületben. 64 évet élt. A Glázerek családi sírboltjába temették.

Irodalom: – Dél-Dunántúl neves gyógyszerészei. Pécs, 2014. – A „vörös-kereszt egyesület” választmánya = TV. 1901. január 27. – Az országos vörös-kereszt egylet = TV. 1901. június 2. – Glázer Sándorné + = TL. 1935. december 28. – Glázer Sándorné + = TU. 1935. december 29. –

GOMBÁS ALADÁR dr. aljárásbíró

Irodalom: – Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban. Zalaegerszeg, 1999. – Személyi hír. = BML. 1895. január 17. – Áthelyezés. = TB. 1895. január 19. –

GOMBÁS ANTAL dr. (kisfaludy) , járásbíró

(Pápa, 1844. – Tapolca, 1899. február 16.)

Budapesten jogi végzettséget szerzett, majd Sümegen volt gyakornok. A Hertelendy családból választott feleséget. A bírói szakvizsga letétele után 1878-ban helyezték Tapolcára járásbírónak, egyben megbízták a tapolcai bíróság vezetésével. Ezt a tisztséget több mint húsz éven át elismerten jó szakmai színvonalon teljesítette. 1895.-ben rövid ideig a zalaegerszegi járásbíróság bírájaként is dolgozott. Tapolcai beosztásából súlyos szívbetegsége miatt 1898.-ban mentették fel. 55 éves korában halt meg. A református egyház szertartása szerint Tapolcán temették el.

Irodalom : – Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban. Zalaegerszeg, 1999. – Halálozás. = TV., 1894. augusztus 4. – Áthelyezés. = TV., 1895. január 19. – Halálozás. = TV., 1899. február 19. – Gyászjelentés, 1899. február 16. –

TÖRÖK LAJOSNÉ, GOSZTONY GIZELLA tanítónő

(Sümeg, 1911. szeptember 16. – Tapolca, )

Pedagógiai pályafutását 1938.-ban kezdte. A polgári leányiskolába 1943. november 1.-vel a került az onnan elhelyezett Jaczina Ilona pótlására. Itt főképpen Magyar, földrajz, vegytan, háztartási ismeretek, rajz és kézimunka tárgyakat tanított heti 20 órában. Emellett az iskolai Vöröskereszt-csoport vezetője és a kézimunka szertár őre is volt. 1946.-ban Török Lajos református lelkésszel alapítottak családot.

Irodalom: – PFI.Ért. 1942/1943.–1943/1944. – PLI.Ért. 1943/1944.–1947/1948. –

GOTTLIEB RUDOLF taxis,

( , 1885. április 8. – ?, ?,)

Szülei Gottlieb Henrik és Rechnitzer Róza voltak. 1919. március 18-án nőül vette borkereskedő leányát Diskai Malvint. A Pannónia szállóval volt szerződéses viszonyban, az épület előtt parkolt. Helybe és vidékre egyaránt fuvarozta a kávéház, étterem és szálloda vendégeit.

Irodalom: – DCL –

GŐCZE SÁNDOR labdarúgó, edző

(Tapolca, 1921. november 29. – Győr, 1995. február 27.)

Szülei Gőcze Imre vonatfékező és Körmendi Erzsébet. Elemi és polgári iskoláit Tapolcán végezte. Itt több sportágban is kitűnt. Tagja volt az iskola válogatott csapatának. Éveken át a TIAC kezdő játékosa volt. A II. világháború éveiben Hajmáskér csapatában játszott. 1945-ben igazolt át a Vasas ETO csapatához. Ez év szeptember 23-án játszotta első NB I.-es mérkőzését. 1948-ban tagja lett a magyar labdarúgó válogatottnak. Két alkalommal ölthette fel a válogatott címeres mezét. Az aktív labdarúgást befejezve Győr-Sopron megyében sikeres edzői tevékenységet folytatott. Volt edző Kapuváros és a MOTIM TE csapatánál is. A vagongyár főosztályvezetőjeként ment nyugdíjba.

Irodalom: – GYÉL –

GŐGÖS FERENC tanár

(Badacsonytomaj, 1904. április 6. – Badacsonytomaj, 1980. május 17.)

Földműves család sarja. Szülei Gőgös István és Tóth Julianna. A tapolcai állami polgári fiúiskola elvégzése után, mint piarista novícius a kecskeméti kegyesrendi gimnáziumban érettségizett. Ezután a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult tovább, ahol magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Fölszentelése előtt kilépett a piarista rendből. 1931-ben a csepregi polgári iskolában lépett a tanári pályára. 1932-ben került Tapolcára, egykori polgári iskolájába óraadó helyettes tanárnak. Szaktárgya mellett földrajzot, gazdaságtant és egészségtant is tanított. Ittléte alatt vezette az ifjúsági önképzőkört és a vonaton bejáró tanulók felügyelője volt. Maga is Badacsonytomajról járt be. Ötévi tapolcai szolgálata alatt részt vett a tapolcai és badacsonytomaji közéletben. Lakóhelyén a Levente Egyesület főtitkára volt. 1937-ben Sopronba helyezték az ottani állami leánygimnázium, majd rövidesen az állami fiúgimnázium magyar-latin szakos tanárának. Az 1948/49.-es tanévben a keszthelyi gimnázium igazgatója, 1963-1966-ig tanára volt. Nyugdíjazása után betegeskedni kezdett és hazaköltözött a szülői házba, Badacsonytomajra. Ott halt meg 76 éves korában.

Műveiből: – Bacsányi hazajött… = FPI Értesítő, 1933/34. Tapolca, 1934. – Utunk Szent István városába. = FPI Értesítő, 1936/37. Tapolca, 1937. –

Irodalom: – Deák, – Gulyás – Személyi változások a polgári iskolákban. = TU., 1932. július 31. –

GÖMBÖS JÓZSEF vendéglős, hentes- és mészáros

(Bucsu, 1898. március 17. – Tapolca, 1944. március 10.)

Szülei Gömbös Sándor és Horváth Anna. Hentes- és mészárossegédként érkezett Tapolcára. 1926. március 27-én Seregély Ilkával itt alapított családot. 1928-ban született József fiuk. Agilis, életrevaló, vállalkozó típusú ember volt. Cséplőgép-tulajdonosként alapozta meg vagyoni helyzetét, majd vendéglőt bérelt, az Iskola u. elején, amit rövid idő alatt a tapolcaiak egyik kedvelt szórakozó helyévé fejlesztett. Konyháját, helyi borkínálatát a legjobbak közé sorolták. Vendéglőjének kedvelt specialitásai közé tartoztak az erdélyi ételek. Kerthelyisége több tapolcai egyesület, társaság rendezvényeinek színhelye volt. A két világháború között, nyáron az udvarán szabadtéri mozit is működtetett, ahol Nani-néni zongorázott. Híres főpincére volt Varjú József, a későbbi vendéglős. Vendéglősi munkája mellett borügynöki tevékenységet is folytatott. E tényt rögzíti a Zala megyei Cégbíróság 1930. március 5-én kelt bejegyzése. Az 1930-as évek elején üzleti ügyei miatt hosszabb időre Budapestre távozott, de 1934-ben visszatért, és vendéglőjét felújítva, modernizálva szeptember 26-án újra megnyitotta. Közvetlen, barátkozó természetéből eredően sok időt töltött el vendégei asztalánál. 46 éves korában májzsugor okozta halálát. A régi tapolcai temetőben nyugszik.

Irodalom: – ZML Cégjegyzék – A Gömbös-vendéglőben = TU., 1928. február 17. – Üzletmegnyitás! = TU., 1929. október 6. – Búcsúszó. = TL., 1933. január 14. – Üzletmegnyitás! = TU., 1934. szeptember 16. – Ötvös Nándor hangulatos cigányzenekara = TV., 1942. október 3. –

GÖNTÉR GÁBOR ENDRE, id. tanító

(Csömödér, 1860. május 28. – Tata, 1941. október 25.)

Az egyszerű parasztszülők gyermeke 13 éves koráig a szülői háznál nevelkedett, majd Alsólendvára került polgári iskolába. 1877-ben a budapesti állami tanítóképzőbe vették fel teljes állami segéllyel. A következő évben már Znióváralján tanult. Ezután Pötreföldére ment nevelőnek, majd Kerkaszentmiklóson osztálytanító volt az elemi iskolánál. 1880-ban a kisszigeti róm. kat. felső népiskola tanítójává nevezték ki. Itt magánúton készülve 1882-ben tanképesítő vizsgát tett Znióváralján és még ez évben Náprádfán működik osztálytanítóként. 1881-85-ig jegyzője volt a zalamegyei ált. tanítótestület novai járáskörének. A Zalai Tanügy c. szaklapnak rendes munkatársaként 1880-tól több írást tett közzé. 1882-ben elvette Öveges Antal pákai kántortanító Irma leányát. Házasságukból 11 gyermek született. 1895-ben Kassára került a népiskola igazgatójának, ahol 1918-ig dolgozott. Itt is jelentős szakirodalmi tevékenységet végzett. Cikkei, tanulmányai és néprajzi közleményei főként a Néptanoda, Kassavidék, és a Néptanítók Lapja c. lapokban jelentek meg. A budapesti Egyetértés c. lapnak 12 éven át volt levelező cikkírója. Saját neve mellett a Göndör András, Enrdefi és G—r A—s álneveket használta. A háború, majd Trianon szele ekkor vetette Tapolcára, ahol a róm. kat. fiúiskolánál működött fiával, ifj. Göntér Gáborral együtt. 1920-21-ben pl. az első osztályt tanította. 1922-ben nyugdíjba vonult. A visszaemlékezések szerint tanítványai igen szerették a jóságos lelkű, öreg, mosolygós arcú tanító bácsit. Tapolcán ment nyugdíjba 1922-ben. Innen Győrbe költözött gyermekeihez. Felesége halála után 1932-ben újranősült és Tatára költözött. Itt hunyt el 81 éves korában.

Irodalom: – Szinnyei – Gulyás – ZÉL – G. G. = TU., 1922. november 26. – Halálozás.= TV., 1940. november 2. –

GÖRCSÖS MIHÁLY dr. etnográfus

(Debrőd, 1923. augusztus 7. – Kassa, 1999. január 21.)

Abaúj-Torna vármegyében, a Bódva folyó jobb partján erőkkel körülzárt fennsíkon volt szülőhelye. Itt járt elemibe majd a polgári iskola négy osztályát is itt végezte. A kassai kereskedelmi középiskolában érettségizett 1944-ben - még magyar nyelven. Beiratkozott a kereskedelmi főiskolára de bevonult katonának. Épségben hazatért de Szlovákiában már más világ volt. „A megváltozott körülmények és a magyarüldözés miatt nem tudtam mihez kezdeni az életben.” irt visszaemlékezésében. Egy ideig alkalmi munkát végzett, majd Budapesten tanult a kereskedelmi főiskolán. Itt 1949-bn végzett és hazatért Hajlamait követve munka mellett tanult és végzett magyar nyelv- és irodalom szakon. Ekkor hivatalnokosodott, tanítani nem volt módja. Bekapcsolódott Kassán a magyarság kulturális mozgalmaiba, tevékenységének fő színtere a kelet- szlovákiai magyar értelmiség legjobbjait összegyűjtő 1965-ben alakult Batsányi Kör volt. Ennek elnökeként szinte motorja lett a magyar kultúra és hagyomány ápolásának, népszerűsítésének. Rangos gondolkodók, írók, művészek előadásait szervezte évről-évre a magyar közönség nagy érdeklődésétől kisérve. Szervezte a Kazinczy Nyelvművelő Napok mozgalmát, közreműködött a kassai dóm északi falán látható Rákóczi dombormű elhelyezésében. 1969-ben a Madách Könyvkiadó Görcsös Mihály szerkesztésében megjelentette a Batsányi Kör színes, tartalmas évkönyvét, amelyben elsősorban Batsányira és Kassa múltjára vonatkozó írások szerepeltek. Sokirányú néprajzi munkája alapján néprajzból doktorált az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Doktori értekezésének címe: Debrőd története és népi gazdálkodása. Publikációi mind a hazai mind külföldi lapokban megjelentek. 1998-ban Tapolcára költözött. Gazdag hagyatékából a Batsányi Kör anyagát felajánlotta a városnak, és kilátásba helyezte személyes együttműködését, munkálkodását Tapolca kulturális életében, mindenekelőtt a Batsányi Emlékbizottságban. Ezeket a szép terveket akasztotta meg a hirtelen halál. Végakarata szerint szülőfalujában nyugszik. A Batsányi kultusz és a magyar kultúra mindenesét vesztettük el vele. Emlékét Tapolcán sem feledhetjük.

Műveiből: – Vikár Béla, a folklór és a Kalevala tudósa. = Hét, 1969. április 27. – Pálóczi Horváth Ádám a hagyománygyűjtés magyar úttörője. = Hét, 1970. február 22. – Népi mészégetés Debrődön. = Honismeret, 1979. 5-6 sz. –

Irodalom: – CSMIL – A kassaiak évkönyve. = És, 1970. 30.sz. – Kovács Sándor Iván : A kassai Batsányi-kör évkönyve, Tiszatáj, 1970.10.sz. – Halálozás. = Új Ember, 1999. február 7. – Görcsösné Takáts Gizella: Néhány hónapot élt Tapolcán. = UTU., 2005. augusztus –

GÖTZ LÁSZLÓ bőrgyógyász, nyelvész, őstörténész

(Tapolca, 1934. június 19. – Sankt Pölten, 1992. )

A Tapolcához tartozó Halastó-pusztán született ahol édesapja a Veszprémi Püspökség uradalmi intézője volt. Édesanyja Mecséry Margit. A keresztségben a László Péter nevet kapta. 1940-ben szüleivel Sümegre költözött, ahol alsóbb és középiskoláját végezte. Már itt kitűnt érdeklődésének sokoldalúságával. 16 évesen Miltont olvasott, elmélyült az asztro-fizikában, a történelemben való jártasságával, lenyűgöző olvasottságával pedig tanárait is ámulatba ejtette. „Osztályidegen” bélyeggel megjelölve, de beállítottsága miatt is a bölcsészetre nem juthatott be, így Pécsett lehetett orvostanhallgató. Az 1956-os szabadságharc utáni megtorlás elől ötödévesen Ausztriába távozott és egyetemi tanulmányait ott folytatta. Bécsben szerzett orvosi diplomát, majd letelepedési helyén St. Pöltenben bőrgyógyász szakorvosi képesítést. Hivatása Gyakorlása mellett itt kezdték foglalkoztatni a magyar őstörténet vitás kérdései. Beleásta magát abba a tengernyi archeológiai, nyelvészeti és magyar őstörténeti szakirodalomba, amelynek elemzése, majd szintézise életműve megteremtéséhez vezetett. Ezirányú látókörének kibővítése céljából a bécsi egyetem bölcsészetén régészeti, őstörténeti stúdiumokat hallgatott. Meghatározó volt megismerkedése László Gyula professzorral akivel mester-tanítványi kapcsolat alakult ki. Részben az ő ösztönzésére fogott tanulmányai megírásához majd megjelentetéséhez az 1980-as évek elejétől. A Keleten kél a nap főcímmel publikált tanulmánysorozata berobbant a hazai tudományos közéletbe és hatalmas vitákat kavart. A hivatalosan elfogadott finn-ugor eredet és nyelvrokonság kizárólagossága komoly kritikát kapott fejtegetéseiben. Mély meggyőződése volt, hogy a magyarság eredeténél az előázsiai elemek, a szkíta örökség sokkal nagyobb szerepet játszottak mint az elfogadott a magyar tudományos közéletben. Az ősi nyelvfejlődési folyamatokat pedig a hivatalos álláspontoktól teljesen eltérő módon vizsgálja és így gyökeresen eltérő eredményekre jutott. Götz László alapító tagja volt a Tapolcán is honos, jól ismert Zürichi Magyar Történelmi Egyesületnek amelynek rendezvényein több előadást tartott. Az ZMTE több tagja máig Götz László nézeteinek hatása alatt áll. Öt éve, még fiatalon, 58 évesen távozott el. Munkássága mégis még sokáig fogja ösztönözni a hazai tudományos közéletet.

Műveiből: – Az előázsiai ősnyelv felé. Altötting, 1981. – Kettős mértékkel. A magyar őstörténet-kutatás módszereiről és eredményeiről. Bp. 1981. – „Boncold csak nyelvész.” A finnugor nyelvtudomány módszerei és eredményei. Bécs, 1982. – A szumir kérdés. Bécs, 1982. – Keleten kél a nap. Bp. 1984. – Az uráli-finnugor nyelvek rokonságának areális nyelvkiegyenlítődési szemlélete. In. Kétnyelvűség a Kárpát medencében. Bp. 1992. –

Irodalom: László Gyula: „Keleten kél a nap…” G.L. 4 kötetes magyar őstörténete. = Életünk, 1989.7.sz. – A Püski Kiadó újdonsága.G.L.őstörténete. = MN.,1994.294.sz.

GRÓF ADOLF kereskedő

Irodalom: – Wimpassing… = TL. 1926. január 14. –

GRÓF GYULA vállalkozó

( ? , ? – ? , ? )

A filoxéravész idején felismerte a szőlőtermelő kisgazdák oltványokkal való ellátásában rejlő gazdasági lehetőségeket. Maga nem készített ilyeneket, de vállalkozott ezek közvetítésére. A filoxéravész okán beindult tömeges szőlőrekonstrukciók miatt, a kereslet kielégítésére nagy szükség volt a szakszerűen készített és tárolt oltványokra. A századforduló éveiben növekvő vállalkozását 1908. augusztus 8-án jegyezték be a Zala megyei Cégbíróságon, szőlővessző és szőlőoltvány kereskedelem és bizományos fő tevékenységi körrel. Az oltványpiacon kialakult verseny fokozódása, ill. a túltermelés hatására később feladta ezt az üzletágat. 1912-ben a tapolcai barlangot bérelte ki a várostól. A cégbírósági bejegyzés érvényét 1917. augusztus 9-én hatálytalanították. Érdekes viszont, hogy ezzel egy-időben, Gróf Gyula halála után 1917. augusztus 20.-tól a vállalkozás felesége nevén, Gróf Gyuláné özv., szül. Vadász Erzsébet néven működött tovább.

Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Bérbeadták a barlangot. = TL., 1912. március 10. – Szőlőoltvány és gyökeres szőlővessző = TL., 1919. május 17. –

GRÓF JÓZSEF, iparművész, belsőépítész

( Tapolca, 1892. január 27. – Auschwitz, l945. április 9.)

Apja Gráf (Gróf) Márkus, anyja Weisz Fáni volt. Tapolcai gyermekkoráról nem sokat tudunk. Az elemi iskolát itt végezte el. Művészeti érdeklődése az Iparművészeti Főiskolán teljesedhetett ki. Itt 1913-ban végez. A művészpálya elején főleg bútortervezéssel foglalkozott. Méltatói szerint: „ A bútortervezésnek európai értelemben véve is egyik legelső művésze volt.” Munkáival számos bel- és külföldi pályázatot nyert el. Könyvdíszítéssel 1920-tól arat sikereket. „ Klasszikus és nemzeti nyomokon indult, akárcsak a szecessziónál maradó Koós Károly, vagy a szecesszióból kilépő Kozma Lajos.” Fametszésű könyvdíszeket készített Berzsenyi Dániel verseinek kiadásához (1921.), amelynek a címlapját is ő rajzolta, Katona József Bánk Bánjához (1921.), Puskin Pique Dame-jához (1920.) és más könyvekhez. Kiadatlanul maradtak Goethe Faustjához és Ady válogatott verseihez készült címlapjai. Részt vett a lipcsei nemzetközi kiállításon, a kölni Presse-n , a barcelonai világkiállításon. Számos plakát, könyv-fedéllap került ki keze alól. Könyvművészeti alapelvei: „ ...a szöveg egyéni, csak a grafika nyelvén elmondható újrafogalmazása, a könyv egységes alakítása, a szöveg, az illusztrációk, a könyvdíszek dekoratív összhangjának megteremtése.” A bútortervezés mellet mindvégig kitartott és ebben is nagyon jelentőset alkotott. „Az 1920-as évek közepétől intarziával díszített egyes bútorairól és együtteseiről volt ismert Gróf József, aki Kozmához hasonlóan számos lakkcsiszolt berendezést is készített. Különösen faragott-áttört díszítményekkel ékesített, új típusú bútorai említhetők: a rekamiék, dolgozószoba-berendezések, nyitott polcok, gyermek bútorok. Tervezéseit saját műhelyében kivitelezte. Ebben is egyéni alakja volt az első évtizednek, amelynek vége felé egyre erőteljesebben hangsúlyozódnak bútorain a magyaros díszítmények.” Az 1920-as évektől Faragó Sándorral közös lakberendező vállalata volt. 1927-ben Lászó Irént vette el feleségül. Az ígéretes pályát a tomboló fasizmus törte derékba. Munkaszolgálatosként pusztult el. Gróf József életútjának és töredékesen is jelentős életművének még sok rejtett eleme vár felfedezésre.

Irodalom: – Györe – Seregélyi – MML – MZSL – Bútorművészeti kislexikon. Bp. 2005. –

GRÓF MÁRKUS irodatiszt

(Nagyvázsony, 1860. november 24. – Tapolca, 1930. április )

Apja Gróf (Gráf) Salamon, anyja Gold Erzsébet. 1870-es években már Tapolcán a Mészáros utcában laknak. Nem tudni, hogy milyen iskolába járt, de az első feljegyzés már, mint írnokot említi. Zalaszentgrótról hozott feleséget, Rechnitzer Karolinát. Közel negyven esztendeig szolgált a tapolcai járásbíróságnál, ahol sorra végigjárta a hivatali ranglétra fokozatait. Munkájára az udvariasság, a pontosság, korrektség volt jellemző. Munkatársai, felettesei és az ügyfelek is ezért tisztelték. Mégis nemtelen támadások érték a Szálló Levelek c. hecclap részéről. Nyugdíjazása előtti években a járásbíróság irodaigazgatójaként dolgozott. Életének hetvenedik évében halt meg. Omladozó síremléke a tapolcai izraelita temetőben még fellelhető.

Irodalom: – Györe – Kinevezés. = TV., 1894. január 27. – Előléptetés. = TV., 1898. április 24. – A tapolczai kir. járásbíróság ügybeosztása = TV. 1900. január 1. – Előléptetés = TL. 1903. május 24. – Ő Felsége a Király nevében! = TL., 1909. február 14. – Halálozás. = TL., 1930. május 1. –

GRÓF VILMOS gazdatiszt, kereskedő

(Köveskál, 1860. – Köveskál, 1929. január 2.)

1890 körül nősült. Felesége a pacsai születésű Schwarz Hermina lett.

Irodalom: ¬– Györe – Gyászjelentés –

GROSS (NAGY) JAKAB JÓZSEF pékmester

(Kapolcs ,1827. – Tapolca, 1901. február 12.)

Gyermek- és ifjúkorának nagy részét Kapolcson töltötte. Ott lett pékinas majd segéd. Segédévei alatt több helyen dolgozott. Későbbi feleségével, Gross Katalinnal Révfülöpön ismerkedett meg. Ott nősült meg 1854. május 16.-án. Balatonfüreden lett pékmester. Kapolcson nyitotta első önálló sütődéjét. Itt született négy gyermeke az 1850.-es években. Következő állomáshelye az 1860.-as évek elején Diszel volt. Itt is született egy leánya. Az 1860.-as évek második felében már Tapolcán találjuk. Önálló pékségében sütött, ízletes termékeivel jól kiegészítette a konkurensek árukínálatát. Rendszeres szállítója volt a tapolcai szállodáknak, vendéglőknek és kifőzdéknek. Emellett árult a piacon és vásárokra is járt kínálatával. Megbecsült tagja lett a tapolcai iparos-társadalomnak. 74 évesen tüdőlob okozta halálát. Iparát fia Nagy Gyula vitte tovább.

Irodalom: – Györe – Halálozások = TV. 1901. február 17. –

GRÓSZ DEZSŐ bankigazgató

(Tósok, 1877. október 31. – Auschwitz, 1944. július 8.)

Szülei Grósz Márkus és Schwarcz Rozália. Gyermek és ifjúkora ismeretlen előttünk. Iskoláinak befejezése után Budapesten szerzett banki gyakorlatot. 1903-ban meghívásra jött Tapolcára és a Tapolczai Takarékpénztár Rt. könyvvezetője lett. Két év múlva már Szűcs Jenőt váltotta a főkönyvvezetői poszton. Megbízható munkájával tovább haladt a ranglétrán. Előbb az rt. titkára, majd főkönyvelője lett, és 1919-től cégvezetőként találkozunk nevével. Később helyettes igazgató, majd 1930-tól igazgatója lett a Tapolczai Takarékpénztárnak. Korrekt munkájára, szakértelmére más területeken is számot tartottak. 1912-ben a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének pénztárosa, 1916-ban a Tapolczai Jéggyár bizottságnak jegyzői teendőit is ellátta. A Mezőgazdasági és Kereskedelmi Rt.-nek felügyelő-bizottsági tagja volt. Felkérés alapján dolgozott pl. a közüzemi bizottságban, a vízüzem ellenőrző bizottságában. Hitközségi megbízás alapján az izr. templom gondnoka volt. Felesége Lőwy Jolán. Auschwitz pokla 60 évesen őt is elnyelte. Nevét a Lőwy család tapolcai síremlékén is megtaláljuk.

Irodalom: – MZSL – Ki kicsoda. [Bp., 1937.] – Anyakönyvi kivonat = TL. 1906. április 8. – Községi gyűlés. = TL., 1916. március 25. – A Tapolczai Takarékpénztár Rt. = TL., 1919. – A Tapolczai Takarékpénztár ünnepi közgyűlése. = TL., 1930. február 23.– A képviselőtestület ülése. = TU., 1938. április 10. –

GROSZ MÁRKUS bérlő

(?, 1847. – Budapest, 1905. február 26.)

Gyermek és ifjúkoráról nem sokat tudunk. Az 1860-as évek végétől már a mai Ajka területén élt és dolgozott. Ügyes, tekintélyes és megbízható vállalkozó lehetett. Bérlője volt a tósoki községi kocsmának, mészárszéknek és szatócsboltnak, amelyet 1886-ban vásároltak vissza a község földesurától, a tihanyi apátságtól. Az épület ma is áll a Váci Mihály utcában. 1896. január 1-én Berénd község őt bízta meg az ital- és fogyasztási adók kezelésével. 1870-ben nősült. A század elejétől betegeskedni kezdett, és a visszavonulás gondolatával foglalkozott. Házat vásárolt Tapolcán és 1904 novemberében feleségével együtt ide költözött, ahol több rokona is élt. Rövidesen Budapestre utazott gyógykezelésre. Ott érte a halál. Családja Tapolcára hozatta és itt március 1-én helyezték nyugalomra a tapolcai izr. sírkertben. Tósokberénd község 8 tagú küldöttsége is megjelent a temetésen, ahol méltatták az elhunyt érdemeit.

Irodalom: – Halálozás –Nyilvános köszönet. = TL. 1905. március 5. –

GRÓSZ MIKSA banktisztviselő

( Tapolca, 1884. november 9. – ? )

Apja Gross (Grósz) Márton vendéglős, anyja Manovill Katalin. Az elemi és polgári iskolát Tapolcán járta ki, a felsőkereskedelmit Veszprémben végezte el 1902-ben. Pályáját a Balatonmelléki Takarékpénztárnál kezdte Tapolcán mint gyakornok, később könyvelő, majd főkönyvelő. Utóbb helyettes ügyvezető-igazgatónak nevezték ki. 1914-ben mint a 48.gyalogezred tartalékos hadnagya előbb az orosz harctéren harcolt, később mint zászlóalj segédtiszt Szerbiában teljesített szolgálatot. A Károly csapatkereszt tulajdonosaként főhadnagyi rangban szerelt le. Az összeomlás után visszakerült a Balatonmelléki Takarékpénztárhoz cégjegyzőnek. Az intézet 1926-ban beolvadt a Magyar Általános Takarékpénztár budapesti intézetébe, és így mint annak a fiókja működött. Ekkor aligazgatónak nevezték ki. Többször tagja volt a képviselőtestületnek. Részt vett több helyi társadalmi egyesületek életében. 1933-ban nőül vette Bichler Elvirát.

Irodalom: – Békássy – Györe –

GRUND ISTVÁN káplán

(Veszprém, 1892. augusztus 19. – Pápasalamon, 1942. december 4.)

A gimnáziumot szülőhelyén végezte, 1912-ben érettségizett. A szeminárium elvégzése után 1916. május 28-án pappá szentelték. Először Gyulakesziben lett káplán és egy ideig 1918-ban tábori lelkész is volt. Káplán volt Káptalantótiban, majd Szentbékállán 1918-tól, Sümegcsehin 1919-től, Lesencetomajon 1920-tól, ugyanitt ideiglenes adminisztrátor 1921-től. Ezután ismét Gyulakeszi következett, majd 1922-ben Pacsán volt káplán. 1923-tól már harmadszor helyezték Gyulakeszibe. 1924. március 1-től Tapolcán volt káplán Engelhardt Ferenc irányítása mellett. Zsinati vizsgát tett 1927. május 12-én. 1928-tól Csóton volt káplán, majd adminisztrátor Pápasalamonban. 1934-től ugyanitt plébános volt. Fiatalon, 50 éves korában hunyt el.

Irodalom: Pfeiffer – Áthelyezés. = TU., 1924.március 16. -

GRÜN GYULA dr. aljárásbíró

( ? , ? – ? , ? )

1895. január 1-től dr. Grün Gyula zalaegerszegi törvényszéki jegyzőt, Gombás Aladár helyére a tapolcai kir. járásbírósághoz aljárásbíróvá nevezték ki. Két évtizedet dolgozott a tapolcai járásbíróságon. Csendes, szerény, csak hivatali munkájának élő ember volt. Visszahúzódó személyisége miatt itt nem haladt előre a bírói ranglétrán. Mindvégig aljárásbíró maradt. Ez lehetett az oka, hogy elkívánkozott Tapolcáról. 1914. december 1-vel saját kérelmére a kaposvári kir. törvényszékhez, törvényszéki bírói minőségben áthelyezték. Helyette Tseppen Jenő magyaróvái járásbíró érkezett Tapolcára akit a tapolcai bíróság vezetőjévé neveztek ki.

Irodalom: – Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban. Zalaegerszeg, 1999. – Személyi hír. = BML., 1895. január 17. – Kinevezés. = TV., 1895. január 19. – A kir. járásbíróság köréből. = TV., 1897. október 10. – A tapolcai kir. járásbíróság ügybeosztása. = TV. 1900, január 1. – Előléptetés = TV. 1900. június 3. – Előléptetés. = TL., 1911. január 15. – Megszűnt helyettesítés. = TL., 1911. március 5. – Változások a tapolczai járásbíróságnál. = TL., 1914. november 29. –

GRÜNBERGER BERNÁT főkántor

(Ungvár,1861 – ?, 1930 körül)

Apja Grünberger Sámson ungvári főkántor. 1889-ben a terebélyesedő izraelita hitközség óhajának megfelelően, a zsinagóga bővítését, felújítását követően, mint pályakezdőt hívták Tapolcára. Kiválóan képzett zenész és iskolázott széphangú énekes volt, akinek élményszámba menő énekét meghallgatni gyakran jöttek más hitközségekből is. A zsidó liturgia művészi igényű zenei aláfestéséért, remek énekéért gyakran kapott nyilvános elismerést. A zsinagóga repertoárjában ő honosította meg a magyar énekeket. 1893-ban meghalt első felesége, a lengyel származású Hornig Johanna négy árvát hagyott rá. Ezért rövidesen újranősül. Második felesége özv. Schlesinger Henrikné Lujza leánya lett, akit még ez év november 7-én vezetett oltár elé. A századforduló körül több dalárda vezetését is ellátta. Két házasságából több mint tíz gyermeke született Tapolcán, akik közül néhányan apjuk foglalkozását követték. 1917. márciusában kántori működésének negyedszázados évfordulója alkalmából ünneplésben és szép elismerésben részesült az izr. hitközség részéről. Nevét később Garai-ra magyarosította. 1919. év elején, harmincévi működés után mondott búcsút Tapolcának.

Irodalom: – Az izraeliták Ros-hasonóh (újév) ünnepén. = TV., 1891. október 11. – Halálozás ; Nyilvános köszönet. = TV., 1893. július 15. – Eljegyzés. = TV., 1893. augusztus 19. – Elismerés az érdemnek. = TV., 1891. május 3. – Az Önképző Kör Dalárdája = TL., 1903. december 13.– Szép elismerésben részesült… = TL., 1917. március 11. – Istennek szolgálatában. = TL., 1919. január 19. –

GRŰNFELD JÓZSEF vállalkozó

(Hahót, 1877. – ? )

Iskoláinak elvégzése után előbb apja birtokán működött, majd különféle vállalkozásokba fogott. Az 1890-es évek végén már Tapolcán találjuk. 1902-ben egy téglakészítő üzemet alapított, amely 1910-ig volt tulajdonában. Feleségül vette Rosenberger Etelt. Tapolcán született Béla fia 1907-ben. 1910-1914. között szőlészkedett, majd bevonult és az orosz fronton harcolt. 1917-ben leszerelt és Keszthelyen szeszfőzdét alapított, melyet 1922-ig birtokolt. Ezt eladta és 1926-ban új szeszfőzdét létesített. Vállalkozását, szeszfőzdés és árusítás fő tevékenységi körökkel 1916-1927 között tartották nyilván a Zala megyei Cégbíróságon. 1917 májusában alapító tagja volt a Tapolcai Téglagyár rt.-nek.

Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Zvm.ism. – Építészek, építkezők figyelmébe = TL. 1905. december 10. –

GRÜNWALD SÁMUEL kávés

( ?, 1842. – Tapolca, 1913. november 12.)

Apja Grünwald Ábrahám mészáros, anyja Lessner Rozália. Fiatalabb éveiben szállítmányozással kezdett foglalkozni, majd apjánál kitanulta a mészáros szakmát, de emellett később a vendéglátásban próbált szerencsét. Itt nősült, 1870. május 2-án elvette Schwarz Reginát, Schwarz Ignác bőrös elsőszülött leányát. A tapolcai régi városháza épületében (ma Fő tér 1. sz. ház helyén) működő, és a községtől bérelt vendéglőjét Grünwald Sámuel 1877. január 1.-én nyitotta meg, amit néhány év múlva már következetesen kávéháznak hívtak. Ez volt Tapolca első kávéháza. Törzshelye lett a tapolcai kereskedő ifjak önképző egyletének, amely „felolvasó, monológ- és szavalati” estjeit, táncmulatságait rendszerint itt tartotta. 1888-ban helyiségeit felújíttatta, majd 1892 februárjában a szerződést ismét megújította. 1902-ben megünnepelték a Grünwald-kávéház 25 éves jubileumát. A kezdetben nagyon népszerű kávéház a kiélezett konkurenciaharc áldozatává vált. Az újabb létesítésű vendéglők elhódították közönségét és az egyre többet betegeskedő, idős kávés már nem hosszabbította meg az üzlet bérletét. A Grünwald-kávéház 30 éves működésével a legnagyobb múltú tapolcai vendéglátó-helyek sorába lépett. 1907 augusztusában tartott nyilvános árverésen Domonkos Ignác nyerte el a városházi vendéglő bérleti jogát. Tapolcán kívül Zalaegerszegen is volt kávéháza. Szállítmányozási vállalkozását halála után Kaiser Lipót vette át. Grünwald Sámuel 71 évesen költözött ki a városszéli izraelita sírkertbe. A vendéglátós családi hagyományt fia Aczél Miksa vitte tovább.

Irodalom: – Györe – Hangverseny. = TV., 1891. augusztus 16. – Felolvasás. = TV., 1893. szeptember 30. – 25 év. A Grünwald-kávéház jubilál. = TV., december 28. – A „Kereskedelmi Kör” tárgyában. = TV., 1902. január 19. – A Grünwald-kávéház jubilál. = TV., 1902. december 28. – Bérbeadott kávéház. = TL., 1907. augusztus 11. – Halálozás. = TL., 1913. november 17. – Gyászjelentés –

GUCSI ISTVÁN őrnagy, ezredparancsnok

(Kecskemét, 1920. – Kecskemét, 1988. június 12.)

Szegénysorsú bugaci földművesek gyermeke. E minőségében kiemelték és képezték, elvégezte a tiszti főiskolát. Pályakezdő beosztásaiban kiválóan helyt állt. Sikeres életpálya, gyors karrier állt előtte. 1956-1958-ban már a 38. lövész ezred parancsnoka, egyben a tapolcai helyőrség parancsnoka, a Tapolcai Járási Pártbizottság tagja. 1956. október 26-án megválasztották a Tapolcai Járási Forradalmi Nemzeti Tanács elnökének. Irodáját a volt Járási Tanács (ma Földhivatal) épületében rendezte be. A következő napokban lemondatták a helyi hatalmi szervek kompromittált vezetőit. Intézkedéseket hozott Tapolca és a laktanya körkörös védelmére. A hadseregben zajló folyamatok hatására október 29-én megalakult a Tapolcai Járási Forradalmi Katonai tanács, amelynek elnöke is ő lett. A TJFKT lett a tapolcai 38. gépesített lövészezred vezető szerve. Október 31-én a 38. gépesített lövészezred indulási parancsot kap Budapestre, és megkezdték a haditechnika bevagonírozását. A TJFNT elnöki posztjára Gucsi István helyére Apáti Imrét választották meg. A tapolcai ezred nem került közvetlen összeütközésbe a szovjet csapatokkal. A Győri Katonai Bíróságon 1958. február 19-én kezdődött Gucsi István és Társainak pere. Az 1956. április 23-án kihirdetett elsőfokú ítéletben Gucsit 3 évi börtönre ítélték és megfosztották tiszti rendfokozatától. A Legfelső Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa által meghozott másodfokú ítéletben börtönbüntetését 2 évre mérsékelték. 1960-ban szabadult ki letöltött börtönbüntetéséből. Nem tért vissza a Magyar Néphadsereg kötelékébe, sem pedig Tapolcára. Családjával Kecskeméten telepedett le, ahol egy termelőszövetkezet elnöke lett. Ottani életéről csak közvetett értesüléseink vannak. Utolsó éveiben sokat betegeskedett 68 évesen hunyt el. A kecskeméti köztemetőben nyugszik.

Irodalom: – Hangodi 1956. – 1956 kézikönyve III. – Gyászjelentés, 1988. június 12. –

GUTH KÁROLY szabó, vörösőrparancsnok

(Tapolca, 1891. április 20. – ?, ?)

Apja Guth Sámuel férfiszabó-mester. Apja mellett tanulta ki a szabómesterséget. Résztvett az iparos önképzőkörök munkájában, majd a munkásmozgalmak vonzásába került. Az SZDP tapolcai szervezetének második vonalához tartozott. Komolyabb szerephez csak akkor jutott, amikor a párt radikalizálódása közben a tényleges hangadók kihátráltak a mozgalomból. Ekkor a munkástanács megbízásából a tapolcai vörösőrség századparancsnokának nevezték ki. E szerep vállalása, – bár tényleges akcióra nem adott ki parancsot – megbocsáthatatlan bűn volt a bosszúszomjas fehérek számára. A kommün helyi bukását követően bujkált a környéken. 1920. június 3-én hivatalos körözvényt adtak ki ellene. Ekkor azonban már külföldön volt. A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy a helyi vörösőrparancsnokot éppen barátja, a helyi jobboldal meghatározó szellemi és katonai vezetője Handlery Gusztáv tapolcai birtokos szöktette ki Bécsbe. Néhány évig ott élt és dolgozott. Az antant által ösztönzött amnesztia kihirdetése után Buzás dr.-ékkal tért vissza Tapolcára. Csendben meghúzta magát, és többé nem ment a politika közelébe. Az 1930-as évektől Tapolca sportéletében aktivizálta magát. A TIAC futballcsapatának sikeres szakosztályvezetője volt. Több sportágban is bíróként működött. Az 1936-ban Balatonbogláron megalakult Balatoni Sport Intéző Bizottságban a Bírótestület elnökévé választották.

Irodalom: – Györe – Körözvények. = ZHL 1920, 7 sz. 149 p. – A közönség figyelmébe. = TL., 1919. május 31. – Fürst László: A TIAC egy éve. = TL. 1931. július 11. – Hivatalosan is megalakult a Balatoni Sport Intéző Bizottság. = TL., 1936. február 15. –

GUTH SÁMUEL (SOMA) férfiszabó

(Tapolca, 1848. – Tapolca, 1923. július 16.)

Apja Guth Mózes Pápáról beköltözött szabómester, anyja Krauss Franciska. 1879. augusztus 31-én elvette Hochstädter Rozáliát, Hoshstädter Móric Márk kereskedő Rózsi leányát, majd annak halála után, 1882. október 11-én nővérét, Juliannát, aki három fiút szült neki. Fiai közül Károly játszott fontosabb szerepeket a városka életében. Még családalapításának évében tőkéstársat keresve megalapította a Steiner és Gut néven bejegyzett közkereseti társaságot, ruhakészítés és ruhakereskedelem fő tevékenységi körökkel. A cég csak 1928-ban szűnt meg. Sokat dolgozó, jó iparos hírében állt. Küzdelmes életet élt, de iparából nagyobb vagyont nem tudott gyűjteni. Életének 75 évében érelmeszesedés okozta halálát.

Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék – A tapolczai izr. hitközség = TV., 1894. április 21. – Miniszteri elismerés. = TV., 1897. május 2. – Az O.M.K.E. közgyűlése. = TL., 1912. szeptember 15. – Sok pénz marad zsebében = TL., 1926. december 19. –

GÜNS RUDOLF, REZSŐ kereskedő

(Szigliget, 1878. január 11. – Auschwitz, 1944. július 8.)

Apja Güns Mór szigligeti kocsmáros, anyja Rechnitzer Lujza. Az elemi iskolát Tapolcán, a középiskolát a keszthelyi premontrei főgimnáziumban végezte el. Ezután kereskedelmi iskolába járt. A szakmai gyakorlatot a Schütz cégnél szerezte, náluk szabadult. Előbb apja 1880-ban alapított üzletében dolgozott majd 1917-ben átvette, majd megvette a Kardos Mór céget, amelyet átszervezett és továbbfejlesztett. Családot alapított Tapolcán, felesége Lőwinger Zseni lett és 1919. szeptember 7.-én itt született fia, György. 1924-ben átépítette, korszerűsítette a Fő tér sarkán levő épületet és Tapolca első modern áruházává alakította át. Fő profilja a divatáru, az alsó- és felsőruházat, cipő és lakástextil árusítása. Hosszú ideig a környék legnagyobb áruháza volt. Rendszeresen nyolc alkalmazottat foglalkoztatott. Komolyan vette szakmáját, Tagja volt az OMKE választmányának. Több alkalommal volt községi képviselő és a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja. Életét 66 évesen Auschwitz gázkamráiban fejezte be.

Irodalom: – Györe – Z.vm.ism. – Még olcsóbb = TL., 1931. augusztus 8. – Tisztújítás az OMKE-ban. = TL., 1940. január 13. –

GVÁRDIÁN (QUARDIAN) LAJOS gombkötő mester

(?, 1850. – Tapolca, 1925. február 10.)

Gvárdián István és Brenner Teréz gyermeke. A már akkor is ritka ipart Keszthelyen Zalaszentgróton és Tapolcán tanulta ki. Még céhes keretben kezdett dolgozni, de aztán a segédévei leteltével mestervizsgát tett. Tapolcán nősült. Neje Török Rozália volt. A régi Tapolcának egy érdekes alakja, egy hajdan virágzó, de ma már letűnt iparnak utolsó képviselője volt a településen. A fennmaradt emlékezet szerint: „Az öreg Quardian bácsi főleg örökké derűs kedélyéről és tréfás élcelődéséről volt közismert, mely víg kedélyét egészen eddig megőrizte, amíg örökre le nem zárultak tréfás ajkai.” 75 éves korában végelgyengülésben halt meg. A régi tapolcai temetőben nyugszik.

Irodalom: – Halálozások –

GYARMATHY DÉNES bányamérnök

(Szombathely, 1922. július 21. – Tapolca, 1987. november 13.)

Az elemi iskolát Rábaszentandráson, a középiskola osztályait Pápán végezte el. 1942.-ben érettségizett, majd a Műegyetem soproni Bányamérnöki Karára iratkozott be. Tanulmányait megszakítva 1944-ben katonáskodni kényszerült. Hadifogságból hazajőve folytatta az egyetemet. Bányamérnöki diplomát 1951.-ben szerzett. Először az Ajkai Szénbányáknál beosztott mérnök, majd mérnökség vezető. Ezután Felsőcsingerben üzemvezető, 1953.-ban főmérnök. 1954.-től az Ormosbányai Szénbányák, majd a Kurittyáni-, később a Szuhavölgyi Bányaüzem főmérnöke. 1963.-tól a bányászati tervező intézet, majd a Mecseki Szénbányászati Tröszt egyik vezetője. 1966.-ban jött Tapolcára és itt a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat egyik vezetője. 1982 júliusában a vállalat beruházási főosztályvezetőjeként vonult nyugdíjba. Felelős munkája eredményeit több kitüntetéssel ismerték el. Éveken át aktív tagja volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, melynek tapolcai csoportjánál közel két évtizeden át a titkári teendőket is ellátta. 65 évesen hunyt el. Hamvai a tapolcai temetőben nyugszanak.

Irodalom: – AÉL2 – Jenet Mihály: Gy. D. = BKL-B. 1988. 1. sz. –

GYARMATHY ZSIGMOND tanár, levéltáros

(Tapolca, 1930. szeptember 29. – Nyíregyháza, 1994. február 15.)

Még kisgyermekkorában szüleivel elköltözött Kisnaményba. Debrecenben érettségizett, majd tanítói képesítést szerzett. Ezt követően Budapesten magyar-történelem-filozófia szakot végzett. 1966-ban az ELTÉ-n bölcsészdoktori vizsgát tett. Pályáját a Vásárosnaményi Járási Tanács Sportbizottságában kezdte, majd tanár lett, később a járási tanácsnál népművelési felügyelőként dolgozott. 1967-től a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanított. Ez időben bekapcsolódott a honismereti mozgalomba és annak egyik megyei vezetője lett. 1975-től, 1993-évi nyugdíjba vonulásáig a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár igazgatója volt. Levéltárosként sokat tett a megye történetének feltárásáért, sokat kutatott és publikált. Elsősorban a beregi területek múltja érdekelte. Speciális kutatási területe volt az 1944-1950 közötti közigazgatás története. Kutatói és ismeretterjesztői tevékenységét 1989-ben Szabó Ervin Emlékéremmel ismerték el. Érdekesség, hogy felesége a szintén tapolcai Horváth Ibolya, a háború utáni évek Tapolcájának kedvelt szubrettje volt.

Műveiből: – A dzsentri főszolgabíró. 1922-1938. I-II. köt. 1990. Nyíregyháza – A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár térképgyűjteménye. Nyíregyháza, 1980. – A levéltári könyvtárak és a levéltári kutatás Nyíregyháza, 1983. –

Irodalom: – ZÉL – Hanzsel Ágota: Gy. Zs. (1930–1994.)= Levéltári Közlemények, 1994. 1-2. sz. 261 p. –

GYENES LAJOS, szentgyörgyvári, festőművész

(Szentgyörgyvár, 1890. október 14. – Budapest, 1971. november 18.)

Apja Gréber Sándor a tapolcai elemi iskola tanítója. Anyja Szalay Róza a Batsányiak leszármazottja. A polgári iskolát Tapolcán, a gimnáziumot a keszthelyi premontreieknél végezte el. 1906-ban egyik kezdeményezője majd versenyzője volt a Tapolczai Athletikai Clubnak. A képzőművészeti főiskolán rajztanári képesítést szerzett. Pályát a Bp.-i Bulyovszky utcai főreáliskolában rajztanárként kezdte, majd a brassói, 1915-től a kolozsvári faipari szakiskolában tanít. 1920-tól az újpesti fa- és fémipari szakiskola és a Bp.-i Állami Faipari Ipariskola tanára 1944-ig. 1939-ben kormányfőtanácsosi címet kapott. Festészeti tanulmányait 1912-től kezdve éveken át állami ösztöndíjjal a szolnoki művésztelepen fejlesztette Fényes Adolf és Szlány Gyula tanítványaként. Festményeivel, rézkarcaival 1912-óta szerepel kiállításokon. Ekkor a Nemzeti Szalon téli tárlatán nyolc képét állították ki. 1917-ben Kolozsváron gyűjteményes kiállítást rendezett. 1923-ban részt vesz a Sváb-hegyi Golf Szálló díszítésében. 1926-ban a székesfőváros képeket vásárol tőle. 1930-ban ezüstérmet nyert a barcelonai világkiállításon. 1934 májusában a család nevében ő búcsúztatta Batsányi Jánost tapolcai újratemetésén. Levelében írja: „Nekem vérbeli ősöm anyám révén Batsányi János akit mikor Linzből hazahoztuk , a tapolcai temetőben tartott ünnepség alkalmával a leszármazottak nevében (kevesen vagyunk) én köszöntöttem és tettem le koszorúnkat ... a síremlékre amelyet Linzből hoztak el, melyet több ízben Linzben is felkeresett a családom...” 1938-ban több Tapolcáról elszármazott személlyel életre hívta a Tapolca és Hegyvidéke Barátainak Egyesületét. Hitvallásuk szerint „...részt kérünk szűkebb pátriánk boldogulását segítő munkából...” 1939-től szerkesztette a Képzőművészeti Közlönyt és a Pesti Hírlap képes mellékleteit. Hosszú éveken át a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének igazgatójaként majd ügyvezető elnökeként küzdött a művészek szociális helyzetének javításáért. Tagja, majd főtitkára volt a Munkácsy Céhnek - itt mint zsűritag is közreműködött - valamint a Rippl-Rónai Társaságnak. Mestere volt annak a Kocsis Andrásnak aki elkészítette Batsányiné Baumberg Gabriella mellszobrát. A Városi Könyvtár archívumában levő levelében melegen gratulált a művésznek „...Baumberg Gabriella atyámfia-portréja elkészítéséért.” Művészeti folyóiratokban megjelent szakirodalmi munkássága is számottevő. E jelentős életmű felfedezése még a tapolcaiakra vár.

Műveiből: – A bútorasztalosság szerkezettana. – Mútorasztalossági mintalapok. – Épület- és bútorasztalosság körébe vágó mintalapok. – Az otthon művészete. Bp. [Valamennyi 1932 előtt jelent meg.] –

Irodalom: – Gulyás – MÉL – ML – MTáL – VÉL – Fiatal földink sikere. = TL., 1912. június 30. – Kinevezés. =TL.,1913.szeptemner 14. – Levél Tapolca elesett hőseihez ! = TU., 1924.október 5. – Kitüntetés. = TU., 1926.március 19. – Festőművészünk sikerei. = TU., 1930. március 30. – Kitüntetés. = TL., 1939. augusztus 19. –

GYENES LAJOSNÉ, Márkus Lily zongoraművész

(Budapest, 1888. június 30. – ?,? )

Apja Márkus József főrendiházi tag, Budapest egykori főpolgármestere. Édesanyja, Liszt Ferenc tanítványa és koncertjein gyakorta közreműködő kiváló zongoraművész volt, aki a hangversenypódiumot felcserélte a családi élettel. Nagynénje P. Márkus Emília a nagy magyar tragika. A családi háttér jó miliőt kínált a reményteljes induláshoz. „Alig négy éves még, mikor már édesanyja játékát hallva, pusztán, a négy esztendős csodagyermek zsenialitásával hallás után, klasszikus kompozíciókat játszik apró kezeivel.” Előbb a nemzeti zenede növendéke lett, ahol 14 évesen végzett, majd a bácsi mesteriskolába került, ahol Sauer Emil világhíres zongoraművész tanítványa lett. 12 évesen már a budapesti Vigadóban ad önálló hangversenyt, és 16 éves korában, mint a bécsi mesteriskola legjobban végzett növendéke lépett a nagy nyilvánosság elé. Fellép Budapest után Bécsben, Prágában, Berlinben és a nagy német városokban, majd London és Párizs, Róma, Milánó hangversenypódiumain is osztatlan sikert arat. Vendégszereplésre hívja a román királynő, majd a belga és angol királyi pár előtt játszik. 1915-ben az Operaház nagyzenekara kíséretében mutatta be saját szerzeményét, nagy zongorahangversenyét. Kortársai zeneszerzőként is becsülték. Bartókkal és Kodállyal ápolt barátsága közismert volt. Ez időben ismerkedett meg a Batsányi leszármazott, Sz. Gyenes Lajossal, akivel rövidesen egybekeltek. Többször megfordult Tapolcán, ahol első nagy sikerű koncertjét 1921. szeptember 10-én tartotta a Pannónia Szállóban. Később férje kíséretében többször is megfordult Tapolcán, vagy a városból elszármazottak budapesti találkozóin. Elbűvölte e pannon táj szépsége és gyakran hangsúlyozta, hogy egy kicsit tapolcainak is érzi magát.

Irodalom: – Gy. M. L. = TU., 1921. szeptember 4. – Gy. Márkus Lili hangversenye. = TU. 1923. március 8. –

GYENES (GRÉBER) SÁNDOR építészmérnök, tanár

(Tapolca, 1900. – Budapest, 1977. szeptember 20.)

Egyike volt a Batsányi család oldalági leszármazottainak. Apja az 1920-as években tanító volt Tapolcán, művészlelkű édesanyja híven ápolta a nagy költő-ős kultuszát, linzi, majd tapolcai sírjait. Testvére Gyenes Lajos nagyhírű festőművész lett. A tapolcai Katolikus Elemi Népiskola osztályai elvégzését követően Budapesten érettségizett és 1924-ben ott végezte el műegyetemet. Okleveles építészmérnökként Szolnokon talált munkát, ahol a Fa- és fémipari szakiskola tanára lett. Az 1930.-as évek második felében évekig volt a szolnoki Mérnök- és építészegylet főtitkára. Törvényszéki hites szakértőként is működött. Emellett magán és középületeket tervezett. 1928-ban lett a Budapesti Mérnöki Kamara tagja. Nyugat-európai tanulmányutakat tett, hogy tágítsa látókörét, fejlessze tudását. Rövid betegeskedés után 77 éves korában hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található.

Irodalom: – Középületek, családi házak = TU., 1925. április 25. – Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Bp. 1935. – A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. LXII. Köt. 3-4. sz. 24 p. –

GYŐRE ALAJOS színész

(Tapolca, 1857. – Debrecen, 1919. május 9.)

Tapolcán járt népiskolába. Itteni rokonainál élt. Később színiiskolát végzett. Első színpadi fellépése 1875. október 15-én volt Debrecenben. Több társulatnál fordult meg. Négy évig Kassán volt szerződése, majd Miskolc, Pozsony, Kecskemét, Temesvár, Arad volt működésének színhelye. Aradon ünnepelte meg színészi működésének 30 éves jubileumát. Ezután újra Debrecenbe ment, ahol Zilahy Gyula társulatánál volt nyolc évig. 1910. szeptember 1-én vonult nyugdíjba. Felesége Bereckí Ilka színésznő volt.

Irodalom: – MSZML –

GYŐRFFY DÁNIEL ügyvéd, főszolgabíró

(Köveskál, 1818. – Köveskál, 1890. január 21.)

A népes köveskáli székhelyű Győffy família jeles tagja. Apja Győrffy László aki a nemesi összeírásokon „kétségtelen nemes” besorolást kapott. Ügyvédi oklevelének megszerzése után megnősült. Felesége Kerkápoly Eszter lett. 1865. november és 1867. május 6. között alszolgabíró lett a tapolcai járásban. Ő lett a kiegyezés után a tapolcai járás első embere. 1867. május 6.-tól, 1872. január 9-ig a főszolgabírói tisztet töltötte be Tapolcán. 1872. január 9.-től, 1876. augusztus 7-ig ismét a tapolcai járás főszolgabírójaként szolgált. Mindeközben folyamatosan gazdálkodott köveskállai birtokán. Tisztét Ádám Józsefnek adta át. 1875. március 18-án a tapolcai Felsőbb Népiskola alapkő-letételekor az ő ünnepélyes kalapácsütéseivel indult meg a munka. Később Veszprém megyében működött. Utolsó éveiben már sokat betegeskedett. A köveskáli sírkertben nyugszik.

Irodalom: – ZM.Arch. – Laczkovits Emőke, S.: Köveskál. Bp. 1996. –

GYŐRFFY GÉZA ügyvéd

(Köveskál, – Köveskál, 1922. október 28.)

Irodalom: Halálozások = TU. 1922. október 29.

GYŐRFFY JÁNOS járásbíró

(Köveskál, 1817. december 1. – Köveskál, 1883. december 6.)

Tanulmányait Pápán a református kollégiumban végezte, ahol a teológiai és jogi vizsgákat is letette. Tanulmányai végeztével Alsólendván a hg. Esterházy uradalom akkori ügyvédje Kerkápoly Sándor mellett patvaristáskodott. Az ügyvédi vizsgát 1842-ben Pesten tette le. Ezután megyei szolgálatba állt. Zala megye az 1844-es pozsonyi országgyűlésre Deák Ferenc mellé küldte megyei írnokként. 1847. június 14-1849. október 31 között a tapolcai járás alszolgabírója volt. Ekkor hivatásának gyakorlásától őt is felfüggesztették és így birtokaira vonult vissza. 1856-1865 között magánügyvédi gyakorlatot folytatott. Ez évben a Zala megyei törvényszékhez nevezték ki ülnöknek. E beosztásában egy évig működött. Beosztásáról lemondva balatonhenyei birtokára vonult vissza gazdálkodni. Az 1871 évi bírósági szervezeti reform alkalmával Tapolcára nevezték ki járásbírónak. E tisztséget Tapolcán ő látta el először. Innen 1878 év végén saját kérelmére nyugdíjba vonult, életének hátra lévő éveit köveskállai birtokán töltötte. Egy kartársi vélemény szerint „Győrffy János mint bíró egyike volt a régi magyar igazságszolgáltatás typicus alakjainak. Eljárásában szigorúan erélyes és pontos, az újabb intézményekkel nehezen tudott megbarátkozni, de az anyagi magánjog alkalmazása körül ritka ítélő tehetséget, dolgozataiban pedig a legpedánsabb rendszeretetet tanusította.” 66 évet élt. Köveskállán temették. Sírja még ma is fellelhető.

Irodalom: – ZMArch. – Halálozás. = Balaton, 1883. december 20. 2 p. – Gy. J. = TL., 2001. november 2. –

http://hu1.xethost.com/pma/tbl_change.php?db=eletrajz&table=szemely&token=891202d3d5ab31cf8cfe04e50fa19f18

GYÖRGY ELEMÉR kereskedő

(Mohács, 1900. – Veszprém, 1974. )

Erdész családban született. Elvégezte a korában szokásos alapiskolákat és a kereskedelmi üzletvezetéshez szükséges iskolai és gyakorlati tanulmányokat, és Felsőzsiden (ma Várvölgy) lett Hangya üzletvezető. Az 1930-as évek elején Tapolcán nyitott vegyeskereskedést. Jól menő üzlete hasznából jelentős összegeket adott a kórház-barlang feltárási, kiépítési munkáira. 1940-ben az OMKE tapolcai kerületének választmányi tagja lett. 1943-ban a képviselőtestület tagjává választották. Üzlete és lakása a Fő tér 1. sz. alatti egykori házban volt, amely később a háborúban leégett. A Csobánc hegyen lévő 3 holdas szőlőjük hasznából kezdett újra. Megvette a Fő tér egyik romos ingatlanát, az un. Berger-féle házat, amit un. romház-kölcsönnel tett használhatóvá. 1945-ben részt vett az igazoló-bizottság munkájában. A háború utáni években nagykereskedőként dolgozott feleségével, Elemér fiával és egy segéddel. Áruval látta el a tapolcai járás kiskereskedőit az akkori nagyon nehéz beszerzési és közlekedési viszonyok között. A fordulat éve után feladatát egyre kevésbé tudta ellátni ezért a várható államosítás elé menve 1950. augusztus 3-án önszántából megszüntette üzletét. Ezután a Fő tér 13.sz. alatti ingatlant államosították és a családot kilakoltatták. Balatonalmádiba költöztek. Veszprémben vállalati raktárosként kapott munkát. Később felajánlották neki a Vegyipari Nagykereskedelmi Vállalat igazgatói állását, amit nyugdíjba vonulásáig látott el. 74 évesen hunyt el. A révfülöpi temetőben nyugszik.

Irodalom: – Tisztújítás az OMKE-ban. = TL., 1940. január 13. –

GYÖRGY ELEMÉR ifj. kereskedő, garázsmester

(Felsőzsid, 1928. március 19. - Veszprém, 1994. június 2.)

Két éves volt, amikor szülei Tapolcára költöztek. Apja György Elemér, élelmiszer- és vegyi-áru nagykereskedő volt Tapolcán az 1930-as, 1940-es években. Tapolcán járt óvodába, elemi és polgári iskolába, amit 1942-ben fejezett be. Ezután Székesfehérváron a Hunyadi Mátyás Társulati Kereskedelmi Középiskolában érettségizett. 1947-ben. 1947/48-ban egy évet végzett a budapesti jogtudományi egyetemen. Második évre más nem iratkozhatott be. Hazatérve apja kereskedésében tanulta ki az árubeszerzés és kereskedelmi ügyvitel fortélyait. Amíg lehetett, motorjával várta a vidéket, szállította az árut a kiskereskedőkhöz. Megszenvedte az 1950-es évek tortúráit, megaláztatásait. Az államosítás után kenyér nélkül maradt. Kereskedelmi iparigazolványáról lemondott. Egyik barátja üzletében lett segédmunkás, majd gépkocsivezetői tanfolyamot végzett. Később a Nemesgulácsi Gépállomáson alkalmazták segédmunkásként, kovácsinasként, gépkocsikísérőként, majd gépkocsivezetőként. Egészsége megromlott. Fiatalkori vesegyulladása krónikussá vált, amihez szívelégtelenség, csípő-porckorongkopás, és cukorbetegség tárult. Ajkára került az Autóbuszközlekedési Vállalathoz gépkocsivezetőnek, majd garázsmesternek. Megbízható munkájáért több kitüntetést kapott. 1969-ben vese-tbc-vel lett rokkantnyugdíjas. 1994-ben, 66 évesen halt meg. A révfülöpi temetőben nyugszik.

GYÖRGY LAJOS kanonok

(Pamuk, 1912. november 27. – Tapolca, 1982. április 19.)

Édesapja György József molnármester és édesanyja Szomi Terézia kiegyensúlyozott családi életet és vallásos nevelést biztosítottak a jó képességű fiúnak. A gimnáziumot 1921-31-ig Keszthelyen a premontreieknél végezte. Innen a veszprémi szemináriumba megy és öt évig tartó képzés után 1936. június 21-én pappá szentelték. Papi hivatását káplánként Gelsén kezdte, majd 1937 augusztusától Attalán végez papi szolgálatot. 1938-ban Hetes községbe majd Alsópáhokra helyezik. 1940-ben Somogyvárott és Barcson káplán. 1943 márciusától Tapsonyban, július 1-től pedig már újra Hetesen találjuk. Itt 1944 február 18-tól plébános-helyettes. Feljegyezték, hogy „a háború borzalmai elől Somogyaszalóba menekülő híveivel együtt tartott, köztük maradt s a harci zaj elültével vissza is vezette őket elhagyott otthonukba. Utána a megrongált és kifosztott templomot és plébániaházat helyreállíttatta... Somogy megyében kezdettől fogva az agrárifjúsági egyesületeknek (KALOT, KALÁSZ) szervezője, majd igazgatója.” 1945 után a Földigénylő és a Nemzeti Bizottság elnökeként megkezdte a földosztást. 1952-ben püspöki tanácsos lett. 1955-ben került munkás életének leghosszabb és egyben utolsó állomáshelyére, Tapolcára plébánosnak. Itt is hamar megszerezte környezete bizalmát. Kiegyensúlyozott természetével hozzájárult, hogy híveit 1956. novemberében nem érte inzultus. Eredményes munkáját hívei szeretete valamint főpásztorai kitüntetései és megbízásai kísérték. Püspöki tanácsos majd kerületi esperes lett, 1960-ban tb. kanonokká nevezték ki, majd 1965-ben murakeresztúri apáti címet s székesegyházi főesperesi megbízást kapott. 1968-ban a Veszprémi Székeskáptalan tényleges kanonokja lett, 1980-ban pedig a hantai préposti címet is elnyerte. Papi hivatásából eredő feladatának tartotta a társadalom, az állam és az egyház közötti folyamatos párbeszédet és ezért vállalt tisztségeket különböző világi szervezetekben. Tagja volt a tapolcai városi- és a megyei tanácsnak. Dolgozott népfrontban, titkára majd elnöke volt a Papi Békemozgalom Veszprém megyei Bizottságának. Tudományos felkészültségét kamatoztatta amikor lefordította Tapolca első latin nyelvű oklevelét és összeállította a Batsányiak családfáját. Súlyos betegség gyötörte, de erős szervezete 1982 áprilisáig bírta. Halála megrendítette az egész várost. A templomban ravatalozták fel, ahol hívei nagy szomorúságban búcsúztak tőle. A temetési szertartást Paskai László akkori veszprémi megyéspüspök mintegy 120 pap jelenlétében celebrálta. A tapolcai temető kápolnája melletti díszsírhelyre temették. Emlékének megörökítésére 1997-ben a Városszépítő Egyesület márványtáblát állított a tóparti panteon falon, amelyet barbár kezek megrongáltak.

Műveiből: – A Batsányiak Tapolcán. In. VMMK.17. Veszprém, 1985. – A Batsányiak Tapolcán. In. Tapolcai füzetek 2. Tapolca, 1986. –

Irodalom: – Pfeiffer – VÉL – MKL – Papszentelés. = TL. 1936. április 11. – Meghalt Gy. L. tapolcai apát plébános. = Napló, 1982. április 24. – Nagy Károly: Eltemették Gy. L. c. apátot. = Katolikus Szó, 1982. április – Mindenki apát úrnak hívta = T H., 1997.augusztus 14. – Békepap békétlenségben. = Pikoló, 1997. augusztus 22. – [Horváth Judit]: Nem nyugodhat = Pikoló, 1998. január 23. –

GYÖRGY (GSCHWANDTNER) ALBERT, aknaszlatinai, bányamérnök

(Aknaszlatina, 1862. december 22. – Bp., 1941. október 13.)

A selmecbányai Bányászati Akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet. Itt tanársegédként több évig dolgozott. 1898-ban az Osztrák Magyar Államvasúti Társaság szolgálatába lépett. Resicán mérnök, majd 1906-tól főmérnök később bányaigazgató volt. Magyarországon ő használt először betont bányabiztosításra, és villamos energiát a bányavizek eltávolítására. Zalatnay Stürmer Józseffel együtt 1920-ban ő jelentette be az első zártkutatmányt a Halimbától délre eső területekre. Nyugalomba vonulása után Budapesten telepedett le, mérnöki irodát nyitott és szakértőként tevékenykedett. Sokat időzött vidékünkön, tanulmányozta a Balaton kialakulását és őt tartják a halimbai bauxittelep felfedezőjének.

Műveiből: – Tengermaradvány-e a Balaton ? = Földrajzi Közlemények, 1884. – Erdélyi bauxittelepek. = BKL 1922. 15. sz. – Bauxittelep Halimbán és környékén Veszprém vármegyében. = BKL. 1923. 57-73 p. –

Irodalom: – Mohi Rezső: György Albert. = BKL. 1941. – VMÉL. 1998. 194 p. –

GYÖRGYI BÉLA divatáru kereskedő

(Alsódobos, 1905. október 6. – Tapolca, 1955. február 22.)

Györgyi Gyula és Palika Mária gyermeke. Az 1930-as évek elején érkezett Tapolcára. Itt községi tisztviselőként, iktatóként dolgozott, később kereskedő lett. 1937.-ben Budapesten vette feleségül Király Rozáliát. 1939. február 22.-én Tapolcán született leánya Klára, 1941. április 25.-én Béla fia, majd 1944. október 12.-én Györgyi leánya. 1940-től választmányi tagja volt az OMKE-nek. 1948-ban a szociáldemokrata pártot képviselte a község elöljáróságában. Itt beválasztották a kórház-bizottságba és a közellátási bizottságba is. A korábban nagyon tevékeny ember a fordulat éve után már nem értett egyet a közélet és politika erőszakos balra tolásával, ezért az aktív politizálástól rövidesen visszavonult. Betegsége fokozatosan legyűrte szervezetét. Végül szívizom-elfajulás következtében 50 évesen halt meg. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – Házasság. = TU. 1937. november 21. – Tisztújítás az OMKE.-ban. = TL., 1940. január 13. – Megalakult a községi önkormányzat = SzÉ. 1945. július 28. –

GYŐRY JÁNOS gazdálkodó, bíró

(Tapolca, 1873. június 24. – Tapolca, 1963. január 15.)

Apja Győry Lőrinc, tapolcai kisbirtokos, gazdálkodó. Az elemi iskolát elvégezve a családi gazdaságban dolgozott. A századforduló után Tapolca földműves rétegének képviseletében kétszer is beválasztották a képviselőtestületbe. 1913-ban érdekes körülmények között lett Tapolca első embere. Az előző bíró, Mojzer Endre hivatali idejének leteltével a földművesek szószólóját, a korábban már egyszer bíróként működő Tibola Jánost választották meg Tapolca bírájának. Ő azonban – magas korára tekintettel – nem vállalta e megbízatást. Ekkor Győry Jánost bízták meg a bírói tisztséggel. Több fontos helyi rendelet fűződik a nevéhez, pl. az 1913. decemberében életbe léptetett Tapolcza nagyközség húsvizsgálati szabályrendelete. 1916-tól a Tapolczai Jéggyár Rt. igazgatóságában is dolgozott. Néhány évig ellátta a Tapolczai Rétlecsapoló Társulat pénztárosi teendőit. 1919-ben élesen szemben állt a kommünnel. 1921-ben község pénztárnoka lett. E tisztséget hosszú ideig és megbízhatóan látta el. 1930-ban, majd 1934-ben ismét a képviselőtestület tagja lett. Egyúttal elöljáróvá is megválasztották. A testület megbízta a községi mezőgazdasági bizottság vezetésével, de dolgozott a számvizsgáló bizottságban is. 1940-ben szintén a választott képviselők között volt. Politikai tisztségei között említendő, hogy évekig ő volt a Keresztény Kisgazda Párt alelnöke. Az 1930-as évek végétől ő lett a gazdakör elnöke. A tapolcai tsz-tagjaként ment nyugdíjba.

Műveiből: – Hozzászólás a lakásügy kérdéséhez. = TU., 1927. február 18. –

Irodalom: – Felmentések revíziója. = TL., 1917. július 1. – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1913. május 4. – Bíróválasztás Tapolczán. = TL., 1913. május 15. - Bíró úrhoz. = TL., 1913. május 25. – Községi gyűlés Tapolczán. = TL., 1913. június 8. – A Tapolczai Rétlecsapoló Társulat. = TL., 1917. augusztus 5. – A testület, mely városunk sorsát intézi. = TL., 1930. december 25. – Gy. J.-t választották meg elöljáróvá. = TU., 1934. november 4. – Újjászervezéssel folytatólagosan bővül a Gazdakör tisztikara. = TU., 1938. március 13. – Tapolca új tanácsa. = TL., 1940. január 13. – Ezüstkalászos gazdaavatás Tapolcán. = TL., 1942. március 7. –

GYULAFFY LÁSZLÓ várkapitány

(Csobánc, 1525 körül – Udvarhely, 1579. május 13. )

A török elleni harcok egyik legvitézebb katonája, régi nemesi család sarja, akik Keszit királyi adományként kapták. Diszelben és Tapolca határában is voltak birtokaik. Csobánc várát a Gyulaffyak családi várként kezdték építeni a 13. században és mintegy 400 évig birtokolták a környező falvakkal és más javakkal egyetemben. 1549-től Szigetváron, 1551-től Pápán, 1557-től Győrben száz lovas hadnagya. 1551-ben részt vett Lippa ostromában. A szigetvári várkapitányságot az uralkodó kétszer is felajánlotta neki de ezt visszautasította.. Bizonyára családi birtokainak, Csobánc várának könnyebb védelmezhetősége bírta rá Gyulaffyt, hogy a jelentéktelen Tihany várának kapitányságát viszont elfogadja. Levelezéseiből tudjuk, hogy szemmel tartotta a törököt az egész Balaton-felvidéken és véleményéről tájékoztatta a dunántúli kapitányokat, mint 1561-ben: „Úgy értettem hírrel – írja - hogy Pápára vagy Palotára vagy penig Tihanyra akarnak jönni, vagy Tapolcán akarnának valami kastélyt csináltatni.” Nem tűrhette, hogy az ellenség befészkeli magát birtokai szomszédságába. Hegyesd elfoglalását pedig saját személye elleni támadásnak minősítette. Így került sor 1562-ben a Bayazid elleni nevezetes párbajra, majd a vár visszafoglalására. 1563-ban I .Miksa aranysarkantyús vitézzé ütötte. 1566-ban Thury Györggyel együtt visszavette a töröktől Veszprémet, Tatát, Gesztest és Vitán várát. Még ez évben veszprémi főkapitány lett. Portyázásai, bajvívásai nevét az egész országban ismertté tették, ugyanakkor hatalmaskodásai ellen a megyék és a veszprémi káptalan sorozatosan tiltakoztak az uralkodónál. 1568-ban ezért Bécsbe idézték, mire a sértődött Gyulaffy János Zsigmond erdélyi fejedelem szolgálatába állt. 1575-ben a szentpáli csatában Báthory István hadainak generálisa. Jutalmul megkapta Szilágycseh várát és 63 falut. Itt halt meg 54 éves korában. Emlékét A diszeli Gyulaffy László Közművelődési Egyesület ápolja.

Irodalom: – MÉL – VÉL – Pákay Zsolt: Ráthoti Gyulaffy László élete. = TU., 1936. szeptember 13. – Takáts Sándor: Ráthoti Gy. L. In. Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp., 1922. – Koppány Tibor – Sági Károly: Csobánc. Bp. 1965. – Hangodi László: Csobánc és a Gyulaffyak. Tapolca, 1994. – Illés Mária: Gyulakeszi és csobánc története. Gyulakeszi, 1994. – Somogyi Győző: A hősök arcképcsarnoka. Bp. 1996. –

GYURMÁN HAJNALKA tanárnő

(Budapest, 1906. június 5. - Zsámbék, 1980-as évek )

Gyurmán Hajnalka Mária édesapja, majd nevelőapja is főgimnáziumi tanárok voltak a fővárosban. Iskoláit Budapesten végezte. A családi hagyományok alapján már gyermekkorban pedagógusnak készült. A Bp-i Ranolder Intézet tanítónőképzőjébe járt majd itt szerzett polgári iskolai tanárnői oklevelet 1929-ben a magyar nyelv és történelemtudományi szakcsoport tárgyaiban. Évekig nem tudott képesítésének megfelelően elhelyezkedni és mint állástalan diplomás magántanításból és különféle szükségmunkákból tartotta fenn magát. 1937-ben kinevezték a tapolcai Állami Polgári Leányiskolába óradíjas helyettes tanárnak. 1951-ig megszakítás nélkül itt, ill. a jogutód tapolcai Általános Leányiskolánál nevelősködött. Ekkor helyezték át az Általános Fiúiskola nevelőtestületébe. Nyugdíjazásáig, 1966. augusztus 31-ig itt, ill. a 3.sz. Általános Iskolánál volt alkalmazásban. Kiváló nevelőként tisztelték a városban. Egykori igazgatója jellemzése szerint „Alapos, elmélyült, sokoldalú, sokat látott és sokat olvasott művelt tanár. Máig is megtartotta hihetetlen lendületét és lelkesedését munkája iránt. Munkabírása szinte határtalan… Órái hangulatosak, mélyrehatóan maradandók, egy-egy órájára évek múlva is visszaemlékeznek tanítványai. Megdöbbent és meghökkent, lelkesít és kiábrándít, gúnyol és megszerettet történelmi és irodalmi óráin. Színes előadókészséggel, sokszor színészi átéléssel tanít, meglátszik, hogy maga is hiszi amit mond.” Részt vállalt az ipari tanulók és a felnőttek oktatásából is. Hosszú ideig volt osztályfőnök, munkálkodott a szakszervezeti mozgalomban, és a szakmai munkaközösségben. Magyar szakkörvezetői tevékenységét sokfelé példaként emlegették. Sikeres színielőadásokat szervezett és rendezett a fiatalok körében. Nyugdíjba vonulása után Zsámbékon telepedett le. Ott hunyt el.

Műveiből: – Éneklő ifjúság. = TL., 1939. április 1. – Felhívás Tapolcza társadalmához. = TL., 1939. május 20. – Mécs László Tapolcán. = TL., 1940. január 27. – Nevelésügyünk a légoltalom szolgálatában. = TV., 1940. február 24. – Munkában Tapolca asszonykatonái. = TV., 1940. május 4. – Nem jöttek el mindannyian ! = TL., 1940. május 4. –

Irodalom: – A Légoltalmi Liga filmes előadása. = TU., 1939. november 26. – Kinevezések. = TL., 1940. január 13. –