Tapolcai Életrajzi Lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Z

Találatok száma: 30

ECKHARDT ANTAL ének- és zenetanár, zeneszerző, karnagy

(Bécs, 1863. november 9. – Keszthely, 1932. október 18.)

Apja kitűnő katonakarmester volt. Zenei tanulmányait tízéves korától a bécsi konzervatóriumban végezte, ahol a világhírű Bruckner professzor tanítványa volt. Oklevelét 1878-ban szerezte meg. Pályáját, mint katonazenész kezdte. Másodkarmestere volt az 52-es bakák zenekarának. 1885-ben kilépett a katonai szolgálatból és a pécsi városi zenekarhoz szegődött. 1886-ban a pécsi színház karmestere lett. Az 1888-tól a pécsi püspöki tanítóképző intézet énektanítója, majd hegedűmestere, s egyúttal a Pécsi Dalkör és a Pécsi Dalárda karnagya volt. 1892-ben lett magyar állampolgár. 1900-ban Keszthelyen kántor lett. E feladatát 22 évig végezte. 1909-1919 között a keszthelyi premontrei gimnázium ének- és zenetanítója. A gimnáziumi ének- és zenekar emlékezetes sikereket ért el vezetése alatt. Keszthelyi működése során művészi színvonalra emelte a templomi zenét. Megalakította az Ének és Zene Egyletet, amelyben tömörítette a város zenei társadalmát. Orgona-tudománya szinte az egész Dunántúlon ismert volt. Szárnykürtre írt variációit a külföldi zenekarok is játszották. Operettjeivel (Ludas Matyi, Kétezeréves menyasszony, Szentmihályhegyi remete) nagy színpadi sikereket aratott. Ebben az időben kezdődött kapcsolata Tapolcával. 1925-ben zeneoktató tanfolyamot tartott Tapolcán. Nevéhez fűződik a tapolcai filharmonikus zenekar megalakítása, vezetése és a tapolcai leventezenekar megszervezése. A badacsonyi bányász dal- és zenekar is őt vallotta első tanítómesterének. Nagytehetségű muzsikus, a zenének élő rendkívül szerény ember volt. Azok közé az emberek közé tartozott, akik nem törekedtek lármás dicsőségre, a nagyközönség elismerésére. Csendesen, magába vonultan, csak a zenének élve dolgozott, sok zenekari mű (Concert Overture, Esti hangulat, stb.), oratórium, operett és dal maradt utána, amelyek Tapolcán is sikert hoztak számára. Keszthelyen temették.

Műveiből: – Öszhangzattan, átmenetek és preludiumok. 2. átd. kiadás. Pozsony, 1897. –

Irodalom: – Katolikus kántor választása Keszthelyen. = TV. 1900. február 11. – Kinevezés = TV. 1900. február 18. – N. Szabó Gyula: Zalaország 3. Zalaegerszeg, 1926. – A r. k.. gimn. ért. Keszthely, 1920. – Zeneoktató tanfolyam Tapolcán. = TU., 1925. július 12. – Filharmonikusok hangversenye. = TL.,1926. április 11. – Filharmonikusok estje. = TL., 1927.február 13. – Tapolcai Leventeegyesület hangversenye. = TU., 1931. november 15. – E.A. = T U. 1932. október 23. – Halálozás. = TL., 1932. október 22. – E.A. = Keszthelyi Hírlap, 1932. október 23. –

ECSÉNYI KÁROLY vasúti tisztviselő

(Tapolca, 1878. augusztus 26. – Tapolca, 1969. december 18.)

Apja Erhardt Károly a tapolcai csizmadia céh utolsó mestere volt. Édasanyja Nagy Zsófia. Irodasegédtisztként, majd tisztként hosszú ideig dolgozott a tapolcai vasútállomáson. Felesége 1901-ben a hegymagasi születésű Zsák Teréz lett. A mai Béke u. déli végén álló házban lakott. Hosszú ideig, mint a VOGE barátságos, tájékozott könyvtárosa szerzett megbecsülést. 1940. januárjában a képviselőtestület tagjává választották. A politikához azonban sem kedve, de emberi habitusa se fűzte. Szelíd természetű, jó modorú, segítőkész ember volt. Élete utolsó éveiben ismét a VOGE utódkönyvtárát, a Batsányi János Művelődési Központ gyűjteményét kezelte Sírja a régi köztemetőben van.

Irodalom: – Lovas – Tapolcza közönsége képviselőtestületet választott. = TL. – Tapolca új tanácsa. = TL., 1940. január 13. –

ÉDERER NÁNDOR nagytrafikos.

(Temesvár, 1860 körül. – Tapolca, 1925. körül)

Fiatalabb éveiben pénzügyi tiszt, majd főtiszt volt különböző erdélyi városokban. A századforduló utáni években feleségével, Hoffner Antóniával és leányával együtt költözött Temesvárról Tapolcára. Itt átvette Wolféktól, az addig mellékesen kezelt első tapolcai nagytrafik üzemeltetési jogát. Üzlete az egykori Cséby féle bolt helyén, a Cséby-ház nyugati végében volt. Ügyes üzletpolitikával annak jövedelmezőségét lényegesen meg tudta emelni. 1907-ben Anna leányát Keszler Aladár építőmester vette nőül. Kereskedelmi vállalkozását, felesége nevén 1912. május 29-én jegyezték be a megyei cégbíróságon – Dohánytőzsde tulajdonos – fő tevékenységi kör megjelöléssel. Sokak által kedvelt, kedélyes természetű ember volt, szívesen időzött a Tapolcai kaszinóban, oszlopos tagja, gyakori szóvivője volt az un. snórer társaságnak majd utódszervezetének a Rákóczi asztaltársaságnak. Halála után a tapolcai dohány-nagyárudát özvegye örökölte és 1933-évi haláláig kezelte. Sírja a régi temető I./1. sz. parcellájában található.

Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Halálozás. = TL., 1933. december 30. – Az évforduló… = TU., 1935. augusztus 25. –

EGERVÁRY (ERHARDT) LAJOS erdőszámtanácsos, adóhivatalnok

( Tapolca, 1888. – ? )

Elemi és polgári iskolába Tapolcán járt, a gimnáziumot Zalaegerszegen végezte. Első munkahelye a földművelésügyi minisztérium számvevősége volt. Ezután Máramarosban az erdészetnél dolgozott m. kir. erdőszámtanácsosként. Az első világháborúban háromévi gyalogos, majd repülőtiszti frontszolgálat után egészségi okokból tartalékos főhadnagyként leszerelték. Az őszirózsás forradalom idején Tapolcán ő szervezte meg a nemzetőrséget és parancsnoka is ő lett. 1920-ban visszament korábbi munkahelyére a földművelésügyi minisztériumba, majd innen Szekszárdra helyezték az FM faértékesítő kirendeltségéhez. 1922. júliusától erdőszámvevőségi tanácsosként állami szolgálatban dolgozott. 1923-ban, a háborúban szerzett betegsége miatt nyugalomba vonult. Hazaköltözött Tapolcára, ahol előbb malomellenőr, majd 1925-től a forgalmi adóhivatal főnöke lett. E beosztásban sikeresen dolgozott 1935-ig, amikor a hivatal központosításával Zalaegerszegre került. Életének későbbi szakasza ismeretlen előttünk. Szenvedélyes természetjáró volt. Felkutatta a vidék elhanyagolt természeti szépségeit és kijelöltette az oda vezető turistautakat. 1932 májusában a Magyar Turista Egyesület Balatoni Osztálya első ügyvezető elnökének választotta.

Irodalom: – Z.vm.ism. – Kinevezés. = TU., 1922. július 16. – Megalakult a Magyar Turista Egyesület Balatoni osztálya. = TU., 1932. május 8. – Áthelyezés a pénzügynél. = TU., 1932. július 31. – Áthelyezés – kinevezés. = TU., 1932. december 18. – A Turista Egyesület közgyűlése. = TU., 1933. április 9. – Forgalmi adóhivatalok összevonása = TL. 1933. december 9. – Névmagyarosítás. = TU., 1934. április 22. – Turistaság. = TU., 1934. május 6. – Eltávozás. = TU., 1935. március 10. – E. L. távozása. = TU., 1935. március 17. –

EGYED BÉLA dr. sebész főorvos

(Jolsva, 1943. – Tapolca, 2002. január 21.)

Szülei a Felvidékről települtek át Tapolcára. Apja rendőr volt, édesanyja Tapolca újbóli várossá avatása előtt 1964-1966 között tanácselnök. Itt járt általános iskolába, majd gimnáziumba is. 1961-ban érettségizett. Pécsre került az Orvostudományi Egyetemre, ahol 1967-ben avatták orvossá. Mindjárt hazajött és haláláig a tapolcai kórházban dolgozott. Családot alapított, munkáját mindvégig csendes elhivatottsággal végezte. Az 1970-es évek elején sebész szakorvosi képesítést szerzett. A közel harmincöt évi szolgálat alatt, amelynek nagy részét a műtőasztal mellett töltötte, sok ezer betegén segített, adott reményt, egészséget, életkedvet. Utolsó éveiben már gyógyíthatatlan betegségével küszködött, de orvosi esküjéhez híven mindvégig gyógyító munkájára koncentrált. 59 évesen hunyt el. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van.

Irodalom: – E. B. őrségei. = Napló, 1986. október 11. – Gyászjelentés. = Napló, 2002. január 28. – Sáry Gyula: Nekrológ. = Új Tapolcai Újság, 2002. január –

EGYED BÉLÁNÉ V.B.-elnök, tanácselnök

( ? , 1924. – Tapolca, 1993. )

1964. április 1. – 1966. március 31. között tanácselnök volt Tapolcán. Tapolca várossá alakulásakor e tisztében dr. Varga Kálmánné váltotta fel. Ekkor a városi pártbizottságra nevezték ki, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. A tapolcai régi köztemetőben férje és fia mellett nyugszik.

Irodalom: – Fejes –

EGYED LAJOS dr. esperes, plébános

(Diszel, 1906. május 2. – ? )

Tapolcán a polgári fiúiskola jeles tanulója volt. A gimnáziumot Veszprémben végezte el. 1926-ban érettségizett, a teológiát 1926-27-ben Veszprémben, 1927-31-ig Budapesten hallgatta. Pappá szentelték 1931. június 21-én. Káplán lett Zalamerenyén, majd Dégen. Adminisztrátor Lajoskomáromban, káplán Devecserben, 1933-tól karkáplán Veszprémben. Itt újjászervezte az Építőmunkások Egyletét. Ezután szemináriumi tanulmányi felügyelő, a filozófia helyettes tanára. Szentszéki ügyvéd, a Tanítók Fegyelmi Tanácsának ügyésze, majd bírája 1935-től. Még ez évben a szentírástudomány tanára, szemináriumi aligazgató. A Szívgárda vezetője és az egyházmegyei Oltáregylet igazgatója. 1942-től szentszéki bíró. 1945 április 12-től plébános Karádon, majd kerületi esperes. 1963 május 18-tól zsinati vizsgáztató. 1969. november 13-tól Veszprémi kanonok és plébános a Szent Mihály plébánián. 1970. október 23-tól kötelékvédő. Doktori disszertációját az „Akaratnevelés és hitoktatás.” címmel írta meg.

Műveiből: – A Szentírás idézettára. Bp., 1940. – Szent János: Jelenések könyve. [Kézirat] –

Irodalom: – Gulyás – Pfeiffer – Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. I. Abaliget, 1992. –

EIBENSCHÜTZ ADOLF kávés, szállodás

( Kővágóörs, 1857. – Tapolca, 1926. február 11.)

Családi legendáriumuk szerint őseik Szászországból települtek Magyarországra, és Kővágóörsön telepedtek le. Szülei az 1860-as évek végén kértek és kaptak letelepedési engedélyt Tapolcán. Mint a legtöbb zsidó család, ők is szatócsként kezdték itteni életüket. Mindenfélével kereskedtek, ügyesen gazdálkodtak, és szívós munkával évről-évre többet tudtak felmutatni. Az 1884. nyarán kelt cégbejegyzés szerint fűszer, só és lisztkereskedőként működtette vállalkozását. 1898-ban pl. vasgálicot kínál a szőlők és gyümölcsfák levélklorózisa ellen, az „Első Magyar szabadalmazott peronospora és Oidiumszer-gyár” néven emlegetett kis üzeméből pedig permetezőszert. Boltját 1901. év végén eladta Popper Gyulának, házát pedig Pirity József festő és mázoló mesternek. Szép szőlőt telepített a Szent György-hegy immunis homoktalajú északi részén. Szülei halála után az 1890-es évek elején megvásárolta a mai Batsányi utcai rendelőintézet helyén állt épületet, benne „a 28 év óta rendkívüli látogatottságnak örvendő” un. Wolf-féle kávéházzal és abban, 1895-ben vendéglőt nyitott. Tágas étterme, jó konyhája révén népszerűvé vált és különféle rendezvények színhelye lett. Egy időben un. „heringlakomáiról” lett nevezetes, de pl. vándor fogászok rendeléseinek is helyet adott. Pl. 1907-ben itt alakult meg újra a Kaszinó Egyesület, itt tartotta összejöveteleit a Rákóczi Asztaltársaság. Az utazó színtársulatok is a nagyteremben felállított színpadon adták elő darabjaikat, de vándorfogászok és fényképészek is működtek itt. Sokat adott a vendéglő korszerűsítésére. 1903-ban itt vezették be először az acetylén-világítást. 1910-ben a vendéglő átépítésével és emeletesre való bővítésével karácsonyra elkészült a tizenegy szobás szálloda és kávéház, amely a szomszéd Pannóniával és a Dienes szállóval együtt biztosította azt a vendéglátó kapacitást és legendás színvonalat, amelyről Tapolcát messze földről is emlegették. Francia és magyar menükkel szolgáló vendéglője színvonalához hozzájárultak kitűnő borai, melyek révfülöpi szőlészetében termettek. A megyei cégbíróság nyilvántartása szerint 1921-től bizományosi tevékenységgel is kísérletezett. Munkájának és családjának élt, és a közéletre kevés ideje maradt. 1895-ben a tanonciskola ellenőrzése céljából létrehozott hattagú iparhatósági bizottság elnökévé választották. Az 1910-es években részt vett a zalaegerszegi esküdtbíróság munkájában. Élete utolsó éveiben már sokat betegeskedett. 1928-ban már kereskedését is megszűntette. 68 éves korában májzsugor miatt bekövetkezett halála után felesége, Lázár Debora vezette az üzletet tovább.

Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története.[Kézirat] Tapolca, 1991. – A Wolf-kávéház gazdát cserél. – Szőlőkultúra a Szent-György-hegyen. = TV., 1899. augusztus 13. – Első Magyar szabadalmaztatott peronospora és Oidiumszer-gyár Tapolczán. = TV., 1901. április 7. – Üzletátvétel. = TV., 1901. december 15. – Megalakult a kaszinó egyesület. = TL., 1907. december 1. – Szilveszter-estély. = TL., 1908. január 5. – Építkezés Tapolcán. = TL., 1911. január 15. – Esküdtszéki tagok. = TL., 1912. február 4. – E.A.+ = TL., 1926. február 14. – „Eibenschützné mindenért kárpótolt…” = TL., 1931. április 4. –

EISENBERGER GÉZA főrabbi

(Batrovci, 1892. április 28. – Mauthausen, 1944. )

A Szerém vármegyei sokgyermekes szegény zsidó család alsó iskoláit szülőhelyén járta ki. Érettségi után 1909-től a budapesti rabbiképzőben tanult és ott 1919-ben végzett. A papi pályát Budapesten kezdte, mint óraadó vallástanár. 1920-ban vallástanárként Szegeden teljesített szolgálatot. 192l-ben Tapolcán rabbinak választották. Itt jól hasznosította hittanári gyakorlatát. „… lelkiismeretes, odaadó és buzgó munkájával nagyban hozzájárult a sikeres iskolai oktatás nívójának emeléséhez s konciliáns magatartásával kivívta a kartársak és a társadalom becsülését s tanítványainak szeretetét.” – írták róla a polgári iskola értesítőjében. A tapolcai hitközség ötévi szolgálata után 1926 márciusában, az ország egyik legnagyobb kerületi hitközségéhez Gödöllőre hívták, ahol főrabbiként szolgált. Itt közéleti tevékenysége is kiteljesedett. Számos egyházi vonatkozású szakcikket publikált. Hívei, ismerősei többször visszahívták Tapolcára, rendszerint valamilyen előadás megtartására. A holokauszt végzete őt is elérte. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták és Mauthausenből már nem tért haza.

Műveiből: – Imák a frigyszekrény előtt. Tapolca, 1923. – Réti Ferencné: Chanukai álom. [Előszó] Bp. 1939. –

Irodalom: – Gulyás – MTáL – MZSL – VÉL – A Krajczáregylet I. kulturestje a Pannónia kistermében. = TL. 1936. október 24. – Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbi Képző Intézet 50 éves jubileumára. 1877-1927. Bp. 1927. – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat.] Tapolca, 1991. – Tóth József: A tapolcai zsidóság vázlatos története és szerepe a város életében. Tapolca, 1994. –

ÉLIÁS FERENC párttitkár, rendőr főkapitány

(Tapolca, 1918. július 14. – Győr, 1987. május 25.)

Azonos nevű apja Tapolcán földműves volt, édesanyja Dér Mária. Tapolcán gyerekeskedett, a polgári fiúiskola – melynek egyik legkiválóbb tanulója volt – elvégzése után a villanyszerelő szakmát tanulta ki. Katonaidejét a tapolcai repülőtéren szolgálta le, ahol rádiótávírász kiképzést kapott. Leszerelése után postai szolgálatba lépett. Tanfolyamok elvégzése után posta segédtiszti fokozatba sorolták. A Magyar Királyi Posta Központi Rádiófelügyelősége állományába került és több állomáshelyen is dolgozott. A háború alatt, 1941 év végén, a kolozsvári repülőtéren kapott iránymérő rádiótávírászi beosztást. A háború alatt főleg az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után baloldali kapcsolatokat keresett. A front mozgása elől Tapolcára majd Pápára ment. Itt megakadályozta, hogy a nyilas híradótisztek leszereljék, és Németországba vigyék a légi-forgalomban nélkülözhetetlen iránymérő rádióállomást. A nyilasok katonai behívó parancsának nem tett eleget, Tapolcán és környékén bujkált. Kapcsolatokat keresett a Magyar Kommunista Párt és a szovjet hadsereg felé. 1945. április 6-án lépett be a pártba, Gémes Károllyal együtt rögtön hozzálátott a tapolcai és környékbeli pártszervezetek létrehozásának. Ez időre fizetés-nélküli szabadságot kért munkáltatójától a Magyar Posta Központi Rádiófelügyelőségtől. Tagja lett a Nemzeti Bizottságnak és a községi önkormányzatnak, a kórház bizottságban dolgozott, részt vett a sportélet újjászervezésében. Korrekt, részrehajlásra nem hajlamos embernek ismerték ezért az SZDP és a parasztpárt tapolcai szervezetei is őt javasolták a tapolcai járás rendőrparancsnoki posztjára. „Éliás Ferenc szerény ember aki sohasem vágyódott rangok és megtiszteltetések után de a mai állapotok megkövetelik, hogy őt olyan pozícióba emeljék amelyben a legteljesebb mértékben tudja érvényesíteni tudását, erélyességét.” Erre rövidesen alkalma nyílott, amikor 1945. júniusában a Kommunista Párt révfülöpi szervezetében tapasztalt törvénytelenségeket leleplezte. 1945. októberében a novai járás rendőrkapitányává nevezték ki főhadnagyi rendfokozattal, majd különböző járási kapitányságoknál volt vezető. 1948. júniusában történt pártegyesítés után egy ideig ő lett a MDP tapolcai községi szervezetének függetlenített titkára. 1950-ben Győrbe helyezték. Először Megyei Rendőrkapitányság tulajdonvédelmi osztályvezetője lett, majd 1954 júliusában a rendőrkapitány helyettese lett őrnagyi rangban. Az 1956-os forradalom kezdetétől részt vett a Győri Nemzeti Tanács munkájában és szerepe volt a Nemzetőrség majd a Nemzeti Forradalmi Tanács felállításában a forradalom tisztaságának megóvásában. Ő lett a kapitányság vezetője és e minőségben több fontos intézkedést kezdeményezett. November 4-e után is vállalta tetteit és nézeteit, 1957. január 2-án állásából felfüggesztették, majd elbocsátották a rendőrségtől. Ezután a Vagongyár villanyszerelőjeként dolgozott. 1957 májusában letartóztatták, majd a Katonai Bíróság 8 évi börtönnel sújtotta. Szabadulása után Győrben élt, az ÉDÁSZ-nál elektrikusként dolgozott nyugdíjazásáig. 69 évesen hunyt el. Sírja Győrben található. Halála után rehabilitálták és poszthumusz rendőr-alezredessé léptették elő.

Irodalom: – Győri tanulmányok. 18. Dokumentumgyűjtemény. Győr 1956 II. Győr, – A tapolczai polgári fiúiskola legkiválóbb tanulói az 1929–30. tanévben. = TL., 1930. június 28. – Megalakult a községi önkormányzat. = Szabad Élet, 1945. július 28. – Vádbeszéd a mosonmagyaróvári bűnperben. = Kisalföld, 1957. június 5. – Veress D. Csaba: Adalékok Tapolca történetéhez. (1944-1956). Tapolca, 1989. – É. F. = TL., 2001., október 26. –

EMRESZ KÁROLY dr. tanár

( Nagytapolcsány, 1913. június 4. – Sopron, 1984. június 27.)

Elemi és középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte el. Érettségit a szombathelyi Faludi Ferenc Reáliskolában tett 1931-ben. Egyéves tényleges katonai szolgálata után 1932. szeptemberében beiratkozott a szegedi Ferencz József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karára. Tanári alapvizsgát 1934.májusában, szakvizsgát pedig 1936. májusában tett földrajz és történelem szaktárgyakból. Ugyanitt teljesítette a doktori szigorlatot. Ez időben sokat foglalkozott a Tapolca környéki táj kialakulás-történetével, földrajzi vonatkozásaival. Sokat járt vidékünkön, számos tapolcaihoz baráti szálak fűzték. Terepbejárásai nyomán elkészítette a Tapolcai-medence tájföldrajzi kismonográfiáját, amely mindmáig keveset vesztett érvényességéből. Tanári pályája kezdetén 1938-40-ig Fülöpszállás, Nyírbátor, Szobránc, Técső voltak állomásai, melyeket időnként tényleges katonai szolgálat váltott fel. Részt vett Felvidék és Erdély visszacsatolásában. 1941-1944-ig a Soproni Hadapródiskola tényleges állományú földrajz és történelem szakos tanára századosi rangban. 1944-ben a Nagyváradi Hadapródiskolához helyezték és oroszországi harctéri szolgálatra küldték. Ezt németországi csapattesti kitelepítés követte, majd amerikai fogság 1946 májusáig. Haza érve Sopronban kap tanári állást. 1950-től a Berzsenyi Gimnázium tanára, haláláig, mert nyugdíjas éveiben is tanított a dolgozók gimnáziumában. A humán tudományok minden ágában járatos, sokrétű érdeklődésű, lexikális tudású ember volt. Tudományos, pedagógiai és társadalmi tevékenysége áthatotta egész életét. Sokat foglalkozott Sopron helytörténetével, és a gimnázium történetével. 1965-ben elindította a Berzsenyi Híradót, mint diáklapot. Pedagógiai tanulmányai a Földrajz Tanítása, a Földrajzi Értesítő, és a Történelem tanítása c. lapokban találhatók. Fordított a Soproni Egyetemnek és a Sopronhorpácsi Kutató Intézetnek. A soproni evangélikus temetőben kopjafa jelzi sírját.

Műveiből: – A tapolcai medence. Tájföldrajzi tanulmány. Szeged, 1937. –

Irodalom: – A Tapolcai Medence. = TL. 1937. augusztus 7. –

EMSZT KÁLMÁN vegyész

(Mezőtúr, 1873. július 10. – Budapest, 1957. április 8.)

Budapesten járt egyetemre, ahol gyógyszerészi és gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. 1895-től 1900-ig a budapestii tudományegyetem II. kémiai intézetének tanára. 1900-tól a Földtani Intézetben vegyész. Itt töltött 35 évi szolgálata alatt előbb fővegyész, laboratóriumvezető, majd főgeológus végül az intézet kísérletügyi főigazgatója lett. Nyugdíjba megy, de tudományos munkásságát továbbra is az intézet kötelékében végzi. 1942-ig tagja volt a Mérnöki Tanácsnak. Kiváló elemző vegyész volt. Munkásságának legjelentősebb részét is e területen végezte. Bekapcsolódott a Balaton tudományos tanulmányozásának programjába és itt több mint száz részletes elemzéssel járult hozzá Balaton fenékiszapja kémiai viszonyainak tisztázásához. Kiemelkedőt alkotott a hazai – benne a Tapolca környéki – tőzegtelepek részletes analízisével, a gyógyvizek sokoldalú vegyelemzésével és kőzetelemzéseivel.

Műveiből: – A Balaton fenékiszapjának és altalajának chemiai alkata. = A BTTE. I. köt. 1. rész. Függelék. 1905. – Magyarország tőzegtelepei. = Magy. Mérnök és Építészegylet Közlönye. 1911. 10-11. sz. – A kékkúti Theodóra forrás kémiai elemzésének eredményei. = Hidr. Közl. 1924-1926. 11. –

Irodalom: – Csajághy Gábor: Emszt Kálmán emlékezete. = Földtani Közlöny, 1958. l. sz. l-4 p. - Gulyás 6. köt. – VMÉL. 1998. 143 p. –

ENGELBRECHT KÁROLY szőlész

( Bábolna, 1860. május 10. – Budapest, 1903. január 16.)

Fiatalon elhunyt állatorvos apja az arab lovak legkiválóbb szakértője volt. Az árván maradt fiú a nagykanizsai és a keszthelyi főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a keszthelyi Gazdasági Tanintézetet. A Festetics uradalomban gyakornokoskodott, főleg a szőlőkben dolgozott. 1880-ban az érdiószegi középfokú vincellérképezde segédtanára lett. 1883-ban a pozsonyi szőlészeti és kertészeti szakiskola igazgatójává nevezték ki. 1884-ben itt alapította és szerkesztette a Winzer Zeitung c. szaklapot, majd rövidesen annak magyar nyelvű változatát Szőlőmívesek Lapja címmel. Később egy ideig a Borászati Lapokat is szerkesztette. 1889-ben a szakminisztérium borászati és filoxéraügyi osztályára került az országos méretű küzdelem irányítására. Ellátta az Országos Központi Mintapince felügyeletét és itt megvalósította a pincemesterek gyakorlati képzését. 1893-tól központi szőlészeti-borászati felügyelővé nevezték ki. Ekkor került vidékünkre. Révfülöpi mintaszőlőjét sok érdeklődő kereste fel tanácsért, oltványszőlő gyűjteménye páratlanvolt az egész országban. 1901-ben királyi tanácsossá nevezték ki. A Felsőbb Szőlő és Borgazdasági Tanfolyam hallgatói tavaszonként az ő révfülöpi szőlőjében sajátították el a metszés mesteri fogásait. Sokat volt Tapolcán. Bábáskodott a tapolcai vincellériskola megalapításánál és későbbi működését is segítette tanácsaival. A megfeszített munka megrontotta egészségét. Fiatalon, 43 évesen halt meg. A tapolcai sajtó őszinte fájdalommal búcsúztatta.

Műveiből: – A szőlőoltványok metszéséről a Dezeimeris-féle metszési elmélettel. Bp. 1895. – Szőlő és borgazdaság. Bp. 1897. – Útmutatás a szőlőmívelésre különös tekintettel a phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló 1896.V.t.cz. végrehajtására. Bp.1898. – A szőlő metszéséről. In. Gazdatanácsadó. Tapolca, 1938. – A „fülöpi” szőlőhegy. [1887.] = Villa Filip, 2002. 1. sz. –

Irodalom: – Gulyás – Szinnyei – Pallas – Révai – MAÉL – MNL – UMÉL – ZÉL – Előléptetés = TV. 1901. április 14. – Drucker Jenő: E K. = BL. 1903. – Halálozás. = TL., 1903. január 18. – E K. + = TL. 1903. január 25. –

ENGELHARDT FERENC esperes, plébános

(Székesfehérvár, 1878. január 8. – Veszprém, 1956. május 21.)

A gimnáziumot szülőhelyén végezte el, a cisztercieknél érettségizett. A veszprémi papi szemináriumba 1894-ben vették fel. A teológiát Veszprémben 1895-98-ig, majd Bécsben a Pazmaneum növendékeként 1898-1900-ig tanulta. Szigorlatát szentírástudományból teljesítette. Pappá szentelték 1900. július 14-én. Szolgálatát káplánként kezdte Ugodon 1900 szeptemberétől, majd Murakereszturon 1901. február 1-től. Szemináriumi tanulmányi felügyelő és a szentírástudomány helyettes tanára Veszprémben 1904. július 1-től. Ezután tanító-képezdei igazgató és hitoktató az Angolkisasszonyok Intézeténél 1907. január 1-től. Zsinati vizsgát tett 1909. december 30-án. Helyettes szentszéki biró 1908-tól, középiskolai hittanár 1910-től. 1918-ban zsinati vizsgálóvá nevezték ki. Tapolcára helyezik plébánosnak 1919. július 28-tól, ahol 1935-ig teljesít szolgálatot. Tapolcán consultor- (tanácsos) plébános 1919-ben és 1923-ban, kerületi esperes és tanfelügyelő 1930-tól. 57 éves korában veszprémi kanonok 1935-től, egyházmegyei főtanfelügyelő és zalai főesperes 1935-től. 1936-tól újra szentszéki bíró, 1937-től pedig a polgári iskolák és tanítóképzők egyházmegyei főtanfelügyelője. 1937-től székesegyházi főesperes és hantai prépost.. Őrkanonok 1943-tól, éneklő kanonok, szentszéki elnök és pápai prelátus 1946. március 25-től. Olvasókanonok 1949-től. Tizenhat évi tapolcai működését a sokoldalú, szelíden következetes munkálkodás jellemezte. Egyházában buzgó hitéletet teremtett. Tudományos felkészültséggel és jó pedagógiai érzékkel segítette az egyház irányítása alatt működő egyesületeket. Dr. Deák Jenő igazgatása idején 13 évig elnökként irányította a kórházi bizottság munkáját. Politikai szerepvállalásaiban mérsékelt, konzervatív volt. 1935-ben elnöke lett Esterházy Móric Keresztény Gazdasági és Szociális Pártja tapolcai szervezetének. Tagja volt a Balatoni Társaságnak. Szociális érzéke legendás volt. A tapolcai közvéleményt fejezte ki a korabeli sajtó, amikor róla írta: „Megszokta a szegénységet a maga otthonában, de nem tudta nézni a sorsuktól sújtottaknál.”

Műveiből: – Ünnepi beszéd. = TU., 1920.december 19. – Majd a történelem ítél! = TU., 1921. november 20. – Népünnepély előtt. = TU. 1928. május 25. – Karácsonyi bazár. = TU., 1928. december 2. – Plébánia-templomunk. = TU., 1930. május 11. –

Irodalom: – Z.vm.ism. – Pfeiffer – BÉ.1921. – (Jubileum.) = TU., 1925. július 19. – 50 esztendő…. = TU., 1928. január 6. – Tízéves jubileum = TU. 1929. június 30. – Új esperes. = TU., 1930. november 16. – Képviselőtestületi tagok választása. = TU., 1930. december 21. – A KGSZP szervetzete. = TU., 1935. március 17. – E.F. = TU., 1935. június 23. – Kanonoki beiktatás. = TU., 1935. július 7. – E. F. kanonok búcsúja. = TU., 1935. július 14. – E.F. 60 éves. = TU.,1938. január 16. – Előléptetések a székeskáptalanban. = TL., 1942. május 9. –

EŐRY ERNŐ bognármester

(Zalagyömörő, 1869. május 28. – Tapolca, 1955. április 19.)

A nagy múltú Eőry család ősei 1673-ban I. Lipóttól kapták nemességüket. A család alapítói a Győr-Sopron-Moson megyei Szany, ill. az egykor Vas megyei Felsőőr (ma Oberwart) településekről származtak. Innen van az Eőryek felsőeőri és szanyiőri előneve. A leszármazottak jelentős része Tapolca környékén telepedett meg. Szülei Eőry Gábor és Kozári Alojzia. Eőry Ernő iskoláit Gyulakesziben, a szakképzettséget Budapesten szerezte meg az un. Technológián. Ezután lépett bognáripari pályára. Végigjárva a szakma gyakorlati elsajátításának lépcsőfokait, Budapesten, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Győrben és Bécsben dolgozott. 1900-ban önállósította magát Gyulakesziben. 1913-ban Tapolcán alapította meg bognárműhelyét, amely felölelte iparának minden ágát. Családot alapított, elvette a húsz évvel fiatalabb alsóiszkázi Varga Annát, és bekapcsolódott a város közéletébe. Egy időben az Ipartestület alelnökévé választották, majd pénztárosa lett. Elöljárója volt a Katolikus Olvasókörnek. Volt képviselőtestületi tag és községi bíró is. Szavatartó, kiváló iparosember hírében állt. A tapolcai temetőben nyugszik.

Irodalom: – Békássy – Virilista bizottsági tagok 1912-re. = TL., 1911. november 5. – A járási ipartestület közgyűlése. = TL., 1930. április 12. – A polgárság bizalma. = TL., 1939. december 30. –

EŐRY VILMOS gyógyszerész, városbíró

(Csopak, 1884. október 27. – Budapest, 1957. november 4.)

Győrben érettségizett, majd 1903-tól Szombathelyen volt gyógyszerész-segéd. A gyógyszerészi oklevelet 1909-ben szerezte meg. Budapesten. 1910-ben Sárváron telepedett le és a következő évben megnyitotta a „Megváltóhoz” címzett gyógyszertárát. Az első világháború idején szervezte a város szociális feladatait. 1918-ban Sárváron megszervezte a keresztényszocialista pártot, amelynek elnöke lett. A nemzetgyűlési választások idején a Huszár Károly-párt elnökévé választották. 1921-ben cserkészcsapatot alapított és vezetett. 1924-ben kormánytanácsossá nevezték ki. 1927-ben megalapította a Sárvári Hírlapot, melynek kiadója és felelős szerkesztője is volt. Tagja volt Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, a város képviselő testületének, szerkesztőbizottsági tagja a Vidéki Orvosok és Gyógyszerészek Lapjának. 1930-1939 között Sárvár városbírója volt. Érdemei elismeréséül kormánytanácsosi címet kapott. A háborúban leégett a városháza földszintjén lévő gyógyszertára és lakása. Újjáépített gyógyszertárát 1947-ben nyitotta meg, amit 1950-ben államosítottak. Lakását is el kellet hagynia. Csopakra költözött és haláláig beosztott gyógyszerészként dolgozott Veszprémben, Balatonfüreden és gyakran Tapolcán. Az öreg gyógyszerész kedves arcvonásaira, szakszerűségére és szolgálatkészségére még ma is emlékeznek az idősebb tapolcaiak. A régi csopaki temetőben nyugszik.

Irodalom: – KMKA – MTáL – Vasmegyei fejek. Szombathely, 1930. – Lakatné Mester Éva: Eőry Vilmos gyógyszerész, városbíró. = Honismereti Híradó, 1990. 2. sz. – Urbán László: Hatvanéves a vár melletti park. = Sárvári Hírlap, 1991. 17. sz. – Gyászjelentés, 1957. november 6. –

ERDÉLYI NÁNDOR hentesmester

(Tapolca, 1880. november 2. – Tapolca, 1957. )

A tapolcai polgári fiúiskola elvégzése után tanulta ki a hentes és mészáros mesterséget. Közben a világháború utolsó éveiben még katonáskodott is. Tizedesként szerelt le. 1920-ban önállósította magát. Iparát fokozatosan fejlesztette és rövidesen már két segéddel dolgozott. Megnősült és három gyermeket nevelt. Margit leánya később Szanyi Antal kereskedő felesége lett. A két háború között megbecsült tagja volt a tapolcai iparos társadalomnak. Választmányi tagja volt az Ipartestületnek. Tagja a tapolcai Kaszinónak. 77 éves korában hunyt el. Sírja a régi köztemetőben van.

Irodalom: – Z. vm. ism. –

ERDÉLYI PÁL kereskedő

(Noszlop, 1873. – ? , ?)

Feleségével, a külsővati születésű Kálmán Etellel együtt költözött Tapolcára. 1903 januárjában átvette Lessner Ferenc Fő utcai vaskereskedését, azt átalakítva, kibővítve tovább működtette. 1903. március 21-én vas- és gépkereskedelmi vállalkozását bejegyeztette a Zala megyei Cégbíróságon. Gazdasági gépkínálata, épületvasalási árucikkei jelentősnek számítottak. A kereskedés cégbírósági bejegyzését 1927. december 18-án szüntették meg.

Irodalom: – ZML cégjegyzék – E. P. = TL. 1903. január 11. – E. P. = TL.,,1903. március 15. – E. P gép- és vaskereskedése. = TL. 1904. május 15. – Non plus ultra. = TL. 1908. július 15. –

ERDŐS LAJOS sportvezető

(Karcag, 1917. szeptember 7. – Tapolca, 2000. július 23.)

Az elemi iskola elvégzése után a karcagi Nagykun Református Gimnáziumban tanult és érettségizett 1938-ban. A karcagi Hangya Szövetkezetnél lett kereskedelmi gyakornok, amely során kereskedői képesítést szerzett. A következő években a budapesti Hangya központban dolgozott. Közben, 1939-1942 között teljesítette kötelező katonai szolgálatát. 1944 őszén tartalékos katonai szolgálatra hívták be, amely során részt vett a dunántúli védelmi harcokban. 1945. januárjában Győrnél orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1948. augusztusában került haza. Ekkor a karcagi Földműves Szövetkezetnél helyezkedett el, előbb mint boltvezető, később mint áruház igazgató. Rövidesen a jászberényi Szövetkezeti Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója lett. Munkája mellett mérlegképes könyvelői képesítést szerzett. 1958-ban a jászfényszarui „Lehel kürt” tsz-be hívták főkönyvelőnek. Itt 1979-évi nyugdíjazásáig dolgozott. Megözvegyülése után Tapolcára költözött. Itt azonnal bekapcsolódott a város sportéletébe. Erre ösztönözte, hogy fiatal korától rendszeresen és versenyszerűen sportolt. A budapesti Hangya NB II.-es csapatában futballozott, pingpongozott és röplabdázott, az FTC-ben atletizált Tapolcán megalakította az asztalitenisz szakosztályt, majd a röplabda szakosztályt. Különösen a röplabda csapat volt eredményes, hiszen a kezdeti évek után, egészen 1995-ig, a sportág támogatásának megszűntéig az NB II. élcsoportjában játszottak. Szakosztályvezetői és edzői munkája egyaránt eredményes volt. 1988-tól a tapolcai BSE vívószakosztályában tevékenykedett. Munkáját sok elismerés övezte. 2000 márciusában Tapolcai Testnevelési és Sport-kitüntetést kapott. A sport mellet minden területen lehetett önzetlenül segítő munkájára számítani. Csaknem három évtizedet dolgozott népi ellenőrként. 83 évesen hunyt el. Karcagon temették.

ERDŐS (GRÜNBAUM) FERENC

(Tapolca, 1876. július 26. – ?, ? )

Apja Grünbaum Károly kovácsmester volt Lesencefaluban, majd Tapolcán. Anyja Gróf Mária. A szülők 1872-ben már Tapolcán kötöttek házasságot és itt született két fiuk, Ferenc és Sándor. A gyermekeik vezetéknevét 1903-banbelügyminiszteri engedéllyel Erdősre magyarosították. Kereskedelmi képesítést szerzett, de többféle foglalkozással próbálkozott. Az I. világháború előtti években hatóságilag engedélyezett jelzálog pénzkölcsön közvetítő ügynökséget működtetett.

Irodalom: – Györe – Névmagyarosítás = TL. 1903. június 14. – E. F. = TL. 1908. június 21. –

ERHARDT JÓZSEF cipész

(Tapolca, 1874. november 10. – Tapolca, ? )

Apja Erhardt Károly céhes iparos-mester, édesanyja Nagy Zsófia. Elemi iskoláinak elvégzése után cipésztanonc lett. Az inaséveket apja csizmadia-műhelyében töltötte, majd Hoffmann Mórnál lett cipészsegéd. A megfelelő gyakorlat megszerzése után 1901 májusában innen kilépve önállósította magát és övz. Tenke Józsefné házában műhelyt és „czipész-üzletet” nyitott. Üzlete bejáratása után 1903. február 21-én megnősült. Kovács Anna szakácsnő lett a felesége. Itt születtek gyerekei, pl. 1904-ben József, 1911-ben Lajos, aki középiskolai tanár és intézményvezető lett Sümegen.

Műveiből: – „Iparos ifjak” –

Irodalom: – Van szerencsém = TV. 1901. május 26. – Újonnan berendezett = TV., 1901. június 23. –

ERHARDT KÁROLY id. csizmadia-mester

( ? , 1846. – Tapolca, 1928. február 28.)

Szülei Erhadt Ferenc és Menyhárt Terézia. A mesterséget még a kiegyezés előtt, a céhes időkben szerezte, sőt hosszabb ideig, egészen a céhek felszámolásáig ő volt a tapolcai csizmadia céh utolsó mestere. Míves munkái révén jó hírnevet vívott ki magának. Felesége Nagy Zsófia volt. Fiait taníttatta, egyik vasúti tiszt, a másik tanár lett a sümegi gimnáziumban. A cipész szakmában József fia követte. Köztiszteletben álló iparosként életének 82 évében halt meg.

Irodalom: – Halálozás. = TU., 1928. március 2. –

ERHARDT LAJOS középiskolai tanár, igazgató

(Tapolca, 1911. május 29. – Sümeg, 1976. január )

Szülei Erhardt József cipész és Kovács Anna. A tapolcai alapiskola elvégzése után a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban érettségizett 1929.-ben. Budapesten 1935.-ben szerzett matematika–fizika szakon középiskolai tanári oklevelet. 1935-1941. között a hatvani gimnáziumban kisegítő tanárként szolgált. 1941-től, 1971.-ig – nyugalomba vonulásáig – a sümegi gimnázium tanáraként működött. 1949-1950-ben a fiúdiákotthon igazgatója. 1951.-től 1956.-ig a gimnázium épületében működő 2. sz. Magasépítőipari Technikum igazgatója volt. 1956.-tól, 1967.-ig matematika-fizika szakos tanárként, 1967.-től a gimnázium igazgatóhelyetteseként tevékenykedett. „Nyugodt természetű, derűs egyéniségű pedagógus volt, aki tanítványaival meg tudta kedveltetni tantárgyait, nemes egyszerűséggel érzékeltette és értette meg a legbonyolultabb összefüggéseket is. Igaz emberségével, példamutató munkaszeretetével kivívta kartársai szeretetét, megbecsülését.” Szakmai-pedagógiai kérdések mellett érdekelték a társadalmi politikai kérdések is. Néhány évig járási tanácstagként is tevékenykedett. Munkájájan eredményeit széles körben elismerték. 1954.-ben lett az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 65 évesen hunyt el. A sümegi városi köztemetőben nyugszik.

Irodalom: – 125 éves a Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium és Kollégium. Szerk. Hamar Imre. Veszprém, 1982. –

ERNST HUGÓ kereskedő, szakszervezeti vezető

(Tapolca, 1886. július 24. – Auschwitz, 1944. július 8.)

Apja Ernst Lázár kereskedő, anyja Mautner Julianna. Az izraelita elemi iskola után a tapolcai polgári fiúiskolát végezte el. Kereskedőnek tanult, majd fűszerkereskedést nyitott a Csány László utcában. Fiatal korától fogva erős közéleti érdeklődés jellemezte, ezért bekapcsolódott minden olyan mozgalomba, ahol közlési és szereplési vágyát kielégíthette. Kezdetben a Tapolczai Iparos Ifjak Önképző Körében aktivizálta magát. A kör kultúrestjeinek rendszeres résztvevőjeként sikeresen énekelt, szavalt és monológokat adott elő, jelenetekben szerepelt. A századelő gazdagodásával együtt járó, majd a világháború alatt mind szélesebb rétegeket sújtó nyomor szociális érdeklődését, tenni akarását erősítette. Aktív szerepet, majd tisztségeket vállalt a szociáldemokrata pártban és a befolyása alatt működő szakszervezeti mozgalomban. Úgy emlegették, mint „ …aki Tapolczán a szociális szervezkedés magját elültette.” 1918-ban már a párt jegyzője volt és élesen szemben állt a bolsevista szárnnyal. 1919. március 3-án a Községi Nemzeti Tanács és az un. „szétosztó-bizottság” tagjává választották. Április elején a Munkástanács gazdasági bizottságának élére került. A Tanácskormány hatalomra jutását követően a Tapolcán 1919. április 29-én megtartott községi munkástanács-választáson is bizalmat kapott és az öttagú intézőbizottságba is bekerült, majd a direktóriumba is kooptálták. Az itt rá váró szerep azonban már túlment az általa vállalható formán és előbb beteget jelentett, majd 1919. június 20-án végleg lemondott. Ennek ellenére a fehér-terror idején lefogták és internálták, majd hazaengedése után is rendőri felügyelet alatt állt. Nem került többé a politika közelébe. Hiába élt visszahúzódva. Életét gázkamrában fejezte be.

Műveiből: – Halljuk az igaz szót! = TL., 1919. január 19. –

Irodalom: – Györe – PFI. Ért. 1896/1897. – A Tapolczai Iparos Ifjak…= TL., 1911. január 8. – Nincs többé teadrágaság. = TL., 1918. március 17. – A Szociáldemokrata Párt hírei. = TL., 1919. január 26. – A Községi Nemzeti Tanács hétfői ülése. = TL., 1919. március 9. – Szocialistapárt népgyűlése. = TL., 1919. március 29. – Munkástanács. = TL., 1919. április 6. – Választások. = TL., 1919. április 13. – Pártügyek. = TL., 1919. június 7. –

KOVÁCS GYÖRGYNÉ, Esső Teréz vendéglős

(Tapolca, 1851. – Tapolca, 1921. december 1.)

Szülei Esső József és Mojzer Erzsébet. Esső Terézt húsz éves kora körül vette nőül az akkor már közel negyven éves Kovács György tapolcai vendéglős. Hű párja és munkájában hasznos társa lett. Szükség is volt erre, hiszen a nála jóval idősebb Kovács György mind többet betegeskedett és hosszú szenvedés után 1893-ban magára hagyta feleségét. Először el akarta adni a Posta utcában (mai Csány László u.) levő vendéglőt, de meggondolta magát. Özvegy Kovács Györgyné gyermekei nevelése mellett még 28 évig, élete végéig tovább vezette a vendéglőt. Nem ijedt meg a munkától és az erősödő konkurenciától, hanem ügyesen, vendégei óhaját figyelembe véve vitte az üzletet. Törzsvendégeinek és az egyes visszajáró kis közösségeknek kedvezményeket nyújtott. Fő vendégköréhez tartozott a tapolcai önkéntes tűzoltó-egylet, a kath. legényegylet, és az iparos ifjak önképző köre. Kerthelyiségét tekepályával bővítette és lehetővé tette, hogy népszínműveket, bohózatokat, stb. hozzanak színre. A vendéglő „tánczmulatságai”, „batyúbáljai” , „koszorúcskái” , „farsangi tánczvígalmai”, „majálisai”, „juniálisai”, stb. nagy népszerűséget vívtak ki és hírét vitték a környéken. 1913-ban kerthelyiségében rendszeres filmvetítések voltak. A megfeszített munka kikezdte egészségét és 70 évében élete véget ért. „A barátságos, jóarcú úriasszonyt sok részvét kísérte örök pihenőre.”

Irodalom: – Vendéglő bérbeadás. = TV., 1893. július 29. – Batyúbál. = TV., 1899. február 12. – Nyári mulatság. = TV., 1900. augusztus 5. – Szüreti mulatság. = TV., 1901. szeptember 15. – Az Önképző Kör majálisa. = TV., 1902. június 15. – Bohém juniális. = TL., 1903. június 7. – Hangverseny Tapolcán. = TL., 1903. július 12. – Tűzoltóink ünnepe. = TL., 1904. június 19. – Mozi. = TL., 1913. június 22. - Halálozás. = TU., 1921. december 11. –

ESTERHÁZY JÁNOS gróf, földbirtokos

(Bécs, 1900. október 14. – Lausanne, 1967. június 11.)

Szülei Esterházy Miklós és Schwarzenberg Franciska de Paula, a család fraknói és galánthai, grófi ágához tartozik. Középiskolai tanulmányait a jezsuiták kalksburgi intézetében végezte. Tanulmányait befejezve Veszprém és Zala megyei birtokaira vonult vissza gazdálkodni. 13.306 kh. földbirtokából jelentős mező- erdő- ás szőlőbirtokai voltak a környéken. Rövid katonáskodásából huszárhadnagyként szerelt le. Gróf Széchényi leányt vett feleségül. Tapolcán, mint „pulai gróf”, majd szigligeti földbirtokosként vált ismertté. Szép szőlőbirtoka volt Révfülöpön is. Ottani pincéje ma védett műemlék. 1929 évtől a „Tapolczavidéki Gazdakör” elnöke és e tisztséget viselte a Kamara tapolcai járás mezőgazdasági bizottságának élén is. Egyik alapítója és igazgatósági tagja volt az 1929-ben megalakult Badacsonyvidéki Pinceszövetkezetnek. Tagja volt Zala vármegye törvényhatósági bizottságának és az un. kisgyűlésnek is, és élénken részt vett a vármegye közéletében. Tiszteletbeli tagja a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetségének. 1939-1944 között tagja a felsőháznak, annak iparügyi, valamint közigazgatási bizottságának. 1939-ben az Alsódunántúli Mezőgazdasági kamara borszakosztályának elnökévé választották. A háború után emigrált, Ausztriában, majd Svájcban élt. Ott halt meg 67 évesen.

Irodalom: – KMKA – Gudenus János – Szentirmay László: Összetört címerek. Bp. 1989. – OA 1939/1944. – Találkozás a pulai gróffal. = TL., 1929. június 9. – E. J. grófot óhajtják a gazdakör elnöki tisztére megnyerni. = TL., 1929. szeptember 29. – Életrekelt a Tapolcavidéki Gazdakör. = TU., 1929. október 6. – Szigliget ünnepe. = TL., 1930. augusztus 9. – Szigliget várromán emléktáblát avattak szép ünnepséggel. = TU., 1933. július 16. – Gróf Esterházy Jánosék gyásza = TU. 1934. július 1. – Járási Mezőgazdasági Bizottság közgyűlése. = TU., 1934. október 14. – A járási gazdakamara közgyűlése. = TL. 1935. február 23. – Értekezlet a hegyközségi törvényjavaslat megtárgyalására. = TL., 1938. január 29. – A Járási Mezőgazdasági Bizottság ülése. = TU., 1938. február 5. – A Badacsony borvidék kérései a hegyközségi törvényjavaslat kapcsán. = TL., 1938. február 5. – Gr. E. J. az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara borszakosztályának elnöke. = TU., 1939. január 1. –

ESTERHÁZY MÓRIC gróf (galántai és fraknói) miniszterelnök, országgyűlési képviselő

(Pusztamajk, 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 26.)

Esterházy Miklós Móric gróf és Cziráky Margit fia. Tanulmányait a komárommegyei szülői házban kezdte majd a budapesti és oxfordi egyetemen folytatta. Itt szoros barátságot kötött lord Halifax-szal a későbbi brit külügyminiszterrel. Beutazta egész Európát és hosszabb utazást tett Észak-Amerikában is. Az első világháborúban huszár főhadnagyként a szerb és orosz frontokon szolgált. Többször kitüntették. Császári és királyi kamarás, a főrendiháznak örökös jogon tagja volt. Amikor 1906-ban Andrásy Gyula gróf a terebesi kerület mandátumáról lemondott alkotmánypárti programmal e kerület képviselőjévé választotta. 1910-ben ugyanitt pártonkívüli 67-es programmal lett képviselő. Gróf Tisza István miniszterelnök lemondása után 1917. június 15-én.a király őt bízta meg kormányalakítással. E posztot csak két hónapig látta el mert a választójog megalkotására alakított kormányával programját nem tudta megvalósítani és augusztus 20-án már átadta helyét Wekerle Sándornak, maga pedig a magánéletbe vonult vissza. Az 1931. évi általános választásokon újra fellépett, mint pártonkívüli keresztény gazdasági párti képviselőjelölt és a tapolcai kerület mandátumát meggyőző fölénnyel nyerte el Gaál Gasztonnal és dr. Kaszás Károllyal szemben. A képviselőház külügyi bizottságának elnöke és a 33-a gazdasági bizottság tagja volt. Az l935-ös választásokon Zakariás Árpád nyilaspárti jelölttel szemben is megtartotta tapolcai mandátumát. 1939-ben a Magyar Élet Pártja zalavármegyei lajstromán kormánypárti programmal lett képviselő. A II. világháború idején, mint a képviselőház honvédelmi bizottságának tagja Kállay Miklós híve volt. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, majd a mauthauseni táborba vitték. Onnan hazatért, de 1951-ben kitelepítették Budapestről. Az ötvenes években sok atrocitás érte, 1956-ban emigrált és haláláig Bécsben élt. Sokszor járt Tapolcán és törvényalkotó munkája során figyelembe vette itteni tapasztalatait, pl. az un. Gazdarendelet megalkotásakor és az adózás reformjánál. Tevékeny tagja volt a pártokon felüli borblokknak és szószólója a borértékesítés ügyének.

Műveiből: – Interviews et interpellations sur les problémes internationaux actuels. Bp.1935. –

Irodalom: – Gulyás – MÉL – MNL – MTáL – UMÉL – VÉL – OA 1939/1944. – Háromezer ember lelkesedése fogadta Esterházy Móric grófot vasárnap este. = TU. 1931. július 5. – E. M. gróf beszéde. = TU., 1932. június 12. – Gróf E. M. országgyűlési képviselő a kerületében. = TU., 1933. április 16. – Gróf E. M. tapolcai választói között. = TU., 1934. május 13. – Gróf E. M. körútja kerületében. = T. U., 1934. szeptember 16. – Mit tett E. M. =TU., 1935. március 17. – Gróf Esterházy Móric újból Tapolcza képviselője lesz. = TL.,1935. március 9. – A KGSZP szervezete.= TU., 1935. március 17. – Gróf Esterházy Móric látogatása Tapolcán. = TL., 1933.november 1. – Gróf Esterházy Móric újból a tapolczai kerület képviselője. = TL.,1935. április 6. – Gróf Esterházy Móric országgyűlési képviselő. = TU., 1935. április 7. – Gyászjelentés –

ESTERHÁZY PÁL gróf, földbirtokos, diplomata

( Trounville, 1861. július 19. – Bécs, 1932. október 29. )

Franciaországban született. Fiatal éveiben diplomáciai pályára készült. Hosszú ideig volt a magyar nagykövetség tanácsosa Párizsban, 1907-1912 között pedig osztályfőnök a külügyminisztériumban. Évekig az osztrák-magyar monarchia szentpétervári nagykövete volt, majd a közös külügyminiszter helyettese lett. Kiváló szónokként tartották számon. A költségvetési beszédeket a delegációban rendre ő tartotta a külügyminiszter helyett. Sokszor közvetített a király és a nemzet között. Cs. és kir. titkos tanácsos, kamarás, a főrendiház tagja volt. Nyugdíjba vonulásakor a Balaton mellett keresett magának hajlékot. 1911-ben megvásárolta a szigligeti várat, a Putheány földbirtokot és a kastélyt, átépítette azt és majd két évtizedre ide költözött, mert szerette ezt a vidéket mely Kisörstől Sümegig régebben birtoka volt. A politikai közélettől visszavonult, de birtokainak jövedelmét, tisztes vagyonát jelentős részben jótékonysági célokra fordította. A pápai városi kórház falán olvasható emléktábla szerint alapítványt hozott létre az intézmény átalakítására és bővítésére. Erre 1925-1935 között került sor. Jelentős adományokkal járult hozzá a tapolcai kórház felépítéséhez és fejlesztéséhez is. A korabeli sajtó híradása szerint „Községünk szegénykérdésének megoldása, téli ellátása az ő segítsége nélkül majdnem lehetetlen lett volna.” Bécsben halt meg, onnan Szigligetre hozták, majd innen indult utolsó útjára az Esterházy nemzetség gannai templomába. A temetésen Tapolcát és a környező falvakat népes küldöttség képviselte. A tapolcaiak egyik koszorúját „Nagy jótevőjének Tapolcza nagyközség” felirattal helyezték el.

Irodalom: – MÉL – MTáL – Birtokeladás. = TL., 1911. november 26. – Jótékonyság. = TL., 1917. július 8. – Dr. E. P. herceg a kórházért. = TU., 1926. március 12. – Szigliget ünnepe. = TL., 1930. augusztus 9. – Gróf E. P. = TL., 1932.november 5. – Gróf E. P. meghalt. = TU.,1932. november 6. –

ESTERHÁZY PÁL dr. herceg, ifj. nagybirtokos

(Kismarton, 1901. március 23. – Zürich, 1989. május 25.)

Apja Esterházy Miklós herceg. Apja halála után fiatalon lett a tapolcai járás legnagyobb földesura. Az ország sok megyéjére kiterjedő óriási hitbizomány legnagyobb része vidékünkön főleg erdőbirtok és kisebb részben szőlőterület volt. Amikor óriási birtokait megörökölte, éppen külföldi és magyar egyetemeken folytatta tanulmányait. 1924. év végén a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Államtudományi doktorává avatták. Feleségül Ottrubay Melinda balett-táncosnőt választotta. Jeles műbarát és tudománypártoló volt. 1938-ban jelentős alapítványt tett az orvosi kutatás előmozdítására. Vásárlásokkal, díjak alapításával, adományozásával támogatta a hazai képzőművészetet. Telkeket parcelláztatott és juttatott alkalmazottai számára. A gyakran válságos helyzetű tapolcai kórház egyik legbőkezűbb támogatója volt. Vagyonkezelő feladatait komolyan vette, pl. korszerűsítette badacsonyi szőlészetét. 1948. december 28-án a Mindszenty-per negyedrangú vádlottjaként letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. 1956-ban kiszabadult és elhagyta az országot. Ausztriában majd Svájcban élt. 88 évesen halt meg.

Irodalom: – Gulyás – MÉL – MNL – UMÉL – Dr. E. P. herceg. = TU., 1924. december 21. – E. P. herceg születésnapja. = TU., 1925. április 5. – Lázár István Péter: E. P. emlékezete. = Magyar Nemzet, 1989. július 18. –

ÉZSELY FERENC dr. sebész, kórházigazgató főorvos

(Bágyog, 1940. április 29. – Tapolca, 2007. május 15.)

Szülei Ézsely János földműves és Varga Viktória. Az általános iskolát 1945-1954.-ig szülőfalujában végezte, majd 1954-1958. között a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanult. 1960-ban vették fel a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol 1966-ban diplomázott. 1966.-tól 1982.-ig itt tanársegéd, majd egyetemi adjunktus. Közben, 1970. október 19-én sebész szakorvosi vizsgát tett. Továbbképzésen vett részt érsebészeti területen Budapesten és Wroclawban. Rostockban a vastagbél sebészeti eljárásokat tanulmányozza. Ez időben jelentős tudományos munkásságot folytatott. 25 tudományos közleménye jelent meg, 46 előadást tartott, ebből négyet külföldön. Megszerzett elméleti és a perifériás érbetegségek sebészi kezelésében szerzett gyakorlati tapasztalatai alapján az I. sz. Sebészeti Klinika érsebészeti profiljának megszervezésében fontos szerepet töltött be. 1982. június 1.-től Tapolcán a városi kórházban osztályvezető sebész főorvos. 1992.-től a városi kórház igazgatói teendői ellátásával is megbízzák. Ezt a munkát 2004.-ig látta el. Sebész-főorvosi és igazgatói feladatellátása idején több új, korszerű műtéti eljárást honosítottak meg Tapolcán. A nehezedő gazdálkodási körülmények ellenére az intézmény sokat profitált magas-fokú szervező-vezető készségei és tevékenysége folytán. Ezen időszak alatt, segítségével települt meg Tapolcán a Pannon Reprodukciós Intézet, mellyel példás együttműködést alakított ki. 1987-ben Veszprém Megyéért kitüntetés arany fokozatát kapta, 2000.-ben Tapolca Városért kitüntetést kapott. Megállíthatatlanul súlyosbodó betegségében 67.-évesen hunyt el.

Irodalom: – VKÉL – WWM2004 – Gombás Imre: É. F. kórházigazgató, sebész főorvos = Nyugati Tükör, 2003. december 1. – Sáry Gyula: Meghalt É.F. = Új TU. 2007. május. – Gyászhírek = Napló, 2007. május 19. –