Tapolcai Életrajzi Lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Z

Találatok száma: 62

CALLIGARO ANGELO cement- és műkőgyáros

(Kavasso nuovo, 1862. március 14. – Tapolca, 1939. november 18.)

Olaszországban született, apja Domenico Calligaro, anyja Luisa Pantelló. Alsóbb iskoláit is ott végezte. Szakmáját Budapesten egy olasz mestertől tanulta. Később Nagykanizsára került, ahol tizenhárom évig volt alkalmazásban, majd Tapolcára jött Sartory Oszkár cégének munkavezetőjeként. Itt nősült, felesége Vincze Erzsébet. 1895-ben önállósította magát majd 1907-ben megalapította Tapolcán építési és anyagraktárát valamint cement és műkőgyárát. Az üzem az 1920-as évek közepén érte el fejlődésének tetőfokát. Átlagosan 8-10 munkást foglalkoztatott állandóan. Résztvett a tapolcai csatornázási munkákban, utak, járdák, hidak építésénél. Megbízható termékei széles körben elterjedtek és igen kedveltek voltak. Az általa készített és üzemének nevét viselő kútgyűrűk, vályúk, szüretelő és permetezőkádak ma is nagy számban fellelhetők a környéken. Itt alapított családot, és igazi tapolcainak vallotta magát, noha még életének vége felé is idegen akcentussal beszélt magyarul „Halhatatlanná tette magát vidékünkön.” – írták nekrológjában. A tapolcai Ipartestület ismert tagja volt. 78 évesen szívizom-elfajulásban halt meg. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – Békássy – K. A. = TV., 1895. május 26. – K. A. = TL., 1908. augusztus 29. – Modern kriptákat = TL., 1935. szeptember 7. – Halálozás. = TL., 1939. november 25. –

NÉMETH KÁLMÁNNÉ, Ceh Elvira óvónő

(Tapolca, 1943. április 7. – Veszprém, 2003. május 4.)

Általános iskolai tanulmányait Révfülöpön végezte. Érettségit a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban tett, majd óvónői oklevelet Sopronban az Óvónőképző Intézetben szerzett. Pályafutását a nemesgulácsi napközi otthonos óvodában kezdte. 1969-ben került Tapolcára az újonnan megnyíló Alkotmány utcai (akkor un. 4. sz.) napközi otthonos óvodába. 1971-ben a 2. sz. óvoda vezetőjévé nevezték ki, ahol 25 évig – 1996-ig – dolgozott. Óvónői munkájának kezdeti időszaka egybeesett az óvodai nevelés elméletének, módszertanának ugrásszerű fejlődésével. Így a munka és állandó tanulás egybefonódott. 1973-1991-ig folyamatosan részt vett a szakmai továbbképzéseken. 1977-ben pl. „C” kategóriás működési engedélyt kapott a bábjáték oktatására. Szakmai aktivitását munkaközösség-vezetőként is kiélhette 1967-69-ig a Tapolca járás óvónői, 1980-91-ig a Tapolca város és körzete óvodavezetői körében. Részt vett több óvodai kísérleti programban és díjakat nyert a különféle szakmai pályázatokon. Tapasztalatairól főképpen a Megyei Pedagógiai Híradóban ill. a Megyei Pedagógiai Körképben tette közzé. 1980-tól a Pedagógus Szakszervezet Körzeti Bizottságának titkára, majd kultúrfelelőse volt. Tagja volt a Városi Szakmaközi Bizottságnak. 1967-től haláláig tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak. Alapító tagja a Megyei Neveléstörténeti Társaságnak, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesületnek. Ez utóbbi szervezet helyi Területi Köre elnökeként is dolgozott. Az Egry József Múzeumbaráti Kör egyik alapító tagja volt. 1991-től népi ülnöki megbízatást is teljesített. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. A Kiváló Pedagógus kitüntetést 1987-ben vette át a Parlamentben. 1996-ban korengedményes nyugdíjba vonult, de pihenésre nem jutott elég ideje. A folyamatos megfeszített munka 60 éves korára felőröltre egészségét. A régi tapolcai temetőben nyugszik.

Irodalom: – Kertész Károly: Elvira óvónéni elment… = Új Tapolcai Újság, 2003. június. 3 p. –

Műveiből: – A mi Télapónk. = MPH., 1973. 1. sz. – A bábjáték szerepe és jelentősége az óvodában. = MPH., 1975. 5. sz. – Egy óvodai jubileum ürügyén. = MPH., 1980. 6. sz. – Óvónői szemmel. = MPK., 1987. 2. sz. - Pedagógus-életmód Tapolcán és vonzáskörzetében. = Köznevelés, 1989. 5. sz. – Óvodai múltunkból. = MPK., 1992. 1. sz. –

CHERNEL OLIVÉR, chernelházi alszolgabíró

(Csabrendek, 1839. – Csabrendek, 1888. december 14.)

Chernel Ignác csabrendeki nagybirtokos fiaként látta meg a napvilágot. Jó neveltetést kapott, hogy felnőve majd átvehesse apja 2000 holdas birtokának irányítását. Megnősült, felesége Riefel Róza bárónő lett, aki három gyermeknek adott életet. Élte a vidéki földbirtokosok megszokott életét. A kiegyezés évében azonban a zalavármegyei közgyűlés a sümegi szolgabírói, majd Ferber József távozása után, a tapolcai járás alszolgabírói tisztségébe emelte. Ezt a feladatkört Csigó Pállal munkamegosztásban Győrffy Dániel főszolgabírósága alatt végezte 1867. szeptember 16.-tól 1872. január 9.-ig. Ez időben rendszeresen Tapolcán tartózkodott, feladatát igyekezett korrekt módon ellátni. 1872.-től, az új közigazgatási rend bevezetése után már nem vállalt hivatalt, visszament birtokára gazdálkodni. Érdeklődésétől vezérelve fiatalabb éveiben tagja volt a M. Természettudományi Társulatnak. Az 1880.-as évek elejétől egyre többet betegeskedett, és hosszas szenvedés után 49. évesen meghalt. Tetemét a csabrendeki családi sírboltba helyezték.

Irodalom: – ZArch – Gyászjelentés –

CHOLNOKY JENŐ író, földrajztudós

(Veszprém, 1870. július 23. – Bp. 1950. július 5.)

Egyetemi tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. Előbb a műegyetemi vízépítési tanszéken, majd a tudományegyetemen volt Lóczy Lajos mellet tanársegéd. Közben filozófiai doktorátust is szerzett. 1896-98-ban hosszú kelet-ázsiai utazáson vett részt ahol hidrográfiai és geológiai kutatásokat végzett. Hazatérve a Földtani Társulatnál és a Földrajzi Társaságnál töltött be tisztségeket. 1905-től a kolozsvári majd a budapesti egyetem tanára, a Földrajzi Intézet vezetője, a Földrajzi Társaság, a Magyar Turista Egyesület, és a Természetvédelmi Tanács elnöke volt. Részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásában, szerkesztette a Balatoni Szemle c. lapot. A tapolcai barlangrendszer is felkeltette érdeklődését. Az 1940-es évek elején ezért többször járt Tapolcán. Tanulmányozta mind a Tavasbarlang mind a kórház alatti barlangok geológiai képződményeit és javaslatokat adott a további kutatásokhoz.

Műveiből: – A Balaton limnológiája. [Társszerző]Bp. 1897. – A sárkányok országából. Veszprém,1900. – A levegőfizikai földrajza. Bp. 1903. – A Balaton vizének chemiai tulajdonságai. Bp. 1911. – A Balaton hidrográfiája. Bp.1918. – A Balaton jege. Bp. 1928. – Az emberföldrajz alapjai. Bp. 1922. – Általános földrajz. 1-2 köt. Pécs-Bp. 1923. – Magyarország földrajza. Pécs, 1929. –

Irodalom: – MTáL – Thirring Gusztáv: . Ch. J. jubileumára. = Földrajzi Közlemények.1930.4-6 füz. – Bendefy László: Ch. J. . = A Földgömb.1940. 12. sz. – Sebestyén Jenő: Ch. J. a Balatonért. = T.V., 1943. szeptember 25. – Radetzky Jenő: Ch J.-re emlékezve. = M.Nemzet, 1987. május 9. – Kutasi-Kovács Lajos: Öreg földim. A Cholnokyak. = Új Horizont, 1994. 4-5 sz. – Havasné Bede Piroska: Ch J. = ÉT, 1995. 36 sz. –

CORRADI GYULA Dr. kandidátus, ügyvezető igazgató

(?, 1939. június 22. – ?, 2013. február 6.)

A Budapesti Orvosegyetem elvégzése után néhány évet a Szent István Kórház Urológiai Osztályán dolgozott Hentz professzor mellett. A híres klinikára 1972-ben került. Néhány éves általános urológiai gyakorlat és szakvizsga után az 1970-es évek végén már Corradi Gyula vezette és végezte az andrológiai ambulanciát a klinikán. Ezt a tevékenységet később sem adta fel, sőt csendben, szerényen, de igen magas fokon folytatta és művelte. Genitális infektológiából habilitációt, munkatársaival együtt széles körű tudományos munkát végzett. Vizsgálataiban a legmodernebb technikát alkalmazta. Dolgozatait ma is idézik. Érdeklődése kiterjedt az urogynaecologiára, az infertilitás újabb széles területeire. Munkabírását határtalannak tartották.2000-ben jött Tapolcára, ahol az Ady E. utcai volt bölcsőde épületében megnyitotta a Pannon Reprodukciós Intézet magánklinikát. Az általa nyomban megindított lombikbébi program sok családban tette lehetővé a gyermekvállalást. Az ő nevéhez fűződik az un. GÁTŐR-program kifejlesztése, majd tömegessé váló használata. Hamar népszerűvé vált intézetében sok emberhez, köztük külföldiekhez hozta közelebb Tapolca városát. A tudós orvost fokozatosan kerítette hatalmába a Tapolca környéki táj egyedülálló szépsége. Házát a zalahalápi hegyen építette fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott a Tapolcai-medencére, a Tanúhegyekre. 73 éves korában hunyt el. Kívánsága szerint hamvait a Balaton felett szórták szét.

Irodalom: – Who is who Magyarországon – Kórház a város közepén = UTU. 2000. március, április – Kórház a város közepén. A PANNON REPRODUKCIÓS INTÉZET ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSA. = UTU. 2000. NOVEMBER. – Élő Anita: Ingyenes kezelések határon túli házaspároknak. = MN. 2000. október 20. – Horváth Erzsébet, N. Ahová már megérkeztek a várva várt babák. = UTU. 2005. október – Romics Imre: Dr. C. Gy. 70 éves = Uroonkológia, 2009. október. – Kelemen Zsolt: Dr. Corradi Gyula 70 éves. = Magyar Urológia 2009. 4. sz. – Akit örökbefogadott ez a gyönyörű Pannon-táj. = UTU. 2013. február –

CSALA BÁLINT dr. V. B.-titkár

CSANDA ELEK kertészmérnök

(Tardoskedd, 1926. október 22. – Tapolca, 2004. április 27.)

Vasutas családban született. Alapiskoláit szülőhelyén végezte el. Gimnáziumba Érsekújvárott járt, de Budapesten fejezte be, mivel családjával együtt 1947-ben Csehszlovákiából kitelepítették. A Kemény Zsigmond Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Ezután beiratkozott a Kertészeti Egyetemre, ahol 1953. december 23-án kapott kertészmérnöki diplomát. Első munkaadója az egyetem budatétényi kutató intézete volt, ahonnan 1960. június 1-én a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem állományába került kutatói minőségben. Szolgálati helyét a Balatonakali Kutató Intézet telephelyén jelölték ki. 1957-ben Tapolcára nősült, és ide költözött, felesége Anda Rozália. 1962-ben felkérték a tapolcai járás kertészeti felügyelőjének. E munkakörben a járási hivatal megszűnéséig, 1984. április 30-ig dolgozott. Ekkor vonult nyugdíjba. Aktív éveiben legnagyobb munkát a környék szőlőterületeinek rekonstrukciója, az új termelési technológiák meghonosítása jelentette. Eredményes munkáját mutatta a korszerűen felújított szőlőterületek nagysága, és a nagyüzemi borászkodás színvonalának fejlődése. Sokat tett a háztáji- és kisparcellás szőlőgazdálkodás fejlesztéséért is. A TIT és Magyar Agrártudományi Egyesület szervezeteinek programjai keretében, sikeres ismeretterjesztő előadásaival évekig járta a környék falvait. A Hazafias Népfront keretében Tapolcán közel száz taggal Kertbarát Kört szervezett és működtetett 17 éven keresztül. Alapító tagja volt a badacsonyi Vínum Vulcanum Borrendnek. Sokat dolgozott a Szent György-hegy érdekében, ahol maga is szőlőbirtokos volt. 1967-ben az ő kezdeményezésére készült el a szőlőhegy rekonstrukciós terve. Egyik kezdeményezője volt a Szent György-hegyi Napok programjainak. 1991-1993 között a Szent György-hegyi Egyesület elnöki tisztét is ellátta. Közel három évtizeden át a bíróságoknál, mint igazságügyi szakértő működött közre. Munkájáért több kitüntetést kapott. Lakóhelyéért végzett munkáját 1996-ban Tapolca Városért kitüntetéssel ismerték el. 78-évesen hirtelen hagyott itt bennünket. A tapolcai régi köztemetőben nyugszik.

Műveiből: – A tapolcai piacról – másképpen. = TK., 1990. május 8. – Kizárólagos OBI-jogkör. = TK., 1990. július 31. – Gondolatok borvidékünk jövőjéről. = TK., 1991. január 1., 15., 29., február 12. – Kárpótlás után. = TU., 1993. december 24. – Szorításban – végveszélyben ?! = TU., 1994. február 25. – Mezőgazdasági fórum. = TU., 1994. március 11.– Mezőgazdaságunkról mai szemmel. = TU., 1994. november 4. –Szőlősgazdák és a borgazdálkodás. = TU., 1995. január 27. – A hegyközségek. = TU., 1995. március 10. –

Irodalom: – Tóth János Zoltán: Elment a hegy szerelmese. = Nyugat-Balaton, 2004. május 27. – Kertész Károly Cs. E. = Új Tapolcai Újság, 2004. május –

CSÁNY LÁSZLÓ kormánybiztos, miniszter

(Alsócsány, 1790. – Pest, 1849. október 10.)

Édesapját korán elvesztette. Alacsonyabb iskoláit Szombathelyen és Zágrábban végezte el. A jogakadémia oklevelét Győrben szerezte meg majd 1810-ben kadét lett a 9. (Frimont) huszárezredben. 1813 után az 5. (Szárd király) huszárezredbe került 1815-ben a nápolyi hadjáratban súlyosan megsebesült s 1818-ban megvált a katonaságtól. Alsócsányi családi birtokán gazdálkodott de betegeskedése miatt eladta földjeit Ezután csak a közügyeknek élt. Az 1823-as nemesi ellenállás során bekapcsolódott a Zala megyei közéletbe. 1824-ben táblabíróvá nevezték ki és több fontos bizottság munkájában is részt vett. Kezdettől fogva a zalai radikális reformellenzék tagja, a Deák Ferencet és Kossuthot támogató liberális párt egyik fő szervezője volt. 1847-ben Pesten belépett az Ellenzéki Körbe és részt vett a 12 pont első változatának megszövegezésében. 1848. március 17-én beválasztották a Közbátorsági Választmányba és ettől kezdve főleg a nemzetőrség szervezésénél tevékenykedett. Sikerrel bízták meg a dunántúli antiszemita- és parasztmozgalmak lecsendesítésével és felruházták a Dráva-vidék védelmének megszervezésével majd 1848 őszén a Dunántúlon harcoló honvédsereg főkormánybiztosa lett. Megszervezte a nemzetőrséget és a népfelkelés felfegyverzését, kiképzését, utánpótlását. Ekkor került szoros, szinte napi kapcsolatba a tapolcai toborzásokat intéző Vargha Lajos főszolgabíróval és munkatársaival. „Barátságosan de egyszersmind hivatalosan” kérve őt, hogy „Tapolcza Járásból, mely Járás eddig is lelkesedését kimutatta, a leglelkesebb honfiakat a már csaknem elveszett haza, és nemzetiségünk megmentésére a leggyakorlottabb nemzet őrökből kiállítani legszebb feladatának tartsa.” 1849 január 1-től már a főváros kormánybiztosa majd teljhatalmú erdélyi biztos. 1949. május 2.-től közlekedési és közmunkaügyi miniszter a Szemere-kormányban. Mindvégig megmaradt Kossuth és Görgey feltétlen hívének. 1949. június 15-én a megüresedett tapolcai és keszthelyi választókerület egyaránt Csány Lászlót választotta meg de a képviselőház igazoló bizottmánya jegyzőkönyvi hiányosságok miatt a tapolcai mandátumot nem igazolta. A világosi fegyverletétel után önként jelentkezett az oroszoknál, akik átadták az osztrákoknak. A császári hadbíróság halálra ítélte. 1849. október 10-én végezték ki Pesten. Síremléke Budapesten a Kerepesi úti temetőben áll. Tapolcai tisztelői 1906-ban utcát neveztek el róla.

Műveiből: – Cs.L. levelei. In Bátorfi. – Cs.L. kormánybiztos iratai 1848-1849. 1-2 köt. Zalaegerszeg, 1998. (Zalai gyűjtemény 44.) –

Irodalom: – MÉL – Szinnyei – ZÉL – ZÉM – CS. L. két levele. = TV., 1898. július 31. – Kossuth kormánybiztosa Cs.L. Zalaegerszeg, 1995. (Zalai gyűjtemény 30.) – Cs.L. emlékezete. = Honismeret, 1999.3. sz. –

CSÁNYI JÓZSEF dr. ügyvéd

( Tapolca, 1896. január 11. – Veszprém, 1969. )

Apja, Geyer János telekkönyvvezető volt Tapolcán. 1919. tavaszán a Közalkalmazottak Tapolczai Szakcsoportja jegyzőjévé választotta. 1920 májusában Tapolcán nősült, felesége Varga Amália lett. 1921-ben belépett a Balatoni Társaságba. Jogi végzettséget a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett 1924-ben. Az 1936. február 9-én alakult Balatoni Sport Intéző Bizottság ügyésze lett. 1938 januárjától a földművelésügyi miniszter megbízta a mezőgazdasági munkásjogvédő iroda helyi, ill. járásbeli teendőinek ellátásával. Irodája előbb a Szentháromság téren, később a Kossuth L. u. 9. sz. épületben az un. Felisch-féle ház emeletén volt. Tapolcán többnyire csak a „kis Csányi” néven emlegették. László fia tehetséges költőnek indult, és jeles iró – szerkesztőként vonult be a magyar irodalomtörténetbe. 1939-től tagja lett a nagyközség képviselőtestületének. 1942. január 1.-től, a kormányzó a perlaki járásbírósághoz járásbíróvá nevezte ki. Az 1950-es években a Veszprém Megyei Bíróság Polgári Feljebbviteli Tanács előadó bírója volt.

Irodalom: – A Közalkalmazottak Tapolczai Szakcsoportja. = TL., 1919. – BÉ.1921. – Új doktor. = TU., 1924. november 16. – Hivatalosan is megalakult a Balatoni Sport Intéző Bizottság. = TL., 1936. február 15. – Megbízás. = TL., 1938. január 29. – Ügyvédi hír. = TV., 1941. április 26. – Igazságügyi kinevezések. = TL., 1942. január 10. – Ügyvédi hír. = TL., 1942. január 17. – Távozó után. = TL., 1942. január 24. –

CSÁNYI LÁSZLÓ költő, irodalomtörténész, szerkesztő

(Tapolca, 1922. június 9. – Szekszárd, 1994. április 15. )

Szülei Csányi József és Varga Amália. Gyermekkorát Tapolcán töltötte. Érdeklődő jó tanuló volt, mint azt a polgári fiúiskola értesítői is tanúsítják. Apja haladó szellemű és nagy műveltségű takarékpénztári tisztviselő, majd törvényszéki bíró volt, aki sokat adott fia nevelésére. Győrben a bencés gimnáziumban érettségizett majd a pécsi egyetemre iratkozott be. Irodalmi érdeklődése korán megnyilvánult. Első verseit a Tapolczai Lapokban publikálta. Ifjúkori versei az 1942-ben Pécsen megjelent Kegyelemkenyéren c. kötetben olvashatók. A Pécsi Batsányi János Irodalmi Társaság alapító tagja. 1946-ban itt adja ki és magvas előszóval látja el Batsányi válogatott verseit. Az újságírói pályával a Délvidéki Hírlapnál ismerkedik. Rövidebb révfülöpi tartózkodás után 1952-től Szekszárdra költözik az M T I Tolna megyei tudósítójaként. Irodalmi tevékenysége itt egyre jobban kiteljesedik. Írásait szívesen közlik a vezető irodalmi folyóiratok de emellett sokat fordít, főleg latinból, franciából, németből és olasz nyelvből. 1978-ban megindítja a Dunatáj c. folyóiratot melyet haláláig szerkeszt. Élete utolsó időszakában az irodalmi esszé műfajának egyik legjobb hazai művelőjévé vált. Halála előtt egy évvel író-olvasó találkozón járt Tapolcán, szeretettel de kritikusan beszélt szülővárosáról. 75-ik születésnapján avattuk síremlékét a szekszárdi alsóvárosi temetőben. Oda vittük Tapolca tisztelgő koszorúját. Szülőháza már nem áll. Emléktábla még nem hirdeti Tapolcán, hogy itt született a legújabbkori magyar irodalom nagy műveltségű, meghatározó alakja.

Műveiből: – Szonett a szegénységről. = TL., 1942. április 25. – Szerelem. = TL., 1942. július 24. – Mérleg. = TL., 1942. augusztus 1. – Az ifjú Vörösmarty. Szekszárd, 1955. – Vörösmarty szerelmei. Szekszárd, 1975. – Szekszárdi napló. (Visszaemlékezések.) Bp.1979. – Égtájak, utassal. Szekszárd, 1987. – Bejártam, Tolnát, Baranyát. Bp. 1988. – Somlyó György. Bp.1988. – Tapolcai utazás. = Dunatáj, 1988. 2. sz. – Babits átváltozásai. Bp. 1990. – Takáts Gyula világa. Tanulmányok. Kaposvár, 1991. –

Irodalom: – Harmath-Katsányi – MIL – UMIL – Tüskés Tibor: Cs. L. hatvanéves. = ÉI., 1982. 23. sz. – Tóth Istvánné - Páldi Gyuláné: Cs.L. műveinek bibliográfiája. 1954-1991. Szekszárd, 1993. – Cs. L.: Versek… = TL., 1940. szeptember 7. – (Németh) Pista: El nem küldhető levél Cs.L-nak. =Napló, 1994.. április 23. – Németh István Péter: A „Tapolcai utazás” margójára. = Dunatáj, 1995. – V. Horváth Mária: Egy szekszárdi hagyaték hányattatásai. = Népszabadság, 1997. március 25. – Németh István Péter: Irodalmi séták Révfülöpön. I-II. = Villa Filip, 2002. 1. sz. –

CSÁNYI PÁL dr. ifj. ügyvéd

(Tapolca, 1921. július 23. – Keszthely, 1986. február 1.)

Apja sikeres ügyvéd, és a jobboldali lapok felelős szerkesztője volt Tapolcán, anyja Lajos Ilona. A tapolcai elemi iskola után Pécsen és Keszthelyen a premontreieknél járt középiskolába. Érettségi után jogot tanult. 1944 májusában avatták doktorrá. Élete későbbi szakaszaiban ügyvédként dolgozott, először Tapolcán, a háború után pedig Keszthelyen és környékén. Utoljára termelőszövetkezeti jogtanácsosként. Apjával ellentétben kevéssé foglalkoztatta a politika, hajlama inkább a költészet felé vitte. A versírást még elemista korában kezdte, amelyekből az iskolai ünnepélyeken is szavalt. Versei a Keszthely és Vidéke, Keszthelyi Hírlap, Magyar Cserkész, Mecsek Alján, Új Helikon, Tapolca és Vidéke, Zászlónk c. lapokban jelentek meg.

Műveiből: – Édesanyámhoz… = TU., 1934. december 23. – Fények. = TU., 1935. november 17. – Mikor lesz már ?… = TU., 1936. április 2. – Újévre. = TU., 1937. január 3. – Ünnepi beszéd Szent Imréről. = TU., 1938. január 9. – Ünnepi beszéd. = TU., 1938. november 6. – Péter. = TV., 1942. február 28. – A török fátyol. = TV., 1943. február 13. – A műkritika. = TV., 1943. február 20. – Kikelet. = TV., 1943. február 27. – Vér és fegyverek. = TV., 1943. augusztus 21. –

Irodalom: – Gulyás – Doktorrá avatás. = TV., 1944. május 20. –

CSÁNYI PÁL dr. ügyvéd, lapszerkesztő

(Zalakoppány, 1881. január 23. – Badacsonyörs, 1960. február 8.)

Gyermek és ifjúkorát nem eléggé ismerjük. A tapolcai járásbíróság írnokaként tett érettségit. A századforduló évében még Gayer Pál néven volt un. kezelő segéd. Jogi egyetemet Budapesten végzett. A jogi pályát Tapolcán kezdte, a járásbíróság irodatisztjeként. Rövid gyakornokoskodás után 1917 májusában az esztergomi járásbíróság jegyzőjévé, majd bíróvá nevezték ki. 1918-ban Komáromban nősült, felesége Lajos Ilona lett. A háború után ügyvédi irodát nyitott Tapolcán és rövidesen a virilisek között találjuk. A képviselőtestület tagjaként érdekérvényesítő szerepeket vállalt. 1925-ben pl. a járásbíróság fejlesztése érdekében szervezett küldöttséget, 1926-ban házépítő bizottságot szervezett és vezetett, amely során megépülhettek az un. kertváros első házai. Az ő javaslatára nevezték el és rendezték a Hősök terét. Szenvedélyes „igazságkereső” létére sok ellenséget szerzett, sajtóperekbe keveredett. A polarizálódó politikai életben a radikális jobboldal egyik vezéralakja lett. Az 1935-ben szerveződő un. kereszténypárt ügyvezető elnökévé választották. Antiszemita megnyilvánulásai megosztották a város lakosságát. 1941-ben pl. az un. túszok emléktáblájáról követelte a zsidó származásúak törlését. 1938-ban dr. Péczely Bélával együtt javasolták a barlang feltárásának folytatását. 1936. április 5-től az egyre jobbra tolódó Tapolcai Újság felelős szerkesztője, vezércikkírója lett, annak átalakulásáig, majd a Tapolca és Vidéke c. lapnál, annak megszűnéséig. Ízlése ugyan többnyire elhatárolta a nyilas mozgalomtól, de feltétlen Mussolini- és Hitler-tisztelete, „fajmagyarság-tudatából” eredő, tűntető zsidógyűlölete lényegét tekintve egybeesett azok ideológiájával. 1942-be belépett a Magyar Élet Pártjába. A háború utolsó napjaiban eltűnt Tapolcáról, így elkerülte a reá váró számonkérést. Későbbi sorsáról nincs sok tudomásunk. Badacsonyörsi házában csendesen élt. Végelgyengülésben halt meg. Sírja a badacsonyörsi temetőben van.

Műveiből:. – Kinevezés = TL. 1913. december 22. – Törvényhozás. = TU., 1922. december 24. – A tapolczai kertváros építése. = TL., 1926. október 31. – Hősök tere. = TU., 1927. október 14. – Integritás és szocializmus. = TU., 1929. június 16. – Gyászos évforduló. = TU., 1929. október 27. – A nyilas katolicizmus. = TU., 1938., augusztus 21. – Hajnalhasadás. = TU., 1938. október 2. – Lassan az agarakkal = TV., 1943. augusztus 7. – A Duce ismét szabad. = TV., 1943. szeptember 18. – Húsvéti babák – bombákkal. = TV., 1944. április 22. – A pokol kutyái és a zsidók. = TV., 1944. július 1. – Rémhírterjesztők.= TV., 1944. október 14. – Harc az életért. = TV., 1944. november 4. –

Irodalom: – A tapolczai kir. járásbíróság ügybeosztása. = TV. 1900. január 1. – Kinevezés = TL. 1903. november 22. – Dr. Cs. P. búcsúestje. = TL., 1917. május 27. – Járásbíróságunk ügye. = TL., 1916. február 28. – Új város a kertek alatt. = TL., 1926. május 30. – Egy érdekes sajtóper tárgyalása. = TL., 1932. február 13. – Szomorú tükörkép egy csepp vízben. = TL., 1932. június 4. – Pártszervezkedések. = TL., 1936. – Tapolca nagyközség. = TL., 1938. szeptember 9. -május 16. – M.É.P. értekezlet. = TV., 1942. június 6. –

CSATHÓ EGON posta-főfelügyelő

(Keszthely, 1880. – Keszthely, 1942. január 2.)

Bátyja Csathó Gyula szőlészeti-borászati felügyelő, a tapolcai vincellériskola tanára majd a budafoki pincemester volt. A tapolcai postahivatal kincstári kezelésbe vételekor 1906 októberében Marcaliból helyezték Tapolcára és itt Muzikár Ferenc mellett postatisztként teljesített szolgálatot. Itt nősült, felesége Gerenday Margit lett. 1909. április 1.-től Tolna megyébe, a szekszárdi postahivatalba helyezték. Az „intelligens és közkedvelt postatiszt” távozását a tapolcaiak sajnálkozása kísérte. 1933-ban a keszthelyi postahivatal főnökének nevezték ki. 1940-ben posta-főfelügyelőként itt vonult nyugalomba. 64 évesen halt meg. Keszthelyen temették el.

Irodalom: – Főhadnagyból postatiszt = TL. 1905. október 29. – A tapolczai új postahivatal tiszti személyzete. = TL., 1906. szeptember 23. – Áthelyezés. = TL., 1909. március 29. – Halálozás. = TL., 1942. január 10. – Gyászjelentés –

CSATHÓ EGON posta-főfelügyelő

(Keszthely, 1880. – Keszthely, 1942. január 2.)

Bátyja Csathó Gyula szőlészeti-borászati felügyelő, a tapolcai vincellériskola tanára majd a budafoki pincemester volt. A tapolcai postahivatal kincstári kezelésbe vételekor 1906 októberében Marcaliból helyezték Tapolcára és itt Muzikár Ferenc mellett postatisztként teljesített szolgálatot. Itt nősült, felesége Gerenday Margit lett. 1909. április 1.-től Tolna megyébe, a szekszárdi postahivatalba helyezték. Az „intelligens és közkedvelt postatiszt” távozását a tapolcaiak sajnálkozása kísérte. 1933-ban a keszthelyi postahivatal főnökének nevezték ki. 1940-ben posta-főfelügyelőként itt vonult nyugalomba. 64 évesen halt meg. Keszthelyen temették el.

Irodalom: – Főhadnagyból postatiszt = TL. 1905. október 29. – A tapolczai új postahivatal tiszti személyzete. = TL., 1906. szeptember 23. – Áthelyezés. = TL., 1909. március 29. – Halálozás. = TL., 1942. január 10. – Gyászjelentés –

CSATHÓ GYULA szőlészeti-borászati felügyelő

(Karancskeszi, 1876. 08, 23. – Budafok, 1920. április 4.)

Apja besenyei Csathó Nepomuk János uradalmi intéző volt. Öccse, Egon egy ideig postatisztként szolgált a Tapolcán. Alap és középiskoláinak elvégzése után felsőbb borászati tanfolyamot végzett. A fiatal gazdászt 1902. januárjában vincellériskolai gyakornok-jelöltként helyezte Tapolcára a földművelésügyi miniszter. Egy év múlva gyakornoki státust kapott. 1903 nyarán eljegyezte, majd október 21-én feleségül vette a veszprémi születésű Esső Mancit. Tapolcán születtek gyermekei, 1904-ben Magdolna, 1905-ben Valéria. Később tanár, majd segédfelügyelő, 1910-ben felügyelő lett. Munkakörének egy részét a badacsonylábdi állami borközraktárnál teljesítette. A Tapolcai Lapoknak kezdettől munkatársa volt. Egyik vezéralakja a helyi „elit” bohémjeiből verbuválódott tapolcai „Snórer” társaságnak. Szakmai és közérdekű témákban egyaránt adtak véleményére. 1911 augusztusában a földművelésügyi miniszter Budafokra helyezte a pincemesteri tanfolyamhoz. „Társadalmunk kedvelt intelligens tagját veszti el Csathó távozásával” írták a helyi lapban. Ott is becsülettel helyt állt és a tanári kar kedvelt alakjává vált. 43 évesen váratlanul elhunyt. Budafokon temették.

Irodalom: – Kinevezés. = TV., 1902. január 12. – Kollányi Ödön: Mélyen tisztelt olvasóközönség. = TL., 1903. január 11. – Kinevezés. = TL., 1903. április 5. – Eljegyzés. = TL., 1903. június 14. – Esküvő = TL. 1903. október 25. – Halálozás. = 1906. február 18. – Kinevezés. = TL., 1909. február 21. – Áthelyezés. = TL., 1911. augusztus 13. – Tóth Imre: Az évforduló… = TU., 1935. augusztus 25. – Gyászjelentés –

CSÉBY ANTAL kereskedő

(Tapolca, 1819. január 18. – Tapolca, 1895. november 1.)

Régi nemesi eredetű tapolcai család sarja. Szülei id. Cséby Antal és Szalay Elisabeth. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tapolcai nemzetőrszázadának tagja. 1854-ben feleségül vette Mojzer Karolinát. Házasságukból négy gyermek, – Antal, Ilona, Lajos és Árpád – született. Ő vásárolta meg a mai Fő tér 8. sz. alatti, még a püspökség által épített régi emeletes épületet – minden bizonnyal Tapolca első emeletes házát – amelyet róla mindmáig Cséby-házként emlegetnek. Itt nyitotta meg jó hírű vegyeskereskedését is. Ezt 1876. április 1.-én bejegyezték a Zala megyei Cégbíróságon. Ennek érvényessége csak halála után 1899. október 23-án szűnt meg. Szép szőlőbirtokát Badacsonylábdiban művelte. A korabeli Tapolca ismert és általánosan tisztelt tekintélyes személyisége volt. A virilisták között tartották számon. Tagja volt a felsőbb népiskola iskolaszékének, az ipariskola ellenőrző bizottságának, az Irgalmas nővérek zárdája építési bizottságának. 1860-ban több tapolcaival együtt ő is pénzadománnyal járult hozzá a MTA budapesti székházának építéséhez. 1869-ben egyik alapítója és igazgatósági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt-nek. Életének alkonyán súlyos hátgerincbetegség kínozta. 78 évig élt. Fehér márvány síremléke a tapolcai régi temetőben – az egykori sírtól távolabb – található.

Irodalom: – ZÉM – ZML Cégjegyzék – Pécs Gyuláné Beszedits Margit: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1937. – Pécs Gyuláné: Régi mese a régi Tapolcáról. = TL., 1940. január 6. – Mayer Dénes: Adatok a 100 éves tapolcai tanoncoktatás és szakmunkásképzés történetéhez. Tapolca, 1987. – Hangodi László: Tapolca és környéke 1848/49-ben. I. Tapolca, 1998. – Halálozás. = TV., 1895. november 3. –

CSÉBY ANTAL dr. orvos

Tapolca, 1856. október 15. – Budapest, 1908. április 16.)

Cséby Antal tapolcai kereskedő legidősebb gyermeke. A népiskolát Tapolcán, a gimnázium osztályait Sopronban végezte kitűnő eredménnyel. Tanulmányait a budapesti orvoskari egyetemen folytatta. Itt 1882-ben végzett. Kórházi tapasztalatokat szerzett a Rókus kórházban, Róth főorvos osztályán. A szülészeten és nőgyógyászaton alorvosként működött. A belgyógyászati szakban Kétly és Angyán tanárok osztályán szerzett ismereteket. Alapos klinikai ismeretekkel felvértezve 1891-ben lett Szentendre város tiszti főorvosa. Családot alapított, felesége Bruckmüller Gizella Ilona volt. Csaknem egy negyedszázadot dolgozott ott, miközben nagy tekintélyre tett szert a városban és környékén. Szentendre vidékének településein is kiterjedt orvosi gyakorlatot folytatott. Feljegyezték, hogy otthonában is mindenkit magyaros vendégszeretettel fogadott. Mindenütt tevékenyen részt vett a város életében. Elnöke volt a Kaszinónak, tisztségviselője az iskolaszéknek, alapító tagja a katolikus legényegyletnek, az evezős klub létrehozásában is tevékeny szerepet vállalt. Propagálója és szorgalmazója volt Szentendre csatornahálózata kiépítésének. A megfeszített munka hozzájárult korai halálához. Átutazóban a budapesti Pálfy-téri vasútállomáson agyszélhűdés következtében hirtelen meghalt. 51 éves volt. Sírja Szentendrén van.

Irodalom: – Dr. Cs. A. = Szentendre és Vidéke Hírlapja, 1908. április 19. – Halálozás. = TL., 1908. április 19. – Gyászjelentés –

CSÉBY ÁRPÁD szőlőbirtokos, magánzó

(Tapolca, 1872. – Tapolca, 1934. március 10.)

Cséby Antal kereskedő és Mojzer Karolina négy gyermeke közül a legfiatalabb volt. Ő örökölte a család jelentős badacsonyi szőlőbirtokait. Jórészt ezek jövedelméből élt haláláig. Míg három testvére innen elszármazva terjesztette és növelte Tapolca jó hírét, addig Árpád egész életét többnyire itt élte le. 1908-ban községi képviselő lett. Tisztségét több cikluson át megtartotta. Itt kisebb megbízásokat, bizottsági tagságokat vállalat. 1913-tól Walner Károly betegségének idejére községi pénztáros volt. Az 1921. november 14-i községi választáson megbízott elöljárók között ő kapta a legtöbb szavazatot. Dolgozott a kórházbizottságban, mint helyettes pénztáros. A Tapolcai Takarékpénztár Részvénytársasággal Egyesített Kölcsönös Segélyező Szövetkezet igazgatósági tagja volt. Felügyelőbizottsági tagsága volt a Balatonmelléki Takarékpénztár Rt.-ben. 1928-ban belépett a TEVE tagjai közé. Tagja volt a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének, tisztséget viselt ennek ellenőrző bizottságában. 61 évesen agglegényként hunyt el.

Irodalom: – Községi gyűlés. = TL., 1908. szeptember 16. – Községi gyűlés. = TL., 1911. március 12. – Nyilvános köszönetek. = TL., 1913. január 19. – Községi gyűlés. = TL., 1919. február 11. – Községi választások. = TL., 1921. november 20. – Adomány. = TU., 1928. március 16. – Gyászjelentés –

SZABÓ ELEKNÉ, CSÉBY ILONA birtokos

(Tapolca, 1864. augusztus 3. – Szombathely, 1937. december 15.)

Szülei Cséby Antal és Mojzer Karolina. Cséby Lajos gyógyszerész nővére. Első férje Dr. Esső Gyula ügyvéd 1890-évi halálát követően kisgeszényi Szabó Elekhez a felsőőri járás főszolgabírójához ment férjhez. Házasságai révén, és mert tudott bánni a pénzzel, jelentős vagyona volt. Bőven tellett legendás szenvedélyére a kalapok gyűjtésére. Szombathelyen lakott, de sok időt töltött tapolcai rokonságánál és gondosan felügyelte itteni birtokait. A szüreti időszakokat rendre Badacsonyban töltötte. Idősödve egyre több időt töltött Karlsbadban. Folyamatosan vett részt jótékonysági akciókban. A tapolcai kórház falán elhelyezett emléktábla örökíti meg nevét. Végrendeletében a tapolcai kórház és a tapolcai plébánia javára is nagyobb összeget hagyott. Életének utolsó nyolc évét özvegyen élte le. Gyermektelenül 73 évesen hunyt el. Sírja a szombathelyi ferences templom kriptájában látható.

Irodalom: – Hymen. = TV., 1892. június 12. – Esküvő. = TV., 1892. július 10. – Gyászjelentés –

CSÉBY LAJOS ÁGOSTON gyógyszerész

(Tapolca, 1867. augusztus 27. – Keszthely, 1946. május 5.)

Cséby Antal és Mojzer Karolina gyermeke. Tanulmányait a tapolcai népiskolában kezdte, majd Budapesten folytatta. Érettségi után a Budapesti Orvosi Egyetem gyógyszerészeti fakultását végezte el. Oklevele elnyerése után Bazinban gyakornok, majd a budapesti Angyal-gyógyszertárban működött, mint gyógyszerész-segéd, később a Fejér-megyei Adony községben gyógyszertár-tulajdonos lett. 1903-ban vásárolta meg a keszthelyi „Két oroszlán”-hoz címzett – egykor ferencrendi - reáljogú patikát, melynek jogát valamikor a XVIII. században a keszthelyi Festetich-család kapta. A gyógyszertár az 1870-es években ment át magántulajdonba. A gyógyszertárat tulajdonló Cséby Lajos folyamatosan fejlesztette és sikeresen működtette intézményét. Megalapította Hévíz első gyógyszertárát, amely a keszthelyi fiókgyógyszertáraként működött. A város virilisei között tartották számon. Emellett jelentős szerepet vitt a keszthelyi társadalmi életben. Választmányi tagja volt a Keszthelyi Takarékpénztár Rt-nek, a keszthelyi Társaskörnek és tagja a vármegyei közegészségügyi bizottságnak a Balatoni Szövetségnek, a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak, a Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi és Régészeti Egyletnek. Tapolcán élő rokonságával rendszeres kapcsolatot tartott, gyakran járt szülőhelyén, Batsányi hamvainak hazahozatalához anyagilag járult hozzá. Hosszú ideig tagja volt a Tapolcavidéki Takarékpénztár Rt. felügyelő-bizottságának. Virilis jogon 1939-től tagja lett a tapolcai képviselőtestületnek is. Felesége Luiszer Lajos sümegi birtokos leánya Erzsébet volt. Sírja a keszthelyi Szent Miklós temetőben található.

Irodalom: – Békássy – KMKA – Szeghalmy – Baradlay János – Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. I-II. Bp. 1930. – Tapolcza nagyközség. = TL., 1939. szeptember 9. – Cséby Géza: A Megváltó gyógyszertártól a Lótusz Patikáig. Héviz, 2010. –

CSECSINOVITS ALADÁR tanár

(Nagygörbő, 1875. – ? )

Pedagógus dinasztiából származik. Apja Csecsinovits György, anyja Csupor Teréz. Az elemi iskolát szülőhelyén, a polgári iskolát és a tanítóképző intézetet Budapesten végezte el. Oklevelét 1904-ben kapta kézhez. Később polgári iskolai tanári képesítést szerzett nyelv és történelemtudományi szakokra. Első munkahelye Csáktornyán volt. Az első világháborúban önkéntesként vett részt és az orosz frontokon küzdött. Háromszor sebesült meg és több kitüntetéssel főhadnagyként szerelt le. Az 1920-as években már a nagykanizsai polgári iskolában tanított. Innen áthelyezéssel került Tapolcára. 1925. szeptember 1.-én a polgári fiúiskolában kezdte meg tapolcai szolgálatát, felváltva a városból távozó Sándorfi Annát. Az iskolában német nyelvet, mezőgazdasági ismereteket, földrajzot, közgazdasági ismereteket és egészségtant tanított. Hivatásának élő embernek ismerték. Osztályfőnöki beosztása mellett vezette ez ifjúsági könyvtárt is. Aktív tagja volt az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületnek. 1928-ban vonult nyugalomba. Későbbi sorsáról nem tudunk.

Irodalom: – Szeghalmy – PFI. Ért. 1925/1926–1927/1928 –

CSEH SÁNDORNÉ, (Németh Annamária) festőművész

(Tapolca, 1926. szeptember 7. – Bécs, 1999. december 31.)

Szülei Németh József, Szántó Mária. Tanulmányait Tapolcán kezdte. Az elemi, ezután a polgári leányiskolát végezte el, majd 1944–1950 között a Budapest Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Kezdetben impresszionista később realista irányzatot képviselt. 1950-től Bp.-en élt és a Dési Huber Kör tagja volt. 1962–1964-ig Balatonalmádiban a Pedagógusok Vörösberényi Művésztelepén alkotott. 1964-ben Bécsbe költözött, ahol különböző magángalériákban állított ki. 1971–1984-ig saját galériát tartott fenn Wien Döbling Hauptstrassén. Mindig önálló, szabadon alkotó művészként élt. Fontosabb kiállításai: 1973 Tokio, 1980 Parma Pinakoteca dell’ Accademia Italia, 1980 Badgastein, 1981 New York Galerie Internatoinale Madison Avenue, 1982 Augsburg, 1983 Galerie am Stubenbastei Wien, 1984 Wien Kongresshalle, 1984 Baden-Baden Kleine Princ Galerie, 1984 Bern, 1985 Paris Salle des Komission, 1985 Wien United Galerie, 1985 Wien Kongresshalle, 1985 Paris Centre International D’Art Contemporain C.I.A.C., 1986 Wien Ring Galerie, 1987 Semmering Hotel Panhans, 1989 Toronto Internationales Exh. Of Miniature Art, 1989-1990 New York Soho, 1994-1995 Stockholm Sweden Art Addicion, 1996 Königszelt Bajern Manufacture, 1999 Velence. Több jelentős díjat, kitüntetést nyert el, így 1980 Parma arany érem, 1984 Wien ezüst lánc, 1984 Parma Kultúra Nagydíj, 1989 Toronto arany díj, 1999 Velence első helyezés. Több rajzát, festményét Tapolcának adományozta. Szülővárosa 1997-ben Tapolca Városért kitüntetéssel fejezte ki nagyrabecsülését. A kitüntetést a város küldöttsége Bécsben adta át az akkor már betegeskedő művésznőnek. Két évvel később, 73 éves korában a szíve mondta fel a szolgálatot.

Irodalom: – Lexikon der Zeitgenössisches Europaischen Künstler 1980 – Who’s who in International Art Lausane Schweiz 1987–1988. – Who’s who Verlag für Prominentenziklopedie Wien 1989–1990. – Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Szeged, 1988. – Gyimesi-Kásás Ernő: Külföldi magyar hivatásos képzőművészek. Bp.-St.Louis, 1977. – Szabó-Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona.1-2.köt. Nyíregyháza, 1977. –

CSEMEZ ELEK földbirtokos

(Köveskál, 1849. – Köveskál, 1939. február 21.)

A Balaton-felvidéken kiterjedt rokonságú nemes Csemez família törzse évszázadok óta Dörgicsén, Zánkán és Köveskálon volt. Birtokainak nagyobbik részét Zánkán és Köveskálon művelte, de voltak földjei a tapolcai határban is. Ennélfogva gyakran időzött Tapolcán, ahol sok ismerőse és üzletfele volt. Zala vármegye törvényhatóságának 24 éven át volt tevékeny tagja. Köveskál község közszeretetben álló kiváló polgárát, magasabb életkorban, csendes falusi visszavonultságban érte a legmagasabb kitüntetés. Közéleti munkásságáért, részére a kormányzó „közhasznú érdemes tevékenysége elismeréséül a m. kir. kormánytanácsosi címet adományozta” A Zalai evangélikus egyházmegyénél több tisztséget is viselt. Idős korában örökös tiszteletbeli felügyelővé választották. E tisztségei okán is rendszeres kapcsolatot tartott a tapolcai evangélikusokkal. Egyetlen leányát, annak elhunyta után néhány nappal 90 évesen követte. A Köveskáli temetőben nyugszik.

Irodalom: – Kormánytanácsosi cím adományozása. = TU., 1934. február 4. – Lovag Csemez Elek + = TL., 1939. február 25. –

CSENDES (CSÖNDES) JÓZSEF ügyvéd

( ?, 1839. – Tapolca, 1909. augusztus 17.)

Apjának id. Csendes Józsefnek birtoka volt Halápon. Gyermek és ifjúkora nem ismert. A győri jogakadémián végzett és ügyvédi vizsgát tett. 1870 körül már ügyvéd volt Tapolcán. Jövedelméből szép szőlőt vásárolt a Szent György-hegy keleti részén, szántót és legelőt Kisapáti területén. Itt jelentős tehenészetet is berendezett. Tekintélyes, szókimondó, időnként harsány ember volt. Az 1872. augusztus 11-én megalakult közös iskolaszék megalakítása, munkarendjének kialakítása és megszervezése az ő nevéhez fűződik. Beszedits Ede elnöksége alatt ellátta az iskolaszék jegyzői teendőit. Később az elnöki teendőket is gyakorolta. Első jegyzőkönyvében írta le, hogy munkájukat „Isten és a felvilágosodás nevében!” végzik. Felügyelő-bizottsági tagja volt a vincellériskolának. Tagja és tisztségviselője volt a Tapolczai Rétlecsapoló-társaságnak valamint a Tapolczavidéki Gazdakörnek. Alapító elnökségi tagja és jogi képviselője a Balatonmelléki Takarékpénztárnak. Községi képviselőként része volt a helyi közügyek alakításában. Munkálkodott a városi építészeti bizottságban. 70 éves korában tüdővizenyőben hunyt el. Sírja a régi tapolcai köztemetőben található.

Irodalom: – Jegyzőkönyv. = TV. 1894. április 21. – Köszönetnyilvánítás. = TV., 1896. május 17. – Szőlőkultúra a Szent-György-hegyen. = TV., 1899. augusztus 13. – Interpellátio. = TL., 1909. február 21. – A Tapolczai Rétlecsapolótársaság választmánya = TL., 1909.március 28. – Halálozás. = TL., 1909. augusztus 22. – Gazdaköri gyűlés. = TL., 1909. szeptember 5. – Kollányi Ödön: 1872/73 — 1912/13. = PFI. Ért. 1913/14. – Pécs Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1935. – Gyászjelentés 1909. augusztus 18. –

CSENDES (CSÖNDES) JÓZSEFNÉ, Beleznay Gabriella nőegyleti elnöknő

( ?, 1853 – Ikervár, 1934. október 11.)

Férje ügyvéd volt Tapolcán. Mellette élte a kisvárosi asszonyok életét. A Cséby ház emeletén volt lakásuk. Háztartást vezetett, gyermeket nevelt. Befogadta és gondozta a magára maradt, beteges, vagyontalan unokanővérét. Puritán életfelfogásában a másokért végzett önzetlen munka volt fő helyen. 1895-ben megalakítója és elköltözéséig elnöknője volt a Jótékony Katolikus Nőegyletnek. Ez adott keretet, szegényeket segítő szervező munkájának. A századforduló utáni években jellegzetes és legendás kezdeményezése volt az un „kötőestély” amelyet többnyire csak „kötő”-ként emlegettek. „Hetemként egyszer abc sorrendben más-más családnál jöttek össze a tagok, beszélgettek, ramsliztak, zongoráztak, eleinte többen kézimunkáztak is. A szimbólumát, a szürke kötés alatt lévő harisnyát, Csöndes néni hozta el hűségesen. A perselybe köteles volt mindenki legalább húsz fillért tenni, de került a perselybe a kártyanyereményekből is. Az utolsó kötőn, úgy április végén, feltörték a nagy perselyt. S a pénzt a Nőegylet szegényeinek segélyezésére fordították.” Így ment ez évről évre. „A kötő csak úgy szárazon indult, de hamarosan felvetették az eszmét, hogy jó lenne egy kis cukorkát, apró teasüteményt kínálni. A másik helyen már volt torta is, aprósütemény is. A következőkön hozzájött a friss pogácsa. Azután szendvicsek, amelyek átalakultak lassacskán nagy tál sonkává, felvágottakra. Később a kötőkébe bevonták a férjeket, ismerős fiatalembereket. Néha kirakták az egész szoba bútorát és zongoraszó mellett táncra kerekedett a fiatalság.” „A kis Tapolcza társasélete is azokban az években volt a legélénkebb.” - írta a korabeli krónikás. 1917-ben tisztét fokozatosan átadta Czunf Istvánnénak. A háború után az egykori kötők hangulata már nem tért vissza. A megözvegyült asszony még egy ideig gazdálkodik a rámaradt birtokon. Az 1920-as évek végén lassan eladogatta itteni ingóságait és Csöndesné Ikervárra távozott. Ott is halt meg 81 éves korában. A tapolcai régi temetőben, férje mellett, családi sírboltban nyugszik.

Műveiből: – Az irgalmas nővérek tapolcai zárdájának 50 éves jubileuma. = TU. 1922. április 16. –

Irodalom: – Pécs Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1935. – Vida József: A tapolczai kath. Nőegylet alakuló gyűlése. = TV., 1895. február 3. – Utolsó kötő-estély. = TL., 1903. április 5. – Kötőestélyek. = TL., 1904. április 17. – Karácsonyfa ünnepély, ruhakiosztás. = TL., 1909. december 25. – A jubilálók. = TL., 1917. március 11. – A népkonyha. = TL., 1917. július 15. – Jótékony Kath. Nőegyletünk. = TU., 1920. március 7. – Elhalálozás. = TU., 1934. október 14. – Kath. Nőegylet közgyűlése. = TU., 1934. december 2. –

SZENTMIKLÓSSY GYULÁNÉ CSENTHEY LUJZA vöröskereszt elnök

( , 1844. – Tapolca, 1931. december 24.)

Szülei Csenthey Ignác és Skublics Lujza voltak. Férjével együtt 1878-ban költözött Tapolcára.
A Vöröskereszt egyesület itteni megalakulásakor, 1882-ben Tapolcán a polgári fejlődés csak csíráiban volt meg. Civil társadalomról, polgári öntudatról itt még nem lehetett szó. Ezért az egyesület megalakulását eleinte inkább csak közöny, értetlenkedés kísérte. Így a társadalmi fejlődésben már előrébb tartó Sümegi vöröskereszt egylet iránymutatásával, annak fiókegyleteként próbálták megalakítani. Ez csak 1884 januárjában sikerült, amikor a nagy tekintélyű járási szolgabíró feleségét sikerült megnyerni, hogy vállalja el az elnöki teendők vitelét, a választmány létrehozását, tagok toborzását és aktivizálását. E munka Szentmiklóssy Gyuláné igyekezete dacára csak részben sikerülhetett. A munka, főképpen az adománygyűjtés akadozott. Az első másfél évtized legfőbb eredménye, hogy a vöröskeresztes gondolat lassan kezdett gyökeret verni a feudális hagyományokból táplálkozó Tapolcán. Az egylet vezetését 1901-ban adta át Glázer Sándornénak. Ezután már csak alkalmi feladatokat vállalt, de az aktuális jótékonysági akciók során mindig szívesen segített.
Férje halálának évében, végelgyengülésben ő is elhunyt. Férje mellett nyugszik a tapolcai temetőben.

Irodalom: – A sümegi vöröskereszt egylet tapolcai fiók egylete = Balaton, 1884. június 12. – Szentmiklóssy Gyuláék gyémántlakodalma, = TL. 1930. május 1. – Gyémántlakodalom = TU. 1930. május 4. – Halálozás = TL. 1931. december 25. – Halálozás = TL. 1931. december 27. –

CSER JÓZSEF adóhivatalnok

(Tapolca, 1875. október 18. – Tapolca, 1916. október )

Szülei tapolcai kisparasztok voltak. Néhány hold földjükből fiukat iskoláztatni nem tudták volna. Az akkori tapolcai felső népiskolát azonban olyan kiemelkedő eredménnyel és szorgalommal végezte, hogy tanárainak ösztönzésére és segítségével, mint akkor szokásos volt - kosztos diákként - vagyis naponta más-más családnál ingyen ellátást szereztek, biztosítottak részére. E segítséggel elvégezhette a zalaegerszegi középkereskedelmi iskolát. A jeles minősítésű érettségi bizonyítványt 1895. június 15-én állították ki. Végzettsége alapján a csáktornyai majd a nagysomkúti adóhivatalnál „díjtalan” díjnokként alkalmazták. Nemsokára visszakerült Tapolcára, ahol az adóhivatalnál előbb segédként, majd az előírt szakvizsgák letételé után főtiszti létszámban dolgozott. Munkája, magatartása alapján környezetében tisztelték, sokan kérték ki tanácsait. Hivatali munkáján túl mező- és szőlőgazdasággal is foglalkozott. Megnősült és házasságából négy gyermeke született. Gyenge fizikumú, beteges alkatú egyéniség volt. 41 éves korában halt meg.

Irodalom: – Kinevezés. = TL. 1911. február 5. –

CSER JÓZSEF dr. postatiszt

(Tapolca, 1904. április 19. – Sopron, 1997. március 18.)

Apja korán elhalt adóhivatalnok volt. A katolikus elemi iskolát 1910-1914 között járta ki, 1914-1918-ben a polgári fiúiskola tanulója. 1918-1922 között Budapesten az Állami Felsőkereskedelmi iskolában tanult. Később gimnáziumi érettségit szerzett majd 1936-1940-ben elvégezte a pécsi egyetem jogi karát. A felsőkereskedelmi érettségivel 1922. augusztus 1-től gyakornokként az akkor működött Tapolca és Vidéke Hitelszövetkezetnél kapott gyakornoki állást. Később könyvelővé nevezték ki. 1928-ban családot alapított, elvette Kocsis Gyula tapolcai MÁV főfelügyelő, vonalfőnök Edit leányát. 1928-ban a postához pályázott, ahol „postai szolgálatra kiválóan alkalmas” minősítéssel felvették és a gyöngyösi postahivatalnál alkalmazták. Egy évi gyakornoki idő után elvégezte a tiszti tanfolyamot, majd kérésére a szombathelyi postahivatalhoz helyezték. 1939. március 1-el áthelyezték a Soproni Postaigazgatósághoz. Rossz látása miatt elkerülte a katonai szolgálatot. 1949-ben osztályidegennek nyilvánították és elküldték a postától. Közel tíz évig napszámosként, segédmunkásként, éjjeliőrként tengette életét. Felesége erdei munkásként dolgozhatott. 1958-ban elismerték a törvénytelenséget és visszahívták a postához. Nem sokáig dolgozhatott nyugodtan, mert állítólagos ellenforradalmi magatartása miatt újabb meghurcolás következett. 43 évi munkaviszony után, 1965. március 1-el kérte nyugdíjazását. Nyugdíjas éveiben szakirodalmi és sporttörténeti kérdésekkel foglalkozott, melyek a Soproni Postaigazgatóság múzeumába kerültek. Rendszeresen visszajárt szülővárosába, élete végéig ápolta tapolcai kapcsolatait. 93 évesen hunyt el.

Irodalom: – Eljegyzés = TU. 1928. augusztus 12. –

CSERE SÁNDOR esperes plébános, kanonok

(Sand, 1932. április 25. – Veszprém, 2015. május 22.)

Földműves szülők gyermeke. A katolikus elemi iskola négy osztályát szülőfalujában járta ki, majd a középiskolát a csurgói Református Gimnáziumban kezdte. A gimnázium harmadik osztályától már a nagykanizsai Piarista Gimnáziumba járt. 1951-ben már az államosított középiskolában érettségizett. Ezután a veszprémi Papi Szemináriumba jelentkezett, de ezt 1952-ben feloszlatták. Az esztergomi Papi Szemináriumban folytatta felkészülését az egyházi pályára. 1956-ban Badalik Bertalan veszprémi püspök szentelte pappá. Káplán Berhidán 1956-1959 között, majd Várpalotán 1959.1960-ban. 1960 és 1965 között hitoktató Veszprémben, majd segédlelkész Veszprémben a Regina Mundi plébánián 1965-1966-ban. Ekkor plébánosi megbízatást kapott Várpalotán melyet 1972-ig látott el. 1972-1990 között Veszprémben a Szent Margit plébániát vezette. 1971-ben címzetes esperesi kinevezést kapott. 1990-től Tapolca (és az idetartozó Nemesgulács) plébánosa. Papi szolgálatának félévszázados emlékezetére tartott aranymiséjére 2006.június 11-én került sor Tapolcán a Nagyboldogasszony nevét viselő plébániatemplomban. 2013-ban vonult nyugdíjba Utolsó éveit Veszprémben az idős papok otthonában élte.

Műveiből: Istenhit és Istentagadás.

Irodalom: – Csere Sándor atya aranymiséje. = UTU. 2006. június –

CSERHÁT JÓZSEF költő, újságíró

(Balsa, 1915. március 20. – Románia, 1969. augusztus 6.)

Uradalmi cselédek gyermekéként született a Nyírségben. Apja rokkantsága miatt Budapestre költöztek, ahol a nagyvárosi proletárcsaládok életét élték. Első versei a 40-es évek elején jelentek meg, többek között az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagban, a Kelet Népében, a pécsi Sorsunkban, és a kolozsvári Helikonban. Első verseskötetei is a népi írók támogatásával jelenhettek meg. Ez az indíttatás kihatott egész költői életművére. 1948-ban adja ki A balsai föld c. kötetét, amellyel elnyerte a József Attila országos irodalmi pályázat első díját. Új kötettel nem jelentkezett de verseit rendre leközölték a legszínvonalasabb irodalmi lapok, (Kortárs, Élet és Irodalom, Jelenkor, Életünk, stb.) és gyakran jelent meg a napilapok irodalmi rovataiban is. Verseit olvashattuk a különféle antológiákban (Örökség, Szép versek). Szerény, visszafogott egyéniség volt. "...napszámosa vagyok a versnek, nem a fejedelme." - írta magáról. Hosszú időn keresztül kistisztviselőként dolgozott az OTI-nál és később az SZTK-nál. Így került Tapolcára ahol 1958-60-ig a Járási Könyvtár vezetője volt. Ez idő alatt megfordult Tapolcán az ország irodalmi életének sok szereplője. Sokat tett az ekkortájt újjáéledő Batsányi-kultuszért. 1961 január 1-től a veszprémi Napló munkatársa lett. Elköltözött Tapolcáról de gyakran visszajárt, ápolta emberi, irodalmi kapcsolatait. Élte a vidéki újságírók nehéz életét de közben gyönyörű verseket írt. A kor emberének bonyolult életérzéseit fogalmazta meg magas művészi fokon. Ezt ismerték el 1963-ban amikor elsőként megkapta Veszprém megye hivatalos elismerését a Batsányi irodalmi nívódíjat. Az igazi költői elismerés, a kötet - a kiadók sürgetése ellenére, talán a költő túlzott szerénysége miatt - már életében nem adatott meg neki. 54 éves korában a bukaresti gyorsvonaton végzett vele az infarktus. Töredékességében is igen jelentős életművet hagyott reánk. Sokkal jelentősebb költő volt, mint amennyire életében megjelent kötetei mutatják. A kortársak legnagyobbjai (Illyés Gyula, Weöres Sándor, Tandori Dezső, stb.) és a kritikusok egybevágó értékelése szerint ott kellene lennie a magyar költészet élvonalában. Ezt bizonyítja a halála után hét évvel kiadott posztumusz kötete az Alszik a szarvas. 1969-től Budapesten a nevét viselő és emlékét ápoló művészkör tevékenykedik és kiadja a Délibáb c. folyóiratot. A TIT Váci Mihály irodalmi színpad nívós összeállítással tisztelgett emlékének. 1990-ben a tapolcai Városi Könyvtár rendezett Cserhát József emlékműsort. A kilencvenes évek elején a Napló kollektívája, emlékére Cserhát-díjat alapított, amelyet a március 15-i sajtnap alkalmából adnak át. Budapesten tisztelői Batsányi-Cserhát művészkört működtetnek.

Műveiből: – A magra nem ügyel senki. Bp. 1941. – Kilépünk az állószékből. Bp. 1943. – A balsai föld. Bp. 1948. – Alszik a szarvas. Bp. 1976. –

Irodalom: – VÉL – UMIL – Káldi János: Cs.J. = Életünk. 1966. 2.sz. – Weöres Sándor: A Nyírségtől a Dunántúlig. Emlékezés Cs.J.-re. = Kortárs, 1974. 3.sz. - Varga Imre: Cs.J. = Szabolcs-Szatmári Szemle. 1972. 3.sz.. – Koncz István: Cs. J. emlékére. = Napló, 1979.augusztus 4. – Tandori Dezső: „Hogy emlékét megőrizzük, érdemeit tudatosítsuk…” = Dunatáj, 1981. 2. sz. – Nemesbüki András: Cs. J. költő emlékére. = Napló, 1984. augusztus 4. – 70 éves lenne. Tisztelgés Cs.J. költő emléke előtt = Napló, 1985.181.sz. – Fonay Tibor: Cs. J. = Emberek a tájban, Nemesgulács, 1989. – Gáldonyi Béla: A szarvas örökre elaludt. = Napló, 1990.november 7. – Nemesbüki Andás: Emlékezés Cs.J.költőre. = Pikoló, 1997. december 26. –

CSERJESI KÁROLY tanár, író, helytörténész

(Vecsés, 1873. november 25. – Budapest, 1941. április 11.)

Apja Czédly József rk. tanító volt. A családnevüket 1881-ben magyarosították. Az elemi népiskolát Vecsésen, a reáliskola alsó osztályait Budapesten végezte. 1888-1892 között a Bp-i Kir. Katholikus Tanító Képezde tanulója. Itt népiskolai tanítói oklevelet szerzett. Több fővárosi elemi iskolában tanított, majd 1896-tól a IV. Kerületi Községi Főreáliskola nevelője lett. 26 évig ebben az iskolában tanított. 1897-ben családot alapított, felesége tanítónő. Rákospalotai lakásukban hat gyermekük született. 1897-ben tornatanári oklevelet szerzett, egyben a Nemzeti Torna Egylet aktív tagja. 1918-ban címzetes igazgatói kinevezést kapott. 1922. október 31-én nyugdíjba vonult. 1900-tól jelennek meg írásai, könyvfordításai. Először egy detektívregényt fordított angolból, majd tornatanítási segédkönyvet németből. Az ötvösművességről írt tankönyvnek is használható munkákat. A „Népíratkák” sorozat füzeteiben társadalmi és közismereti témákkal foglalkozott. Több mezőgazdasági és gyógynövény-ismereti könyvet jelentetett meg. 1928-ban Diszelbe, majd Köveskálra költözött. Felkutatta a Káli medence régi írásait, történeti emlékeit. Írásait a Tapolczai Lapok hasábjain a Köveskáli Levelesláda rovatában közölte. 1938 után megírta Köveskál község monográfiáját. Kéziratos hagyatéka, végakarata szerint a keszthelyi Balaton Múzeumba került. 68 évesen Budapesten hunyt el, sírja a köveskáli felső temetőben található. Erős szálak fűzték Tapolcához. Szoros barátságot ápolt a régészeti hajlamú dr. Frisch Józseffel. Előadásokat tartott a baromfi- és nyúltenyésztésről. Tapolcán múzeumot szeretett volna felállítani, hogy a pusztuló emlékeket ide lehessem összegyűjteni. Családtörténeti kutatásait a Tapolczai Lapok könyvben kívánta kiadni, de a háború és a politika eldurvulása ezt megakadályozta.

Műveiből: – Szegény ember gazdagsága vagy a Magyarországon vadon termő gyógynövények ismertetése. Bp. 1907. – Az ötvösség. I-II. Bp. 1926. – A vidék új pénzforrása: a baromfitenyésztés. = TL., 1930. január 26. –Házinyúltenyésztés. = TL., 1930. július 12. – Állami nyúl akció. = TL., 1930. október 11. – Kálvölgy romjai. = TL., 1933. július 22. – Járási múzeum. = TL., 1933. augusztus 12. – Kálvölgy falvai. = TL., 1933. november 25. – A gyógynövények gyűjtéséről. = TL., 1936. június 27. – Régi hegytörvények. = TL., 1939. január 14. – Feljegyzések = TL., 1940. március 23., 30., április 6. –

Irodalom: – VÉL – Köveskál monográfiája. = TL., 1936. július 4. – Köveskál és nemesi családjainak története. = TL., 1940. november 16. – Cs. K. + = TL., 1941. április 19. – Megint meghalt = Rákosi Hírlap, 1941. április 24. –

CSERMÁK JÓZSEF atléta

(Szencz, 1932. február 14. – Tapolca, 2001. január 12.)

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. A háború elől menekülve 1944-1946 között Németországban élt. 14 évesen, 1946-ban költözött Tapolcára. Nehéz fizikai munkát végzett a vasúton, a fűrésztelepen, majd a nemesgulácsi kőbányában. 1948-ban ismerkedett meg dr. Papp Pállal, aki fizikai adottságait felismerve az atlétika felé irányította és tanítványává fogadta. 1949-ben az ő közbenjárására került a tapolcai vasútállomásra. Itt. eredményes távírász vizsgát tett. A szigorú szolgálati beosztás átmenetileg akadályozta az edzésekben, ezért a Kisker Vállalathoz ment dolgozni. Az intenzív edzések meghozták az eredményt. 1951-ben kalapácsvető eredményei ugrásszerűen javultak és ezek alapján 1952-ben beválogatták a Helsinki olimpiára utazó válogatottba. Az olimpia döntőjében 60,34 méteres dobásával aranyérmet nyert, világ- és olimpiai csúcsot javított. Visszahívták a vasúthoz, itt a fűtőházban dolgozott, családot alapított és intenzíven sportolt. 1957-ben érettségi vizsgát tett és megszerezte a géplakatos szakmunkás bizonyítványt. Évekig a kalapácsvetés nemzetközi élvonalhoz tartozott. Az 1954-es EB-n bronzérmes lett, az 1956-évi melbourne-i olimpián ötödik volt. Legjobb eredményét 62,23 métert 1960-ban érte el. Négyszer nyert magyar, egyszer angol bajnokságot. Hétszer javított csúcsot, negyvenötször szerepelt a válogatottban. 1967-1970 között Zsivótzky Gyula edzője volt. 1965-től a Tapolcai Önkéntes Tűzoltóegyesület parancsnok-helyettese volt. 1966. augusztus 1-től a tapolcai Fűtőház vezető-helyettese, 1980. szeptember 1-től vezetője. 1990. december 29-től nyugdíjas. Azok közé tartozott, akik a munkát és az élsportot össze tudták hangolni. Sok kitüntetést kapott, köztük 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozatát és Tapolca díszpolgára címet. Szívbetegsége egyre jobban gyötörte. 69-évesen hunyt el. A tapolcai régi temetőben nyugszik.

Irodalom: – Lovas – Százéves – MNaL – VMKL – KKMS – Százéves – Feleki László: Tizenhat nap. Bp. 1953. – Ardai Aladár: Vallomások a győzelemről. Bp. 1974. – Antal Edit: Cs.J. elment. = TKal. 2002. –N. Horváth Erzsébet: Cs. J. a kalapácsvető. Tapolca, 2002. –

CSERNY PÁL tanácselnök, V.B.-elnök

1955. október 1.-től 1958. október 29-ig volt Tapolca nagyközség V.B.-elnöke, és tanácselnöke.

Irodalom: – Fejes –

CSERTŐ KÁROLY dr. járásbíró

(Kecskemét, 1910.)

Keszthelyen volt lakása onnan járt be dolgozni Tapolcára.

CSIGÓ FERENC földbirtokos

(Nemesgulács, 1871. – Nemesgulács, 1935. február 6.)

Apja Csigó Pál a tapolcai választókerületet képviselte a parlamentben. Nagyapja gazdag molnár volt Gyulakesziben. Gyermek és ifjúkoráról kevés emlék maradt. Iskoláit Győrben, Sopronban, Grazban és Budapesten végezte. 1895-től Nemesgulácson élt és birtokán gazdálkodott. Jelentős birtokai voltak Diszelben, Gyulakesziben, Káptalantótiban, Kisörsön és Tapolcán is, ahol a „Csigó-kertek” név sokáig őrizte a család emlékét. Tevékenyen részt vett lakóhelyének és környezetének közéletében valamint a vármegyei életben, mint Zala megyei törvényhatósági bizottság tagja. Képviselőtestületi tagként és a római katolikus egyházközség elnökeként lakóhelyén fejtett ki jelentős munkát. Világi elnöke volt Diszel község iskolaszékének, közbirtokossági delegált a gulácsi kőbányánál, közgyám és a lövészegyesület elnöke. Választmányi tagja volt a vármegyei gazdasági egyesületnek és a Dunántúli Mezőgazdasági Egyesületnek. Vagyona és befolyása révén Tapolca és környéke pénzügyi életének fontos tényezője volt. Részvényese és felügyelőbizottsági tagja volt a Tapolcai Takarékpénztár Rt.-nek, részvényese és igazgatósági tagja a Balatonmelléki Takarékpénztár Rt.-nek, valamint a Tapolczai Sertéshízlalda és Húsipari Rt.-nek. Tagja a Balatoni Társaságnak. – Alapító elnöke volt az Egervíz Lecsapoló Társaságnak. 64 éves korában hunyt el. A nemesgulácsi temetőben nyugszik.

Irodalom: – Békássy – Z. vm. ism. – BÉ.1921. – A kultúrmérnökség elkészítette az Eger parti próbaöntözés tervét. = TL., 1933.november 18. – Halálozás. = TL., 1935. február 9. – CS. F. = TL., 1935. február 9. –

CSIGÓ PÁL országgyűlési képviselő

(Diszel, 1834. – Tapolca, 1895. március 18.)

A Szarvasi malom melletti házban született. Középiskoláit Keszthelyen és Veszprémben végezte el.1848 nyarán egyik legifjabbként önként jelentkezett nemzetőrnek. Részt vett a Budavár körüli harcokban majd a Komáromnál megfutamodó Jellasich kiűzésében. Tanulmányait 1854-ig tovább folytatta majd Inkey báró birtokán gyakornokoskodott. Rövidesen átvette saját birtokai vezetését. 1861-ben lett megyei esküdt. Feljegyezték róla, hogy 1866-ban a nagy éhinség idején gabonahombárait önzetlenül megnyitotta a nélkülözők előtt. 1961-ben esküdt volt a tapolcai járásban. 1867-től 1872-ig a tapolcai és balatonfüredi járások szolgabírája volt. 1873-tól az újoncozási bizottság polgári elnöke lett. Mint gulácsi földbirtokos tevékeny szerepet vitt a megyei virilisek között. Részt vállalt a közélet különböző posztjain. Volt állandó gazdasági tudósító és miniszteri iskolalátogató, tagja a tapolcai vincellériskola felügyelő bizottságának valamint a filoxéra ellen küzdő országos bizottságnak is. 1892-ben szabadelvű párti programmal országgyűlési képviselőnek választották a tapolcai kerületben. E posztján elismerésre méltó munkálkodást fejtett ki a Tapolcza-keszthelyi vasútvonal létesítése érdekében továbbá a balatonfelvidéki szőlők felújítása és az agrárkölcsönök megszerzése terén. Egyik alapítója, részvényese, második elnöke majd felügyelőbizottsági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-nek. Éppen Glázer Sándor tapolcai városbiró-gyógyszerésznél vendégeskedett amikor váratlanul rosszul lett. Sírja a Gyulakesziben van. Utódjának a képviselői székbe Kossuth Ferencet választották.

Műveiből: – Útjaink mizériái. = Balaton, 1885. február 12. –

Irodalom: – Gulyás – VÉL – Szeghalmy – A választás előtt. = TV. 1892. január 17. – Cs.P. képviselőjelöltsége. = TV.1892.január 20. – A választás után. –1892- január 28-án - = TV. 1882. január 31. – A mi képviselőnkről. = TV. 1892. május 29. – Cs. P. = TV. 1895. március 18. – Cs.P. = Balatonmelléki Lap, 1895. március 21. –

CSIGÓ MOLNÁR JÁNOS honvéd százados

(?, 1801. – Tapolca, 1885. április 9.)

Valószínűleg a Tapolca környékén régóta honos Csigó család egyik oldalágához tartozott. Gyermek és ifjúkoráról keveset tudunk. Már meglett férfiként érte a szabadságharc kitörése. Forrásaink nincsenek arról, hogy milyen hadszíntereken, mivel érdemelte ki rangját. Legtöbbet nekrológjából tudhatunk meg róla. „ … városunk legismertebb alakja volt, kit általán fiatal, öreg, úr és szegény, Janó bácsi megszólítással illetett. … Napi foglalkozása volt reggel korán kelni, a város tavához menni, ott jól megmosakodni, ezután elszívott egy szivart, mire beharangoztak a templomban, ő is ott volt kis kopott officiumával. Ezután elment a kávéházba, hol olvasott, vagy vigyázott a biliárdozók játékára ; ezt oly figyelemmel kísérte, hogyha bíró szükségeltetett ítélet mondásra, csak azt nézték a játékosok, Janó bácsi ott van-e, ha igen úgy kérdezték és az ítéletbe mindkét fél belenyugodott. … Pénze 45 frt maradt, ezt gyűjtögette temetésére, hogy senki kegyelmére ne szoruljon, ezenkívül 10 frtot fizetett koporsójára is, tehát igazat mondott midőn ezt mondá: Uram ! nem tartozom senkinek, semmivel, egyedül Istennek lelkemmel: őt kérem, hogy legyen neki irgalmas és kegyelmes.” Temetésén igen sokan jelentek meg a város színe-javából.

Irodalom: – Halálozás. = Balaton, 1885. április 16. –

CSIK FERENC dr. orvos, úszó, olimpiai bajnok

(Kaposvár, 1913. december 12. – Sopron, 1945. március 29.)

Egy éves volt amikor édesapja meghalt a háborúban. Eredeti neve Lengvári volt. Anyai nagybátyja Csík László orvos adoptálta és nevelte fel. A család 1924-ben költözött Keszthelyre. Itt járt gimnáziumba és itt indult el úszókarrierje. Edzései során a Balatonnal szemben előnyben részesítette a tapolcai malomtó állandó hőmérsékletű vizét. Edzéseit itt Bauer Gyula mozdonyvezető, és fivére Ferenc a TIAC úszó- és vízilabda-szakosztályának vezetője irányította. 1931-ben érettségizett és beiratkozott a Budapesti Orvostudományi Egyetemre. Itt a BEAC úszóversenyzője lett. 1933-ban sokat járt Tapolcán. Testvéreivel, Lengvári Ákossal és Györggyel együtt részt vett és győzött a Malomtóban rendezett első tapolcai nyilvános úszóversenyen. 1933-ban nyerte első magyar bajnoki címét, majd első lett a párizsi Grand Prix-n. 1934-ben két aranyérmet nyert a magdeburgi Európa-bajnokságon. 1935-ben Európa csúcstartó és többszörös főiskolai világbajnok. 1938-ig 13 alkalommal nyert magyar bajnokságot különböző úszásnemekben. Legnagyobb sikerét az 1936-os berlini olimpián aratta, ahol olimpiai bajnok lett a 100 méteres gyorsúszásban, s tagja volt a bronzérmes 4x200 méteres gyorsváltónak is. 1937. november 20-án kapta meg orvosi diplomáját és Budapesten telepedet le. Az orvosi hivatás mellett edzősködött, és egy ideig a válogatottnak is kapitánya volt. Rövid ideig a Képes Sport szerkesztője is volt. A háború utolsó szakaszában orvosi hivatásának teljesítése közben Sopronban bombatámadás áldozata lett. Hamvait 1947-ben hazaszállították Keszthelyre, ahol a város által adományozott díszsírhelyen temették el.

Irodalom: – MÉL – MNL – UMÉL – ZÉL – Úszás és vízipóló. = TL., 1933. július 22. – Vízisport. = TL., 1935. június 15. – Csik legyőzte a japán úszókat. = TL. 1936. augusztus 15. – Cs. F. orvos. = TU., 1937. november 28. –

CSIKY GYULA, csiksomlyói, tanár, festőművész

(Gyalu, 1909. január 10. – Budapest, ?)

Ősi erdélyi nemesi család sarja. Szülei Csiky József és Gajzágó Margit. Alap és középiskoláit Erdélyben, a Képzőművészeti Főiskolát 1930-1933 között Budapesten végezte el. 1935-ben első állandó munkahelyére a tapolcai áll. polgári fiúiskolához helyezték. Okleveles középiskolai rajztanárként a Zalaegerszegre távozó Frimmel Gyulát váltotta fel. Itt nagy lendülettel látott munkához. Tanította a mértani és szabadkézi rajzot, testgyakorlatot, egészségtant és kézimunkát. Sok előadást tartott a fő tantárgyához illeszkedő képzőművészetek köréből gyermekek és felnőttek számára egyaránt. Kijelölt filmgépkezelő tanárként vezette a filmoktatást és az iskola „Terta” márkájú keskenyfilm vetítő berendezésével új típusú szemléltetést vezetett be az iskolai oktatásba. Kezelte és gyarapította a rajz- és kézimunka szertár anyagát. 1939-től ellátta az iparos-tanonc iskola igazgatói tisztét is. Kivette részét a tapolcai közéletből. Tagja volt a kaszinó választmányának, a légoltalmi és népművelési bizottságnak. Feleségével Schippert Margit hegedűművésszel erőssége volt a filharmonikus zenekarnak. Sokat festett és műveiből több kiállítást is rendezett. Jó szónoki adottságokkal rendelkezett és sikeres előadásokat tartott pl. a Hősök Napján, a Liszt Ferenc ünnepélyen, és más alkalmakkor. Művészeti kritikákat, módszertani eszmefuttatásait szívesen és sokszor megjelentették a pedagógiai szaksajtóban, az iskola értesítőiben, de a helyi hetilapokban is. 1941-ben Tapolcáról elhelyezték és a nagyváradi állami gimnázium rajztanára lett. A háborút átvészelte és Budapestre költözött. Az 1940-50-es években sikeres könyvillusztrátorként dolgozott. Emlékezetes munkái az 1948-as kiadású Arany János balladáihoz és Ovidius: A száműzetés dalaihoz készített grafikái. A hetvenes évek elején még látták Tapolcán. Későbbi sorsáról nincs tudomásunk.

Műveiből: – Liszt Ferenc emlékezete. = PFI. Ért. 1935-36. – Kultúra és rajztanítás. = PFI. Ért. 1937-38. – Filmoktatás. = PFI. Ért. 1937-38. –Magyar, vagy magyaros? = TL., 1939. június 24. – Lajos bá’ nyugdíjba megy. = TL., 1940. február 10. – A Földindulás Tapolcán. = TL., 1941.január 11. – Karácsonyi misztérium. = TL. 1942. január 3. –

Irodalom: – Deák – Gulyás – PFI. Ért. 1935/36-1940/41. – Áthelyezés. = TL., 1935. november 9. – Házasság. = TU., 1936. augusztus 16. – Képkiállítás a Kaszinóban. = TL., 1937.december 11. – Simon Lajos: Csiky Gyula képkiállítása. = TU., 1937. december 12 – Kinevezések. = TL., 1940. január 13. – Távozók után. = TL., 1941.május 17. –

CSIKY GYULÁNÉ, Schippert Margit zenetanár, hegedűművész

( ?, 1910 körül – ? ,? )

Zeneművészeti főiskolán szerzett oklevelet. 1936-ban, ide helyezett férje után jött Tapolcára. A polgári leányiskolában kapott óraadó tanári állást. Heti 5-6 órában éneket oktatott és vezette az iskolai énekkart. Emellett magántanítványokat fogadott, hegedülni, zongorázni, énekelni tanított. Bartók, Kodály, Bárdos művei az ő közvetítésével terjedtek el Tapolcán. Rövidesen Badacsonytomajon vezette a bányászzenekart. Tapolcán nagy örömmel fogadták a jól képzett hegedűst, aki mindjárt a helyi Filharmonikusok szólistájaként mutatkozott be 1936 farsangi hangversenyén. Rövidesen átvette a Filharmonikusok karmesteri teendőit és 1937 novemberében nagy sikerű Mozart hangversenyt rendezett a Kaszinóban. A zenekar fejlődése határozott irányt vett. Többször dirigálta a szépen fejlődő levente-zenekart is. Szakszerűsége és aktivitása jó hatással volt Tapolca zenei életére. Ezért volt általános a csalódás, amikor elhelyezett férje után ő is távozott 1941-ben. „Sajnálattal jegyezzük fel azt a tényt, hogy Csikyné kedves kartársunk férjének a nagyváradi gimnáziumhoz történt áthelyezése folytán iskolánktól a tanév végén megválik. Távozását tanártársai és a tanulóifjúság igen fájó érzéssel vette tudomásul, mert azt az értékes nevelőt vesztjük el, aki az iskola ügyét mindenkor a legnagyobb lelkesedéssel és odaadó szeretettel munkálta.” – írták búcsúzó kollégái. A háború után a fővárosban élt férjével. A harmadmagával összeállított, több kiadást megélt Hegedűiskola c. munkája máig igen kedvelt. Élete utolsó szakaszát homály fedi.

Műveiből: – Hegedűiskola. Bp. 1953. –

Irodalom: – PLI Ért. 1936/1937 – 1941/1942. – A Kaszinó Liszt-estje nagy közönséget vonzott. = TL. 1936. február 29. – Zenei életünk nyeresége. = TL., 1936. augusztus 29. – Házasság. = TU., 1936. augusztus 16. – Zene és költészet a Kaszinóban. = TL. 1936. december 5. – Mozart est a Kaszinóban. = TL., 1937. november 20. – Madách est a Kaszinóban. = TL., 1928. március 19. – A Kaszinó évadzáró hangversenye. = TL., 1938. április 9. – Díszhangverseny – Magyar a magyarért. = TU., 1938. november 13. – 1939. március 15. = TL., 1939. március 19. – A Kaszinó évadzáró rendezvénye. = TL., 1939. március 25. – Távozók után. = TL., 1941. május 17. –

CSIKY OTTÓ Dr. jogász, járásbíró

(Budapest, 1928. május 29. – Budapest, 2008. február 18.)

Iskoláit a fővárosban végezte. Az ELTE Jogtudományi Karán 1947-1951. között tanult. Diplomája kézhezvétele után előbb a kulturális igazgatásban, majd földnyilvántartási munkakörben dolgozott. 1955.-ben helyezték Tapolcára bírónak, 1959.-ben itt a Járásbíróság elnöke lett. Itteni tartózkodása alatt élénk közéleti, kulturális tevékenységet fejtett ki. Előadásokat tartott, klubot vezetett, stb. 1959.-től 1967.-ig az Igazságügyi Minisztérium főelőadója, majd oktatási osztályvezetője. 1967.-től, tíz évig a Baranya Megyei bíróság elnöke. Pécsi évei idején a Janus Pannonius Tudományegyetem Családjogi tanszékén tanított. 1977.-1990.-ig a Legfelsőbb bíróság elnökhelyettese. 1972.-től az állam és jogtudományok kandidátusa, nagydoktori értekezését 1990.-ben védte meg. Több éven át az MTV Jogi esetek c. műsorának állandó szakértője volt. 1990.-től nyugdíjasként élt. 1990-1993. között a Magyar Autóklub elnöke. Több családjogi tárgyú könyve, valamint számos hazai és külföldi tanulmánya jelent meg.

Műveiből: – A modern házasság problémái. Bp. 1965. – A gyermek családi jogállása. Bp. 1973. – A házasság felbontása. Bp. 1990. – A családjog kézikönyve, (társszerző) Bp. 1995. – Apasági perek, apaságvizsgálat (társszerző) Bp. 1997. – A házasság megkötése, felbontása, házastársi tartás. (társszerző) Bp. 1999. –

Irodalom: – Ki kicsoda Bp. 2001. –

CSILLAG ERNŐ körjegyző

(Orosztony, 1874. – Tapolca, 1940. június 12.)

Alapiskolát Tapolcán járta, érettségit Keszthelyen a premontreieknél tett. 1899-ben Tapolcán volt másodjegyző, és az anyakönyvvezető helyettese, majd több környékbeli település körjegyzőségén dolgozott. Még ez évben anyakönyvvezetői kinevezést kapott és Tördemicen körjegyzőnek nevezték ki. 1901-ben nősült. Felesége tapolcai leány, Harangozó Lajos leánya, Harangozó Anna volt. A Balatonfelvidék természeti értékeinek csodálójaként a Balatoni Társaság rendes tagja között volt. Közigazgatási pályafutását főjegyzőként, a nemestördemici körjegyzőség vezetőjeként fejezte be. 1906 áprilisától választott jegyzője volt a járási jegyzőtestületnek. Tevékenyen részt vett a Pinceszövetkezet megalakításában és munkájában. A tapolcai lakással bíró nyugdíjas körjegyző, 1935 márciusában gróf Esterházy Móric, Keresztény Gazdasági és Szociális Pártjának egyik községi vezetője lett. Rövidesen betegeskedni kezdett. Családjával és kedvelt szőlészetével már csak keveset törődhetett. 66 éves korában súlyosbodó leukémiája okozta halálát. A régi tapolcai köztemetőben nyugszik.

Irodalom: – Másodjegyző választás = TV. 1899. május 7. – Anyakönyvvezetői kinevezés = TV. 1901. március 10. – Jegyzőválasztás = TV. 1901. március 31. – Esküvő = TV. 1901. október 27. – A tapolczai járás jegyzői kara = TL. 1906. április 29. – BÉ.1921. – A KGSZP szervezete, = TU., 1935. március 17. – Halálozások. = TL. 1940. június 15. – CS. E. + = TV. 1940. július 15. –

CSILLAG PAULA varrónő

Irodalom: – Van szerencsém = BML. 1895. május 16. –

CSIMA JÁNOS kőfaragó

(Kisgyalán, 1897. január 30. – Tapolca, 1925.)

Szülei Csima Antal és Nagy Anna. Somogy megyei szülőfalujában 6 elemit végzett, majd egy kaposvári kőfaragó mellett inaskodott. Az első világháborút túlélte, tizedesként szerelt le. 1921-ben Horváth Rózát vette nőül. Nősülését követően került Tapolcára. Rövidesen megnyitotta kőfaragó műhelyét, amely főleg tapolcai és környékbeli megrendelőknek dolgozott. Telephelye a temetőre nyíló Árpád utca sarkán, a mai pizzéria telkén volt. A tapolcai temetőben már csak egy síremlék őrzi keze nyomát. A Pál Ottó sírját ékesítő Krisztusfej mutatja kvalitásait. A tapolcai Katolikus Legényegylet 1924-évi zászlószentelése alkalmából egy szépen faragott Szent József szobrot ajándékozott az egyletnek. Tehetsége unokájában él tovább.

Irodalom: – Zászlószentelés. = TU., 1924. július 6. –

CSONKA GYULA kereskedő, kirakattervező, rendező

(Tapolca, 1923. február 4. – Tapolca, 2006. május 27.)

Édesapja Csonka Ottó divatáru kiskereskedő volt. Gyula fiát is kereskedőnek szánta, aki majd üzletét átveheti. A gazdasági világválság miatt 1933-ban azonban az üzlet megszűnt. Családapa a községházán kapott munkát. Gyula fiát a polgári fiúiskola elvégzése után Paksra, egy rokon kereskedőhöz küldte tanulni, de onnan rövidesen hazatért és egy tapolcai kereskedésben szabadult fel. Így már el tudott helyezkedni a Hangya Szövetkezet Ruházati Osztályán. Ügyes keze, kifinomult ízlése miatt felfigyeltek rá és Nagyváradra küldték tanulni, ahol 1940-ben indult egy kirakatrendezői iskola. Ez a lehetőség Erdély Romániához csatolásával meghiúsult. Budapesten a Francia Magyar Pamutipar Gyárában talált állást, raktáros és anyagkiadó lett. Budapesten élte át az ostromot, hazajönni nem tudott, csak a háború befejezése után, 1945. május 5-én érkezett haza. Szembesülnie kellett családja tragédiájával. Korábban meghalt apja után édesanyját is elveszítette, a március 25-i tapolcai bombázások áldozata lett. Két élő testvére francia és orosz fogságban volt. Nem omlott össze, megmaradt pénzecskéjével egy kis rövidáru boltot nyitott. 1947-ben ezt felszámolta és kiköltözött Lesencetomajra. A körjegyzőségen helyezkedett el. Egy szilveszteri műsoros bálon ismerkedett meg későbbi, tapolcai feleségével, Nemes Margit zongoratanárral. 1950. december 30.-án keltek egybe Lesenceistvándon. 1952-ben nyílt meg Tapolcán az első népbolt, és mint kereskedő az akkori Népbolt Vállalatnál helyezkedett el. Kézügyessége, kiváló művészi szépérzéke miatt ő rendezte a kirakatokat. A veszprémi központból jött ellenőröknek feltűnt a rendezett, fantáziadús kirakat, ezért őt bízták meg a dekoratőri munkákkal. Munkáját nagyon szerette, többször Veszprémbe is berendelték munkavégzésre, majd egy év után Győrben vizsgakirakatot rendezett, ahol első helyezést ért el. Tematikus kirakatai rendre sikert arattak. A vállalat többször nevet váltott de ő maradt a ruházati vonalon. Több alkalommal lett a vállalat kiváló dolgozója. Egész családjával együtt nagy zenekedvelő volt. Kitűnően csellózott, nagy szerepe volt abban, hogy megalakult a KISKER zenekara, melynek felesége volt a karmestere. 1985-ben ment nyugdíjba, de soha nem tétlenkedett, otthon is sokat barkácsolt. Idős korában, két lányában és hét unokájában sok öröme tellett. 83 évesen hunyt el.

CSONKA JÓZSEF V.B. titkár

(Tapolca, 1921. május 28. – Tapolca, 1965. április 14.)

Édesapja, Csonka Ottó rövidárú-kereskedő volt Tapolcán. Édesanyja Kern Mária. Az elemi és polgári iskola elvégzése után 16 évesen a községi elöljáróságon kisegítőként kezdett dolgozni 1935. december 1-én. 1936-ban a káptalantóti körjegyzőségen, 1937-ben a tapolcavidéki körjegyzőségen, majd 1938-ban ismét a tapolcai elöljáróságon kapott munkát. 1939. szeptember 1-én a lesencetomaji körjegyzőségen kapott körírnoki kinevezést. 1942. október 3-án vette nőül a tapolcai születésű Fülöp Annát. Három nap múlva tényleges katonai szolgálatra vonult be a III. hadtest híradós zászlóaljához. 1944 júniusában szovjet hadműveleti területre vezényelték és zászlóaljírnoki munkát végzett. 1944 júniusában már tartalékos őrmesterként Bak községnél esett szovjet fogságba. Az Ivanovó környéki tőzegtelepeken dolgoztatták. Innen súlyos betegen, legyengült állapotban került haza 1946. szeptember 1-én. 1946 októberében a Nemzeti Paraszt Párt lecencetomaji községi titkárának választották meg. 1949. áprilisában a balatonedericsi körjegyzőséghez került, előbb helyettes, majd kinevezett körjegyzőnek. 1950. október 9-én került Tapolcára, mint vezetőjegyző, majd október 22-én a tanács megalakulásakor a községi tanács V.B. titkárának választották meg. Leérettségizett, majd különböző államigazgatási tanfolyamokat és iskolákat végzett. Pártonkívüliként, nehéz helyzetekben is megőrizte emberi méltóságát. Higgadt, törvénytisztelő ember volt. Szerény egyéniségével és az emberi problémák iránti fokozott érzékenységével elnyerte és mindvégig megtartotta a tapolcaiak bizalmát. Tevékenyen részt vett Tapolca kulturális életében is, hegedült a szimfonikus zenekarban, festményei a tanácsháza nagytermét díszítették. A legnehezebb időkben is fáradhatatlanul dolgozott Tapolca fejlődéséért, újbóli várossá nyilvánításáért. Ezt azonban már nem érhette meg. Tragikusan fiatalon, 44 éves korában a munkahelyén érte a halál, valószínűleg a fogságban szerzett szívbetegsége következményeként. 15 éven át, haláláig töltötte be Tapolcán a V.B. titkári tisztséget.

Irodalom: – Fejes Imre: Veszprém megye közigazgatási beosztásai és tanácsi vezetői (1945-) 1950-1981. Veszprém, 1982. –

CSONTOS BÉLA református lelkész

(Göncz, 1898. február 14. – Lorain, 1935. június 29. )

1919-1922 között Budapesten a Református Theológiai Akadémián tanult. 1923-ban a skóciai Aberdeenben fejlesztette tovább képzettségét. Hazatérve a Kálvin téri gyülekezet segédlelkésze, majd püspöki magántitkár lett. Eközben szerkesztette a Református Diákmozgalom c. lapot és egyik megalapítója volt a Kálvinista Szemlének. Az 1920-as években a Tapolca környékén élő reformátusokban felerősödött az a törekvés, hogy Keszthely székhellyel Keszthely, Tapolca, Sümeg hívői missziós kerületet alakítsanak. Az 1925. december 21-én Keszthelyen tartott közös jelölő gyűlésen öt pályázó közül egyhangúlag Csontos Béla budapesti, Kálvin téri segédlelkész, püspöki magántitkár meghívása mellett foglalt állást. Az akkor illetékes belső-somogyi református egyházmegye esperese és gondnoka nevezettet megválasztásra alkalmasnak minősítette és a lelkészválasztás napjául január 10-ét jelölte meg. A tapolcai híveket is képviselő „egyházközségi közgyűlés, amelyen kétszázan voltak jelen, a háromszori elnöki felszólításra egyhangúlag elhatározta Csontos Béla meghívását, aki ezzel a határozattal a keszthelyi református anyaegyház első önálló rendes lelkésze lett.” Az új lelkész ünnepélyes tapolcai beiktatására 1926. március 7-én került sor. A polgári fiúiskola rajztermében megtartott ünnepélyes istentiszteleten megtörtént az őrségváltás, amikor vitéz Tihanyi Kiss Sándor köveskállai lelkész lelkipásztori teendőit átadta Csontos Bélának. Az új lelkész tapolcai tevékenységének másfél éve alatt sok szép eredményt ért el. Megalakult a mintegy 150 fős reformátusság képviseletét ellátó presbitérium, megtörtént a tisztségviselők megválasztása. 1927-ben Csontos Béla elfogadta az Amerikába való meghívását. 1927-1928-ban az Ohio-beli Vintodale, majd 1928-1935 között Lorain város lelkipásztora és az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja rovatvezetője. A tehetséges lelkipásztor 37 évesen Lorainban autó-balesetben hunyt el.

Műveiből: – A harmincz éves Loraini Magyar Református Egyház jubileumi emlékkönyve. Lorain, 1932. –

Irodalom: – Gulyás – Megválasztották a tapolczai református egyház missziós lelkészét. = TL., 1926. január 17. – Lelkészbemutatkozó. = TL., 1926. február 28. - Reformátusok ünnepe. = TL., 1926. március 14. – A tapolcai új református lelkész bemutatkozása. = TU., 1926. március 19. – Csontos Béla amerikai magyar lelkész halálos autószerencsétlensége. = TL. 1935. július 27. – Hangodi László: A protestantizmus története Tapolcán. Tapolca, 1996. – Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp. 2000. –

CSONTOS KÁROLY honvéd százados, csendbiztos

( ? , ? – ? , ? )

Valamelyik Zala megyei településen született. A császári-királyi hadsereg egyik huszárezredében szolgált. Az 1840-es években altisztként, huszárőrmesteri rangban szerelt le. 1848 őszén fegyveres szolgálattételre jelentkezett és nemzetőrtiszti szolgálatba lépett. 1848. szeptemberétől a Zala megyei önkéntes mozgó nemzetőr-zászlóalj hadnagyaként részt vett a Dráva-vidék védelmében, majd a Jellasics elleni harcokban. Az ebből az alakulatból szervezett 47. honvédzászlóaljban folytatta szolgálatát, mint honvéd hadnagy, november 10-től már, mint főhadnagy. 1849. január 1.-én áthelyezték az 56. honvédzászlóaljba és egyúttal századossá léptették elő. Ezután Perczel Mór honvédtábornok hadtestében, majd a II. hadtestben szolgált. Részt vett a téli harcokban, a tavaszi hadjáratban és Buda várának ostrománál is. 1849. június elején a Tokajban megszervezett 97. honvédzászlóalj kiképzőtisztjének vezényelték át. A Görgei vezette főerők kötelékében Világosnál tette le a fegyvert. Nem tudni, hogy folyt-e ellene hadbírósági eljárás, de tény, hogy az 1850-es években Tapolcán bukkant fel. Itt a városvezetés, akkor szokásos módon támogatta a volt honvédtisztet, és hivatalhoz juttatta. A kiegyezés közüli években Redl József után Tapolca csendbiztosa volt. Későbbi sorsáról, haláláról nincsenek adataink.

Irodalom: – Bona – Hangodi 1848/49. –

CSONTOS ÖDÖN gépészmérnök, fűtőházfőnök

(Érsekújvár, 1903. március 27. – Tapolca, 1968. július 15.)

Vasutas családban született. Édesapja, Csontos János kalauz volt. Édesanyja Ozorák Mária. A budapesti műegyetem diplomájával jött a vasútra, és tevékenységét az Északi Főműhelyben kezdte. 1940. január 1-től Érsekújváron a fűtőháznál, majd Budapest-Keleti , Budapest-Északi fűtőházaknál dolgozott. 1948. január 1-től vezette a dorogi fűtőházat. 1951. április 9.-től Szombathelyen az Igazgatóság IV. osztályán dolgozott. 1953. március 9-én helyezte a MÁV Tapolcára a fűtőházba. Itt néhány hónapig a főnöki teendőket látja el, majd vezető-mérnök volt. Még szülőhelyén nősült 1942-ben, felesége Prazsinszka Antónia. 1956-os szerepvállalása miatt előbb „racionalizálták” majd néhány hónapra internálták. Munkaviszonya 1963. május 1-én szűnt meg.

Irodalom: – Százéves – Lovas –

CSORBA MIHÁLY ezredparancsnok

(Hódmezővásárhely, 1942. február 18. – Hódmezővásárhely, 2007. január 10.)

Köztiszteletben álló vásárhelyi szülők gyermeke. Szülővárosában a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1962-ben, majd az Egyesített Tiszti Iskola és Tanárképző Főiskola hallgatója volt. Friss diplomás katonatisztként Tapolcán kezdte pályáját, harckocsizó szakaszparancsnokként. Itt 1967-1970 között harckocsi századparancsnok, majd ezred-hadműveleti tiszt beosztásban szolgált 1976-ig. 1976-tól ezredparancsnoki kinevezést kapott, majd 1982-től harckocsi ezredparancsnoki beosztást töltött be. Tapolcai szolgálata alatt 1973. és 1976. között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián is diplomát szerez. 1977. július 23-án házasságot kötött Dr. Tóth Marianna főiskolai docenssel. 1982.-ben a Bercsényi Miklós Gépesített Lövészezred parancsnokhelyetteseként tért vissza szülővárosába. Két év múlva, 1984.-től ő lett az ezredparancsnok. 1984-től nyugállományba vonulásáig lövész-dandárparancsnok. 1994.-től ezt a tisztet dandártábornok rangban töltötte be. Szakmai helytállását, felkészültségét állami és katonai kitüntetések sorával ismerték el. Nyugdíjba vonulása után, a 2004. december 4.-i időközi választások óta szülővárosa képviselőjeként állt a köz szolgálatában. 2002. május 2-től, haláláig az alpolgármesteri tisztet töltötte be. Súlyos, gyógyíthatatlan betegség végzett vele.

CSÖRGEY TITUSZ dr. ornitológus

(Nezsider, 1875. augusztus 12. – Tapolca, 1961. december 15.)

Uhlig Károly és Csörgey Mária gyermeke. Iskoláit Dunaszerdahelyen, Pozsonyban és Sopronban majd Budapesten végezte. 1895-től Herman Ottó munkatársa lett az Ornitológiai Központban ahol a Petényi-hagyaték feldolgozását végezte el. Fő kutatási területe a faunisztika, a madárvédelem és madárillusztrálás. 1912-ben Pancsován nősült, ahol Tordai Ilona Vilmát vette feleségül. 1922-ben Herman Ottó és Chernel István követőjeként a Madártani Intézet igazgatója lett ahonnan 1935-ben kísérletügyi főigazgatóként ment nyugdíjba. Ábrahámhegyi házába vonul vissza, ott él és folytatja munkáját. Bekapcsolódik a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság munkájába. Kiemelkedő rajztehetségét világszerte elismerték. Több külföldi tudományos egyesület is meghívja tagjai közé. Madárillusztrációinak nagy része a háború alatt elpusztult. Tanulmányokat írt a hazai és külföldi lapokba, legtöbb az Aquila c. folyóiratban jelent meg. Külföldi kongresszusok sikeres előadója. Munkásságának jelentőségét kül- és belföldi kitüntetésekkel, díszdoktori címmel ismerik el. Négy új madárfajt vezetett be a magyar faunisztikába. A madárvédelemről írt könyve tíz kiadást ért meg. Tanulmányozta és jói ismerte a tapolcai medence madárvilágát, sokszor járt Tapolcán is. Utolsó útja is ide vezetett amikor 1961.december elején a tapolcai kórházba szállították beteg feleségével együtt. Egy héttel élte túl feleségét. 87 éves volt ekkor. Mindketten a tapolcai temetőben nyugszanak. Születésének 130-ik évfordulójára közös sírjukat felújították és szép ünnepség keretében emlékeztek meg a tudósról.

Műveiből: – Útmutató a mesterséges fészekodvak alkalmazásához. Bp.1905. – Madárvédelem a kertben. Bp.1913. –

Irodalom: – Gulyás – MÉL – MTL – VÉL – Cs. T. és Breuer György emlékezete. = Állattani közlemények. = 1963. 1-4 füzet – Vertse Albert: CS.T. Nekrológ. = Aquila, 1964. 1. sz. – Keve András: Emlékezés Csörgey Tituszra. = VMMK. 7. Veszprém, 1968. – Egy sokoldalú tudós pályaképe. Dr. Cs.T. 1875-1961. = Napló, 1991. december 28. – Magyar agrártörténeti életrajzok. 1.köt. Bp.1987. – Tóth József: Egy sokoldalú tudós pályaképe. = Napló, 1991. december 28. – Toronyi Katalin: Lakóhelyem nevezetes sírjai. = Értékmentő, 1992. 6. sz. – Fekete József. Emlékezés Csörgey Tituszra. = Ábrahámhegyi krónika. 1996. – A Csörgey-program. – A Csörgey Titusz Emlékmúzeum „utóélete”. = Egyesületi Élet, 1997. – Kertész Károly: Cs. T. emlékezete Tapolcán. = UZU., 2005. augusztus. –

CSÖRNYI JÓZSEF kályhás

(Sárvár, 1870. május 4. – Tapolca, 1955. január 10.)

Szülei Csörnyi Márton sárvári kályhás iparos és Balabán Emilia. Elemi iskola osztályait szülővárosában végezte, majd inas lett apja műhelyében. Felszabadulása után jórészt Sárváron és Szombathelyen töltötte segédéveit. Tapolcán nősült 1900-ban. Családot Horváth Mária nemesgulácsi leánnyal alapított.Lakásuk Tapolcán az Árpád u. 26. sz. házban volt.

CSUBA JÓZSEF kárpitos, autófényező és címfestő mester

(Tapolca, 1919. november 18. – Tapolca, 2004. július 12.)

Szülei Csuba József kádár és Éliás Mária. Az elemi és polgári iskola osztályait Tapolcán végezte el. Ezután tanonc lett Kövessy Sándor kárpitos és kocsi-gyártó műhelyében. Itt kárpitos, autófényező és címfestő szakmában szabadult fel. Vizsgáinak letétele után ugyanott segédként dolgozott, de rövidesen, 1940 decemberében behívták katonának. A légierőnél szolgált, segédszerelőként, „szárnyszabóként” dolgozott. 1944-ben megnősült, majd három gyermeke született. 1945. április elején fogságba esett és elhurcolták „málenkij robotra” a Szovjetunióba. A hadifogság éveit a Krim félszigeten töltötte, ahonnan 1947. októberében tért haza. Tapolcán ismét Kövessy Sándor műhelyébe ment dolgozni, majd később Keszthelyen a MÁVAUT-nál helyezkedett el. Jó munkáját, értékes újításait többször elismerték. 1953-ban kiváltotta az iparengedélyét, ettől az időtől fogva, egészen 1980-ig kisiparosként dolgozott. Műhelyében több tanuló szabadult fel. 1955-től KIOSZ vezetőségi tag volt. E szervezetnek az 1970-es években titkára, majd elnöke lett. E megbízatása csak nyugdíjazásával szűnt meg. Az 1960-as évektől elismert szakoktatóként a tapolcai Ipari szakiskolában tanította a szakmájának tantárgyait. Érdemeit különböző kitüntetésekkel többször elismerték. Fiatalabb éveiben, szabadidejében szívesen és tehetségesen festegetett. Környezete árnyalt, meleg humoráért is kedvelte. 85 éves korában hunyt el. A régi köztemetőben nyugszik.

CSUTOR ANDRÁS tanítómester

(Kisgörbő, 1710 körül – Tapolca, 1770. körül.)

Hasonló nevű apja Kisgörbőn volt két hold földet és kis szőlőt művelő adózó jobbágy. 1712-től sikerült kimaradnia az adóösszeírásokból és ezt később sikerült felhasználnia nemessége igazolására. Az ifjabb András iskoláit elvégezve a keszthelyi népiskola mesterének praeceptora (segédtanítója) lett. Apja törekvéseivel összhangban a teljesen vagyontalan ifjú is megkísérelte 1734-ben a nemességének igazolását, de a vizsgálóbizottság évekig nem tartotta kielégítőnek érveit és elhárította a próbálkozást. 1742-ben a megyei igazoló bizottság előtt olyan tanukat vonultatott fel, akik eskü alatt vallottak arról, hogy ő is, apja is „nemesi módon” éltek, azaz nem voltak adófizetők. Ez a kísérlete már sikeres volt, és igazolt nemesnek nyilvánították. Neve 1743-tól szerepelt a nemesi összeírásban. Tapolcára már ármális nemesként érkezhetett és a mai kántorház elődjében működő iskola mestere lett. Itt megnősült. Felesége Baczani (Bacsányi) Maria Magdolna lett. Nemessége jogán 1747-ben, majd l752-1756 között megyei esküdt is volt. Julianna leánya hozzáment a tanítómesteri munkáját folytató Tímár Józsefhez. Utódai közül többen vagyont szereztek és a nemesi vármegye elismert hivatalviselői közé kerültek. Egyik fia Ignác is esküdt, majd aladószedő volt a tapolcai járásban, János nevű unokája tiszti ügyész lett. Dédunokája Csutor János 1852-1855 között Tapolca város bírája volt.

Irodalom: – Degré Alajos: Két zalai család felemelkedése az egytelkes kurialisták közül a birtokos nemességbe. = A Dunántúl településtörténete. 2/2. 1767-1848. A Pécsi Településtörténeti Konferencia anyaga. 1976. augusztus 24-25. – Törőcsik Zoltán: Adalékok a tapolcai népiskola történetéhez a XIII. század második felétől a XIX. Század elejéig. = TVMK. 2. 1991. Tapolca, 1992. –

CSUTOR JÁNOS városbíró

(Tapolca, 1771. január 14. – Tapolca, 1855. június )

A jobbágysorból armális nemessé lett dédapja egy évszázaddal korábban jött Tapolcára és alapított, itt sok generáción át prosperáló családot, amely pl. a Batsányiakkal is többszörös rokoni kapcsolatban állt. Apja Csutor Ignác, édesanyja Csom Katalin. Szüleitől kisebb birtokot örökölt és azon gazdálkodott. Nem végzett magasabb iskolákat, de lehetett érzéke a közügyek iránt. Már idős korában, 1852. januárban választották meg Tapolca városbírójának. E tisztség ellátásának csak halála vetett véget.

Irodalom: – ZML nemesi kataszter –

CSUTOR PÉTER iskolamester

(Tapolca, 1740 körül – Tapolca, 1810 körül)

A feljegyzések bizonysága szerint Timár József után az 1770-es évektől látta el Tapolcán az iskolamesteri teendőket. Képzett tanerő volt. Feljegyezték róla, hogy anyanyelvén kívül latinul és németül is beszél. Hatvan tanítványa volt. Lakása a Templomdombon a Kántorház elődépületében volt. Itt egy szobát és vélhetően egy szabadkéményes konyhát lakott családjával, melyhez egy kamra, istálló és kocsiszín is tartozott. Az épületek oltatlan meszes, sárral rakott kőből épültek, szalmával (zsuppal) fedve. Jövedelme a kor átlagának tükrében elég tekintélyes, 162 forint 85 dénár volt egy évre. Felesége Heinrich Jusztina volt. A fentebb említett szegényesnek tűnő portán tőle született három gyermeke 1775 és 1779 között.

Irodalom: – Törőcsik Zoltán: Adalékok a tapolcai népiskola történetéhez a XIII. sz. második felétől a XIX. sz. elejéig. In. TVMK 2. 1991. 281-304 p. –

CUNF ISTVÁN adótárnok

(Zsira, 1852 – Tapolca, 1916. március 27.)

Szülei Cunf Mihály és Kovács Klára. Középiskoláinak elvégzése után 1876-ban lépett közszolgálatba. Különböző szaktanfolyamok elvégzése után kitűnő gyakorlati pénzügyi szakemberré vált. A pénzügyminiszter a vaáli adóhivataltól 1897. április elején helyezte Tapolcára az itteni adóhivatalhoz adótárnoknak. Az évek során már, mint adóhivatali pénztárost, megbízható munkájáért többször előléptették, majd 1911-ben főpénztárossá nevezték ki. Ideköltözésekor tagja lett a kisvárosi unalmat fiatalos bohémsággal feloldani szándékozó, a hedonizmust sem megvető asztaltársaságnak, az un. snórer társaságnak. 1899-ben a Korcsolyázó Egyesület igazgató választmányi tagja lett. 1906 júniusában társas vacsora keretében nagy társaság ünnepelte meg állami szolgálatának 30-ik évfordulóját. Még tíz év adatott meg neki. 64 évesen halt meg. Feleségével közös sírja a tapolcai köztemetőben van. Felesége született Kiss Jozefin a katolikus nőegylet népszerű vezetője volt.

Irodalom: – Áthelyezések. = TV., 1897. április 11. – Korcsolyázó egyesületi közgyűlés. = TV., 1899. január 8. – Szolgálati jubileum. = TL., 1906. június 10. – C. I. tapolczai m. kir. adótárnok jubileuma. = TL., 1906. június 17. – Kinevezés. = TL., 1911. február 5. – Új adóhivatali pénztáros Tapolczán. = TL., 1916. június 4. – Gyászjelentés 1916. március 27. –

CUNF ISTVÁNNÉ, KISS JOZEFIN nőegyesületi vezető

(Csicsó, 1871. – Tapolca, 1928. október 14.)

Szülei Kiss Ignác és Csendes Mária. Adóhivatalnok férjét 1897 tavaszán helyezték Tapolcára. Vele együtt érkezett és hamarosan mindketten bekapcsolódtak a városka társadalmi életébe. Közéleti aktivitása és jótékonykodó hajlama miatt 1911.-ben egyhangúan a Tapolczavidéki Kórházegyesület elnökének választották. E tisztségében nagy aktivitást fejtett ki. Már ekkor és ezzel párhuzamosan nagy kedvvel tevékenykedett a Katholikus Jótékony Nőegyletben. Adománygyűjtő táncmulatságokat, színi előadásokat rendezett. A darabok némelyikét maga írta. 1916.- évi özveggyé válása, majd Csöndes Józsefné visszavonulása után 1917.-ben őt választották meg a Katolikus Nőegylet elnökének. Nevéhez fűződnek a nőegylet második szakaszának történései. Több kulturális és jótékonysági kezdeményezéséről tudunk, melyek idővel sajnos egyre kisebb visszhangot váltottak ki elszegényedő környezetéből. Méltó folytatója igyekezett lenni elődje eredményes munkásságának, de a társadalmi-gazdasági viszonyok és a társadalom megromlott erkölcsi állapota már nem kedveztek az önzetlenségre építő munkának. Tisztsége 1919. decemberéig tartott, amikor a fiatal és agilis Palotay Ferencé követte az elnöki székben. Csalódásait nehezen viselte. Egészségi állapota is megrendült. Végelgyengülésben halt meg. 68 évet élt. Férje mellett nyugszik (a Batsányi sír közelében) a régi tapolcai köztemetőben.

Irodalom: – Áthelyezések. = TV. 1897. április 11. – A mai népünnepély. = TL. 1908. május 24. – A Tapolczavidéki Kórházegyesület évi közgyűlése. = TL. 1911. február 5. – A kórházegyesület. = TL. 1911. május 7. – A Tapolczai Kath. Jótékony Nőegylet táncmulatsága. = TL. 1912. január 21. – A hősök elmékét megörökítő bizottság. = TL. 1916. május 23. – Levelek. = TL. 1917. február 25. –

CZIGÁNY KÁROLY ügyvéd

(Veszprém, 1832. október 17. – Kővágóörs, 1893. február 24.)

Elszegényedett kisnemesi család sarja. Gimnáziumi tanulmányait a kővágóörsi evangélikus algimnáziumban kezdte, majd a soproni líceumban és a pápai kollégiumban folytatta. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, majd bírói és ügyvédi vizsgát tett. Pályafutását a kaposvári törvényszéken, majd az eszterházi járásbíróságon kezdte. 1859-től a sümegi járásbíróság jegyzője volt. 1861-ben Mezriczky Péter támogatásával ügyvégi irodát nyitott Kővágóörsön és fokozatosan a járás majd a vármegye keresett, híresen eredményes fiskálisa lett. Jelentős vagyont gyűjtött, bekerült a megye virilistái közé. Ügyvédi munkája mellett jelentős közéleti szerepeket vállalt. 1872-től a kővágóörsi evangélikus egyház presbitere, majd a zalai egyházmegye felügyelője volt, vagyonának jelentős részét az egyháznak ajándékozta. Maga is jelentős szőlőművelő lévén felkarolta az ágazat ügyét és felvetette az északi Balaton-part kistermelőit szolgáló, tapolcai székhelyű „nagy borcsarnok” létesítésének ötletét. Elsők között ismerte fel a filoxéravész gazdasági-szociális veszélyességét és buzdította a környék gazdáit a tapolcai székhelyű Filoxéra Ellen Védekező Egyesületbe való belépésre. Javaslatai, tettei alapján a Balaton-kultusz első jelentős alakjának tarthatjuk. Sokat tett a balatoni gőzhajózásért, a Balaton-felvidék vasúti és közúti közlekedésének javításáért, a fürdőkultúra népszerűsítéséért. Szervezte az 1882-ben létrejött Balaton Egyletet, Céljai érdekében közéleti szerepeket vállalt lakóhelyén és a vármegyénél. Zala megye esküdtje és törvényhatósági bizottsági tagja volt. 1891-ben a tapolcai járás útfelügyelője lett. Írói munkásságával is maradandót alkotott. Az országos lapok mellett a zalai és a veszprémi sajtó is szívesen közölte írásait. Legtöbb cikke a Tapolcán kiadott Balaton c. hetilapban és a Tapolcza és Vidéke c. újságban jelent meg. Gyakran megfordult a Balaton-vidék egyik fő központjának tartott Tapolcán. Itteni barátaival, ügyfeleivel jó kapcsolatot ápolt. Kedvelt tartózkodási helye volt a Mojzer vendéglő, ahol több rendezvényt is szervezett. Súlyosbodó betegsége elől öngyilkosságba menekült. Érdemei elismeréséül a Balatoni Szövetség 1912-ben közadakozásból emlékoszlopot állíttatott „a Balaton kultuszának fáradhatatlan révfülöpi úttörőjének.”

Műveiből: – Lélek naplója 1-2. köt. Veszprém, 1886-1888. – Borcsarnokot a Balaton vidékének. = Zalai Közlöny, 1875. április 4. – A munka. = Balaton, 1884. augusztus 21. – Életkérdésünk. = TV., 1891. január 1. – Vasút felavatás Tapolczán. = TV., 1891. május 24. – Közerkölcsiség. = TV., 1891.december 20. – Balatoni cultus. = TV., 1892. augusztus 20. –

Irodalom: – Szinnyei – Gulyás – VÉL – ZÉL – P. Miklós Tamás: A Balaton-kultusz egyik úttörője. Révfülöp, 2001. – Miklós Tamás, P.:C. K. élete és munkássága. = Villa Filip, 2003. 1-2. sz. – Díszes névestély = Balaton, 1885. február –

CZIGLER KÁROLY párttitkár, tsz. elnök

(Nagyalásony, 1921. június 26. – Tapolca, 2008. február 19.)

Hatgyermekes szegényparaszti családban született. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte el, majd 12 évesen béres lett Dabronyban. 21. éves korában bevonult katonának a m. kir. Honvéd Helyőrségi Kórházhoz Szombathelyre. 1944. júniusában a keleti frontra vezényelték, ahol részt vett a Kárpátok előterében folytatott hadműveletekben. Szakaszvezetőként, mint sebesültszállító gépkocsivezető teljesített szolgálatot. 1944. októberében tífuszban megbetegedett és a pápai kórházban kezelték a háború végéig. 1945-ben Nemesszalókon nősült. Házasságából négy gyermeke született. 1945-1948 között magángazdálkodóként dolgozott Nemesszalókon. Ezután a Zirci Erdőgazdasághoz került, ahol idővel erdőgondnok-helyettes lett. A Soproni Faipari Egyetemre készült, de felsőbb utasításra a veszprémi pártiskolára küldték. Itt 1950-1953 között iskolavezetőnek nevezték ki. 1953-ban helyezték Tapolcára a Magyar Dolgozók Pártja Járási Pártbizottsága titkárának, ahol 1955-től járási első titkári tisztét töltötte be. 1956. októberében és novemberében józan, megfontolt magatartásával jelentős szerepet játszott a forradalom tapolcai eseményeinek alakulásában. 1963-ban Keszthelyen mezőgazdasági technikusi oklevelet szerzett. Első titkári tisztét 1967. augusztusáig viselte, majd a Politikai Főiskola elvégzése után három járás tsz-eit tömörítő, Tapolca székhelyű Területi Szövetség megszervezője és elnöke lett 1975-ig. 1975-1980 között a Monostorapáti Termelőszövetkezet elnöke volt, innen ment nyugdíjba. 2000-ig Tapolcán lakott, majd felesége elhunyta után Balatongyörökön élt lánya és unokái körében haláláig. Sírja a tapolcai új köztemetőben van.

Irodalom: – Hamar Imre: Az élet völgye. Veszprém – Monostorapáti, 1984. – Hangodi 1956. – Gyászjelentés ¬–

CZUPPON ELEK tanár

(Tapolca, 1882. – Miskolc, 1950 körül)

Azonos nevű apja bírósági végrehajtó volt Tapolcán az 1880-1890-es években. Iskoláit Tapolcán, Keszthelyen, majd Budapesten végezte. Itt magyar-latin szakos tanárként végzett. A pályát 1911-ben Sopronban a Lähne-féle gimnázium tanáraként kezdte. 1912-ben a privigyei gimnázium tanára lett. Itt egy ideig szerkesztette a Privigyei Hírlap c. újságot. 1913-ban a kisszebeni piarista gimnáziumba, majd 1915-ben a dombóvári királyi katolikus gimnáziumba helyezték. 1918 elején a kassai állami reáliskola tanára. 1921-től a miskolci királyi katolikus gimnázium tanáraként tevékenykedett. Nyelvészeti cikkei, szómagyarázatai rendre megjelentek állomáshelyeinek újságjaiban, az Egyetemes Philologiai Közleményekben és a Magyar Nyelvőrben.

Műveiből: – Szómagyarázatok = M. Nyelvőr, 1908. 12/4. –

Irodalom: – Gulyás – R.k. Gimn. Ért. Privigye, 1913. – Áll. Gimn. Értesitő Dombóvár, 1920. –

CZUPPON SÁNDOR, id., simaházi, esperes-lelkész

(Tompaháza, 1854. január 6. – Kővágóörs, 1908. december 10.)

A soproni evangélikus líceumban érettségizett, és ugyanott hallgatta a teológiát is. 1878-ban Bécsbe ment, ahol önkéntesként szolgált és egyben látogatta az egyetemet is. 1879 telén letette vizsgáit, pappá szentelték és Nagy-Geresdre ment káplánnak, ahol egyúttal a Ruprecht és Káldy családoknál is házi-tanítóskodott. 1883 év végén Szendre választották lelkésznek. 1886. június 1-től a kővágóörsi evangélikus gyülekezet élére hívták meg. Itt egyházi és közéleti tevékenysége kiteljesedett. Rövidesen nagyhatású egyházi szónokként tartották számon. Publicisztikai munkásságát kortársai sokra becsülték. Már a következő, évben a zalai egyházmegye megválasztotta törvényszéki bírájává és egyházmegyei jegyzővé. Fontos szerepeket vállalt a balatonparti vasút előkészítésének és megépítésének szervezésében. Életének utolsó évtizedében sokat járt és tartózkodott Tapolcán.

Műveiből: – Kővágó Eörs és környéke. = ZVÉM – Levél a szerkesztőséghez. = TV., 1899. december 24. – Vajúdó vasútkérdés. = TV., 1899. május 14. –

Irodalom: – Szinnyei – Gulyás – Z. vm. ism. – Esperesi beiktató. = TV. 1896. október 18. – A zalai ágostai hitvallású ev. esperes beiktatása. TV. 1896. október 25. – Halálozások. = TL. 1908. december 18. –