Tapolcai Életrajzi Lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Z

Találatok száma: 36

ÁCS FERENC (Poklostelki), költő, honvédhadnagy

(Diszel, 1828. július 9. – Diszel, 1916. május 5.)

Apjának Diszelben volt földbirtoka. Nagyanyja Forintos Katalin, egykor előkelő család tagja nevelte, mivel szüleit igen korán elvesztette. Iskoláit Veszprémben végezte majd Győrbe a Királyi Jogakadémiára ment tanulni. Jogi ismeretek mellett 1847/48-ban bölcsészetet is hallgatott. A kimagaslóan művelt, a kül- és belföldi irodalmat alaposan ismerő költői lelkületű jurátus hamarosan a győri társaság egyik kedvence lett. Kedves hangulatú, egyszerű verseket írt és kedvelt poétája lett a győri majd a pesti újságoknak. A szabadságharc mámora is Győrben találta. Habozás nélkül nemes lelkesedéssel állt be honvédnek. 1848 szeptemberétől a Veszprém megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljnál szolgál. Novembertől tizedes az 56. honvédzászlóaljban. 1849.június 16-án kitűnik a peredi ütközetben amiért őrmesterré léptették elő. Augusztus 30-tól hadnagy alakulatánál a II. hadtestben a komáromi vár feladásáig. Ott rakta le a fegyvert. A szabadságharc bukása kitörölhetetlenül fájó nyomot hagyott benne. Állítólag egy ideig bujdosott. Diszelbe visszatérve nőül vette Bertalan Juditot akivel 64 évig élt a legteljesebb harmóniában. Diszeli birtoka a gyámi kezelés alatt csaknem elfogyott de bácshegyi ősi szőlője épségben maradt. Felesége hozományát, diszeli és révfülöpi szőlőjét, dabosi birtokát hozzáértően művelte. Az utolsó zalai honvédhadnagyként emlegetett Ács Ferencet környezete szerette, kifogástalan jelleme és műveltsége miatt. Szerette és tisztelte a természetet, szenvedélyes vadászként ismerték. Tapolcán is értékes közéleti tevékenységet fejtett ki. A Tapolczai Takarékpénztárnál a felügyelő bizottság elnöke volt. Önálló kötete nem jelent meg, de verseit a Zala megyei és a tapolcai hetilapok rendszeresen közölték. Szép síremléke a diszeli temetőben található.

Műveiből:– Levél a szerkesztőhöz. = TV., 1891. február 8. – Föltámadás ünnepén. = TL., 1906. április 15. – Egy falusi poéta egy fővárosi poétához. = Zalaország, III. Zalaegerszeg, 1925. – Egy házaspár egybekelésének 50-ik évfordulóján. = Zalaország, IV. 1926. –

Irodalom: – Á.F. = TL., 1916. május 7. 3 p. – Poklostelki Á.F. = Zalaország, 1926. 114-123 p. –

;

ÁCS FERENC ISTVÁN pálos szerzetes

(Tapolca,1912. május 9. – Pécs, 1951. április 1.)

Szülei Ács Ferenc cipészmester és Boros Róza varrónő. Hárman voltak testvérek. A tapolcai elemi népiskola elvégzése után szülei a keszthelyi premontrei-rendű katolikus reálgimnáziumba íratták. Itt 1932-ben végzett. A jó fejű fiú először a keszthelyi Gazdasági Akadémiára iratkozott be, de rövidesen vallásos elhivatottságára tekintettel a Veszprémi Szeminárium hallgatója lett. Rövidesen belépett a Pálos Rendbe. 1938. szeptember 8-án tett fogadalmat. Pécsen szentelték pappá 1941. augusztus 31-én. Pálosszentkúton, a budapesti Sziklatemplomban, majd Pécsen szolgált. 1950. június 9-én a pálosokat az ÁVÓ Pécsről elvitte Vácra, de István atyát, aki éppen akkor nem tartózkodott a rendházban, nem találták. Egy ideig a Pálos templom folyosóján lakott, ahol őt senki sem kereste. Itt segédkezett Bolyos Rezső Ákos atyának, akit később az ÁVÓ elvitt. Ekkor már nagy erőkkel keresték őt, ezért menekülnie kellett Pécsről. Ismerősei élve többé már nem látták. 1951. április 1-én holtan találták a cserkúti vasútállomás előtti kanyarban a vonat egyik kocsija alatt. A temetéssel megbízott Máté Péter atya – aki azonosította a holttestet a kórházban – elmondása szerint dr. Beöthy kórbonctan professzor az esetet titokzatos halálnak minősítette, mert az áldozat testén lőtt sebek voltak. Valószínű, hogy üldözői a nyomára akadtak és lelőtték, majd a sínekre dobták. Pécsen temették el a pálosok kriptájában. Ott emléktáblát avattak tiszteletére.

Irodalom: – Bolyos Rezső Ákos: Visszaemlékezések. A pálosok Magyarországon a XX. század első felében [Kézirat] é.n. – Szabó Csaba: 100 éve született Ács Ferenc István. = UTU. 2012. április. ¬–

ÁCS JÁNOS kertészmérnök, polgármester

(Kaposvár 1954. szeptember 12. – Veszprém, 2008. december 10.)

Tapolca város utolsó polgármestereként vált ismertté. Szülei gazdálkodásból éltek. Apja Ács József, édesanyja Mayer Erzsébet. Általános és középiskoláit Kaposváron végezte. A kaposvári Élelmiszeripari Szakközépiskola elvégzése után a kecskeméti Kertészeti Főiskolán végzett 1976-ban. Felesége is kertészmérnök, akivel két leányukat nevelték fel. Munkája mellett 1989-ben Budapesten, a Kertészeti Egyetemen szerzett diplomát. 1978-tól gyakornok volt a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban, ahol 1984-ig dolgozott. 1984-1992 között a Badacsonyi Hegyközségi Szövetkezet ágazatvezetője, majd kereskedelmi főágazat-vezetője. 1992-től 1998-ig a Schöller-Budatej Bt. regionális kereskedelmi vezetője. 1998-ban független jelöltként lett Tapolca város megválasztott polgármestere. Sokat dolgozó, sikeres városvezető volt. A FIDESZ listáján kétszer választották újra. Sokat tett azért, hogy Tapolcát a rendezett és vonzó városok sorába emelje. Az ő idejében történt meg a város teljes csatornázása, úthálózatának felújítása, a Főtér és a tópart rendezése, a Pelion Hotel és a rendezvénycsarnok felépítése, több városi intézmény korszerűsítése. Kiegyensúlyozott, takarékos gazdálkodással céltudatosan irányította Tapolca város önkormányzatát, intézte a város ügyeit. Sikeresen küzdötte le a város fejlődését akadályozó tényezőket, lehetővé tette a város bővülését, új lakások építését. Városrendezési törekvéseit 2004-ben Hild-díjjal ismerték el. 2005-ben neki ítélték a polgármestereknek adható egyik legrangosabb elismerést, az Ezüstlánc Díjat. 2002-óta Veszprém megyei képviselő, ezen belül 2006-tól a Gazdasági és Területrendezési Bizottság elnöke. Dolgozott a megyei önkormányzat Pénzügyi és Ellenőrzési bizottságában is. 2003-tól a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség Veszprém Megyei Önkormányzati Tagozatának elnöke. Kevés szabadidejében szívesen foglalkozott szőllészkedéssel. Egy ideig a Szigligeti Hegyközség hegybírója volt. Sokat dolgozott a helyi református egyházközség presbitereként. Utolsó éveiben egyre többet bajlódott súlyosbodó betegségével. Korai halála mégis mindenkit váratlanul ért. 54 évet élt. Általános részvét mellett az új tapolcai köztemetőben, díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.

Irodalom: – VKÉL – Arculatépítő polgármester volt. = Napló, 2008. december 12. 11 p. – „Rejts el, ó, örök kőszál” Ács János emlékére. Az UTU 2008. decemberi melléklete. – Puliszka Éva: Egy igaz ember. Megemlékezés Ács Jánosról Tapolca polgármesteréről. = Új Hajtás, A Kárpátaljai Római katolikus Egyház lapja. 2009.

ACZÉL (BLAU) MIKSA dr. szállodás

(Tapolca, 1872. június 8. – Budapest, 1955. )

A 19. sz. közepén Tapolcára bevándorolt családból származott. Édesapja Grünwald Sámuel tapolcai mészáros és vendéglős, a főtéri kávéház bérlője, anyja Schwarcz Regina. 1886-ig a Blau vezetéknevet használta. Csak az elemi iskolát végezte Tapolcán, a középiskolát már Budapesten járta ki. Elvégezte az egyetem állam- és jogtudományi karát, és 1898-ban a fővárosi ítélőtábla területén kezdett gyakornokoskodni. A hivatalnoki pálya azonban nem vonzotta. Ehelyett belevetette magát a millenniumi évek polgárosodásából és gazdasági prosperitásából táplálkozó vendéglátós szakmába. Budapesten és külföldön különböző kereskedelmi és vendéglátós cégeknél szerzett szakmai gyakorlatot. Érdeklődése a szállodaipar felé fordult és több vállalkozásban szerzett érdekeltséget, majd tulajdonosa lett több szállodának. Az 1910-es években már az övé volt Budapesten a Rákóczi úti 125 szobás Hotel Excelsior Szálloda. 1918-tól néhány társával együtt ő működtette a híres New York Kávéházat. Érdekeltségi köréhez tartozott Rómában a Hotel Imperial, Riminiben és Riccioneban a Hotel Hungária. A szállodás, vendéglátó szakmában nagy tekintélyt vívott ki. Minden e szakmába vágó kérdés foglalkozatta, a vendéglátó intézmények belsőépítészeti kialakításától kezdve az éttermi receptekig. Sokat foglalkozott a szakmai utánpótlás nevelésével. Egy időben szerkesztette a Budapesti Pincérek Egyesületének Közlönyét, és a Jövőnk c. lapot. Felesége Wollner Gizella volt. Győrből hurcolták Auschwitzba. Onnan szerencsésen visszatért, de megtörten, teljes visszavonultságban Budapesten töltötte hátralévő éveit. 83 évet élt. Hamvai a fővárosi Kozma utcai temető 24/A parcellájában nyugszanak.

Műveiből: – Útmutató az amerikai hűsítő és hevítő italok készítéséhez. Bp. 1899. –

Irodalom: – Gulyás – Györe – Századunk névváltoztatásai. Bp. 1895. – Lónyai Sándor: A numerus clausustól Auschwitzig. Bp. 2004. – Amerikan Bar = TV. 1899. szeptember 3. – Hotel Excelsior Szálloda. = TL., 1911. december 10. – Budapest legújabb és legmodernebb szállodája = TL. 1912. január 21. –

;

ÁDÁM JÓZSEF honvédhadnagy, főszolgabíró

(Káptalantóti, 1829. január 28. – Káptalantóti, 1907. március 14.)

Káptalantóti kisnemesi família sarja. Ősei száz évre visszamenően hivatalviselők (esküdt, aladószedő, közigazgatási segéd, gyámi szolgabíró, alszolgabíró) a tapolcai járásnál. A család kis birtokán gazdálkodott, majd a Jellasics támadás hírére 19 évesen önkéntesnek állt és végigküzdötte a szabadságharcot, ahol honvédhadnagyi rendfokozatot szerzett. Az önkényuralom vége felé már tisztséget vállalhatott a tapolcai járásnál. 1861. február 8. - november 11. között és 1865 novemberétől 1872. január 9-ig esküdt. 1876. augusztus 7-től, 1883. december 17-ig szolgabíró, majd főszolgabíró. 78 évesen szülőfalujában hunyt el. A káptalantóti felső köztemetőbe temették, ahol fehér márvány síremlék őrzi emlékét. Ennek felirata: „Idősb Ádám József 1848-49-iki honvéd hadnagy, a Tapolczai járás volt főszolgabírája, szül. 1829. jan. 28., megh. 1907. márc. l4. Béke hamvaira ! Szeretet jeléül állíttatta neje Nagy Rozália és gyermekei Ilonka, Pál és unokái.”

Irodalom: – VÉL – ZM.Arch. – HSZL – Á.J. = TL., 2001. november 16. –

BAUER NÁNDORNÉ, ADOBA MÁRIA dr. tanár, igazgató

(Salánk, 1947. augusztus 21. – Budapest, 2004. augusztus 5.)

Kárpátaljáról származott. Családja nagy áldozatok árán taníttatta. Nagyszőllősön a 3. sz. Magyartannyelvű Középiskolában 1965-ben érettségizett, kitüntetéssel. Ezután az Ungvári Állami Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomból szerzett középiskolai tanári diplomát. Két évig a Beregszász melletti Gát nagyközség középiskolájában tanított magyar nyelvet és irodalmat valamint francia nyelvet. 1972-ben települt át Magyarországra. Ajkán a Csingervölgyi Általános Iskolában dolgozott. Férjhez ment, majd 1984-ben családjával Tapolcára költözött. Itt tanárként, szakfelügyelőként, pedagógiai tanácsadóként, a piros iskola igazgatóhelyetteseként, majd a Templomdombi iskola igazgatójaként látta el feladatait. 1980-ban Debrecenben a KLTE-n pedagógia szakos diplomát szerzett. Egyetemi bölcsészdoktori címét is itt kapott 1982-ben. 1996-tól Veszprémben a Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója lett. Munkáját a hallatlan szorgalom, a lankadatlan tenni-akarás jellemezte. A pedagógia több szakterületén ért el fontos eredményeket. Sokat és színvonalas írásokat publikált, pedagógiai könyveket és sorozatokat szerkesztett. Önálló kötetein kívül több mint félszáz írása jelent meg különböző periodikákban. Fontos szerepeket vállalt a tapolcai a megyei és a szakmai közéletben is. 1998-ban a Veszprém Megyei Közgyűlés képviselője, a Megyei Oktatási Bizottság és a Megyei Szakképzési Bizottság tagja lett. Alelnöke volt a tapolcai FIDESZ-nek. Kurátora, majd elnöke a Kajáry Gyula Emlékalapítványnak. Súlyos betegsége 57 évesen vitte a sírba.

Műveiből: – Méltó próbatételek, méltatlan megpróbáltatások. Veszprém, 1997. – NAT-szerűek lettünk. Veszprém, 1998. – A korai nyelvoktatás didaktikai kérdései. Veszprém, 2000. – Évezred után – évezred előtt. Veszprém 2001. – A Templomdombi Általános Iskola. = TU., 1994. április 14. – Legszebb felelősségünk – a gyermek. = TU., 1994. szeptember 3. –

Irodalom: – VÉL – Veszprém megye közgyűlése. 1998-2002. Veszprém, 1999. – Lasztovicza Jenő: B. N. dr. = Új TU., 2004. augusztus – Radics Tibor: Emlékezés Bauer Nándornéra. = Napló, 2004. október 6. –

KENYERES TAMÁSNÉ, ADORJÁN GIZELLA mozi üzemvezető

(Sorkikisfalud, 1922. március 14. – Tapolca, 2008. április 22.)

Nehézsorsú, négygyermekes család legkisebb tagja volt. Szombathelyen gyermekeskedett, itt járta ki alap és szakiskoláit. 19 évesen férjhez ment, és állomáshelyeire követte rendőr férjét. Közben három gyermeknek adott életet. 1951-ben költöztek Tapolcára. Még ez évben a moziban pénztáros lett. Pontos, körültekintő, szorgalmas munkájára hamar felfigyeltek. Egy év múlva előléptették üzemvezetőnek. A mozi üzemvezetői vizsgát kiváló eredménnyel tette le. Közben folyamatosan képezte magát. 1979-évi nyugdíjazásáig terjedő időszakra esett a tapolcai mozi egyik fénykora. Abban az időben óriási társadalmi igény mutatkozott a mozgókép, és a fejlődő filmművészet iránt. Generációk szerezték itt művészeti alapélményeiket. Gizi néni részese volt e korosztály romantikus álmodozásainak, felnőtté válásának. Nyugdíjazása után sem szakadt el a mozitól, ahol még 13 évig a pénztáros helyetteseként dolgozott, segítette az új generáció munkáját. Igazi közéleti ember volt. Családja, munkája mellett folyamatosan részt vállalt olyan feladatokban, ahol segíteni tudott az embereken. Az akkori élet nyújtotta keretek között sokat tevékenykedett, pl. a szülői munkaközösségekben, a Városi Szakszervezeti Bizottságban és a nyugdíjasok között. 86 éves korában csendesen ment el közülünk. A régi köztemetőben férje mellett nyugszik.

Irodalom: Kertész Károlyné: Egy mozis emlékére. = UTU. 2008. május

ADORJÁN (ADLER) JENŐ tanár

(Tapolca, 1878. január 23. – Budapest, 1907. június 8.)

A tapolcai elemi- és felső népiskola évei után Keszthelyen gimnáziumot végzett. Az egyetemen természettudományi végzettséget szerzett. 1895-ben kegyesrendi szerzetes lett. 1901-ben szentelték áldozópappá. Első szolgálati helye a nyitrai kegyesrendi gimnáziumban volt, majd a rózsahegyi gimnáziumban tanított. Tehetséges, tudós hajlamú tanárnak indult, de betegeskedni kezdett és a rend Podolinba küldte gyengélkedni. Fiatalon, 29 évesen hunyt el.

Műveiből: – A mágnesesség és elektromosság története főbb vonásokban. Nyitra, 1901. –

Irodalom: – Gulyás – CatalogusProvinciae Hungariae Ordnis Scholarum Piarum 1666-1997. Lékl István adatgyűjtését sajtó alá rend. és kieg. Koltai András. Bp., 1998. – A.(A.)J. = TL., 2001. december 21. –

AJTAY ZOLTÁN bányamérnök

(Zilah, 1900. február 11. – Bp. 1983. december 3.)

Elemi és gimnáziumi tanulmányait szülőhelyén végezte, majd bevonult katonai szolgálatra. 1918-ban Kolozsvárott és Petrozsényban a tartalékos tisztiiskolát is elvégezte. Erdély román megszállása miatt 1919 októberében átjött Magyarországra és beiratkozott Sopronban a Bányászati és Erdészeti Főiskolára. Közben dolgoznia is kellett, hogy Erdélyben maradt családját támogassa. 1926-ban szerezte meg a bányamérnöki oklevelet. Környén majd Pilisszentivánon bányamérnök, később főmérnök és felelős üzemvezető. Évtizednyi szénbányászati üzemi gyakorlat után 1936. április 1.-től a Magyar Bauxitbánya Rt-nél helyezkedett el, ahol cégjegyző főmérnök, majd bányaigazgatói munkakörben dolgozott a világháború végéig. Döntő érdemei voltak a nyirádi bányák megnyitásában és a termelés feltételei megteremtésében. A szénbányák államosításától, 1946. január 1-től ismét Pilisszentivánon főmérnök, majd 1948.január 1.-től 1950. végéig a dorogi szénmedencében körzetfőnök, később vezérigazgató. 1951. január 1. és 1955. június 30. között a Bánya és Energiaügyi, majd a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője. 1955. június 1.-től a Bányászati Kutató Intézet igazgatója, ahonnan 11 év szolgálat után 1966. augusztus 31.-én ment nyugdíjba. Szakmai tevékenységét kortársai rendkívül magasra értékelték. Legendás problémamegoldó képességét nehéz helyzetekben jól hasznosította. Sok találmány fűződik nevéhez. A jövesztőkaros F típusú fejtő-rakodógép megalkotásáért 1951-ben a Kossuth-díj arany fokozatát kapta. Több tucat magyar és idegen nyelvű publikációja jelent meg, szakkönyveket szerkesztett. Részt vett a Bányászati Lapok szerkesztésében is. Tagja volt több bel- és külföldi tudományos társaságnak és szakmai szervezetnek. Hosszú betegeskedés után 84 éves korában hunyt el. Sírja Bp-en a Farkasréti temetőben van.

Műveiből : – A Magyar Bauxitbánya R.T. aluminium-ércbányászata. = BKL. 1941. 213-222. – A vájároktatás kézikönyve. Sümeg, 1941., Dorog, 1951. – Jelentések a Nyirád környéki kutatásokról. MAT. Adattár 1941-43. – Karsztvíz elleni védekezés a bányaüzemekben. (Szerk.). Bp. 1954. Nehézipari Könyvkiadó – Bányavizek elleni védekezés. Bp. 1964. Műszaki Könyvkiadó. – Javaslat a „Bauxitbányászat helyzete és fejlesztése” tárgyú tanulmánnyal kapcsolatban. BKI. E. J. Igazgatóság. sz.n. 1964. –

Irodalom: – MÉL – A fokozódó bauxitkereslet új bányákat nyittat. = TL., 1938.május 14. – A.Z. = BKL. 1984. – Andrássy Antal: Ahol a vörös út vezet… Tapolca, 1987. – Bauxitbányászat a Bakonyban. Tapolca, 1973. –

ALBERT ANDRÁS dr. járásbíró, ügyvéd

(Zánka, 1910. október 30. – Szombathely, 1989. szeptember 20.)

Édesapja Albert Ágoston MÁV alkalmazott volt Zánkán, majd állomásfőnök Szombathelyen. Elemi iskoláit Szombathelyen végezte és itt szerzett érettségit 1929.-ben a premontrei gimnáziumban, Ezután Szegeden és Budapesten végezte jogi tanulmányait. 1935-ben diplomázott. 1936-1941-ig a Szombathelyi Hitelszövetkezet jogásza volt. Itt ismerte meg Lázár Mártát, akit 1942-ben feleségül vett. Házasságuk alatt három leánygyermekük született, Katalin, Kinga és Márta. A háború alatt 1941-1944-ig bírósági titkár volt Muraszombaton és Veszprémben. Tapolcára 1944 májusában került járásbírónak és ezt a tisztséget 1951-ig töltötte be. 1949-ban a Nemzeti Parasztpártot képviselte a község elöljáróságában. 1951-től a KISKER Vállalathoz került jogtanácsosnak, ahol két évet töltött. 1953-től az akkor alakuló városi ügyvédi munkaközösség tagja, majd 1959-től 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig annak vezetője volt. 44 évet élt és dolgozott Tapolcán, munkatársai és ügyfelei megbecsülésétől övezve. Tragikus közúti baleset áldozata lett. Szombathelyen temették el.

Irodalom: – Járásbírói kinevezések. = TV., 1944. május 20. –

ALEXANDER ÁGNES tanárnő

( ?, 1890 körül, – ?,? )

1917-ben pályakezdő helyettes rajztanárként helyezték Tapolcára a polgári fiúiskolába, Buday Lajos mellé. Rövidesen, Buday Lajos távozásakor, leánypolgáriban tartott óráinak ellátására is, 1918. április 1-től a kultuszminiszter Alexander Ágnes szabadkézi- és mértani rajzszak oktatására képesített pályakezdő tanárnőt nevezte ki. A tanév végén a korponai polgári fiúiskolához helyezték, de mivel így Tapolca képesített rajtanár nélkül maradt, az 1918/1919-es tanév elején visszahelyezték a polgári fiúiskola állományába. A fiúiskolában rendszerint 15, a lánypolgáriban 8 órája volt. Skandináv példa nyomán tanította az un. „szlöjd” tárgyat. Emellett osztályfőnök, a rajzszertár őre és ifjúsági könyvtáros is volt. 1920 januárjában a polgári leányiskola állományába került, ahol eddigi tevékenységéhez a kézimunka-oktatás is társult. 1920. januártól a tanév végéig szabadságolták. 1921-ben már nem tanított. Indokolását az értesítőben olvashatjuk. „Alexander Ágnes rajztanárnő megszállott területen tartózkodván megbízását a f. tanévre nem újította meg.” Későbbi információink nincsenek róla.

Irodalom: – PFI. Ért. 1917/1918. – 1920/1921. – PLI. Ért. 1917/1918 – 1921/1922. – Megbízás. = TL., 1918. március 24. –

ALPÁR JÁNOS dr. orvos

(Tapolca, 1885. körül – Auschwitz, 1944. július 8.)

Apja Alpár (Altmann) Mór a polgári iskola nagyműveltségű tanára volt. Az elemi iskola és a gimnázium elvégzése után a budapesti egyetemen szerzett orvosi diplomát. Gyakorló orvosként a budapesti poliklinikán dolgozott. 1911-ben megpályázta a nyilvánosan meghirdetett badacsonytomaji körorvosi állást. Egy vélemény szerint: „Az új orvosban Badacsonytomaj és vidéke nemcsak törekvő, szorgalmas és tehetséges orvost, hanem társadalmat megnyerő modorú intelligens tagot is nyer.” A háború idején a hátországban működő hajmáskéri tartalékkórháznak volt vezető főorvosa. 1917. január 1.-től népfölkelő főorvossá nevezték ki. Az 1920-as évek végén beköltözött Tapolcára és orvosi praxisát itt folytatta. Halk szavú, hivatásának önzetlenül élő, felkészült orvosként ismerték. Mindez nem számított. Életét a gázkamrában fejezte be.

Irodalom: – Új körorvos Badacsonytomajon. = TL., 1911. január 22. – Kinevezés. = TL., 1917. január 8. – Értesítés. = TL., 1932. április 9. –

ALPÁR (ALTMANN) MÓR nyelvtanár

(Verbó, 1860. április 6. – Tapolca, 1931. december 22.)

Szülei Altmann Márkus és Spitzer Róza. Elemi iskoláit szülővárosában, a négy gimnáziumot Bécsben végezte el. Ezután Budapesten beiratkozott az Országos Izraelita Tanítóképzőbe, majd később a pedagógiumot is elvégezte 1881-ben kapott oklevelet. Nagykanizsára került, ahol 1881-1894 között az izraelita elemi iskolában tanít. 1894-től 1903-ig ugyanitt az izr. polgári iskolában oktatott. Közben 1891-ben nevét Altmann-ról Alpár-ra magyarosította. Már családos emberként, feleségével Weisz Szerafinnal 1903-ban került Tapolcára az akkor szerveződő állami polgári fiúiskolába. Irodalmi és pedagógiai tevékenysége itt teljesedett ki. Kitűnő francia nyelvmesterként tartották számon, de elsősorban magyar nyelvtant és irodalmat, valamint német nyelvet továbbá tornát és természetrajzot tanított. A visszaemlékezők szerint kitűnően. A francia és német nyelv mellett avatott mestere volt a héber, latin és ógörög nyelveknek is. A világháború alatt egy ideig az iskola igazgatóhelyettese is volt. Óraadó tanárként a leánypolgáriban is foglalkoztatták. 1921-ben vonult nyugdíjba. Számos pedagógiai munkát írt (nyelvkönyvet, tankönyvet) és rendszeresen publikált kora pedagógiai folyóirataiban és pl. a Tapolcai Állami Polgári Fiúiskola értesítőiben. Élénken foglalkoztatták a művészet elméleti, esztétikai kérdései. Kiterjedt szépirodalmi munkásságot fejtett ki, színvonalas esszéket, tárcákat, verseket írt a különböző újságokba, elsősorban a Zala és a Tapolczai Lapok c. hetilapokba. Ez utóbbinak külső munkatársa is volt. Írásait sokszor "Öregfy" álnévvel jegyezte. Harmonikus életet élt, tanítványai, tanártársai, felettesei egyaránt sokra becsülték. Hetvenkét éves korában bekövetkezett halála részvétet keltett Tapolca egész társadalmában. Két évvel később, 1933 augusztusában kegyeletes ünnepség keretében avatták fel művészi síremlékét a tapolcai izraelita temetőben.

Műveiből: – Methodische Schreibschule der deutschen Current-Schrift. Gross Kanizsa, 1885. – Elemi természetrajz, különös tekintettel az egészségtanra, a népiskola felsőbb osztályai számára. Kanizsa, 1886. – Balatoni hangulat. = TL. 1931. július 11. –

Irodalom: – Szinnyei – Gulyás – ZÉL – VÉL – Deák – A. M. = TL., 1930. április 12. – Halálozás. = TL., 1931. december 25. – Halottaink. = OPITK. 1932. február. – Sírkő felavatás. = TU. 1933. augusztus 13. – A. M. sírjánál. = TL. 1933. augusztus. 19. –

ALTMANN LÁSZLÓ órás és ékszerész mester

(Keszthely, 1898. – Auschwitz, 1944. július 8.)

Keszthelyi iparoscsalád gyermeke. Iskolát szülővárosában végezte. Tanoncéveit is ott töltötte. Segédként több magyar városban és külhonban is dolgozott. Felszabadulása után telepedett le Tapolcán és önálló műhelyt nyitott. Kedvtelései közül a sakkozás volt a legfontosabb. 1933-évi megalakulásától kezdve részvett a Tapolcai Sakk-kör életében. A versenyeken rendre az élcsoportban végzett. Felesége Kovács Mária lett. Péter fia 1928-ban, Júlia leánya 19 -ban született Tapolcán. Két gyermekével együtt gyilkolták meg a koncentrációs táborban.

Irodalom: – DCL –

ANDA GYULA, vitéz, asztalos mester

(Tapolca, 1889. november 12. – Tapolca, 1949. október 10.)

Anda Gyula hetedik gyerekként született. Édesapja Anda József, édesanyja Fodor Rozália (Fodor Rozália apja Fodor Gábor a keresztlevél szerint nemes, foglalkozása: szabó mester. A család rendkívül büszke a nemesi címet viselő nagypapára) A malom-ácsként dolgozó beteges édesapja korán meghalt, így a család irányítása az energikus, határozott, özvegy édesanyjára hárult. Az elemi iskolát Tapolcán végezte. A családi hagyomány és a kortársai elbeszélése szerint is nagyon jó tanuló volt. A jó tanuló szegény gyereket az egyház segítette volna a tanitatásban, de a családi tanács úgy döntött, hogy szakmát kell tanulnia, hogy rövid időn belül pénzt tudjon keresni. (Egyébként egész életében nyomot hagyott, hogy nem tanulhatott tovább. Asztalos mesterként a nála dolgozó és felszabaduló inasokat ambicionálta, segítette, hogy magán úton a polgári iskolát is elvégezzék a szakma alapjainak elsajátításával párhuzamosan.) Asztalos inasként Tapolcán tanult és dolgozott. 1906-ban felszabadult, majd Budapest, Bécs és Münchenben tökéletesítette szaktudását. Az oklevelek tanúsága szerint, budapesti tartózkodása alatt kitűnő eredménnyel elvégezte a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola 1908-1909. illetve 1909-1910. évi szakrajz tanfolyamait, sőt a második évben elnyerte a legeredményesebb hallgatónak járó”aranyat” is. Az I Világháborúba besorozták, dum-dum golyó által megsebesült, fogságba esett, mint hadifogoly 20 hónapot Szibériában töltött. Magyarországra betegen szállították haza. Harctéri érdemeiért megkapta a „kis ezüst”, „nagy ezüst”, és a „bronz” vitézségi érmeket, valamint a „sebesültek érme” mellett a „Károly csapat-keresztet”, illetve a „1912-1913. évi mozgósítási arany keresztet”. 1926-ban vitézzé avatták. Gyógyulása után Tapolcán, bérelt műhelyben asztalosként kezdett dolgozni, majd a Kossuth L. u. 29. sz. alatt fokozatosan felépítette saját házát és kialakította gépekkel felszerelt műhelyét. Aktívan részt vett a tapolcai Ipartestület munkájában, mint annak elöljárója, illetve a tanonc vizsga-bizottság elnöke, és az Iparos Kör Választmány tagja. A harmincas évek végén a műbútor-asztalos iparengedély mellett az épület-asztalos, és a temetkezési vállalkozó iparengedélyekkel is rendelkezett. Levente oktatóként több kitüntetésben részesült. Emberi tisztességét bizonyítja, hogy a nyilas uralom alatt a zalaegerszegi gettóba hurcolt szomszédait merte segíteni élelemmel és pénzzel is. A II. Világháború alatt megsérült Zárda újjáépítéséből kimagasló társadalmi munkával vette ki részét. 1934. évben házasságot kötött Géczy Matilddal. A házasságból két lány, Erzsébet és Mária született. 1940-ben a képviselőtestület tagjává választották. Az 1945-ben megalakult első községi önkormányzatban pártonkívüliként is szerepet kapott a községi elöljáróságban. A tapolcai régi temetőben nyugszik.

Irodalom: – DCL – MIA 1929. – Új temetkezési vállalat. = TL., 1930. szeptember 27. – vitéz A.. Gy. asztalosmester = TU., 1932. október 23. – Esküvő. = TU., 1934. november 18. – Fölényesen győzött = TU., 1936. december 27. – Tapolca új tanácsa. = TL., 1940. január 13. – Megalakult a községi önkormányzat. = Sz.É., 1945. július 28. – A. Gy. = TL., 2001. október 12. –

ANDA REZSŐ bádogos- és vízvezeték-szerelő mester

(Tapolca, 1885. április 17. – Tapolca, 1939. november 19.)

Édesapja a korán elhunyt Anda József malom-ács volt. Édesanyja Fodor Rozália hét gyermekét özvegyen nevelte. Elemi iskoláit Tapolcán végezte, majd Barna Emil bádogos mesternél tanult szakmát. Háromévi inas-élet után is nála dolgozott tovább segédként. Az elsőfokú ipariskolát 3 évi szakmai tanulás mellett dicséretesen végezte, de szegény gyermekként szüksége volt a családnak keresetére. Szaktudását tovább bővítette Budapesten a Felsőbb Ipariskola tanfolyamán. Aktívan részt vett a tapolcai fiatalok társas életében. Tagja volt a tapolcai Iparos Ifjak Önképző Körének, kiállításokon munkáit több elismeréssel illették de a színjátszásaikon is több előadásban szerepelt. Az I. világháborús mozgósításkor Nagykanizsára vonult be, majd az orosz hadszíntérre, Galíciába vitték. Przemysl-nél harcolt, ahol leromlott állapotban kórházba került. Itt gyógyulása után szanitéc-kiképzést kapott, majd a szerb frontra vezényelték. Itt a tífusz-járvány vette le a lábáról. Felépülése után Isonzótól Piavéig az olasz front szörnyűségeivel került szembe. Vitézségéért több kitüntetést kapott. Olasz fogságba került, ahonnan az összeomlás után megrokkant egészséggel hazaengedték. 1920-ban mestervizsgát tett és önálló iparengedélyt kapott. Műhelyét a családi házban egy tanulóval, később egy segéddel nyitotta meg. A helyi Levente Egyesület tagja volt, majd mint leventeoktató több éven át foglalkozott a fiatalokkal. 1927. november 19-én kötött házasságot Speer Annával. 1934-ben a helyi Takarékpénztártól árverésen megvásárolta és felújította a Deák F. u. 13. sz. házat. Házasságából három gyermeke született, akiket a háborúban szerzett betegségei miatt felnevelni már nem tudott. 1939. szeptemberében még tagja lett a képviselőtestületnek, de betegsége miatt érdemi munkát már nem végezhetett. 54 évesen hunyt el. Felesége özvegyi jogon folytatta iparát egy segéddel. A tapolcai régi temetőben nyugszanak.

Irodalom: – DCL – Esküvők. = TU., 1927. november 25. – Tapolcza nagyközség… = TL., 1939.szeptember 9. – Halálozás. = TL., 1939. november 25. –

ANDÓ JENŐ villamos-gépész mérnök

(Tapolca, 1923. – Budakeszi, 1994. )

Szülei Ondó László vasutas és Martonfalvai Olga. 1928-ban BM rendelettel családnevüket Andóra módosították. Már a tapolcai katolikus népiskolában Fülöp László tanító felismerte Andó Jenő tehetségét és javasolta szüleinek, hogy gimnáziumba írassák be. Egyúttal latin nyelvre kezdte tanítani. 10 éves korától Keszthelyen a premontrei gimnázium tanulója lett. A nyolc gimnáziumi osztály elvégzése után jelesen érettségizett. Ezután Budapesten a Műszaki Egyetem villamos-mérnöki szakán tanult.

Szakmai munkásságának középpontjában az automatizálási eszközök, elektronikus jeladók, vezérlők, érzékelők, átalakítók, diódák, processzorok, a digitális technika fejlesztése, gyakorlati alkalmazása volt. Legnagyobb elismerést a stadionokban alkalmazott eredményjelző táblák kifejlesztése aratott. A moszkvai stadionba, az olimpia idejére, az ő irányításával kifejlesztett és felszerelt eredményjelző tábla nemzetközi sikert hozott, amiért a szakmai elismerések mellett személyesen Kádár János is köszönetét fejezte ki. A sikerek nyomán világszerte nagy megrendeléseket kapott a magyar ipar. Az akkortájt épülő nagy stadionokba rendszerint ezt a táblát szerelték fel. E munkákat Andó Jenő irányította. Eközben bejárta szinte az egész világot. Családjával együtt Budakeszin élt, nyugdíjas éveit is ott töltötte. Ott hunyt el 70 éves korában. Hamvait is az ottani temetőben nyugszanak. Tapolcán élő rokonaival és ismerőseivel mindvégig rendszeres kapcsolatokat ápolt.

ANDRÓNYI ANDOR állatorvos dr.

(Börcs, 1907. szeptember l7. - Tapolca, 1994. március 19.)

Édesapja gazdatiszt volt a Győr megyei Börcsön. Tőle örökölte vonzódását a mezőgazdasághoz. A győri bencés gimnáziumban érettségizett majd beiratkozott a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiára, ahol 1928-ban szerzett oklevelet. Ugyanitt elvégezte a felsőbb tejgazdasági és tejipari szaktanfolyamot. 1928-tól az Állatorvosi Főiskola hallgatója volt, ahol 1932-ben doktorált. Disszertációját a szarvasmarhák és juhok vérében található tejsavtartalom vizsgálatairól írta. 1932-től 1946-ig Rajkán élt és körállatorvosként dolgozott. 1946-1949-ig Bősárkányban teljesített szolgálatot. 1949-ben kinevezték Komárom-Esztergom vármegye megyei főállatorvosává, de erről lemondott mivel családjának nem tudtak ott lakást biztosítani. 1950-ben Tapolcára helyezték körállatorvosnak és itt 1952-től megbízatást kap a járási főállatorvosi teendők ellátására is. E fontos posztot 1974. december 31.-i nyugdíjba vonulásáig közmegelégedésre töltötte be. Környezetének tisztelete és szeretete mellett különféle szakmai elismerésekben is részesült. Megkapta az Agrártudományi Egyetem és az Állatorvostudományi Egyetem arany ill. gyémántdiplomáját. Széleskörű műveltségével, bölcsességével, irodalmi érdeklődésével példát mutatott környezetének. Az irodalom iránti rajongását ritkaságszámbamenő könyvtára valamint Weöres Sándor és Károlyi Amy költő-házaspárral hosszan tartó barátsága bizonyítja. A tapolcai kórházban hunyt el. Hamvai Budapesten a Szentlélek templom altemplomában nyugszanak.

Műve: – Vizsgálatok a tejsavtartalomról a szarvasmarhák és juhok vérében. Bp. 1935. –

Irodalom: – Gulyás – Bartalis Imre: Elhunyt Andor bácsi. = Napló, 1994. március 28. – Bartalis Imre: Búcsú Dr. A. A.-tól. = TU., 1994. április 8. –

ANDRY JÁNOS szoba- és címfestő

(Kiskanizsa, 1872. – Tapolca, 1952. december 27.)

Szülei Andry János és Novák Rozália. Segédként került Tapolcára. A szoba és címfestőipart tanult mester néha épület és bútormázolóként is hirdette magát. Minden festő és mázolómunkát elvállalt. Tapolcán és környékén főleg a szegényebb rétegeknek dolgozott. Feleségét Steinitz Máriát Alsólendváról hozta. Lakása és műhelye a régi postaházban, a Csány László u. 16. sz. alatt volt, később a Zrínyi Miklós utca 7. sz. alá költözött. Nyolcvanadik évében halt meg szívbénulásban. Sírja a régi köztemetőben van.

Irodalom: – DCL – A. J. = TU., 1920. október 24. –

ÁNYÓSI FERENC földműves

(Tapolca, 1849. – Tapolca, 1925. június 8.)

Felmenői már a 18. század végén Tapolcán éltek és földműveléssel foglalkoztak. Ányósi Ferenc is már gyermekkorától ebbe nőtt bele. Szülei Ányosi Imre és Bencze Borbála folytonosan küszködtek a nehéz viszonyokkal. Feleségül Sári Magdolnát választotta. A Katolikus Kör rendezvényein szokott hozzá s társadalmi feladatvállalásokhoz. Több évig volt Tapolca nagyközség gazdája.
Tagja volt a Tapolczai Húsfogyasztási Szövetkezet igazgatóságának. 78 évesen hunyt el. A régi köztemetőben nyugszik.

Irodalom: – Meghívó. = TL. 1910. február 27. – Halálozás. = TU., 1925. június 14. –

ÁNYÓSY GYÖRGY gazdálkodó

(Tapolca, 1874. április 22. – Tapolca, 1951. április 2.)

Régi tapolcai földműves-dinasztiából indult. Ányósi Ferenc és Sári Magdolna gyermeke. 1907-ben Szollár Máriát vette el feleségül. 1935-ben Esterházy Móricz gróf Keresztény Gazdasági és Szociális Pártjának egyik községi tisztségviselője volt. Többször is tagja volt a képviselőtestületnek. 1940 januárjában községi elöljáróvá választották. 77 évesen szívizom elfajulásban halt meg. Sírja a régi köztemetőben van.

Irodalom: – A testület, mely városunk sorsát intézi. = TL. 1930. december 25. – A KGSZP szervezete. = TU., 1935. március 17. – A képviselőtestület tisztújító értekezlete. = TU., 1936. december 27. – Tapolca új tanácsa. = TL., 1940. január 13. –

APÁTHY JÓZSEF dr. szolgabíró

(Veszprém, 1904. május 1. – Tapolca, 1969. augusztus 21.)

Szülei Apáthy László és Binder Emma. Az egyetem jogi karának elvégzése után néhány év ügyvédi gyakorlat után Zala megye szolgálatába állt. Első komolyabb megbízatása 1929. december 9.-től, 1935. június 30-ig tartott, amikor a sümegi járás szolgabírói tisztét látta el nagy felelősségtudattal. 1933-ban nősült, felesége Kaszás Károly és Pruska Ilona leánya, Kaszás Ilona Rózsa lett. 1935. július 1.-én a jóval nagyobb, és bonyolultabb munkával járó tapolcai járási szolgabírói posztot töltötte be, egészen 1938. február 1-ig. Gyermekei már Tapolcán születtek, 1939-ben László, 1942-ben Zsuzsanna. 1938. február 1. és 1941. augusztus 13. között a zalaegerszegi járás szolgabírójának választották. A délvidék visszacsatolását követően 1941. augusztus 14.-től, 1944. december 1.-ig az alsólendvai járás főszolgabírójának nevezték ki. Nem tudjuk, hogy a háború végén mi lett vele, miből élt lábdi-hegyi házában, de tény, hogy a közszolgálatban többé nem találkoztunk a nevével. 1956 októberében ugyan beválasztották a Tapolcai Járási Forradalmi Nemzet Tanács tagjai közé, majd Gucsi István távozásával elnökké is választották, de tényleges szerep nem fűződött nevéhez. Ezért, ha a zaklatást nem is, a komolyabb számonkérést elkerülte. Élete végéig többnyire Badacsonytördemic-Lábdihegyi házában élt.

Irodalom: – ZM. Arch. – Hangodi 1956. – Eljegyzés. = TL. 1933. április 22. – Esküvő. = TL. 1933. szeptember 23. –

LŐKE MÓRNÉ APFEL ILKA kórház-egyesületi elnök

(?, 1854. – Tapolca, 1939. december 18.)

Szülei Apfel Kálmán és Breuer Rozália. Az 1870-es években ismerkedett meg Lőke Mórral, akinek rövidesen felesége lett. Férjét három élő fiúgyermekkel ajándékozta meg. Andor mérnök, Imre ügyvéd és Lajos orvos lett. A gondos gyermeknevelés és a háztartás-vezetési teendők mellett mindenben támogatta orvos férjét. Minden jó célt szívesen felkarolt. Vezetőségi tag volt az Izraelita Jótékony Nőegyletben. Jelentős adományokkal támogatta a tapolcai szegényeket és természetes volt számára, hogy a tapolcai kórház ideájának ötletét lelkesen támogassa. Nem véletlen, hogy megalakulásakor őt kérték. fel a Tapolcai Kórházegyesület elnöki teendőjének ellátására. Sok használható ötlettel, nagy munkabírással fogott ahhoz a munkához, amit sokan mások kilátástalannak éreztek. A kórház átadása után szerényen visszavonult, nem várt elismerést munkájáért. Tudomásul vette, hogy a háborús viszonyok miatt ezután a Vöröskereszt-egyesület támogatásának igénye nagyobb hangsúlyt kapott. Itt vállasztmányi tagságot is vállalt. A kórház működési viszonyait elősegítő akciókba később is bekapcsolódott. Férje 1927-évi halála után már kevesebb szereplést vállalt a közéletben. Egyre többet betegeskedett és 85 évesen végelgyengülésben hunyt el.

Irodalom: – Meghívó. = TL. 1911. január 29. – Adakozás = TL. 1914. szeptember 20. – Halálozás. = TL. 1939. december 23. –

APPONYI ALBERT dr. gróf, politikus

(Bécs, 1846. május 29. – Genf, 1933. február 7.)

Jogot tanult Pesten és Bécsben. Fiatal korától haláláig országgyűlési képviselő, főrendiházi tag. Több nyelven is kiváló szónok. Mindig a konzervatív pártszerveződésekben politizált (Deák Párt, Egyesült Ellenzék, Mérsékelt Ellenzék, Jobboldali Ellenzék, Nemzeti Párt, Szabadelvű Párt, Függetlenségi és 48-as Párt) egyre fontosabb posztokon. A második és harmadik Wekerle kormányban (1906-1910 és 1917-1918 között) kultuszminiszter. A Lex Apponyi megalkotója. A proletárdiktatúra idején menekülni kényszerül. A magyar békedelegáció vezetője a párizsi békekonferencián (1919-20), de a tárgyalások eredménytelensége miatt lemondott. Élete utolsó évtizedében a nemzetgyűlés korelnöke és a legitimista ellenzék vezetője, Magyarország fődelegátusa a Nemzetek Szövetségében (1925-33). A MTA és a Kisfaludy Társaság tagja, a Szent István Akadémia elnöke volt. Minden erejével a trianoni békeszerződés revíziójáért küzdött. E szerepvállalása miatt lett Tapolca díszpolgára 1921. május 24-én. Ekkor „A képviselőtestület Apponyi Albert grófot, a magyar haza nagy fiát, nagy érdemeinek elismeréséül és hogy tiszteletének és nagyrabecsülésének kifejezést adjon, egyhangúlag, nagy lelkesedéssel Tapolca nagyközség díszpolgárává választja.” A díszpolgári okiratot Apponyi gróf 75-ik születésnapján tartott ünnepségen adta át Tapolca küldöttsége.

Műveiből: – A. A. beszédei.1872-1895. 1-2. Bp. 1896. – A magyar nemzet természetszerű elhelyezkedése a világpolitikában. Bp. 1915. – Emlékirataim. 1-2. Bp.1922, 1934. – A nemzetiségi kérdés múltja és jövője Magyarországon. Bp. 1926. – Élmények és emlékek. Bp. 1933. –

Irodalom: – Gulyás. – MÉL – MN – MTáL – Pallas – Révai – A magyar országgyűlés története. Szerk.: Balla Antal. Bp. 1927. – Községi gyűlés. ; A.A. = TU. 1921. május 29. – gróf A. A. = TU., 1933. február 12. – Kornis Gy.: A világnézete. Bp. 1935. – Kerekesházy József: A.A. Bp. 1943. –

ARADY BÉLA MÁV főintéző, ellenőr

(Esztergály, 1898. szeptember 19. – Tapolca, 1965. január 25.)

Arady Pál és Kovács Rozália gyermeke. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után lépett vasúti szolgálatba. 1916. február 17-én Pozsony-ligetfalun kezdett dolgozni. Innen Jutasra, Aszófő-Tihanyra, Nemestöedemicre, majd Tapolcára került. 1935-ben itt nősült, neje Pirithy-Páder Mária lett. Innen Fűzfő-Gyártelepre vezetett az útja. 1945. szeptember 25-én a balatonfüredi igazoló bizottság „feddésben” részesítette majd 1946. augusztus 31.-én „B” listázták. 1947. február 18.-től a MÁV újra alkalmazta. Előbb Körmenden dolgozott. Innen került újra Tapolcára. 1957. február 13-án itt mondták fel szolgálatát. Nős, két gyermek apja. 67 évesen halt meg. Sírja Tapolcán a régi köztemetőben van.

Irodalom: – Százéves – Lovas – Eljegyzés. = TL. 1935. október 26. –

ARANYÁS ISTVÁN

(Zalahaláp, 1923. február 6. – Tapolca, 1999. ?)

Aranyás István és Hatos Lujza házasságából született. Az elemi iskola osztályait Zalahalápon végezte, majd a tapolcai polgári fiúiskolába iratkozott be. Itt 1938-ban végzett. 1940-ben mű- és géplakatos szakmunkásvizsgát tett. 1951-ben a Budapesti Mélyépítő Ipari Technikum út-, vasútépítő tagozatán szerzett technikus bizonyítványt. 1950-ben Tapolcán nősült, Magyarosi Erzsébetet vette feleségül, házasságából két gyermeke született. 1950-ben az uzsai kőbányánál helyezkedett el, ahol egészen nyugdíjazásáig dolgozott vezetői munkakörökben. Munkahelyén többször is kitüntették kiváló munkájáért. A helyi tanács választott tagjaként hosszú ideig vett részt a közéletben, de egyéb megbízatásoknak is eleget tett. Haláláig volt tagja a Tapolcai ÁFÉSZ-nak, egyben a szövetkezet Felügyelő Bizottságának elnöke volt. Tapolcán halt meg 76 évesen. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van.

Irodalom: – PFI.Ért. 1934/1935–1937/1938. –

ARANYODI FERENC ifj. gazdálkodó

(Tapolca, 1913. október 4. – Tapolca, 1973. április 24.)

A Tapolcán nagy-múltú Aranyodi família közéleti érdeklődésű tagjai közé tartozott. Szülei Aranyodi István és Deák Julianna. Horváth Erzsébettel 1942-ben alapított családot. Az 1945. július 18-án megalakult első községi önkormányzatban a közellátási és termelési bizottságban kapott feladatot. 1948-ban a parasztpártot képviselte a községi elöljáróságban. 60 évesen hunyt el.

Irodalom: – Községi választások Tapolczán. = TL. 1933. december 16. – Megalakult a községi önkormányzat. = SzÉ., 1945. július 28. –

ARANYODI ISTVÁN gazdálkodó

Tapolca, 1894. – Tapolca, 1980. )

Irodalom: – Községi választások Tapolczán. = TL. 1933. december 16. –

ARANYODI JÁNOS gazdálkodó

(Tapolca, 1856. – Tapolca, 1936. november 25.)

Ősi tapolcai gazdálkodó családban született. Szülei után folytatta a földműves munkát, de társadalmi érdeklődése és aktivitása révén többször is közéleti tényezővé vált. Már 1909-ben is a bíróválasztásra esélyes jelöltek között volt. 1910-ben községi képviselőé választották és képviselőtársai bizalmából Mojzer Endre mellé helyettes bírói címmel is felruházták. 1921-ben, 1924-ben, majd 1930-ban is községi elöljáró lett. Egy ideig elnöke volt a Tapolczai Lecsapoló Társulatnak. Tisztségeket töltött be a Kath. Kör vezetésében. Az öregségében is munkabíró tevékeny ember legszívesebben Szent György-hegyi szőlőjében tartózkodott. A halál is présházában érte. 80 éves volt. Sírja a tapolcai temetőben van.

Irodalom: – Bíróválasztás Tapolczán. = TL., 1909. október 3. – Ismét bíróválasztás. = TL., 1909. október 10. – Községi képviselők választása Tapolczán. = TL., 1911. március 12. – A Lecsapoló Társulat közgyűlése. = TL., 1926. március 7. – Községi gyűlés. = TL., 1919. március 23. – A testület, mely városunk sorsát intézi. = TL., 1930. december 25. – Halálozás. = TL., 1936. november 28. –

ARANYODI JÓZSEF gazdálkodó, h. bíró

(Tapolca, 1912. december 7. – Tapolca, ?, )

Szülei Aranyodi József és Tóth Klára.
1942. január 24-én Tapolcán nősült. Felesége Hock Anna lett. A háború után 1945. július 18-án megalakult első községi önkormányzatban a Nemzeti Paraszt Párt képviseletében a helyettes bírói tisztet kapta. Betöltötte a közbirtokosság választott elnöki tisztét is. Rövid ideig választott elnöke is volt a tapolcai Tsz-nek.

Irodalom: – Megalakult a községi önkormányzat. = SzÉ., 1945. július 28. –

ARNHOLD BÉLA festőművész, rajztanár

(Sopron, 1887. – Budapest, 1971. november 17.)

Apja Dr. Arnhold Károly ügyvéd volt Sopronban. Szülővárosában érettségizett.
1906-1911 között Budapesten járt a Képzőművészeti Főiskolára ill. annak elődjébe az un. Mintarajztanodába. Mestere Zemplényi Tivadar volt. Itt középiskolai rajztanári képesítést szerzett. Művészi pályafutása mellett mindig hű maradt a tanításhoz. Először, 1912-1919 között Marosvásárhelyen tanított a polgári fiúiskolában, ezután Aradon működött rajz-tanárként. Főleg figurális és tájképeket festett a kor polgári szellemének megfelelő naturalista felfogásban. Gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből 1919-ben Marosvásárhelyen, 1928-ban Aradon. Felesége Illyés Ilona volt. Az 1930-as években a nagyváradi gépipari középiskola művész-tanáraként működött. A front közeledtekor Magyarországra menekült, akol a VKM ideiglenes tanárként a tapolcai polgári fiúiskolába helyezte. Pedagógiai pályafutásának 29-31. éveit töltötte Tapolcán, a polgári fiúiskolában, ahol heti 14 órában tanított rajzot, német nyelvet és természetismeretet. Emellett a rajz és természetrajz szertár őre volt. Az iskolák államosításakor már nem volt Tapolcán. Budapestre távozott.
84 éves korában hunyt el. A rákoskeresztúri Új Köztemetőben nyugszik. Művészete halála után felértékelődött. Ma már a művészeti aukciós házak számon tartják, keresik, és magas áron kínálják alkotásait.

Irodalom: – Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán Oradea-Nagyvárad,1928. – Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. Nyíregyháza, 1997. 2 db. – Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Szeged, 1988. – Művészeti lexikon Bp. 1935. – Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Építészek, szobrászok, festők, műgyűjtők, művészeti írók XVI.- XX. sz. Győr, 1998. – PFI. Ért. 1944/1945 – 1946/1947, – Gyászjelentés –

ÁRVAY DEZSŐ szabómester

(Sümeg, 1884. – Tapolca, 1932. február 18.)

Alap és szakiskoláit Sümegen végezte el. 1900-ban szabadult. Segédévei alatt Sümegen, Szombathelyen és Bécsben tökéletesítette tudását, kiváló mesterek mellett. 1909-ben Tapolcára költözött. Nőül vette Sebestyén Annát, akitől még ez évben Dezső fiuk született. 1918-ban önállósította magát. Műhelye jól indult, de a háború utáni években szembesülnie kellett a piac beszűkülésével. Hiába igyekezett lépést tartani a divattal, megrendelői lassan megfogyatkoztak. A gazdasági világválság éveiben anyagi problémáit már nem tudta megoldani ezért öngyilkosságba menekült.

Irodalom: – MIA 1929. –

ÁRVAY EDE, vitéz, tanár

(Tapolca, 1882. – Budapest, ? )

Árvay Lajosnak, Tapolca egykori főjegyzőjének a fia. A felső gazdasági népiskola osztályait Tapolcán járta ki, majd a keszthelyi premontrei gimnáziumban érettségizett. 1911-ben a budapesti egyetemen magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1912-től kezdte tanári pályafutását. Először Nagykállón az Állami Főgimnáziumban volt helyettes tanár, majd az Újpesti Állami Gimnázium rendes tanára lett. Az első világháborúban frontszolgálatot teljesített. Négyszer sebesült majd Waschkutznál fogságba esett, ahonnan 1918-ban hazaszökött. Harctéri érdemeiért később vitézi címet kapott. Címzetes gimnáziumi igazgatóként ment nyugdíjba.

Műveiből: – A főgimnázium tanári könyvtárának jegyzéke. = A Nagykállói Állami Főgimnázium Értesítője. Nagykálló, 1914. –

Irodalom: – Gulyás – Kitüntetés. = TL., 1915. november 21. –

ÁRVAY LAJOS főjegyző.

(Monostorapáti, 1838. május 18. – Tapolca, 1899. március l.)

Apja Árvay János mészáros-mester volt Monostorapátiban. Fiatal korában egyházi szolgálatra készült. A gimnázium elvégzését követően felvették a veszprémi szemináriumba, amit eredményesen elvégzett. 1861. február 17-én szentelték pappá. Választott hivatását l861 márciusától zalaszentgróti káplánként kezdte gyakorolni. Még ebben az évben Pacsára helyezték. 1865-től káplán Szentbékállán. Zsinati vizsgát tett 1866. szeptember 26-27-én. 1867-től adminisztrátor Tótvázsonyban majd káplán Devecserben. 1868 február1-től Tapolcai plébániára helyezik káplánnak. 1870-től Káptalanfán szolgál. Egykori iratok szerint 1872-ben “hitehagyott” lett. Valójában kilépett a papi rendből de élete végéig istenfélő, vallását buzgón gyakorló ember maradt. Szenvedélyes igazságkeresése, izzó hazaszeretete többször bajba sodorta. Egykori források szerint “…a német világban hazafias érzületéért sok meghurczoltatást és fogházat is kellett eltűrnie…” A kiegyezés Árvay Lajos életét is nyugodtabb mederbe terelte. Családot alapított Tapolcán, ahol 1872-ben a “közóhaj a jegyzői székbe ültette” E tisztséget 26 éven át, élete végéig példásan ellátta. Felesége Mojzer Anna volt. A közjó iránti elkötelezettségéről, szorgalmáról, hozzáértéséről, fedhetetlenségéről volt híres. Nagy híve volt a polgárosodásnak A Tapolcai kaszinó egyik alapítója. A városiasodó település fejlődésének fontos állomásai fűződnek nevéhez. 61 éves korában ragadta el a halál. Nagy részvét mellet temették el, sírja a tapolcai temetőben található.

Irodalom: – Pfeiffer – Á.L. = TV. 1899. március 5. – Pécs Gyuláné : Régi emlékek, régi emberek. IV. = TL. 1933. augusztus 12. – Gyászjelentés –

AUBERMANN MIKLÓS dr. ügyvéd

(?, 1860 körül – ?, ?)

A délvidékről menekülni kényszerült egykori tényleges főszolgabírót is Trianon szele sodorta Tapolcára, miután a gyászos emlékű diktátum a történelmi vármegye területét felosztotta Románia, Magyarország és az új délszláv állam között. Tisztségén kívül a család őscsanádi mintagazdaságát is hátrahagyva jött az összeszűkült anyaországba. A közigazgatási pályáról kénytelen volt átállni a szabadfoglalkozású ügyvédi munkára. Torontál vérmegye tb. főszolgabírójaként sikerrel tette le az ügyvédi vizsgát és a szokásos ügyvédi gyakorlat megszerzése után 1926 nyarán a szolgabíróság (ma Földhivatal) közelében, az un Győry-féle házban, a Speer kovács háza mellett, a mai Hősök terén nyitotta meg ügyvédi irodáját. Konzervatív beállítottságú, de színvonalasan megírt cikkei a Tapolcai Újságban jelentek meg. Az újság szerkesztőbizottságának tagjaként írt, sokszor anonim cikkei, vezércikkei jelentős hatást gyakoroltak a helyi jobboldali érzelmű emberekre. Az 1930.-as évek második felében ritkul, majd megszakad írásainak sora. Nyilván elköltözött Tapolcáról. Életútjának későbbi alakulását nem ismerjük.

Műveiből: – Üzenet a badacsonyi levélre… = TU. 1923. február 25. – A hírszolgálat Tapolcán nem szorul reformra! = TU., 1925. április 19. – A mi értékeink. = TU., 1925. május 3. – Noli me tangere!....= TU. 1927. október 28. – Kossuth-kultusz = TU. 1927. november 11. –

Irodalom: – Főbíróból ügyvéd. = TU., 1924. április 13. – Ügyvédi irodamegnyitás. = TU., 1926. július 9. –

AUERBACH REZSŐ dr. ügyvéd, szerkesztő

(Kővágóörs, 1894. október 22. – ? )

Apja Auerbach Miklós kővágóörsi kántortanító volt. Egyetemi évei alatt közel került az „ébredő magyarok” revizionista mozgalmához, melynek ideológiája végigkísérte pályafutását. Államigazgatási területen kívánt érvényesülni, de a trianoni ország-csonkítás után Tapolcára költözött. Az ügyvédjelölti gyakorlatot megszerezve 1928-ban kezdett ügyvédi praxist. Irodája kezdetben a Deák F. u. 10. sz. un. Lőke-házban, majd a Schramm-féle házban, később a Közbirtokosság Arany J. utcai házában volt. Később az Iskola utcában majd a Kisfaludy utcában működtette irodáját. Pályája elején családot alapított felesége előbb rendesi Bárány Mária Anna volt, majd később a szolnoki Ferencsik Márta lett. 1930-tól a Tapolcai Újság főszerkesztője lett. 1933-tól a Tapolczai Nagyboldogasszony Egyházközség képviselőtestületi tagjaként is dolgozott. Jobboldali nézeteinek megfelelően bekapcsolódott a település politikai életébe is. Főnöke volt a Turul Szövetség „tapolcai Bacsányi János Törzsének.” 1933 decemberétől, mint választott községi képviselő vett részt az egyre jobbra tolódó tapolcai közéletben. 1935-ben már a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt titkára volt. 1935 márciusában „az újság politikai irányától eltérő nézetei miatt” lemondott főszerkesztői tisztéről. Antiszemitizmusa rokon volt az erősödő nyilas mozgalommal. 1940 januárjában a képviselőtestület tagjává választották. 1941 januárjában az igazságügyi miniszter kinevezte a lengyeltóti járásbíróság ítélő bírójává és ekkor eltávozott Tapolcáról. Későbbi sorsáról nem tudunk.

Műveiből: – Nem felejtő, dacos magyarok lettünk. = TU., 1928. március 23. – Köszöntöm olvasóinkat. = TU., 1930. január 19. – Tíz gyászos esztendő. = TU., 1930. június 1. – Újra tavaszodik. = TU., 1933. március 12. – A világ zajlik. = TU., 1933. – A kisipar válsága. = TU., 1933. április 9. – A politikai élet. = TU., 1934. január 14. –

Irodalom: – Gulyás – Eljegyzés. = TU., 1924. március 16. – Ügyvédi hír. = TU., 1928. március 2. – Ügyvédi hír. = TU., 1928. május 4. – Egyházközségi választás.= TU., 1933. április 9. – Ügyvédi hír. = TU., 1933. április 16. – Községi választások Tapolcán. = TL., 1933. december 16. – A KGSZP szervezete. = TU., 1935. március 17. – Dr. A. R. főszerkesztő lemondása. = TU., 1935. március 24. – A Turul Szövetség Tapolczai Bacsányi Törzsének táborozása. = TL., 1938. április 23. – Turul tábor. = TU., 1938. május 15. – Tapolca új tanácsa. = TL., 1940. január 13. – Ügyvédi hír. = TV., 1940. május 18. – Igazságügyi kinevezések. = TV., 1941. január 11. – Dr. A. R. kinevezése. = TV., 1941. január 18. –